(XXIV. 11.) Hszü Vu-kuj

11. Ce Csi-nek nyolc fia volt. Felsorakoztatta őket maga elé, és így szólt Csiu Fang Jin-hez:

-- Kérlek, elemezd a fiaim arcát, és mondd meg, hogy melyik a szerencsés!

-- Kun a szerencsés – válaszolta Csiu Fang Jin.

Ce Csi először megdöbbent, majd örömmel kérdezte:

-- Ez miben nyilvánul majd meg?

-- Kun ugyanazt az ételt fogja enni, mint az állam uralkodója, és ez így lesz élete végéig.

Erre könnyek törtek elő Ce Csi szeméből, és csalódottan kiáltott fel:

-- Mit tett a fiam, hogy ez lesz a végzete?

-- Ha valaki ugyanazt az ételt eszi, mint az állam uralkodója, az áldást hoz rokonságának mindhárom ágának, de leginkább saját apjának és anyjának¹ – válaszolta Csiu Fang Jin – De te, uram, amikor meghallottad ezt, könnyezni kezdtél. Ezzel elutasítod a szerencsét. A fiú szerencsés, de az apa szerint ez szerencsétlenség.

-- Jin, mit tudsz te ezekről a dolgokról? – kérdezte Ce Csi – Azt mondod, hogy Kun szerencsés lesz. De te kizárólag húsról és borról beszéltél, ami csak az orrát és a száját kényezteti. Honnan is tudnád, hogy ez hogyan fog bekövetkezni? Tegyük fel, hogy annak ellenére, hogy sosem voltam juhász, egy nőstény juh ellene meg házam délnyugati sarkában. És ugyanígy, annak ellenére, hogy sosem voltam vadász, egy fürjtyúk keltené ki fiókáit a délkeleti sarokban. Ha ezeket nem tekintenénk különösnek, akkor mit tekintenénk annak? Ahol a fiammal kóborolunk, az az Ég és a Föld. Örömünket az Égben keressük, táplálékunkat a Földtől kapjuk. Nem bonyolódunk bele világi ügyekbe, nem ügyeskedünk, nem különcködünk. Együtt haladunk Ég és Föld valóságával², és nem engedjük, hogy a külső dolgok felkavarjanak bennünket. A világ változásához alkalmazkodunk, nem pedig a társadalomtól elvárt módon cselekszünk. És most itt ez a világi jutalom! A különös jelek mindig különös tetteket jeleznek. Jaj, veszélybe fog kerülni! De ez nem az én hibám lesz és nem a fiamé; talán az Ég küldi majd. Emiatt könnyezem.

Nem sokkal ezután Ce Csi Jen államba küldte Kun-t, és a fiút az úton banditák ejtették foglyul. Ép állapotában nehezen tudták volna eladni rabszolgának, de megcsonkítva annál könnyebben.³ Ezért levágták a lábát, és eladták a fiút Csi államban. Végül Csu herceg utcáján lett kapuőr, így valóban húst evett élete végéig.⁴

(¹A rokonság három ágát az illető anyjának, apjának és feleségének rokonait jelentette.

²A XXIII. fejezet 8. részében szerepel ugyanez a szó, amit ott "belső egyezőségként" vagy "hitelességként" fordítottam. Itt szintén ez a szó szerepel, de ebben a szövegkörnyezetben azt a "kozmikus erőt" jelenti, amely a létezés valósága, tényszerűsége, a természet, a világegyetem éntől és mesterkéltségtől mentes működése.

³Nyomorékot szívesebben alkalmaztak kapuőrnek, mert az nem tudott elmenekülni.

⁴A tudósok vitatják, hogy valóban Csu hercegről lett volna szó. Vannak, akik szerint egy nemesember kapuőre lett, mások szerint egy hentesé.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

(XXIV. 10.) Hszü Vu-kuj

10. Amikor Konfucius Csu államba látogatott, Csu uralkodója bort szolgáltatott fel neki. Szun-su Ao is ott állt, kezében tartva boros kelyhét. Ji Liao, miután poharának tartalmát rituálisan a földre öntötte, így szólt:

-- Ó, a régi idők emberei ilyenkor beszédet mondtak!

Konfuciusz ekként válaszolt:

-- Hallottam szavak nélküli beszédről, bár én még sosem beszéltem erről. De most megteszem. Amikor Ji Liao hang nélkül labdákkal zsonglőrködött, két család közötti viszály szűnt meg. Amikor Szun-su Ao békésen pihent legyezőjével kezében, Jing férfiai eltették fegyvereiket. Bárcsak három lábnyi csőröm volna.¹

Amit ezek az emberek követtek, azt az út nélküli Útnak (Tao) nevezik, ahogyan érveltek, azt szavak nélküli érvelésnek nevezik. Ezért az olyan erény, ami összefonódik a Tao egységével, és az olyan beszéd, ami megáll a megismeréssel nem megismerhető előtt, maga a teljesség. A Tao egyesít, de erre az erény nem képes, és ami megismeréssel nem megismerhető, azt az érvelés nem képes kifejteni. Amikor neveket adunk a dolgoknak, éppen úgy, mint a konfuciánusok és mohisták teszik, annak rossz vége lesz. A tenger nem utasítja vissza azokat a forrásokat, amelyek kelet felé áramolva beleömlenek - ez a nagyság tökéletessége. A bölcs átöleli mind az Eget és Földet, könyörületességét kiterjeszti az egész Ég alatti világra, és senki nem tudja, hogy ki ő. Ezért az élete rang nélküli, a halála megtisztelő nevek nélküli. Nem gyűjtöget anyagi javakat, hírnevét sem alapozza. Őt úgy nevezik, hogy „nagyszerű ember”.

A kutyák nem amiatt jók, mert szépen ugatnak. Az embereket nem azért tartják bölcsnek, mert szépen beszélnek. Nagyszerűnek pedig végképp nem gondolják! Hiába véli magát valaki nagyszerűnek, attól még mások nem fogják őt nagyszerűnek tartani; akkor pedig még kevésbé, ha erényét mutogatja! Semmi sem tökéletesebb, mint Ég és Föld, de vágyták-e tökéletességüket? Aki felismeri ezt a nagy tökéletességet, az nem keresi. Nem veszít el semmit, és nem vet el semmit, nem cseréli fel magát a külső dolgokkal. Önmagához tér vissza, ezáltal kimeríthetetlen; követi az ősi tudást, de nem alkalmazza mereven. Ilyen tökéletes a nagyszerű ember valódi természete.

(¹Ez a történet a képzelet szüleménye. Szun-su Ao vízügyi mérnök és miniszter volt Csu államban. Jó pár évvel Konfuciusz születése előtt halt meg. A hagyomány szerint olyan jól kormányozta az országot, hogy Jing - Csu állam fővárosának – népe akkor is eltehette fegyverét, amikor a miniszter pihent. A XXI. fejezet 10. részének egyik főszereplője volt. Ji Liao legendás harcos és filozófus volt, szintén Csu államban. I.e. 478-ban az egyik herceg felkelést indított Csu királya ellen, aminek támogatására meg akarta nyerni Ji Liao-t. Ő azonban nem volt hajlandó csatlakozni hozzá. A felkelést hamar megbuktatták, a király visszatért a trónra. Ebben az esetben a labdákkal való zsonglőrködés a bizonytalanságot és veszélyt hivatott szimbolizálni. A három lábnyi csőr pedig a szavak nélküli, bölcs beszéd óhaját fejezi ki.

Innentől már a történet írója folytatja tovább.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XXIV. 9.) Hszü Vu-kuj

9. Nan-po Ce Csi előrehajolva ült székén, és az égre nézve finoman lélegzett. [Ekkor] Jen Csen Ce lépett be, és így szólt:¹

-- Mester, te rendkívüli vagy! Valóban meg tudod csinálni, hogy olyan legyen a tested, mint a kiszáradt csont, és a szív-elméd, mint a kiégett salak?

-- Régebben egy hegyi barlangban éltem – válaszolta Ce Csi - Egyszer Tien Ho eljött hozzám, és Csi állam népe háromszor is magasztalta őt ezért.² Előbb volt a hírnevem, emiatt hallott rólam. És előbb kínáltam eladásra azt, [amim volt], emiatt tudott megvásárolni. Ha nem mutattam volna meg azt, amim volt, honnan tudott volna róla? Ha nem kínálom fel eladásra, hogyan tudott volna megvásárolni?  Ó, mennyire sajnáltam azokat az embereket, akik elveszítik önmagukat! És sajnáltam azokat is, akik másokat szánnak. Azokat szintén sajnáltam, akik azokat szánják, akik másokat szánnak. De ettől azóta napról napra távolabb kerültem.

 

 

(¹Ez a néhány mondat szinte teljesen megegyezik a II. fejezet 1. részének elejével.

 

²Bár Csi államot i.e. 481 óta lényegében a Tien-törzs irányította, a névleges uralkodók a Csiang családból származtak. Tien Ho i.e. 386-ban lett a kinevezett uralkodó. Azért magasztalták őt az embereket, mert az elvonulásban élő Ce Csi bölcsességét elismerve tiszteletét tette nála.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

 

(XXIV. 8.) Hszü Vu-kuj

8. Amikor Vu királya a Jangce folyón hajózott, megállt, hogy megmássza Majmok hegyét. Amikor meglátták őt a majmok, félelmükben mindent eldobtak, és bemenekültek a sűrű rengetegbe. Egy majom azonban ott maradt, és nem zavartatva magát ide-oda ugrándozott az ágak között, vakarózott, ügyességét mutogatva a királynak. Amikor a király rálőtt, a majom elkapta a sebesen repülő nyilat. A király elrendelte, hogy kísérői csatlakozzanak hozzá, és egyszerre lőjenek az állatra. Így a majmot elfogták és megölték. A király barátjához, Jen Pu Ji-hez fordulva ezt mondta:

-- Ez a majom ügyességét fitogtatva és gyorsaságában bízva, gőgösen mutogatta magát nekem. Ezért pusztult el így. Legyen ez figyelmeztetés számodra! Ó, sose mutatkozzon meg arcodon, hogy másokat lenézel!

Amikor Jen Pu Ji hazatért, Tung Vu tanítványa lett, hogy megtanulja, hogyan javítson arckifejezését. Feladta az élvezeteket, száműzte a kérkedést. Három évvel később az egész államban mindenki dicsérte őt.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)