(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam hercege, Jüan ­­­képet akart festetni.¹ Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak, és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket, felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, lassan, kényelmesen sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját szobájába indult. A herceg egy embert küldött utána, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember ott találta a hivatalnokot, amint felső ruháját levetve, félmeztelenül, szétvetett lábakkal üldögélt

-- Ez az! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi festő!

(¹Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szung/Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 6.) Tien Ce-fang

6. Sem rang, sem fizetség nem hatolt be Po Li Hszi szív-elméjébe. Szarvasmarhákat etetett, azok pedig kövérre gömbölyödtek. Csin állam hercege, Mu megfeledkezve Po Li Hszi alacsony rangjáról, felkérte kormányzásra­­­­­­­­­­­­­­­­.¹ Sem élet, sem halál nem hatolt be a Jü törzs urának (Sun-nak) szív-elméjébe, ezért volt képes hatni másokra.²

(¹Po Li Hszi az i.e. 7. században élt. Szegény családba született, és csak harmincas éveire határozta el, hogy hivatalnoki pályára lép. Az egyik legenda szerint szándékosan eladta magát rabszolgának, hogy átjuthasson Csin államba. Ott Mu herceg felismerte tehetségét, és felkérte miniszterének. Egy másik legenda szerint már államfőként tevékenykedett, amikor államát legyőzték, őt magát fogságba vetették. Végül innen vette magához Mu herceg, Csin állam uralkodója Po Li Hszi tudós barátjának tanácsára, és az akkor már hetvenes éveiben járó Po Li Hszit kinevezte miniszterének.

 

²Mostohaanyja és mostoha öccse többször tört Sun életére, de ezek az ellene indított merényletek sem homályosították el benne az irántuk érzett gyermeki és testvéri szeretetet.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Baili Xi (angol nyelven)

           Emperor Shun (angol nyelven)

(XXI. 5.) Tien Ce-fang

 

5. Csuang Ce meglátogatta Áj herceget Lu államban. A herceg ezt mondta neki:

-- Itt, Lu államban sok a konfuciánus, de a te módszeredet nagyon kevesen tanulmányozzák, uram.

-- Lu államban kevés a konfuciánus – felelte erre Csuang Ce.

-- Nagyon sokan hordanak konfuciánus ruhát az egész Lu államban - szólt csodálkozva Áj herceg – Hogyan mondhatod, hogy kevés van belőlük?

-- Úgy hallottam – válaszolta Csuang Ce-, hogy azok a konfuciánusok, akik kerek föveget hordanak, értik az Ég változását. Azok, akik négyszögletes cipőben járnak, értik a Föld formáját. Azok, akik derekukra egy törött gyűrűt formáló függeléket akasztanak, gyorsan és ügyesen rendezik azokat az ügyeket, amelyben illetékesek. De az a nemes ember, aki egy adott tudást birtokol, nem feltétlenül jár az adott tudásra jellemző ruházatban, és az az illető, aki egy adott tudásra jellemző ruházatban jár, nem feltétlenül rendelkezik azzal az adott tudással. Ha fenséged nem hiszi el ezt, akkor miért nem ad ki egy olyan rendeletet az államában, mely szerint: „Aki egy adott tudásra jellemző ruhában jár anélkül, hogy birtokában lenne annak az adott tudásnak, az halálbüntetésben részesül!”

Áj herceg kiadta a rendeletet, és Lu államban öt nap múlva már senki nem mert konfuciánus ruházatban mutatkozni. Egy öregembert kivéve, aki a herceg kapujában várakozott. A herceg azonnal behívatta őt, és a kormányzással kapcsolatban kérdezgette. Ám az öregemberrel való beszélgetése során ezer témával és tízezer kérdéssel sem tudta kimeríteni annak tudását. Ezután Csuang Ce megkérdezte:

-- Ha Lu államban csak egyetlen egy konfuciánus ember létezik, akkor mondhatjuk-e, hogy sok van belőlük?

Forrás: The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 4.) Tien Ce-fang

4. Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, aki éppen frissen mosott, vállán szétterített haját szárítgatta. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nem is ember lenne. Konfuciusz várakozott egy kis ideig, majd előre lépve ekként szólította meg:

-- Rosszul láttam vagy tényleg ilyen voltál, uram? Az előbb a tested olyannak tűnt, mintha egy öreg, kiszáradt fa lenne. Mintha mindent magad mögött hagyva, az emberiségről leválva, magányosan állnál.

-- Hagytam, hogy szív-elmém a dolgok kezdetében vándoroljon – felelte neki Lao Tan.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- A szív-elme annyira korlátolt, hogy nem képes megérteni; a nyelv annyira kötött, hogy nem képes elmondani. Ennek ellenére megpróbálom nagyvonalakban elmagyarázni. A tökéletes jin kemény és hideg, a tökéletes jang fényes és ragyogó. A kemény és hideg az Égből jön; a fényes és ragyogó a Földből keletkezik.¹ Ez a kettő egymással keveredve összhangba kerül, ebből születik meg minden, ami él. Talán valami irányítja őket, de ennek a valaminek még senki nem látta formáját. Lebomlás és növekedés, teljesség és üresség, egyszer sötét, egyszer fényes; a Nap változásai, a Hold fázisai – ez a folyamat zajlik nap nap után, de senki nem látja, hogy hogyan történik ez. Az élet valamiből kivirágzik, a halál valamibe visszatér. Kezdet és vég egymás ellentétei, amelyek folyamatosan egymást érik, és senki nem tudja, hogy hol fejeződik be egyik vagy másik. Ha ez nem így van, akkor kitől ered ez az egész?

-- Megkérdezhetem, pontosan mit jelent, hogy hagyod a szív-elmédet ezen a helyen vándorolni? – érdeklődött tovább Konfuciusz.

-- A tökéletes szépség és a tökéletes boldogság elérését jelenti. Aki eléri a tökéletes szépséget, és a tökéletes boldogságban vándorol, az a tökéletes ember.

-- Elmondanád, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? – kérdezte Konfuciusz.

-- A legelésző állatokat nem zavarja, ha változik a legelő. A vízben élő állatokat nem zavarja, ha változik a patak. Azért nem, mert a kis átalakulásokat el tudják fogadni, ha nem veszítik el a nagy állandót. Öröm, harag, szomorúság és boldogság sosem telepszik meg bennük. Az Ég alatti világban mind a tízezer dolog az Egyben egyesül. Ha elérik az Egyet, és azonossá válnak vele, akkor a négy végtagjukból és testük száz ízületéből por és kosz válik. Élet és halál, kezdet és vég olyanná válik, mint a nappal és az éjszaka váltakozása, ezért semmi sem zavarja őket össze. Az ilyen apróságok, mint nyereség vagy veszteség, jó vagy rossz szerencse pedig még annyira sem.

Akik úgy hagyják el hivatali rangjukat, mintha az egy sárdarab volna, tudják, hogy személyük értékesebb bármilyen rangnál. Az érték bennük lakozik, és nem fog elveszni a rang megváltozásával. A tízezer átalakulás vég nélkül zajlik, közülük melyik tudná felkavarni a szív-elmét? Aki már gyakorolja a Tao-t, mindezt felfogja – felelte Lao Tan.

-- Mester, erényed (de) az Ég és Föld hasonmása, szív-elméd kiműveléséhez mégis használnod kell ezeket a tökéletes szavakat.² Léteztek-e hajdanán olyan nemes emberek, akiknek nem volt szükségük kiművelésre?

-- Nem erről van szó! A víz csobogása természetéből fakad, nem szándékosan teszi ezt. A tökéletes ember kapcsolata az erényhez (de) hasonló, anélkül is rendelkezik vele, hogy kiművelné, mivel az erény (de) mindenhol jelen van. [A tökéletes ember] éppen úgy magától olyan, mint az Ég magassága, vagy mint a Föld szilárdsága, vagy mint a Nap és Hold fényessége. Mit is kellene hát kiművelnie? – kérdezett vissza Lao Tan.

Miután Konfuciusz hazatért, elmesélte a fenti beszélgetést Jen Huj-nak. Majd így fejezte be:

-- Tudásom a Tao-ról olyan volt, mint egy muslicának az ecetes üvegben. Ha a mester nem emelte volna fel a fedelet, sosem értettem volna meg, hogy milyen tökéletes az Ég és a Föld!

(¹Hagyományosan a jang képviseli az Eget, a jin pedig a Földet. Nem tudjuk, hogy a kettő szerepének felcserélése itt szándékos vagy véletlen szöveghiba. James Legge és Burton Watson fordításában ez a felcserélés szerepel, azonban Martin Palmer, Victor H. Mair és Arthur Waley, angol sinológus a szokásos sorrendre javítja a szöveget.

 

²Ahogy már az I. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, az erény (de) itt nem a nyugati értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao minden dologban (így az emberben is) való megnyilvánulását.)

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked. Mindent befogadsz, részrehajlás és előítélet nélkül.¹ Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! A szív-elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, a test halála ehhez képest másodlagos. A nap keleten kel, és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy elrendezzék dolgaikat. Amikor a nap felkel, előjönnek, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra ez érvényes: várnak valamire, mielőtt meghalnak, várnak valamire, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és változatlanul ragaszkodok hozzá, mialatt várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után.

Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Valamennyire képes vagy kifejteni azt, amit én már világosabban kifejtettem, de az akkorra már tovatűnt. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél az elhagyott vásártéren. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha megfeledkezem rólad, és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor megfeledkezel rólam. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amit megfeledkezel, de az, amiről nem lehet megfeledkezni, velem marad.²

(¹A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes (kün-ce) egyetemes és nem részrehajló; a kis ember (sziao-zsen) részrehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Az utolsó bekezdés pontos jelentése elég homályos, számos értelmezése létezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)