(XXII. 5.) Tudás vándorlása északon

 

5. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Most van egy kis időnk, kérdezhetlek a tökéletes Tao-ról?

-- Böjtölnöd kell és önmegtartóztatást gyakorolnod, hogy megtisztítsd szív-elmédet és belső szellemedet. Szabadulj meg tudásodtól. A Tao mélységes, nehéz elmagyarázni, de megpróbálom körvonalait felvázolni neked – kezdte válaszát Lao Tan - A fényesség a sötétségből születik; a rendezett forma a formátlanból jön létre; a lényeg pedig a Tao-ból. A testi forma a lényegből születik, és a tízezer dolog egymás testéből formálódik. Ezért azok, akiknek testén kilenc nyílás van, anyaméhből születnek. Míg azok, akiknek nyolc nyílásuk van, tojásból születnek.

[A Tao] nyom nélkül érkezik és jel nélkül távozik. Nem lép be ajtón, nincs háza, ahol lakjon; mindenfelé szétáradó. Aki rátalál [a Tao-ra], annak erősek a végtagjai, őszinte és mély gondolatokkal bír, éles a füle, tiszta a szeme. Szív-elméjét nem fárasztja ki, a dolgokat elfogultság nélkül kezeli. [A Tao hiányában] az Ég nem volna magas, a Föld nem volna széles, a nap és a hold egy helyben járna, és a tízezer dolog nem fejlődne. Nem ez a Tao?

Még a tökéletes tudás sem feltétlenül jelenti azt, hogy képesek vagyunk megérteni, még a vita sem feltétlenül tesz bennünket tudóvá, ezért a bölcs megszabadítja magát ezektől. A bölcs ember ahhoz tartja magát, amihez bármit is adsz, teljes marad, és amiből bármit is veszel el, nem csökken. [A Tao] mély, mint a tenger, hatalmas, mint egy hegy; véget ér, és kezdődik minden elölről. Anélkül hordozza a tízezer dolgot, hogy megfeledkezne bármelyikről is. A nemes ember Tao-ja [, amiről tanítasz] mindössze felszínesség, nemde? Amihez mind a tízezer dolog igyekszik, és ami mindet hiba nélkül ellátja, az az igazi Tao.

Van egy ember a Középső-királyságból, aki se nem jin és se nem jang, és aki Ég és Föld között lakik¹. Csak egy röpke pillanatig ember, utána visszatér eredeti forrásához. Ha a forrás szempontjából nézzük, ennek az embernek az élete csak egybegyűlt lehelet. És akár fiatalon hal meg, akár hosszú életű lesz, csak pár pillanatnyi különbség van köztük. Így hát mi értelme van arról beszélni, hogy Jao jó volt, Jie pedig rossz?²

A gyümölcsöt termő növényeknek mind megvannak a maguk jellemzői. Az emberi kapcsolatoknak, bár bonyolultak, szintén megvan a maguk rendje. Amikor a bölcs szembe találja magát ezekkel, nem hadakozik velük, és amikor elhalad mellettük, nem tartja őket vissza. A harmóniával válaszol rájuk: ez az erény (de). Társként üdvözli őket: ez a Tao. A császárok így váltak sikeressé és a királyok így lettek nagy uralkodók.

Ég és Föld között az ember élete épp csak annyi ideig tart, amennyi alatt egy fehér csikó elnyargal szemünk előtt. Pár pillanat és vége. Erőteljes áramlással tör elő minden dolog, majd csendes lenyugvással tér vissza. Átalakulnak és megszületnek, aztán újra átalakulnak és meghalnak. És az élők elszomorodnak, az emberfélék gyászolnak. Pedig ez nem más, mint az égi tegez kioldása vagy az égi tarisznya kiürítése. A növekedés és a változás útjára engedi a szellemet és a lelket, amiket aztán a test követ a nagy Visszatérésben³.

Az alaktalan újra alakot ölt és a kialakult újra alaktalanná lesz. Ezt minden ember tudja, de azok, akik megvalósították a Tao-t, nem foglalkoznak vele. Bár az emberek szoktak erről vitázni, de aki elérte, nem vitázik róla és aki vitázik róla, az nem érte el. Még a tiszta látásúak sem találkoznak vele, ezért jobb csendben maradni, nem pedig vitázni róla. A Tao-t nem lehet meghallani, ezért jobb bedugni a fülünket, nem pedig erőltetni hallásunkat. Ezt hívják a nagy megszerzésnek.

 

(¹ A mondat második része Lao-ce 42. versében is feltűnik: „Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot …” (Tőkei Ferenc fordítása)

² Csie volt a Hszia-dinasztia tizenhetedik, egyben utolsó uralkodója, akit a hagyomány zsarnokként említ. Míg Jao-t, a legendásan bölcs uralkodót a hagyomány az Öt császár egyikeként tartja számon.

³Az ókori kínai lélekfelfogás nem egységes. Bizonyos írások úgy fogalmaznak, hogy a hun-lélek visszatér az égbe, a po-lélek a földben marad, a test mellett. Ellenben más források azt az elképzelést támasztják alá, hogy a népi vallásosság szerint a hun és a po halál után nem válik szét. Több kutató úgy véli, hogy a kis számú írástudók elméletei – mely szerint kettéválik a kétféle lélek – és a népi vallásosság tömeges követőinek lélekfelfogása ebben is eltérnek egymástól.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 168-169. oldal 

(XXII. 4.) Tudás vándorlása északon

 4. Sun megkérdezte tanácsadóját:

-- Miután megszereztem a Tao-t, akkor az enyém lehet?

-- Még a saját tested sem a tiéd. Akkor hogyan lehetne tiéd a Tao? – hangzott a válasz.

-- Ha a saját testem nem az enyém, akkor kié? – kérdezte Sun.

-- A testet az Ég és a Föld bízta rád. Az élet sem a tiéd, összekeveredett harmónia az, amit az Ég és Föld bízott rád. A veled született természet és a sorsod sem a tiéd, ezekkel az Ég és Föld bízott meg, hogy kövesd őket. A fiaidat és unokáidat sem birtoklod, ők csak levedlett bőrök, amelyeket az Ég és Föld bízott rád. Ezért jobb, ha anélkül jársz-kelsz, hogy tudnád, merre tartasz; jobb, ha anélkül maradsz nyugalomban, hogy tudnád, miért teszed ezt; jobb, ha anélkül eszel, hogy tudnád, mit ízlelsz. Minden az Ég és Föld erőteljes jang hatása miatt van¹. Akkor hogy is volna lehetséges bármit birtokolni? 

 

(¹ Nem világos, hogy itt miért csak a jang-ot említik, jin nélkül.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXII. 3.) Tudás vándorlása északon

3. Nie Csüe a Tao-ról kérdezte Pi-Ji-t, aki így válaszolt:¹

-- Ügyelj testedre, fókuszálj az Egyre, és az Ég harmóniája megérkezik hozzád. Gyűjtsd össze tudásodat, egyesítsd mozdulataidat, és a szellemi hozzád jön, hogy veled éljen. Az erény (de) lesz a szépséged, a Tao-ban lakozol majd. Úgy bámulsz mindenre, mint egy újszülött borjú, aki nem találja a válaszokat a miértre.

Még azelőtt, hogy Pi-ji befejezte volna mondandóját, Nie Csüe elaludt. Pi-ji hatalmas boldogságot érzett, és midőn onnan eltávozott, ezt a dalt énekelte:

-- Teste, mint egy fonnyadt tetem,

    szív-elméje, mint kiégett salak²,

    megértése valódi és igaz,

    nem keres válaszokat.

    Homályos és sötét,

    céltalan szív-elméje.

    Senkinek sem ad tanácsokat.

    Miféle ember ezt?

 

(¹ Nie Csüé-t a XII. fejezet 5. részében említik, és ugyanott Pi-ji-t is.

 

² Ilyen leírással illetik Nan-Kuo Ce Csi-t meditációja közben a II. fejezet 1. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu  (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 2.) Tudás vándorlása északon

2. Minden csodálatos szépség az Ég és Föld birtokában van, mégsem emlegetik ezt. A négy évszakra vonatkozik a legvilágosabb törvény, mégsem elmélkednek erről. Mind a tízezer dolog rendelkezik a tökéletes alapelvvel, mégsem szólnak róla. A bölcs az Ég és Föld szépségét keresi, és tökéletesen megérti a tízezer dolog alapelvét. Ezért a tökéletes ember nem-erőltetve cselekszik, a nagy bölcs nem kezdeményez semmit, így azt mondhatjuk rájuk, hogy az Égre és Földre szegzik tekintetüket. Még az Ég és Föld legtökéletesebb tisztaságú szelleme [a Tao] is éppen úgy átalakul, mint a többi dolog. A dolgok, melyek bár legyenek élők vagy holtak, kerekek vagy szögletesek, nem ismerik gyökerüket és eredetüket, mégis itt léteznek már ősidők óta. Hiába olyan hatalmas kiterjedésű a világegyetem mind a hat irányban, mégsem nyúlik túl az Ég és Föld szellemén [a Tao-n]. Hiába olyan apró az őszi hajszál, mégis tőle [a Tao-tól] függ kiteljesülése. Az Ég alatti világon minden előbb kiteljesedik, majd elsorvad, és nincsen semmi, ami változatlan maradna léte során. A jin és jang, és a négy évszak a nekik megfelelő sorrendben követi egymást. Úgy tűnik, mintha a homályos, rejtélyes Tao nem-létező lenne, mégis folyamatos a létezése. Szelleme finoman tovasiklik anélkül, hogy saját formát öltene. Táplálja a tízezer dolgot anélkül, hogy azok ezt tudnák. Őt hívják a forrásnak és a gyökérnek; általa az Égre szegezhetjük tekintetünket.^1.

 

(¹ Ahogyan a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, a kínai hagyományban és a klasszikus kínai szövegekben az ’Ég’ (tian) vagy az ’Ég és Föld’ (tiandi) kifejezés a ’természetet’ jelentette. A Csuang-cében az ’Ég’ a ’Tao’ szinonimájaként tűnik fel, vagyis az ’Ég’ törvényszerűsége, spontán működése egyben a ’Tao’ törvényszerűsége és spontán működése is.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven) 

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

(XXII. 1.) Tudás vándorlása északon*

1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felmászott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Tétlen ostobával. Tudás így szólította meg őt:

-- Szeretnék neked pár kérdést feltenni: milyen jellegű gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy megismerjük a Tao-t? Hol időzzünk és hogyan gyakoroljunk, hogy nyugalmat találjunk a Tao-ban? Honnan kell elindulni és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?

Három kérdést intézett hozzá, de Tétlen ostoba nem válaszolt. Nem csak egyszerűen nem felelt, nem is tudta, hogyan feleljen.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért délre, a Világos-vízhez, ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott megpillantotta Figyelmetlen fecsegőt. Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Figyelmetlen fecsegőnek.

-- Ah, tudom! – kiáltott fel Figyelmetlen fecsegő – Mindjárt elmondom neked.

Ám amikor nekiállt volna beszélni, elfelejtette, hogy mit is akart mondani.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért a császári palotába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette kérdéseit. A Sárga császár ezt válaszolta:

-- Csak akkor ismered meg a Tao-t, ha nem gondolkodsz és nem elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a Tao-ban, ha nem időzöl sehol és nem gyakorolsz. Csak az visz el a Tao-hoz, ha nem keresel kiindulási pontot és semmilyen ösvényt.

Tudás erre így szólt:

-- Te és én tudjuk ezt, de az a kettő, akiket megkérdeztem, nem tudták. Vajon kinek van igaza?

-- Tétlen ostobának teljesen igaza volt – felelte a Sárga császár - Úgy tűnik, hogy Figyelmetlen fecsegőnek is. De te és én még [az igazság] közelében sem vagyunk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az nem tud. Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg¹. A Tao-t nem lehet kikényszeríteni, az erényt (de) nem lehet kierőltetni. Az emberséget gyakorolhatod, az igazságosságot úgy-ahogy alkalmazhatod, a szertartásokat egymásra erőltethetitek. Erre mondják azt, hogy „Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (de), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li). A szertartásosság a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete².

Ezért mondják, hogy „Aki a tao szerint él, az napról napra csökken [vágyak dolgában]. Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (vu-vej/wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni³.

Annak, aki már egy dologgá vált, nem nehéz-e visszatérnie a gyökereihez? A nagy ember az egyetlen, aki ezt könnyűnek találja.

Az élet a halál követője, a halál az élet kezdete. Ki érti a működésüket? Az élet az életpára (csi) egyesülése. Amikor egyesül, akkor élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet és halál egymás követői, akkor miért aggódnék miattuk?

Mind a tízezer dolog keresztülmegy ugyanezen a folyamaton. Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szelleme és a csodája, ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és a rothadása. De a bűz és a rothadás ismét szellemmé és csodává alakul, és a szellemből és a csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az egyesült életpára (csi) áthat mindent az Ég alatt. Ezért a bölcs értékeli ezt az egyesülést”.

Tudás tovább folytatta a beszélgetést:

-- Amikor Tétlen ostobát kérdeztem, ő nem csak hogy nem válaszolt, de még azt sem tudta, hogyan válaszoljon. Amikor Figyelmetlen fecsegőt kérdeztem, ő belekezdett a válaszba. De végül nem csak hogy nem kaptam tőle választ, de midőn éppen belekezdett volna, még a kérdéseket is elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?

A Sárga császár így felelt:

-- Azért volt teljesen igaza Tétlen ostobának, mert ő nem tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Figyelmetlen fecsegőnek, mert ő mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság közelében sem, mert mi tudjuk.

Figyelmetlen fecsegő tudomást szerzett erről, és megállapította, hogy a Sárga császár tudta, hogy mit mondjon.

 

(*A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.

¹ Az utolsó két mondatból az első a Lao-ce 56.verséből való, a második mondat pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.

 

² Lao-ce 38. versének részlete.

 

³ Lao-ce 48. versének részlete.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)