(XXII. 7.) Tudás vándorlása északon

7. A-ho Kan és Sennong együtt tanultak az öreg Lung-csi-nél¹. Egy nap Sennong behajtotta az ajtót, és alacsony asztalkájára dőlve szundikált. Déltájon A-ho Kan kivágta az ajtót, és elkiáltotta magát:

-- Az öreg Lung meghalt!

Sennong asztalkájára támaszkodva, botját fogva állt fel. Majd nagy csattanással eldobta a botot, és nevetve mondta:

-- Az Ég tudta, milyen szűklátókörű és durva, milyen gőgös és előítéletes vagyok, ezért a mester elhagyott engem, és meghalt. És most már nincs többé mester, aki ’vad’ szavait feltárná.

Amikor Jen Kang Tiao ezt meghallotta, így szólt:

-- Aki megtestesíti a Tao-t, az maga köré gyűjti az Égalatti összes nemes emberét. Akik a Tao-ból annyit sem értenek, mint egy őszi hajszál hegyének tízezrede, még azok is tudják, hogyan tartsák rejtve ’vad’ szavaikat haláluk előtt. Hát még az mennyire tudja, aki megtestesíti a Tao-t! Keressük [a Tao-t], de nincs alakja; hallgatjuk, de nincs hangja. Akik beszélnek a Tao-ról, azt mondják, hogy a legsötétebb sötétség. Ám az, amiről beszélnek, egyáltalán nem a Tao.

Ekkor Nagy Tisztaság megkérdezte Végtelent:

-- Te ismered a Tao-t?

-- Nem ismerem – felelte Végtelen.

Ezután Nagy Tisztaság ugyanezt kérdezte Nem-cselekvéstől, aki így válaszolt:

-- Én ismerem a Tao-t.

-- Elsorolnád, hogy mi az, amit ismersz belőle?

-- Igen – felelte Nem-cselekvés.

-- Mik azok?

-- Annyit tudok, hogy a Tao-t nagyra lehet értékelni, és le is lehet becsülni, tudom, hogy lehet összenyomott és lehet szétszóródott. Ezek azok, amiket tudok – válaszolta Nem-cselekvés.

Miután Nagy Tisztaság megkapta e válaszokat, elment Nem-kezdethez, és tőle ezt kérdezte:

-- Ha ez így van, akkor kinek volt igaza és ki tévedett? Végtelennek, aki azt mondta, hogy ő nem ismeri vagy Nem-cselekvésnek, aki azt mondta, hogy ő ismeri?

Nem-kezdet így felelt:

-- A nem-ismerés mély, az ismerés pedig sekély. Az előbbi azt mutatja, hogy mi van belül, az utóbbi azt, hogy mi van kívül.

Erre Nagy Tisztaság felsóhajtott:

-- Akkor a nem-ismerés azt jelenti, hogy ismeri? Az ismerés pedig azt, hogy nem ismeri? De ki érti a nem-ismerés ismeretét? – kérdezte.

-- A Tao-t nem lehet hallani; amit hallasz, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet látni; amit látni lehet, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet szavakkal kifejezni; amit szavakkal kifejeznek, az nem a Tao. Ismerjük-e az alaktalant, ami alakot ad az alakoknak? Nincsen név, ami ráillene a Tao-ra – válaszolta Nem-kezdet, majd így folytatta:

- Aki válaszol, ha a Tao-ról kérdezed, az nem érti a Tao-t. Aki kérdez a Tao-ról, az nem hallott róla még. A Tao-ról nem lehet kérdezni, és ha mégis kérdezel, nem lehet rá válaszolni. Ha valaki arról kérdez, amiről nem lehet kérdezni, akkor a kérdése értelmetlen. Ha valaki válaszol arra, amire nem lehet válaszolni, akkor a válasza azt mutatja, hogy nincs meg a belső tudása arról a dologról. Így hát azok, akik ilyen belső tudással várják, hogy értelmetlen kérdést tegyenek fel nekik, azok kívül nem látják az időt és teret, és belül semmit sem tudnak a nagy kezdetről. Az ilyen emberek sosem lépnek át a Kunlun-on, és sosem vándorolnak a nagy ürességben.² 

(¹Sennong, aföldművelés istene/királya. De feltehetőleg az itt megnevezett alak nem azonos a mitikus hőssel.

 

² Kunlun a taoizmus szent hegye, ahol a halhatatlanok élnek. A XVIII. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam erről bővebben.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)