4. 4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung Cseng, Ta Ting, Po Huang, Csung Jang, Li Lu, Li Csu, Hszien Jüan, Ho Hszü, Cun Lu, Csu Jung, Fu-hszi and Sennong idejében az emberek csomókat kötöttek, és azokat használták [írás gyanánt].1 Ételeiket jóízűnek, ruháikat szépnek találták, örömmel élték meg szokásaikat, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Ennek ellenére az emberek úgy élték meg idős korukat, és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben tökéletes rend volt.
Azonban manapság olyan
helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat,
mondván: „Itt-és-itt él egy bölcs és érdemes ember!” És útravalóval felpakolva
rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik
államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot
is megtesznek. Ez mind az uraik hibájából következik, akik vágynak a tudásra.2
Amikor az urak vágynak a tudásra, de mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világon teljes lesz a zűrzavar. Miből gondoljuk ezt? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak az ég madarai. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál jobban összezavarodnak a víz mélyén élő halak. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak a mocsárban élő vadállatok. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál jobban összezavarodnak az emberek. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható.
Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak. Emiatt teljes a zűrzavar. Így odafönt a Nap és a Hold fénye elhomályosul, idelent a hegyek és folyók életereje elfogy, és a középen a négy évszak rendje megváltozik. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztené el a veleszületett természetét. Micsoda hatalmas zűrzavar keletkezett az Ég alatti világon ebből tudás iránti vágyból!
A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a sürgő-forgó hízelgőket örömmel fogadják. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) nyugalmát elutasítják, a locsogva-fecsegve előadott ötleteket örömmel hallgatják. Ez a locsogás-fecsegés hozta a zűrzavart az Ég alatti világra.
(1Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével.
2A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)
Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése