(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz*:

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy védelmezi a tiszta életpáráját** – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze a bölcsességhez, képzettséghez, eltökéltséghez vagy bátorsághoz. Ülj le mellém és elmagyarázom neked! Aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az mind-mind dolognak számít. Így hát miért is volna különbség az egyik vagy másik dolog között? Vagy lehet-e bármelyiknek is elsőbbsége a többivel szemben? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám minden, ami az alaknélküliségből kezdődik, az a nem-átalakulásban végződik. És ha valaki a legmagasabb fokon megvalósítja ezt, annak tud-e bármi is az útjába állni? A számára kijelölt helyen időzik anélkül, hogy kilépne belőle, elrejtőzik a vég nélküli határokon belül, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de) és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember védelmezi az Éggel való egységét, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme egész. Nem tudott arról, hogy felült egy kordéra és arról sem, hogy leesett róla. Élet és halál vagy rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül belefutni veszélyes helyzetekbe is. Ha ő ennyire meg tudja tartani egységét a bor segítségével, mennyivel inkább meg tudja az tartani, aki az Égtől kapja egységét! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ezzel lehetővé válik, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao.
Ne azt fejlesszük ki, ami az ember eredendő természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit és nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához***

 

 

(*Az utolsó bekezdést kivéve ez a rész megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

**Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

***Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)