4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung-cseng, Ta-ting, Po-huang, Csung-jang, Li-lu, Li-Csu, Hszien-jüan, Ho-hszü, Cun-lu, Csu-zsung, Fu-hszi and Sen-nung idejében az emberek csomókat kötöttek és azokat használták [írás gyanánt]*. Ételeiket jóízűnek, ruháikat gyönyörűnek találták, hagyományos szokásaikat élvezték, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Az emberek pedig úgy élték meg idős korukat és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben minden tökéletesen rendben volt.
Azonban mostanság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek
lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Ezen és ezen a helyen él
egy érdemes ember!” És ellátmánnyal felpakolva rohannak hozzá, elhagyva
családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak;
kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uralkodóik
hibájából következik, akik vágynak a tudásra**.
Amikor az uralkodók vágynak a tudásra és mellőzik a Tao-t,
az Ég alatti világban teljes lesz a zűrzavar.
Miből gondolhatjuk, hogy ez így van? Minél többet tudnak az
emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál
több madár menekül zavarodottan az ég felé. Minél többet tudnak az emberek a
kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál
több hal menekül zavarodottan a víz mélyére. Minél többet tudnak az emberek a
ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál több vadállat
menekül zavarodottan a mocsárba. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról,
megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az
„ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál több átlagember zavarodik
össze a viták által. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás
iránti vágy hibáztatható.
Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan
kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az
után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak,
de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak, és emiatt teljes
a zűrzavar. Ennek eredményeként odafent a nap és hold fényessége elhalványult,
idelent a hegyek és folyók életerejét elfogyasztották, és közöttük a négy
évszak változásait megzavarták. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen
olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztette volna el a veleszületett
természetét (xing/hszing). Ezért hát tényleg a tudás iránti vágyból
keletkezett az Ég alatti világban található hatalmas zűrzavar.
A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az
egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a nyüzsgő hízelgőket örömmel
fogadják. A nyugalmat és a nem-cselekvést (wu-wei/vuvej) elutasítják, a zagyván
és zsibongva előadott ötleteket örömmel fogadják. Ez a zagyva zsibongás hozta a
zűrzavart az egész Ég alatti világra.
(*Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal
emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül
némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban
csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra
megegyezik a Lao-ce 80. versével.
**A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve
igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű
embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először
patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által
fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)
Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése