10. Amikor Konfucius Csu államba látogatott, Csu uralkodója bort szolgáltatott fel neki. Szun-su Ao is ott állt, kezében tartva boros kelyhét. Ji Liao, miután poharának tartalmát
rituálisan a földre öntötte, így szólt:
-- Ó, a régi idők emberei ilyenkor beszédet mondtak!
Konfuciusz ekként válaszolt:
-- Hallottam szavak nélküli beszédről, bár én még sosem
beszéltem erről. De most megteszem. Amikor Ji Liao hang nélkül labdákkal zsonglőrködött, két család közötti viszály szűnt meg. Amikor Szun-su Ao
békésen pihent legyezőjével kezében, Jing férfiai eltették fegyvereiket. Bárcsak
három lábnyi csőröm volna.1
Amit ezek az emberek követtek, azt az út nélküli Útnak (Tao)
nevezik, ahogyan érveltek, azt szavak nélküli érvelésnek nevezik. Ezért az olyan
erény, ami összefonódik a Tao egységével, és az olyan beszéd, ami megáll a megismeréssel
nem megismerhető előtt, maga a teljesség. A Tao egyesít, de erre az erény nem
képes, és ami megismeréssel nem megismerhető, azt az érvelés nem képes
kifejteni. Amikor neveket adunk a dolgoknak, éppen úgy, mint a konfuciánusok és
mohisták teszik, annak rossz vége lesz. A tenger nem utasítja vissza azokat a
forrásokat, amelyek kelet felé áramolva beleömlenek - ez a nagyság
tökéletessége. A bölcs átöleli mind az Eget és Földet, könyörületességét
kiterjeszti az egész Ég alatti világra, és senki nem tudja, hogy ki ő. Ezért az
élete rang nélküli, a halála megtisztelő nevek nélküli. Nem gyűjtöget anyagi
javakat, hírnevét sem alapozza. Őt úgy nevezik, hogy „nagyszerű ember”.
A kutyák nem amiatt jók, mert szépen ugatnak. Az embereket nem azért tartják bölcsnek, mert szépen beszélnek. Nagyszerűnek pedig végképp nem gondolják! Hiába véli magát valaki nagyszerűnek, attól még mások nem fogják őt nagyszerűnek tartani; akkor pedig még kevésbé, ha erényét mutogatja! Semmi sem tökéletesebb, mint Ég és Föld, de vágyták-e tökéletességüket? Aki felismeri ezt a nagy tökéletességet, az nem keresi. Nem veszít el semmit, és nem vet el semmit, nem cseréli fel magát a külső dolgokkal. Önmagához tér vissza, ezáltal kimeríthetetlen; követi az ősi tudást, de nem alkalmazza mereven. Ilyen tökéletes a nagyszerű ember valódi természete.
(1Ez a történet a képzelet szüleménye. Szun-su Ao vízügyi mérnök és miniszter volt Csu államban. Jó pár évvel Konfuciusz születése előtt halt meg. A hagyomány szerint olyan jól kormányozta az országot, hogy Jing - Csu állam fővárosának – népe akkor is eltehette fegyverét, amikor a miniszter pihent. A XXI. fejezet 10. részének egyik főszereplője volt. Ji Liao legendás harcos és filozófus volt, szintén Csu államban. I.e. 478-ban az egyik herceg felkelést indított Csu királya ellen, aminek támogatására meg akarta nyerni Ji Liao-t. Ő azonban nem volt hajlandó csatlakozni hozzá. A felkelést hamar megbuktatták, a király visszatért a trónra. Ebben az esetben a labdákkal való zsonglőrködés a bizonytalanságot és veszélyt hivatott szimbolizálni. A három lábnyi csőr pedig a szavak nélküli, bölcs beszéd óhaját fejezi ki.
Innentől már a történet írója folytatja tovább.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése