(XXII. 2.) Tudás vándorlása északon

2. Ég és Föld hatalmas szépséggel rendelkezik, mégsem emlegetik ezt. A négy évszaknak egyértelmű a rendje, mégsem elmélkednek erről. Mind a tízezer dolog tökéletes alapelvvel bír, mégsem szólnak róla. A bölcs az Ég és Föld szépségéből indul ki, és a tízezer dolog alapelvéhez jut. Ezért a tökéletes ember nem-erőltetve cselekszik, a nagy bölcs nem alkot, így azt mondhatjuk rájuk, hogy Égre és Földre szegzik tekintetüket. Még az Ég és Föld legtökéletesebb tisztaságú szelleme [a Tao] is éppen úgy átalakul, mint a többi dolog. A dolgok, melyek bár legyenek élők vagy holtak, kerekek vagy szögletesek, nem ismerik gyökerüket és eredetüket, mégis itt léteznek már örök idők óta. Hiába olyan hatalmas kiterjedésű a világegyetem mind a hat irányban, mégsem nyúlik túl az Ég és Föld szellemén [a Tao-n]. Hiába olyan apró az őszi hajszál, mégis tőle [a Tao-tól] függ kiteljesülése. Az Ég alatti világon minden kiteljesedik, majd elsorvad, és nincsen semmi, ami változatlan maradna léte során. A jin és jang és a négy évszak a saját rendjükben követik egymást. Úgy tűnik, mintha a homályos, rejtélyes Tao nem-létező lenne, mégis folyamatos jelenléte. Szelleme finoman tovasiklik anélkül, hogy saját formát öltene. Táplálja a tízezer dolgot anélkül, hogy azok ezt tudnák. Őt hívják a forrásnak és a gyökérnek; megfigyelhetjük őt az Ég működésében.^1.

(¹ Ahogyan a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, a kínai hagyományban és a klasszikus kínai szövegekben az ’Ég’ (tian) vagy az ’Ég és Föld’ (tiandi) kifejezés a ’természetet’ jelentette. A Csuang-cében az ’Ég’ a ’Tao’ szinonimájaként tűnik fel, vagyis az ’Ég’ törvényszerűsége, spontán működése egyben a ’Tao’ törvényszerűsége és spontán működése is.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven) 

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

(XXII. 1.) Tudás vándorlása északon1

1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felkaptatott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Nem-cselekvő ostobával. Tudás így szólította meg őt:

-- Szeretnék neked pár kérdést feltenni: milyen jellegű gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy megismerjük a Tao-t? Hol időzzünk, hogyan viselkedjünk, hogy nyugalmat találjunk a Tao-ban? Honnan kell elindulni, és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?

Három kérdést intézett hozzá, de Nem-cselekvő ostoba nem válaszolt. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert nem tudta, hogy mit válaszoljon.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért délre, a Világos-vízhez, ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott megpillantotta Vad dadogót. Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Vad dadogónak.

-- Ah, tudom! – kiáltott fel Vad dadogó – Mindjárt elmondom neked.

Ám amikor nekiállt volna beszélni, elfelejtette, hogy mit is akart mondani.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért az Ég palotájába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette kérdéseit. A Sárga császár ezt válaszolta:

-- Csak akkor ismered meg a Tao-t, ha nem gondolkodsz, és nem elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a Tao-ban, ha nem időzöl sehol, és ha elhagyod a külsőségeket. Csak az visz el a Tao-hoz, ha nem keresel semmiféle kiindulási pontot és ösvényt.

Tudás erre így szólt:

-- Te és én tudjuk ezt, de az a kettő, akiket megkérdeztem, nem tudták. Vajon kinek van igaza?

-- Nem-cselekvő ostobának teljesen igaza volt, mert ő nem tudta a választ – felelte a Sárga császár - Úgy tűnik, hogy Vad dadogónak is. De te és én még [az igazság] közelében sem vagyunk, mert mi tudjuk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az nem tud.  Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg.² A Tao nem megszerezhető, az erényt (de) nem lehet magunkhoz hívni. Az emberség begyakorolható, az igazságosság megingatható, a szertartások egymásra erőltethetők. Erre mondják azt, hogy „Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (de), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li). A szertartásosság a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete.”³

Ezért mondják, hogy „Aki a tao szerint él, az napról napra csökken [vágyak dolgában]. Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”⁴

Aki már dologgá vált, annak nehéz visszatérnie a gyökérhez. A nagy ember az egyetlen, aki ezt meg tudja tenni.

Az élet a halál követője, a halál az élet kezdete. Ki érti a működésüket? Az élet az életpára (csi) összegyűlése. Amikor összegyűlik, akkor élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet és halál egymás követői, akkor miért aggódnék miattuk?

Ezért a tízezer dolog mind Egy. Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szellemisége és csodája, ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és rothadása. De a bűz és rothadás ismét szellemivé és csodává alakul, és a szellemiből és csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az Ég alatti világon minden élet egyetlen életpára (csi).” Ezért a bölcs értékeli az Egyet.

Tudás erre ezt mondta a Sárga császárnak:

-- Amikor Nem-cselekvő ostobát kérdeztem, ő nem válaszolt. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert nem tudta, hogy mit válaszoljon. Amikor Vad dadogót kérdeztem, ő válaszolni akart. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert még a kérdéseket is elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?

A Sárga császár így felelt:

-- Azért volt teljesen igaza Nem-cselekvő ostobának, mert ő nem tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Vad dadogónak, mert ő mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság közelében sem, mert mi tudjuk.

Amikor Vad dadogó ezt meghallotta, megállapította, hogy a Sárga császár bölcsen szólt.

(¹A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.

² Ebből a két mondatból az első a Lao-ce 56. verséből való, a második pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.

³ Lao-ce 38. versének részlete.

 ⁴ Lao-ce 48. versének részlete.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 11.) Tien Ce-fang

 

11. Csu állam királya Fan állam fejedelmével üldögélt. Kis idő elteltével Csu király szolgái háromszor jelentették be, hogy Fan állam nem létezik többé.¹ Fan állam fejedelme így szólt:

-- Fan állam nem-léte nem elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa létezésemet.² És ha Fan nem-léte nem elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa létezésemet, akkor Csu állam megléte sem elég ahhoz, hogy megmaradjon létezésed. Ha ebből a szempontból nézzük, Fan állam sosem létezett, és Csu állam sem létezett soha.

(¹Fan hercegséget a hatalmas és erős Csu állam kebelezte be már a Nyugati Csou-korszak idején.

 

²Ez a 11. rész a wang és a cun szavak értelmezésének taoista megközelítéséről szól. A wang jelentheti azt, hogy „elveszít, nem létezik, elpusztul, megromlik, eltűnik, felejt”. A cun jelentése „megmarad, létezik, jelen van, él, túlél”. Mindkét szót használják a taoista meditáció különböző formáiban is. A zuowang, az „ülve feledés”, mint meditációs technika már a korai taoistáknál megjelenik. Erről a legelső írott utalás elsőként a Csuang-cé-ben taláható, a II. fejezet 1. részében. A cun-t használják még a „létezést okoz, jelenlétet hoz létre” értelemben is egy másik fajta, elsősorban vizuális meditációs technikában.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(XXI. 10.) Tien Ce-fang

10. Csien Vu ezekkel a szavakkal fordult Szun-su Ao-hoz:¹

-- Uram, háromszor voltál főminiszter, mégsem élvezted a dicsőséget. Háromszor bocsátottak el az állásodból, mégsem szomorkodsz miatta. Eleinte kételkedtem benned, de most látom, hogy milyen egyenletes és nyugodt a légzésed. Különb módon hatsz a szív-elmédre [, mint bárki más]?

-- Miben lennék különb, mint bárki más? – válaszolta Szun-su Ao – Amikor az állásra kineveztek, tudtam, hogy nem utasíthatom vissza. Amikor elvették tőlem, tudtam, hogy nem akadályozhatom meg. Úgy véltem, egy ilyen állás elnyerése vagy elvesztése nem rajtam áll, ezért nem szomorkodom miatta. Miben lennék hát különb, mint bárki más? Ezenkívül azt sem tudom, vajon a dicsőség a miniszteri állást illeti vagy engem? Ha a miniszteri állást illeti, akkor nekem mi dolgom van vele? Ha pedig engem illet, akkor számít-e, hogy miniszter vagyok vagy sem? Most tétlen kószálásra indulok, és arra, hogy minden irányba bámészkodjak. Így hát van-e időm azzal foglalkozni, hogy az emberek megbecsülnek vagy megvetnek?

Konfuciusz, miután meghallotta az esetet, ezt mondta:

-- A régi idők igaz emberével még egy bölcs sem tudott vitatkozni.² Őt a legszebbek sem tudták elcsábítani, rablók sem tudták kifosztani. Még Fu-hszi vagy a Sárga császár sem lehetett a barátja. Az élet és a halál hatalmas dolgok, de nem tudták őt megváltoztatni. Akkor hogyan hathatott volna rá a rang és fizetség? Ha valaki így él, akkor szelleme anélkül repülhet fel a Taj-hegy fölé, hogy bármi akadályozná, és anélkül merülhet alá a legmélyebb forrásba, hogy vizes lenne. A legjelentéktelenebb körülmények között is képes aggodalom nélkül élni. Betölti az Eget és Földet, és minél többet ad másoknak, annál több marad neki.

(¹Szun-su Ao {kb. i.e. 630- kb. 593} vízügyi mérnök és politikus volt. A Keleti Csou-korszak idején Csu-állam főminisztereként szolgált Csuang király udvarában.

 

²Ezt a mondatot az általam forrásként használt mind a négy fordító másképpen fordítja.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Sunshu Ao (angol nyelven)

 

(XXI. 9.) Tien Ce-fang

9. Lie Jü Kou íjásztudományát mutogatta Po-hun Vu-zsen-nek.¹ Teljesen megfeszítette íját, egy csésze vizet tetetett könyökére, majd lőtt. Abban a pillanatban, ahogy az első nyíl kirepült, már célzott is a másodikkal. Amint kilőtte a második nyilat, már egy újabb foglalta el az előző helyét. Mindeközben meg sem mozdult, úgy állt ott, mint egy szobor. Po-hun Vu-zsen így szólt:

-- Ez egy íjász íjásztudománya, nem pedig egy nem-íjász íjásztudománya. Gyere fel velem egy magas hegyre, másszunk fel a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg száz ölnyi mély szakadék nem tátong lábunk előtt. Vajon ott is képes leszel arra, hogy kilődd nyilaidat?

Így hát felmentek együtt a magas hegyre, felmásztak a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg száz ölnyi mély szakadék nem tátongott a lábuk előtt. Ott Po-hun Vu-zsen hátat fordítva a szakadéknak, araszolni kezdett hátrafelé. Egészen addig hátrált, amíg már csak a lábujjain állt a kőszikla peremén. Meghajolt Lie Jü Kou felé, és kérte őt, hogy jöjjön, csatlakozzon hozzá. Ám Lie Jü Kou arcra borult, miközben egész testét elöntötte a hidegveríték. Ekkor Po-hun Vu-zsen ezt mondta neki:

-- A tökéletes ember a fenti kék eget is fürkészheti vagy lemerülhet alant a Sárga forrásokba. Elbarangolhat a világegyetem nyolc végéig anélkül, hogy a szelleme és életereje megváltozna. De a te rémületed meglátszik ijedt tekinteteden. Benső állapotod veszélyben van!

(¹Ez a történet a Lie-ce II. fejezetének 5. részében is szerepel. Po-hun Vu-zsen taoista tanítót a Csuang-ce az V. fejezet 2. részében említi.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 8.) Tien Ce-fang

 

8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászbotot tartó öregembert.¹ Ez a horgászat olybá tűnt, mintha az öreg nem is akarna halat fogni, sokkal inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt a részéről. Ven király szerette volna hivatali rangra emelni őt, és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy a száz törzset megfosztja egy ilyen égi oltalomtól, ezért másnap hajnalban összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:

-- Éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét hajú, sötét bőrűt, szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek bíborszínű patái voltak. Így parancsolt rám ez a férfi: „Add át a kormányzást annak az öregembernek, akivel Cang-ban találkoztál. Talán akkor a nép meggyógyul!”

A miniszterek döbbenten kiáltottak fel:

-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!

-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.

-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?

Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert, és rábízta a kormányzást. Az öregember változatlanul hagyott minden szabályt, törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.

Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy körülnézzen államában. Azt tapasztalta, hogy a helyi hivatalnokok megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat; vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel; és senki nem merte a mérőeszközöket kivinni az állam határain túlra. Miután a helyi tisztviselők megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat, a közös együttműködés vált fontossá számukra. Miután vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel, a közös ügynek szentelték figyelmüket. Miután senki nem merte a mérőeszközöket az állam határain túlra vinni, a szomszédos államokban is megszűnt a bizalmatlanság és gyanakvás.

Emiatt Ven király kinevezte az öregembert nagy tanítómesternek, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:

-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég alatti világra?

A cang-i öregember meghökkent, és nem válaszolt. Majd bizonytalanul motyogva eltávozott. A következő reggel az öregember még kiadta rendelkezéseit, ám amint az éj leszállt, eltűnt. Többé nem is hallottak róla.

Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:

-- Lehetséges, hogy Ven király nem is volt tökéletes [uralkodó]? Miért kellett neki egy ilyen álomra hivatkozni?

-- Csend! – szólt rá Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy őt bíráld? [Az álomra való hivatkozással] csak egy pillanatnyi nehézséget simított el.

(¹Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam hercege, Jüan ­­­képet akart festetni.¹ Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak, és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket, felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, lassan, kényelmesen sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját szobájába indult. A herceg egy embert küldött utána, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember ott találta a hivatalnokot, amint felső ruháját levetve, félmeztelenül, szétvetett lábakkal üldögélt

-- Ez az! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi festő!

(¹Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szung/Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)