6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:
-- Hogyan használod a
szív-elmédet, Ég fia?
-- Sosem élek vissza a
védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta
Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így
használom a szív-elmémet.
Sun azt mondta:
-- Ez jó, amit mondasz, de nem
ezt hívjuk nagyszerűnek.
-- Akkor mit kellene tennem? –
kérdezett vissza Jao.
-- Az égi erényből nyugalom
fakad – felelt Sun -, a Nap és a Hold magától ragyog, a négy évszak pedig megy
a maga útján. Mint a nappal és az éjszaka, amely magától váltakozik, vagy mint
a felhők, amelyek az égen vonulva esőt hullajtanak.
-- Akkor én eddig csak
feleslegesen fárasztottam magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éghez igazodsz, én
pedig csak az emberekhez.
Az Eget és a Földet tartották a
régiek nagyszerűnek, az Égre és Földre tekintett csodálattal a Sárga császár,
Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi
királyok? Az Éghez és Földhöz alkalmazkodtak, és ennyi elég is volt.1
(1Vagyis a dolgok természetes folyamatának követése elegendőnek bizonyult.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése