5. Egy dongalábú, ajaknélküli, púpos férfi tanácsokat adott Vej állam
hercegének, Ling-nek. A herceg annyira elégedett volt vele, hogy amikor
egészséges formájú emberekre nézett, úgy találta, hogy mindnek túl vékony a
nyaka*.
Egy másik férfi, akinek agyagkorsó méretű golyvája volt, tanácsokat adott Csi állam
hercegének, Huan-nak. A herceg annyira elégedett volt vele,
hogy amikor egészséges formájú emberekre nézett, úgy találta, hogy mindnek túl
vékony a nyaka. Ha valakinek az erénye teljes, akkor a testi formájáról megfeledkeznek. Amikor az emberek nem feledkeznek meg arról,
amiről általában megfeledkeznek, de megfeledkeznek arról, amiről általában nem feledkeznek meg – az az igazi megfeledkezés.
Ezért a bölcs kóborol. Számára a
tudás olyan, mint egy idegen kinövés; az ígéretek, mint a ragasztó; a szívességet
társadalmi kegynek veszi; és a jó képességekről úgy véli, hogy azok nem mások, mint
kereskedelmi áruk. A bölcs nem tervez – akkor mire használná a tudást? A
bölcs semmit nem vág formára – akkor mire használná a ragasztót? A bölcsnek nincsenek veszteségei – akkor mire használná a
szívességet? A bölcsnek nincs mit eladnia – akkor miért kereskedne?
Ez a négy dolog az Ég (természet) zabkásája. Az Ég zabkásája az Ég
tápláléka. És ha a bölcs az Égtől kapja a táplálékát, miért volna szüksége
bármire is az emberektől?
A bölcsnek emberi teste van, de érzelem-nélküli [nincsenek
indulatai és vágyai]. Mivel emberi formája van, ezért az emberek közé tartozik.
De mivel érzelem-nélküli, ezért sem a ‘helyes’, sem a ‘helytelen’ nem érinti meg. Milyen
jelentéktelen és elenyésző az a része, ami az emberiséghez köti! Milyen
lenyűgöző és hatalmas az, ahogyan megnyilvánul benne az Ég tökéletessége!
-- Valóban létezik érzelem-nélküli ember? – kérdezte Huj Ce** Csuang
Cé-t.
-- Igen – hangzott a válasz.
-- De hogyan hívhatsz embernek egy olyan valakit, aki
érzelem-nélküli [nincsenek indulatai és vágyai]?
-- A Tao adja neki az egyéni megjelenését, az Ég (természet) pedig az emberi formáját, miért ne hívhatnánk embernek?
-- De ha embernek nevezed – firtatta tovább Huj Ce –, akkor hogyan
lehetséges, hogy érzelem-nélküli?
-- Nem egyformán értelmezzük az érzelmeket – felelte Csuang Ce – Amikor azt
mondom, hogy érzelem-nélküli, akkor úgy értem, hogy az ilyen ember nem engedi,
hogy a rokonszenve vagy ellenszenve behatoljon bensőjébe és hogy kárt tegyen benne. Összhangban áll a magától
olyannal***, és nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét.
-- Ha nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét, akkor hogyan képes létezni a személye? – akadékoskodott Huj Ce.
-- A Tao adja neki az egyéni megjelenését – ismételte meg Csuang Ce –, az Ég
pedig az emberi formáját. Nem engedi, hogy rokonszenve vagy ellenszenve behatoljon
bensőjébe és kárt tegyen benne. Uram, te most úgy kezeled a szellemedet, mintha az nem is a tiéd
lenne, és kimeríted magad. Dőlj egy fának és énekelj, vagy bóbiskolj egyet az
asztalodnál. Az Ég válaszott számodra egy testet, te pedig arról
zagyválsz, hogy mi a “kemény” és mi a “fehér”?****
(*Eredetileg bizonyára egyéb tulajdonságok szerepeltek itt, amelyek egy normális ember testfelépítésére utalnak, pl. járása, háta vagy a szája széle, de valamiért ezeket kihagyták és a következő mondatban lévő tulajdonsággal helyettesítették.
**Ahogy írtam az
I. fejezet 7. részének lábjegyzetében, Huj Si (vagy Huj Ce) nem csupán
főminiszter, hanem filozófus és Csuang Ce barátja is volt. Körülbelül i.e.
370-310 között élt.
***A “magától olyan”-nal való összhang a Tao működésére utal, amelyik nem mesterséges vagy emberi, hanem ‘spontán’ - ziran/ce-zsan -, azaz magától történik vagy magából ered.
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
