(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el.¹ Ott egy púpos emberre lett figyelmes, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel szedegetné őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam a boton való egyensúlyozást. Amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak egy pár kabócát vétek majd el. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak minden tizedik kabócát fogom elvéteni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne, és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld, vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem pillantok oldalra, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult, és így szólt:

-- Ahol a szándék osztatlan, ott a szellem egy pontra összpontosul. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

(¹Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz:¹

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne, és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy őrzi a tiszta életpáráját² – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze ügyességéhez vagy merészségéhez. Ülj le mellém, és elmagyarázom neked! Minden, aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az dolognak számít. Így hát hogyan is lehetne egyiket szétválasztani a másiktól? Vagy lehet-e különb egyik a másiktól? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám a dolgok a formanélküliségből erednek, és a változatlanságban nyugodnak el. Ha valaki ezt a legmagasabb fokon megvalósítja, annak útjába állhat-e bármi? A túlzások nélküliben időzik, elrejtőzik a kezdetnélküliségben, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de), és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember megőrzi az égi tulajdonságait, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme teljes. Nem volt tudatában annak, hogy felült a kordéra, és annak sem, hogy leesett róla. Élet és halál, rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül bármivel szembenézni. Ha ő ennyire meg tudja tartani a bortól kapott egységét, mennyivel inkább meg tudja tartani az, aki egységét az Égtől kapja! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ez lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao. Ne azt fejlesszük ki, ami az ember természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit, de nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit sem, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához.³

(¹Ez a rész, az utolsó bekezdés kivételével, megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

²Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

³Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 1.) Az élet teljes megértése

1. Aki megérti az élet valódi természetét, az nem töri magát valami olyanért, ami az élethez nem szükséges. Aki megérti a sors valódi természetét, az nem töri magát valami olyanért, ami meghaladja a tudást. A testünk táplálásának alapvető előfeltétele, hogy anyagi dolgokhoz jussunk. Ám megesik az is, hogy a szükségesnél több áll rendelkezésünkre, testünk mégis táplálék nélkül marad. Az életünk alapvető feltétele, hogy az élet ne hagyja el a testet. Ám megesik az is, hogy az élet nem hagyja el a testet, az élet mégis elenyészik.¹ Amikor érkezik az élet, nem lehet visszautasítani, és amikor távozik, nem lehet visszatartani.

Milyen szomorú, hogy az emberek az egész világon azt gondolják, hogy az életük megtartásához elegendő a testük táplálása! Viszont, ha a test táplálása nem elegendő az élet megtartásához, akkor mi volna elegendő? Bár [a test táplálása] nem elegendő, mégis meg kell tenni, hacsak nem akarunk mindent feladni.

Ha valaki mégis mindent fel akar adni a testéért, akkor az a legjobb, ha elhagyja a világot (azaz a világ elvárásait). Azáltal, hogy elhagyja a világot, megszűnnek kötelezettségei. Azáltal, hogy megszűnnek kötelezettségei, hibátlanná és egykedvűvé válik. Azáltal, hogy hibátlan és egykedvű, megújul az élete. Azáltal, hogy megújul az élete, közel kerül [a Tao-hoz].

De miért elegendő, ha az ember elhagyja a világi ügyeket, és miért elegendő, ha elfelejtkezik az életről? Ha elhagyja a világi ügyeket, a teste nem merül ki. Ha elfelejtkezik az életről, az életereje nem csökken. Amikor teste teljes, és életereje újra egész, eggyé válhat az Éggel. Ég és Föld a tízezer dolog apja és anyja. Amikor egyesülnek, kialakul a testi forma, amikor szétválnak, újra kezdődik minden. Akinek teste és életereje nem szenved csorbát, arra azt mondjuk, hogy képes átalakulni. [Az ilyen ember] életerőben egyre erősödve visszatér, hogy az Ég segítőjévé váljon.

 

(¹Nem tudni pontosan, hogy itt milyen állapotra gondolt a rész írója, mivel az ókori kínai felfogás többféle lélek létezését tételezte fel.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)