(XXII. 7.) Tudás vándorlása északon


7. A-ho Kan és Sennong együtt tanultak az öreg Lung-csi-nél1. Egy nap Sennong magára csukta az ajtót és alacsony asztalkájára dőlve szundikált. Déltájon A-ho Kan kivágta az ajtót, és elkiáltotta magát:

-- Az öreg Lung meghalt!

Sennong botjára támaszkodva állt fel, de aztán nagy csattanással eldobta és nevetve mondta:

-- Az Ég tudta, milyen faragatlan és gőgös vagyok, ezért a mester elhagyott engem és meghalt. Halála előtt nem hagyott hátra egyetlen ’bolond’ szót sem, amivel tovább ösztönözne.

Amikor ezt Jen Kang Tiao meghallotta, így szólt:

-- Aki megtestesíti a Tao-t, az maga köré gyűjti az Égalatti összes nemes emberét. Akik a Tao-ból annyit sem értenek, mint egy őszi hajszál hegyének tízezrede, még azok is tudják, hogyan tartsák rejtve ’bolond’ szavaikat haláluk előtt. Hát még az mennyire tudja, aki megtestesíti a Tao-t! Keressük [a Tao-t], de nincs alakja; hallgatjuk, de nincs hangja. Akik beszélnek a Tao-ról, azt mondják, hogy a legsötétebb sötétség. Ám az, amiről beszélnek, egyáltalán nem a Tao.

Ezek után Nagy Tisztaság megkérdezte Végtelent:

-- Te ismered a Tao-t?

-- Nem ismerem – felelte Végtelen.

Ezután Nagy Tisztaság ugyanezt kérdezte Nem-cselekvéstől, aki így válaszolt:

-- Én ismerem a Tao-t.

-- Elsorolnád, hogy mi az, amit ismersz belőle?

-- Igen – felelte Nem-cselekvés.

-- Mik azok?

-- Annyit tudok, hogy a Tao-t nagyra lehet értékelni és le is lehet becsülni, tudom, hogy képes összeállni és szét tud szóródni. Ezek azok, amiket tudok – válaszolta Nem-cselekvés.

Miután Nagy Tisztaság megkapta e válaszokat, elment Nem-kezdethez és tőle ezt kérdezte:

-- Ezek után akkor kinek volt igaza és ki tévedett? Végtelennek, aki azt mondta, hogy ő nem ismeri vagy Nem-cselekvésnek, aki azt mondta, hogy ő ismeri?

Nem-kezdet így felelt:

-- A „Nem ismerem” alapos, mély kijelentés volt, az „Ismerem” pedig sekély. Az előbbi azt mutatja, hogy mi van belül, az utóbbi arra, hogy mi van kívül.

Erre Nagy Tisztaság felnézett és felsóhajtott:

-- Akkor a „Nem ismerem” azt jelenti, hogy értem? Az „Ismerem” pedig az, hogy nem értem? De ki tudja, hogy az, aki nem ismeri, az [valójában] érti? – kérdezte.

-- A Tao-t nem lehet hallani; amit hallasz, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet látni; amit látni lehet, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet leírni; amit leírnak, az nem a Tao. Ismerjük-e az alaktalant, ami alakot ad az alakoknak? Nincsen név, ami ráillene a Tao-ra – válaszolta Nem-kezdet, majd tovább folytatta: - Aki válaszol, ha a Tao-ról kérdezed, az nem érti a Tao-t. Ezért, bár kérdezhetsz a Tao-ról, nem fogsz róla megtudni semmit sem.  A Tao-ról nem lehet kérdezni, és ha mégis kérdezel, nem lehet rá válaszolni. Ha valaki arról kérdez, amiről nem lehet kérdezni, akkor a kérdés felületes, értelmetlen. Ha valaki válaszol arra, amire nem lehet válaszolni, akkor a válasz üres. Így hát azok, akik felületesen és üresen beszélnek, azok nem látják kívül az időt és teret, és belül nincsenek tudatában a nagy kezdetnek. Az ilyen emberek sosem haladnak át a Kun-lun-on és sosem vándorolnak a nagy ürességben2..



(1Sennong, a földművelés istene/istenkirálya. De az könnyen lehetséges, hogy az itt megnevezett alak nem azonos a mitikus hőssel.

2 Kun-lun a taoizmus szent hegye, ahol a halhatatlanok élnek. A XVIII. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam erről bővebben.)

 


Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

Nincsenek megjegyzések: