4. Ezután Nan-zsung Csu útravalót csomagolt, és hét nap, hét éjjel ment, amíg el nem ért Lao Ce lakhelyére.
-- Keng-szan Csu-tól jössz? – kérdezte tőle Lao Ce.
-- Igen, uram – felelte Nan-zsung Csu.
-- Miért hoztál magaddal ennyi embert? – kérdezte Lao Ce.
Nan-zsung Csu ijedten fordult hátra.
Lao Ce megkérdezte:
-- Nem érted, hogy mire gondolok?
Nan-zsung Csu szégyenében lehajtotta fejét, majd egy sóhajjal
emelte fel:
-- Most azt is elfelejtettem, hogy mit kellene válaszolnom, emiatt
még a saját kérdéseimet is elvesztettem.
-- Vagyis? – kérdezte Lao Ce.
-- Ha nem tudok, akkor az emberek bolondnak neveznek –
felelte Nan-zsung Csu – Ha tudok, akkor gondot okozok magamnak. Ha nem vagyok
emberséges, akkor másoknak ártok; ha emberséges vagyok, akkor meg saját
magamnak. Ha nem vagyok igazságos, megsértek másokat; ha igazságos vagyok,
szorongok. Hogyan menekülhetnék ebből? Ez a három nehéz téma aggaszt engem, és Keng-szan
Csu javaslatára hozzád jöttem, hogy téged kérdezzelek ezekről.
Lao Ce így válaszolt:
-- Már amikor először megláttalak, és a szemedbe néztem1, megértettelek. És most a szavaid megerősítik véleményemet. Zavarodott vagy, és ijedt. Mintha elvesztetted volna apádat és anyádat, és egy bottal keresnéd őket a tenger fenekén. Elveszett ember vagy, tanácstalan és bizonytalan. Vissza akarsz térni valódi formádhoz és veled született természetedhez, de nincs rá módod. Szánalmas látvány vagy.
(1Szó szerinti fordításban: „szemöldököd és szempilláid közötti rész”.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése