(VI. 9.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

9. Négyen beszélgettek, Sze mester, Jü mester, Li mester és Laj mester.

-- Ki az, aki nem-levőnek tekinti a fejét, életnek a gerincét és a halált az ülepének?  – kérdezgették egymástól – Bárki is az, aki tudja, hogy élet és halál, létezés és pusztulás mind egyetlen test (jiti), annak barátja leszek.

A négy ember egymásra nézett és mosolygott. Nem volt ellentét a szívükben, és barátok lettek.

Nem sok később Jü mester ágynak esett és Sze mester meglátogatta őt, hogy érdeklődjön hogyléte felől.

-- Milyen hatalmas ez a Dolgok Teremtője, hogy így megnyomorított engem*!  – lelkendezett Jü mester. A háta olyan görnyedt lett, mint egy púposnak, ezáltal a belső szervei felnyomódtak teste felső részébe. Álla leért köldökéig, vállai magasabbra kerültek, mint a fejének teteje, nyakszirtje az ég felé meredt. A jin- jang életpárája (csi) összezavarodott, azonban elméje nyugodt volt. Odavonszolta magát egy kúthoz, megnézte tükörképét a vizében és így szólt:

-- Ó, jaj! A Dolgok Teremtője így megnyomorított engem!

-- Ezért neheztelsz rá? – kérdezte tőle Sze mester.

-- Miért neheztelnék? – válaszolta Jü mester – Ha a Dolgok Teremtője kakassá alakítaná át a bal karomat, akkor éjjel is figyelném az időt. Ha a jobb karomat nyílpuskává alakítaná át, akkor olyan madarat keresnék, amit lelőhetnék és megsüthetnék. Ha az ülepemet kerékké, a lelkemet pedig lóvá formálná, akkor felkapaszkodhatnék rá és nem volna szükségem szekérre sem. Életet kaptam akkor, amikor ideje volt és majd el is fogom veszíteni, mert a dolgok rendje az elmúlás. Ha megelégszünk ezzel az idővel, és elfogadjuk ezt a rendet, akkor sem szomorúság, sem vidámság nem érint meg. Erre mondták a régiek, hogy „megszabadulás a kötelékektől". Vannak olyanok, akik nem tudnak megszabadulni, mert kötődnek dolgokhoz. Pedig régóta tudott tény, hogy soha semmi nem győzhet az Ég (természet) fölött. Hát akkor én miért neheztelnék?

 

(*A "Dolgok Teremtője" szó szerint azt jelenti, hogy „az átalakulások alkotója" vagy "változás alkotója”, nem pedig a nyugati, bibliai értelemben vett semmiből teremtő Istent. A "Dolgok Teremtője" sokkal inkább maga a Tao.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 8.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

8. Nan-po Ce-kuj így fordult Nu Jü-höz:

-- Miként lehetséges az, hogy idős korod ellenére olyannak tűnsz, mint egy gyerek?

-- Járatos vagyok a Tao-ban – válaszolta Nu jü.

-- Én is megtanulhatom a Tao-t? – kérdezte Nan-po Ce-kuj

-- Nem! Hogyan is tudnád? – tiltakozott Nu Jü – Te nem olyan ember vagy. Pu-liang Ji azonban egy bölcs képességével rendelkezett, ugyanakkor híján volt a Tao-nak. Belőlem viszont hiányoztak a bölcs képességei, de rendelkeztem a Tao-val. Ezért tanítani akartam őt abban a reményben, hogy valódi bölcs válik belőle. Hiszen, te is tudod, hogy könnyebb elmagyarázni a Tao-t egy olyannak, akiben megvan a bölcsességre való képesség. Tehát elkezdtem foglalkozni vele, okítani őt. Három nap múlva képessé vált arra, hogy az Égalattit száműzze elméjéből. Miután képes volt arra, hogy az Égalattit száműzze elméjéből, még hét napig foglalkoztam vele. Ezután képessé vált arra, hogy a dolgokat száműzze elméjéből. Miután képes volt arra, hogy a dolgokat száműzze elméjéből, további kilenc napon át foglalkoztam vele. Ezután képessé vált arra, hogy idegenként tekintsen saját életére. Miután képes volt arra, hogy idegenként tekintsen saját életére, elméje olyan tiszta lett, mint a hajnal. Ezután képessé vált arra, hogy érzékelje az egyetlent. Miután érzékelte az egyetlent, megszüntette minden gondolatát a múltról és jelenről. Miután megszüntette minden gondolatát a múltról és jelenről, képessé vált belépni oda, ahol nincs élet és nincs halál. Ahol az, ami elveszi az életet, nem hal meg, és ami létrehozza az életet, nem él. Minden dolog követi, minden dolgot fogad, minden dolgot elpusztít, minden dolgot kiegészít. A neve Békesség-A Zűrzavarban. Ez azt jelenti, hogy a zűrzavar vezet a megvalósuláshoz.

-- És ezt te hol tanultad? – kérdezte Nan-po Ce-kuj

-- Fu-mo fiától tanultam – válaszolta Nu Jü -, Fu-mo fia meg Lo-szung unokájától. Lo-szung unokája Csan-ming-től tanulta, ő pedig Nie-hszü-től. Nie-hszü Hszü-jü-től, ő maga Wü-ou-tól. Wü-ou Hszüan-ming-től, ő Sen-liao-tól és Sen-liao Ji-si-től tanulta*.

 

(*Robert Eno szerint ez az egész 8. rész egyfajta paródia, ami kifigurázza az olyan eltúlzott, sejtelmes és dagályos taoista szövegeket, mint amilyen a Lao-ce vagy sok helyen maga a Csuang-ce. Hasonlóan Burt Watson-hoz, ő is úgy véli, hogy a rész végén szereplő beszédes nevek kigúnyolják a könyvekhez és írásokhoz, tanuláshoz ragaszkodó konfuciánusi iskolát. Ezeket a beszédes neveket az általam forrásként használt fordítók mindegyike, James Legge kivételével, különböző értelmezésben lefordította. 

Ezeket a neveket a következőképpen fordította le Lin Jü-tang /az előbbi/ és Robert Eno /a második/:

„Tinta/Tintasegéd fiától tanultam – válaszolta Nu Jü -, Tinta/Tintasegéd fia meg Tanulás/Piros Ismétlés unokájától. Tanulás/Piros Ismétlés unokája Megértéstől/Tiszta Látástól tanulta, ő pedig Belátástól/Pletykás Engedélytől. Belátás/Pletykás Engedély Gyakorlástól/Várakozó Munkástól, ő maga Népdaltól/Balladaénekestől. Népdal/Balladaénekes Csendtől/Sötét Homálytól, ő Ürességtől/Hármas Rejtélytől és Üresség/Hármas Rejtély az Állítólagos Kezdettől/Kétséges-Ez-Hogyan-Kezdődött-től.”)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(VI. 7.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

7. Ez a Tao – van belső lényege és megbízhatósága, de cselekvés nélküli (vuvej) és forma nélküli. Át lehet adni, de nem lehet átvenni. Megragadható, de nem látható. Önmagában van a gyökere, saját magában van az alapja. Már az Ég és a Föld keletkezését megelőzően, ősidők óta folyamatosan létezik. Szellemiséget adott az ősök szellemeinek és az istenekké lett uralkodóknak*; ő szülte az Eget és a Földet. Túlnyúlik a legmagasabb ponton, mégsem mondhatjuk rá, hogy magas; a föld hat iránya alatt terül el, mégsem mondhatjuk rá, hogy mély. Az Ég és a Föld előtt született, mégsem mondhatjuk rá, hogy régóta létezik; ősibb mindennél, mégsem mondhatjuk rá, hogy öreg.

**Hszi-vej elérte a Tao-t, és vele elhatárolta az eget és a földet. Fu-hszi elérte, és vele belépett az anya elsődleges lélegzetébe. A Vej-tou elérte, és ősidőktől fogva nem tér le pályáról. A nap és a hold elérte, és ősidőktől fogva váltják egymást. Kan-pej elérte, és általa Kun-lun ura lett. Feng-ji elérte, és általa a nagy folyóban kóborol. Csien Vu elérte, és általa a Taj-hegyen lakozik***. Huang-ti elérte, és általa felemelkedett a felhős égbe. Csuan-hszü elérte, és általa a sötét palotában lakozik. Jü-csiang elérte, és segítségével az Északi-sarkon telepedett le. Hszi Vang-mu elérte, és segítségével a Sao-kuang kastélyában foglalta el helyét - senki nem tudja, hogy mióta, senki nem tudja, hogy meddig. Peng Cu elérte, és Sun uralkodásának idejétől egészen az Öt Hegemón koráig élt****. Fu Jüe elérte, és általa Vu-ting főminisztere lett, és kiterjesztette uralkodását minden égalattira. [Halála utána] Fu Jüe felkapaszkodott a Nyilas csillagképre, meglovagolta a Skorpiót, majd elfoglalta helyét a csillagok között*****.

 

 

(*Kínában már a neolitikus kortól kezdve meghatározónak számított a halott ősök kultusza. Legyen szó a szűkebb vagy tágabb család tagjairól vagy a kiemelkedőbb teljesítményt felmutató uralkodókról, feleségeikről, minisztereikről, stb. akiket haláluk után isteni rangra emeltek. A halott ősöknek áldozatot mutattak be.

**Vannak olyan kommentátorok, fordítók, akik szerint ez az egész bekezdés későbbi betoldás. Ebben különféle istenségek vagy mitikus lények szerepelnek, akiknek történetei nem igazán ismertek, így a különböző fordítók különbözőképpen fordítják.

***Vej-tou a Nagymedve csillagkép neve. Kan-pej a nyugati vidék mitikus Kunlun-hegyének szelleme, Feng-ji a Sárga-folyóé és Csien Vu a Taj-hegyé.

****Huang-ti (Sárga császár) legendás uralkodó volt, Csuan-hszü pedig az unokája. Jü-csiang a messzi észak szelleme, emberi arccal és madártesttel. Hszi Vang-mu – a nyugati anyakirálynő – szintén a Kunlun-hegyének halhatatlan szelleme. Peng Cu – róla már olvashattunk az I.2.-ben -, az a hosszú életű ember, aki a legendák szerint körülbelül i.e. 2200-tól i.e. 7. századig élt.

*****Fu Jüe Vu-ting minisztere volt. Vu-ting-et a Sang-dinasztia legelső olyan uralkodójaként tartják számon, akinek létezését a kortársak is megerősítik, és aki kb. i.e.1250-1192-ig uralkodott. Azonban arról a legendáról, mely szerint Fu Jüe felemelkedett az égbe és csillaggá vált, nem sok információval rendelkezünk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 6.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

6. A Nagy Tömeg (természet/univerzum) testet ad, életem delén nehéz munkát, idős koromra nyugalmat, halálom után pihenőhelyet – tehát ha jó lesz általa az életem, akkor jó lesz általa a halálom is.

Ha elrejtek egy csónakot egy vízmosás hasadékában és egy halászhálót egy mocsárban, akkor úgy gondolom, hogy ezek a tárgyak biztonságban vannak. Azonban az éjszaka közepén arra jöhet egy erős ember, aki a vállára véve elviszi onnan azokat, és nekem erről sejtelmem sem lesz. Bár jó ötletnek tűnik a kisméretű dolgot a nagyobban elrejteni, mégis eltűnhet onnan. De ha az Égalattit elrejtjük az Égalattiban, semmi sem fog eltűnni. Ez a dolgok állandóságának megnyilvánulása.

Amikor megesik velünk az, hogy emberi alakot kapunk, akár még örülhetünk is neki. Ugyanakkor ez az emberi alak tízezer átalakuláson megy keresztül és sosem ér a végére. Ezáltal az örömre való alkalom megszámlálhatatlanná válik. Éppen ezért a bölcs ember ott kóborol, ahol a dolgok nem tűnnek el, hanem mindegyik megmarad. A bölcs ugyanolyan szívélyesen fogadja a korai halált, mint az idős kort. Ugyanolyan szívélyesen fogadja az élet kezdetét, mint a végét. Az emberek megpróbálják őt követni, ám mennyivel jobb volna, ha azt követnék, ami a tízezer dolgot áthatja és amiből minden átalakulás ered!*

(*A Tao minden dolog és jelenség működésének, átalakulásának forrása.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 5.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

5. [A régi idők igaz emberei számára] mindaz, amit kedveltek „egy” volt, és mindaz, amit nem kedveltek, szintén „egy” volt. Amire „egy”-ként tekintettek, az „egy” volt; amire „nem egy”-ként tekintettek, az szintén „egy” volt. Amikor az „egy”-ben időztek, akkor az Ég (természet) követőjeként viselkedtek. Amikor „nem az egy”-ben időztek, akkor az ember követőjeként viselkedtek*. Azt, akiben sem az ember, sem az Ég nem győzi le egymást, úgy hívják, hogy igaz ember.

Az életet és a halált a végzet (ming) elrendeli el. Éppen ilyenek az éjszakák és a nappalok folyamatos váltakozása – ezek az Égtől (természettől) függőek. Az embernek ebbe nincs semmiféle beleszólása, mert ez a dolgok természete. Vannak, akik úgy tekintenek az Égre, mint saját apjukra és szeretik azt. Mennyivel jobban tennék, ha azzal kapcsolatban cselekednének így, ami felülmúlja az Eget! Vannak, akik különösképpen tisztelik uralkodójukat, mint feljebbvalójukat, és akár még meghalni is hajlandóak érte. Mennyivel jobb volna, ha azzal kapcsolatban cselekednének így, ami az igazi**!

Amikor a patakok kiszáradnak, a halak összegyűlnek a mederben. Sárral nedvesíti be egyik a másikat, és nyálkájukkal tartják egymást nyirkosan. Pedig mennyivel jobb volna nekik a folyókban és tavakban [úszkálva] megfeledkezni magukról! És ahelyett, hogy az emberek dicsérik Jao császárt és elítélik a zsarnok Csie császárt, jobb volna, ha mindkettőről megfeledkeznének és elmerülnének a Tao-ban.

 

 

 

(*Ahogyan a II. fejezet 4. részében is olvasható, a „Tao által mind eggyé válnak”, azaz „minden [dolog és nézet] egy”. Ennek felismerésére csak a Tao-t követő igaz ember képes.

 

 

**Azaz „A nagyszerű és tiszteletreméltó mester”, vagyis a Tao.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Capters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 108. oldal

(VI. 4.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

4. A régi idők igaz emberei magasztosan, fennkölten viselkedtek, mégsem nem buktak el.  Fogyatékosnak tűntek, mégsem fogadtak el semmit. Tartózkodóan függetlenek voltak, de nem csökönyösek. Szétáradóan üresek maradtak, mégsem kérkedtek vele*. Derűsnek tűntek, mintha [állandóan] boldogok lennének. Kelletlenül, csak akkor cselekedtek, ha már elkerülhetetlen volt**. Áradt belőlük a vonzerő és a nyugodt erény (de).  Távolságtartóan alkalmazkodtak a világhoz; önteltek voltak, mintha semmi nem irányíthatta volna őket. Szűkszavúságra törekedtek, mintha el akartak volna zárkózni a világtól; szórakozottan viselkedtek, mintha elfelejtették volna, hogy mit akartak mondani.

[A régi idők igaz emberei] úgy tekintettek a büntetésre, mint a testre; a szertartásokra (li), mint a szárnyakra; a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van; az erényre, mint ami indokolt. Mivel úgy tekintettek a büntetésre, mint a testre, emberségesek voltak a halálbüntetés kiszabása során. Mivel úgy tekintettek a szertartásokra, mint a szárnyakra, együtt haladtak a világgal. Mivel úgy tekintettek a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van, bizonyos dolgokat meg kellett tenniük. Mivel úgy tekintettek az erényre, mint ami indokolt, olyanok voltak, mint egy kétlábú ember, aki [erőlködés nélkül] feljut a hegy tetejére. És mégis mindenki azt hitte, hogy hatalmas erőfeszítéssel tették azt, amit tettek***.

 

 

(*A Tao nem csupán spontán, azaz „magától olyan”, hanem üres is, azaz „nem-levő”. A Tao-ot követő bölcs üressé teszi szívét/elméjét, hogy megvalósíthassa azt a bizonyos „szabad vagy gondtalan kóborlást” vagyis a dolgokon való felülemelkedést.

 

 

**A dolgokon való felülemelkedés valójában a nem-cselekvés vagy nem-erőltetve cselekvés (vuvej/wuwei) megélése.

 

 

***Ez a második, egyben utolsó bekezdés - amely a taoista bölcset olyan uralkodóként mutatja be, aki büntetéseket foganatosít, szertartásokat alkalmaz, illetve a bölcsességet és erényt indokoltnak tartja – ellentétesnek tűnik a könyv többi részén olvasható taoista bölcs tulajdonságainak leírásával. Mitsuji Fukunaga japán fordító szerint ezek a mondatok egy i.e. 2.-3. századi szerző betoldásai lehetnek, akire hatással voltak a legista filozófia elvei. Míg Menciusz „idealista” elképzelése szerint az ember alapjaiban jó, addig a legizmus kiindulópontja az volt, hogy az emberi alaptermészet rossz, és csak neveléssel, jó kormányzással, szertartásokkal, bölcsességgel, erénnyel, jutalmazással és büntetéssel lehet valakiből „nemes ember”-t (csün-ce) formálni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019 (77. 108. 115. 125-126. oldalak)

(VI. 3.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

3. Az ilyen [igaz emberek] szív-elméje minden gondolattól mentes volt*, viselkedésük nyugodt, homlokuk sima. Az ősz hűvössége és a tavasz enyhesége áradt belőlük. Örömük és haragjuk követte az évszakok változásait. Megfelelő módon viszonyultak mindenhez, és senki nem ismerte határaikat. 

**Emiatt ha egy bölcs ember hadjáratot vezetve elpusztított egy államot, akkor sem veszítette el a nép szívét. Jóindulata kiterjedt a tizezer dologra anélkül, hogy szeretet lett volna benne [egyes] emberek iránt.

Ezért hát, akinek örömet okoz, hogy sikert érjen el, az nem bölcs. Aki könyörületes, az nem emberséges. Aki mérlegeli, hogy mikor cselekszik [helyesen], az nem a bölcsesség embere. Aki számára a nyereség és veszteség nem egy és ugyanaz, az nem nemes ember. Az, aki hírnévre törekedve azt kockáztatja, hogy elveszíti valódi önmagát, nem a tudás embere***. És aki elpusztítja életét és nem hű önmagához, az nem lehet az emberek szolgálatára. Hu Pu-csie, Vu Kuang, Po-ji, Su-Csi, Cse Cu, Hszü-jü, Csia Ta, Sen-tu Ti – ők mindannyian az embereket szolgálták és kielégítették mások igényeit, de nem vették figyelembe igazi önmagukat****.

 

 

(*Jobbára úgy fordítják, hogy „az elméje feledékeny” vagy „mentes minden gondolattól és szándéktól” vagy „szabad”.

 

 

**Vannak olyan fordítók (Rober Eno, Victor H. Mair és A.C. Graham), akik szerint a szöveg további része majdnem biztosan későbbi betoldás. Célja feltehetően az lehetett, hogy a taoista bölcs fogalmát élesen szembe állítsa a konfuciánusi ember eszményével. Emiatt ezek a fordítók le sem fordítják a szöveg további részét, amely többek között Meng Ce (vagy latinosan Menciusz, ie. 372 – i.e. 289), Konfuciusz első híres követőjének könyvében található állításokat tagadja.

 

 

***Konfuciusz két nagy csoportra osztotta az embereket, az átlagos „kis emberek”-re (hsziao-zsen) és „nemes emberek”-re (csün-ce), azaz az erkölcsileg magasabb rendű emberekre, aminek elérésére önműveléssel, tanulással kell törekedni. A Csuang-ce többször is kihangsúlyozza, hogy az emberi értékek (hírnév, anyagi javak, rang) mesterséges dolgok. És az a törekvés, hogy ezen dolgokat megszerezzük, ellentétes a Tao eredeti természetes működésével. A „konfucianizmus”, mint szó jelentése kínaiul „írástudók/tudósok iskolája”.

****A konfucianizmus által nagyra tartott történelmi alakok, köztük reformerek vagy a fennálló állapotot megtartani igyekvők, akiket vagy meggyilkoltak vagy öngyilkosságot követtek el.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019, 58. 64. és 74-76. oldalak