(XI. 6.) Megőrzés és elfogadás

6. Jün Csiang* a forgószél hátán keleten kóborolt. Hirtelen megpillantotta Hung Mung-ot, aki éppen azzal mulatta magát, hogy combjait csapkodta és ugrált, mint egy veréb. Jün Csiang ezt látva megtorpant és áhítatosan állt ott. Majd megkérdezte:

-- Ki vagy te, öregember? Miért csinálod ezt?

Hung Mung anélkül, hogy abbahagyta volna combjainak csapkodását és az ugrálást, így válaszolt:

-- Szórakoztatom magam.

-- Egy kérdést szeretnék feltenni neked – szólt Jün Csiang.

-- Ugyan! –  mordult fel bosszúsan Hung Mung. Most először emelte fel a fejét és pillantott rá Jün Csiang-ra.

Jün Csing azonban folytatta:

-- Az Ég éltető lélegzete (csi) megzavarodott, a Föld éltető lélegzete összekuszálódott. A hat éltető lélegzet nem keveredik megfelelően**, és a négy évszak nem követi egymást. Szeretném összhangba hozni a hat éltető lélegzet lényegét, hogy élelmet biztosítsak minden élőlénynek. Mit kellene tennem ennek érdekében?

-- Nem tudom – Hung Mung még mindig combjait csapkodva és veréb módon ugrálva rázta fejét - Nem tudom.

Így Jün Csiang nem kapott választ kérdésére.

Három évvel később, mikor újra kelet felé kóborolt és éppen elhagyta Szung vadonját, véletlenül megint megpillantotta Hung Mung-ot. Jün Csiang nagyon megörült és odasietett hozzá:

-- Égi mester – szólította meg -, elfelejtettél engem? Elfelejtettél engem? – majd térdre borult és kétszer földig hajtotta fejét, úgy kért tanítást Hung Mung-tól.

Hung Mung azonban így felelt:

-- Céltalanul vándorlok, nem tudom, mit keresek, bolondul sodródom, nem tudom, merre megyek. Ilyenformán vándorlok és figyelem a dolgok igazságát. Mit is tudhatnék?

-- Jómagam szintén bolondul sodródónak tartom magam – mondta Jün Csiang -, de követnek engem az emberek, bármerre megyek, és nincs más választásom, mint foglalkozni velük. Mivel én vagyok a példaképük, pár szóban adj nekem tanácsot, kérlek.

-- Ha megzavarják az Ég természetes folyását – szólt Hung Mung -, akkor a dolgok összeütközésbe kerülnek eredeti természetükkel, és így a Sötét (titokzatos) Ég nem tud kiteljesedni***. A vadállatok csoportja szétszóródik, a madarak éjjel kezdenek el énekelni, a füveket és a fákat természeti csapások sújtják, még a rovarokat is szerencsétlenség éri. Ah, ez azoknak az embereknek a hibája, akik irányítanak!

-- Akkor mit kellene tennem?  - kérdezte Jün Csiang.

Hung Mung rákiáltott:

-- Ah, túl messzire mentél! Fel, fel, szedd össze magad és tűnj el****!

-- Égi mester – könyörgött Jün Csiang –, nagyon nehezen találtam rád. Csak még egyetlen szót mondj!

-- Nos, akkor hát tápláld szív-elmédet! – mondta Hung Mung – Pihenj meg a nem-cselekvésben (vu-vej/wu-wei), és a dolgok maguktól átalakulnak. Ne vegyél tudomást testi alakodról, dobd ki a hallást és látást, felejtsd el, hogy egy dolog vagy a többi dolog közül, és csatlakozz a határtalanság nagy egységéhez. Engedd el az elméd és szellemed, legyél olyan nyugodt, mintha lélektelen volnál, és a tízezer dolog egyenként visszatér majd a gyökeréhez. Visszatérnek a gyökerükhöz anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A sötét és egységes káosz állapotában lesznek, amiből életük végéig nem fognak eltávozni. Ha mégis tudatában lesznek (annak, hogy visszatértek gyökerükhöz), máris eltávoznak belőle. Ne kérdezd, hogy mi a neve, ne próbáld meg kifigyelni tulajdonságait, hiszen minden dolog magától kel életre.

-- Égi mester, az erényt (de) adományoztad nekem, és feltártad nekem a titkát. Egész életemben ezt kerestem és most végre megtaláltam! – kiáltott fel hálásan Jün Csiang. Kétszer földig hajtotta fejét, majd felállt, elköszönt és elment.

 

(*James Legge azt írja, hogy ő szívesebben tartja meg fordításában a két főszereplő eredeti nevét. Ugyanígy megtartotta Martin Palmer is, viszont Burt Watson, Wang Ronpei és Victor H. Mair mindkettőt lefordította. Jün Csiang nevét „Felhő tábornoknak”, Hung Mung nevét „Nagy rejtelemnek”, „Hatalmas homálynak”, „Természetes energiának” fordították. James Legge itt még a kínai klasszikus szövegekre (azaz kanonikus szövegekre) utal, amelyek említenek „Felhő-mestert, Eső-mestert, Szelek báróját és Mennydörgés mestert”. Hung Mung nevének jelentése lehet a „Nagy éter” vagy „Ősi káosz”.

**Ez a hat a jin, jang, szél, eső, sötétség és a fény.

***Vagyis a dolgok természetes állapota nem marad fenn.

****Ezt a mondatot a fordítók különféleképpen értelmezik. Burt Watson fordítását használtam alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)