(XVIII. 6.) Tökéletes boldogság

 

6. Egyik utazása során Lie Ce az út szélén eszegetett, amikor meglátott egy százéves koponyát. Széthúzta az útszéli gazt, és a koponyára mutatott:

-- Csak te és én tudjuk, hogy sosem haltál meg, és sosem éltél. Te tényleg rosszul érzed magad? És én tényleg boldog vagyok?

A dolgok magjai rejtélyes módon alakulnak át. Ha vízbe kerülnek, szálakká állnak össze. A víz partján algák lesznek. A dombokon és magaslatokon útifűként nőnek. Ha ezek az útifüvek termékeny talajra lelnek, akkor szarkaláb lesz belőlük. A szarkaláb gyökerei lárvákká alakulnak át, leveleik pedig pillangókká. A pillangókból rövid idő múlva olyan rovarok fejlődnek, amelyek a tűzhely alatt szaporodnak. Úgy néznek ki, mint a levedlett bőr, és úgy hívják őket, hogy házitücsök. Ezer nappal később a házitücskök madarakká alakulnak, amiknek a neve „kiszáradt, maradék csont”. A „kiszáradt, maradék csont” nyálából ködös permet születik, a ködös permet pedig az ecet szülőanyja. Muslicák születnek az ecet szülőanyjából, sárga keringőbogár a megbüdösödött borból, apró legyek a rohadó hernyókból. Ha a mezei ruta olyan bambuszt poroz be, ami nem hajtott rügyet már régóta, akkor abból zöldikék keletkeznek. A zöldikékből leopárdok lesznek, a leopárdokból a lovak és a lovakból az emberek. Az emberek aztán újra belépnek a gépezetbe. Mind a tízezer dolog ebből a gépezetből ered, és mind oda tér vissza.¹

 

(¹Ez a teljes 6. rész a másik nagy "taoista klasszikus", a Lie-ce I. fejezetének 4. részében is megtalálható. Ez utóbbiban jóval hosszabban taglalják a „dolgok magjainak rejtélyes átalakulását”. A „magok" átalakulásának leírása az ókori kínai természetfelfogást tükrözik, így a bennük szereplők értelmezése nem egységes. Az általam forrásul használt fordítók közül csak Victor H. Mair fordítja le a bizarr élőlények/dolgok neveit, a többiek, James Legge, Burton Watson és Martin Palmer sok esetben meghagyják az eredeti kínai elnevezéseket, így még nehezebb megtudni, hogy miféle élőlényeket/dolgokat említenek e felsorolásban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 5.) Tökéletes boldogság

5. Amikor Jen Jüan keletre, Csi államba utazott, Konfuciusz aggódni látszott.¹ Ce Kung felkelt matracáról, és megszólította:

-- Mester, alázatos tanítványod szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek tart, Csi-be?

-- Nagyon jó a kérdésed – válaszolta Konfuciusz – Egykoron Kuan Cé-nek volt egy mondása, amivel teljes mértékben egyetértek:² „Kis zsákba nem fér bele a nagy; rövid kötéllel nem lehet mély kútból vizet húzni.” Vagyis, a sors elrendelése adott, és a test adottságai is adottak. Egyikhez sem tehetünk hozzá, és egyikből sem vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd Csi urának Jao, Sun és a Sárga császár módszereiről beszélni, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal folytatja.³ Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi magát hasonlítgatni, de nem talál semmiféle hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a haláltól. 

A következő történetet hallottad-e már? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki, és szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos szemmel nézett maga elé, és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy erdő mélyén fészkeljen, homokos síkságon járjon-keljen, folyókban, tavakban úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a rajával együtt szálljon vagy megpihenjen, és hogy szabadon, békében legyen a pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban,⁴ akkor a madarak elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a vizek legmélyére merülnének. Csak az emberek gyűlnének össze, és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek, de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek, és mit nem kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem akarták, hogy minden [dolog] ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig azt, hogy minden [dolog] ugyanazt a feladatot végezze el. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit tettek, és jóváhagyásuk a körülményekhez alkalmazkodott. Ezt úgy hívták, hogy az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.

 

(¹Jen Jüan vagy Jen Huj, aki már korábbi részekben is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.

 

²Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.

 

³Szuj-zsen és Sennong mitikus hősök, a tűz és földművelés feltalálói.

 

⁴Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadonban a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 4.) Tökéletes boldogság

4. Amikor Csuang Ce éppen Csu államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Megkocogtatta ostora hegyével, és ekként szólt hozzá:

-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy egy elbukott államot szolgáltál, és a bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak lejárt az időd?

Miután befejezte a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Fejét ráhajtotta, mint egy párnára, és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent előtte a koponya, és ezt mondta:

-- Úgy beszéltél, mint a szónokok. Minden szavad az élők ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról, uram?

-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce. 

-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó, nincs alárendelt. Nincsen négy évszak, és nincsen semmiféle dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld évei. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak. 

Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle: 

-- Ha a Sors urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és engedjen visszatérni szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?

A koponya erősen megráncolta homlokát, és felhúzta szemöldökét:

-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét, és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

           

(XVIII. 3.) Tökéletes boldogság

3. Nyomorék úr és Egylábú úr Kunlun vidékén, a Sötét úr dombsírjainál nézelődött, ahol a Sárga császár nyugalomra tért.¹ Egyik pillanatról a másikra Nyomorék úr bal könyökéből egy fűzfa nőtt ki.² Meglepve nézte, és úgy tűnt, mintha utálkozna rajta.

-- Taszít ez téged?  – kérdezte tőle Egylábú úr.

-- Miért taszítana?  – válaszolta Nyomorék úr – Az életet kölcsönbe kaptuk. És ha kölcsönbe kaptuk az életet, akkor az élő teste csupán porhalom. Élet és halál olyan, mint a nappal és az éjszaka. Te és én ide jöttünk, hogy megfigyeljük a változás folyamatát. Most ez a változás rajtam is megmutatkozott. Akkor mi taszítana benne?

 

(¹A kínai mitológiában a képzeletbeli Kunlun-hegy vagy hegyvonulat fontos szerepet tölt be. A világ tengelyét, az istenségeket és a halhatatlanságot szimbolizálja. A Han-korra - i.e. 202 - i.sz. 220 - vált általánosan elterjedt nézetté, hogy a halhatatlanok két helyen élnek: keleten Penglai-szigetén/hegyén, nyugaton pedig a Kunlun-hegységben. Ahogyan a Kunlun-hegység, ugyanúgy a Penglai-sziget/hegy is csak a képzeletben létezik. A legendák szerint az örök fiatalság és az élet elixírjét ez utóbbi helyen őrizték, ezért több császár indított expedíciót a rejtélyes Penglai-sziget/hegy felkutatására. Elsőként a Csin-dinasztia alapítója, egyben az akkori egyesített Kína első uralkodója, Si Huang - i.e. 221- 210-ig uralkodott - tűzte ki életcélul idős korában az élet elixírjének megtalálását.

 

²Értelmezések szerint a „fűzfa” itt a „kinövés/daganat” szó helyett szerepel a szövegben.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Kunlun, Mount Penglai (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 143. oldal

 

(XVIII. 2.) Tökéletes boldogság

2.  Amikor Csuang Ce felesége meghalt, Huj Ce meglátogatta, hogy kifejezze részvétét. Csuang Ce ott guggolt, és egy teknőt ütögetve énekelt.

Huj Ce rosszallóan szólt rá:

-- Együtt éltetek, felnevelte gyerekeidet, megöregedett, és meghalt. Már az is elég különös, hogy nem siratod meg őt, de az már tényleg túlzás, hogy egy teknőt ütögetve itt énekelsz!

-- Tévedsz – válaszolta Csuang Ce - Szerinted, amikor meghalt, nem gyászoltam őt éppen úgy, mint bárki más tette volna? De aztán visszatekintettem létezésének kezdetére, arra az időre, amikor még meg sem született. Nem csak élete nem volt, de még testi formája sem. Nem csupán testi formája nem volt, de életpárája (csi) sem.¹ A homályos és rejtélyes káosz kavargásában bekövetkezett egy változás, és egyszer csak lett az életpára. Az életpára átalakult, és megjelent a testi formája. A testi formája átalakult, és megtörtént az élet és a születés. És most egy újabb változás történt, és meghalt. Pontosan olyan, mint a négy évszak változása: tavasz után a nyár, majd az ősz és a tél. Most békésen fekszik a Hatalmas kamrában.² Ha továbbra is jajveszékelnék és zokognék, az olyan volna, mintha nem értettem volna meg a sors elrendelését. Ezért hagytam abba.

 

(¹A csi/qi legkorábbi jelentése olyan 'életerő', ’energia’, amely áthat mindent. A későbbi korokban jelentése különböző értelmezésekkel bővült: 'lélegzet', 'éltető energia', 'életpára', stb. Nem csupán áthat és összeköt mindent, hanem felhalmozódásakor megjelenik az élet, megszületik az emberi lény, felbomlásakor pedig bekövetkezik a halál.

 

²Ég és Föld között.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 142. oldal

(XVIII. 1.) Tökéletes boldogság

1. Létezik-e tökéletes boldogság az Ég alatt? Létezik-e valamilyen mód arra, hogy életben tartsuk testünket? Ha létezik, akkor mit tegyünk, miben bízzunk? Mitől óvakodjunk, mibe kapaszkodjunk? Mit kövessünk, mit hagyjunk el? Minek örüljünk, mit utáljunk?

Az Ég alatti világ nagyra értékeli a gazdagságot, a rangot, a hosszú életet és a megbecsülést. Élvezi a könnyű életet, a jó ételeket, a finom ruhákat, a gyönyörű színeket és a kellemes hangokat. Alantas számára a szegénység, a hitványság, a korai halál és a rossz hírnév. Boldogtalan, ha nehéz az élete, ha a szája sosem jut jó ételhez, ha a teste sosem viselhet finom ruhát, ha a szeme sosem lát gyönyörű színeket, és ha a füle sosem hall kellemes hangokat.

Akik nem kapják meg ezeket, azok folyton aggodalmaskodnak és rettegnek. Az összes gondolatuk a test körül forog. Nem bolond dolog ez? A gazdagok megkeserítik életüket a szakadatlan munkával, több vagyont halmoznak fel, mint amennyit valaha is el tudnak költeni. Ezt a testért teszik, pedig ez valójában csak külsőség. Akik megbecsülést keresnek, éjjel és nappal tervezgetnek, miközben azon szoronganak, hogy elég jók-e. Ezt a testért teszik, pedig ez valójában elidegeníti tőle.

Az emberrel egyidejűleg születik meg aggódása is. Minél hosszabb az élete, annál jobban elbutul, és annál hosszabb ideig aggódik a halála miatt. Milyen keserű sors ez! Ez a test miatt történik, ám ez valójában eltávolítja az embert a testétől.

A bátor harcosokat az Ég alatti világ jónak tekinti, de ez [a jóság] nem menti meg őket a haláltól. Így nem tudom, hogy jóságukat tényleg jónak lehet-e tekinteni vagy sem? Lehetséges, hogy jónak lehet tekinteni, ugyanakkor nem menti meg őket a haláltól. De az is lehetséges, hogy nem lehet jónak tekinteni, ugyanakkor másokat megment a haláltól. Ezért mondják: „Ha valaki nem hallgat hű tanácsodra, ne vitatkozz, hanem vonulj vissza!” Lám, Ce Hszü is vitába szállt, és elvesztette testét.¹ De ha nem szállt volna vitába, akkor nem maradt volna fenn a neve. Tehát a jósága jónak tekinthető vagy sem?

Azt sem tudom, hogy amit tesznek az átlagemberek, és aminek örülnek, az igazán boldogság vagy sem? Elfigyelem, hogy az átlagemberek azt tekintik boldogságnak, amikor falkákba verődve, megállás nélkül, fejvesztve rohangálnak a céljaik megvalósításáért. De ez, amit ők boldogságnak neveznek, nekem nem az, ám azt sem mondom, hogy nem boldogság. Végül is, létezik-e tökéletes boldogság vagy nem létezik?

Én a nem-cselekvést tekintem tökéletes boldogságnak, de az átlagembernek ez nem tetszik. Így tartja a mondás: „A tökéletes boldogság nem boldogság, a legnagyobb dicséret nem dicséret.” Az Ég alatti világ képtelen meghatározni, hogy mi a helyes és mi nem az [a tökéletes boldogság kérdésében]. De a nem-cselekvés képes erre. Mivel a test életben tartása a tökéletes boldogság, csak a nem-cselekvés juttathat el oda. Hadd magyarázzam el ezt.

Az Ég a nem-cselekvés által tiszta, a Föld a nem-cselekvés által nyugodt. E két nem-cselekvés egyesüléséből alakul át minden dolog, és születik meg újra. Milyen hatalmas és felfoghatatlan ez a folyamat - úgy tűnik, hogy a semmiből jönnek elő. Milyen felfoghatatlan és hatalmas – nincsen látható alakja. A tízezer dolog minden gazdagsága ebből a nem-cselekvésből ered. Ezért mondják: „Ég és Föld cselekvés-nélküli, mégis minden elrendeződik.” Az emberek közül ki tudja ezt a nem-cselekvést megvalósítani.

(¹Vu királyának minisztere volt Vu Ce Hszü, aki több ízben figyelmeztette uralkodóját, hogy a szomszédos Jüe állam meg fogja támadni Vu-t. A király bizalma egy idő után megingott miniszterében, és öngyilkosságra ítélte i.e. 484-ben.)

Forrás: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)