(VIII. 3.) Összenőtt lábujjak

3. Úgy vélem, hogy az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) nem része az ember eredeti valójának. Másképpen miért aggódnának és szoronganának annyit ezek az emberséges emberek?

Egészen biztosan sírva fakadna az, akinek összenőtt lábujjait szét akarnák tépni, és ordítana az, akinek hatodik kézujját le akarnák rágni. Bár az utóbbi esetben fölöslegről beszélünk, az előbbi esetben pedig [az összenövés miatt] hiányról, a fájdalom mégis ugyanaz. Mostanság az emberséges emberek fátyolos szemmel bánkódnak a világ gonoszsága miatt, míg a nem emberségesek erőszakkal változtatják meg eredeti velük született természetüket (xin/hszing) és végzetüket (ming) azért, hogy magas ranghoz és gazdagsághoz jussanak. Emiatt vélem úgy, hogy az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) nem része az ember eredeti valójának. Hiszen mennyi baj és viszály keletkezett az Ég alatt a három dinasztia kezdete óta*!

Továbbá, amikor ívmérőt, vonalzót, körzőt vagy derékszögmérőt használunk arra, hogy bármit is megfelelővé alakítsunk, akkor levágunk veleszületett természetéből. Amikor pedig zsinórt vagy fonalat, ragasztót vagy lakkot használunk, hogy bármit is összefogjunk, akkor erőszakosan beleavatkozunk erényükbe (de). Aki alázatosan hajbókol a szertartásokban (li) és zenében (jüe), és affektálva mutogatja az emberségét és igazságosságát azzal a szándékkal, hogy megvigasztaljon minden szívet az Ég alatt, az elveszíti eredeti természetes állapotát. Az eredeti természetes állapot azt jelenti, hogy a dolgok ívmérő nélkül is hajlottak, vonalzó nélkül is egyenesek, körző nélkül is kerekek, derékszögmérő nélkül is szögletesek; ragasztó vagy lakk nélkül is összetapadnak, zsinór vagy fonál nélkül is összekötöttek.

Bár minden dolog az Ég alatt belekeveredik az életbe, de nem tudja, hogy miért él; és mindegyiket egyformán eléri a vég anélkül, hogy tudná miért. Régen is így volt, most is így van, és ezen semmi nem tud változtatni. De akkor miért használják az emberséget és igazságosságot ragasztó, lakk, zsinór vagy fonál módjára, és miért igyekeznek az Út és erénye (de) területén vándorolni? Ezzel csak zavart okoznak az Égalattiban.

Kis zavar az irányt változtatja meg, nagy zavar a veleszületett természetet. Miből gondolom ezt? Amióta a Jü törzs leszármazottja** elkezdte hirdetni az emberséget és igazságosságot, bánatot okozott ezzel mindennek, ami az Ég alatt van. És minden, ami az Ég alatt van, hanyatt-homlok rohant, hogy teljesítse az emberség és igazságosság parancsát. Így hát nem pontosan az emberség és az igazságosság az, ami megváltoztatja az ember veleszületett természetét?

 

(*A Hszia-, Sang- és Csou-dinasztiák. A Sang-dinasztia kb. i.e. 16. századtól kb. i.e. 1045-ig uralkodott, az őt követő Csou-dinasztia pedig kb. i.e. 1045-től i.e. 256-ig, de maga a Csou-kor csak i.e. 221-ben ért véget. A Hszia-dinasztiát a hagyomány szerint a Nagy Jü alapította, és i.e. 2207 és i.e. 1766 között uralkodott. Azonban a dinasztia létét tudományosan még nem egyértelműen támasztották alá.

 

 

**Sun, a bölcs uralkodó, a konfuciánus filozófusok eszményképe. Éppen úgy, mint a VII. fejezet 1. részében, itt is inkább negatív fényben tűnik fel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)  

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

(VIII. 2.) Összenőtt lábujjak

 

2. Akinek fölöslegesen kifinomult a látása, az összezavarodik az öt szín észlelésében*. A minták, a formák és a sokszínű brokátok elkápráztató csillogása megbabonázza őt. Ez történt Li Csu-val**. Akinek fölöslegesen kifinomult a hallása, az összezavarodik az öt hangjegy észlelésében. A hat zenei akkord, a fémek és kövek hangjai, a húrok és a fúvós hangszerek, a huangcsung és talu sípok megbabonázzák őt. Ez történt Si Kuang-gal***.

Aki túlzásba viszi az emberséget (ren/zsen), elnyomja az erényt (de) és elfojtja saját veleszületett természetét. Azért, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen, felveri az Égalattit harsány és síp-és dobszó kíséretében egy megvalósíthatatlan ideál elérése érdekében. Ilyen volt Sen vagy Si****. Akinek fölöslegesen kifinomult a vitára való képessége, az úgy halmozza egymásra összetákolt kifejezéseit, akár egy építő a tégláit vagy úgy fonja egybe érveit, akár egy hálókészítő a zsinórt. Ravaszul ügyeskedik szavaival; szív-elméje akörül bolyong, hogy mi a „kemény” és mi a „fehér”, mely nézetek „hasonlóak” és mely nézetek „különbözőek”; felesleges, haszontalan szavakat használ, hogy [átmenetileg] igazzá tegye véleményét. Ilyen volt Jang [Csu] vagy Mo [Ti]*****.

Ezek mindegyike olyan fölösleges, mint a bőrdarab és kinövés, ezért nem az igazi út az Égalatti számára.

Aki tartja magát az igazi úthoz, az nem veszíti el eredeti veleszületett természetét (xing/hszing) és végzetét (ming). Éppen ezért számára az egyesített dolgok nem összenőtt lábujjak, a szétválasztott dolgok nem felesleges hatodik ujjak; ami hosszú, az nem túl hosszú, ami rövid, az nem túl rövid. A kacsa lábai rövidek, de ha meg akarnánk toldani vagy kiegyenesíteni, akkor fájdalmat okoznánk neki; míg a daru lábai hosszúak, de ha le akarnánk vágni belőle, akkor az tragédiával végződne. Ami természeténél fogva hosszú, abból ne vágjunk le, ami pedig természeténél fogva rövid, ahhoz ne toldjunk semmit. Ilyen módon távol tartjuk magunkat az így okozott fájdalomtól, szomorúságtól.

 

(*Fekete, fehér, piros, sárga és azúr/kékeszöld.

 

**Másik neve Li Lou. Azt jegyezték fel róla, hogy kivételesen kifinomult látással rendelkezett.

***Si Kuang híres zenész volt, a II. fejezet 5. részében említi a Csuang-ce. E bekezdéshez hasonló található a Lao-ce 12. versében: „Az öt szín vakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét …” (Tőkei Ferenc fordítása)

****Zeng Sen-t (vagy Zeng Cé-t) Konfuciusz legtehetségesebb tanítványainak egyikét az emberség (ren/zsen) mintaképének tekintették, Si Jü-t, Vej állam történetíróját pedig az igazságosság (ji) mintaképének.

 

*****Jang Csu – a hagyomány által hedonistának tartott filozófus - és Lao Ce beszélgetését a VII. fejezet 4. részében olvashatjuk. Mo Ti – vagy Mo Ce – filozófusról a II. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam bővebben. A „keményről és fehérről való elmélkedés” pedig Gongszun Long kínai filozófus művére utal. Róla a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében tettem említést.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version  (angol nyelven)

             Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

Külső fejezetek: (VIII. 1.) Összenőtt lábujjak*

 

1. Két összenőtt lábujj között feszülő bőrredő, vagy egy kiálló hatodik kézujj akkor is szükségtelen az erényhez (de), ha természetes úton keletkezett. A különböző kelések és előtüremkedő tumorok akkor is szükségtelenek az alaptermészethez**, ha valakinek a testéből keletkeztek.

Az emberséget (ren/zsen) és az igazságosságot (ji) sokféle idegen, oda nem tartozó elv mentén gyakorolják, még az öt létfontosságú szervet is hozzájuk rendelik***. De ez nem a Tao és erényének (de) helyes megközelítése. Éppen ezért, akinek két lábujja összenőtt, az rendelkezik egy fölösleges bőrdarabbal, és akinek van egy hatodik kinövése a kezén, az rendelkezik egy fölösleges ujjal. Így, ha valaki az öt létfontosságú szervhez bármiféle oda nem tartozót hozzárendel, az eltévelyedik és összezavarodik az emberség és igazságosság gyakorlásában, ezáltal pedig túl nagy hangsúlyt fektet a hallására és látására.

 

(*Ahogyan már az Előszóban említettem, a Csuang-ce ma ismert 33 fejezete nem egységes, szerzői is különbözőek. A hagyomány az első hét fejezetet tekinti Csuang Csou eredeti művének. Az utána következők közül a VIII-XI. fejezeteket "primitivista" anyagnak nevezik. Szerzőjüket nagy mértékben befolyásolta a Lao-ce, így e négy fejezet ideológiája távolabb áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetek központi gondolataitól.

**A ’alaptermészet’ vagy 'veleszületett természet' - xing (hszing) – kifejezés, a konfucianizmus egyik alapfogalma első alkalommal tűnik fel a könyvben.

 

***Az öt létfontosságú szervet – szív, máj, tüdő, vese és lép – eleinte csak az öt elemhez rendelték hozzá: pl. a májhoz a fa elemet, a tüdőhöz a fémet. Későbbiekben azonban az öt konfuciánusi erényt is, amelyek az emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), szertartás (li), bölcsesség (zhi - cse) és becsületesség, őszinteség (xin - hszin).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(VII. 7.) Uralkodók és királyok részére

 

7. A Déli-óceán uralkodóját úgy hívták, hogy Su, az Északi-óceán uralkodója Hu volt, a középső területek uralkodója pedig Hundun*. Su és Hu gyakran találkozott Hundun földjén, ekkor Hundun mindig nagyvonalúan látta vendégül őket. Su és Hu nagyon szerette volna viszonozni Hundun bőkezűségét, ezért így tanakodtak egymás között:

-- Minden embernek hét testnyílása van látásra, hallásra, evésre és légzésre. Csak egyedül ennek a [szegény] Hundun-nak nincsen egy sem. Fúrjunk rá lyukakat [hogy neki is legyen]!

Így történt, hogy minden nap fúrtak rá egy újabb nyílást, és a hetedik nap végén Hundun meghalt**.

 

(*A nevek jelentése: Su – „Rövid/Gyors/Szeleburdi”; Hu – „Hirtelen”. Néha egybeírják a kettőt: "Su-hu", ekkor jelentése "villámgyors". Hundun vagy Wonton – „Káosz”. Hundun a kínai mitológiában egy arctalan lény, ugyanakkor ősi káosz is, amelyből a kínai kozmogónia szerint a teremtés történt.

 

**Ez az első olvasatra meghökkentő és morbid meseszerű történet egyértelműen allegória. James Legge Lin Hszi-kung kommentárjára hivatkozva írja, hogy a történet rámutat arra, hogy a cselekvés (mint a nem-cselekvés – vuvej - ellentéte) tönkreteszi a dolgok eredeti állapotát, még akkor is, ha jó szándékkal történt. Robert Eno a középső birodalom uralkodójának beszédes nevét taglalja részletesebben: a wonton gyúrt tésztából készült töltött levesbetét. Ugyanennek a mandarin változatát hundun-nak hívják. A négyzet alakúra nyújtott tészta közepére darált húst, zöldséget tesznek, majd úgy hajtogatják össze batyuszerűre, hogy semmilyen nyílás ne maradjon rajta, és kifőzik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             

(VII. 6.) Uralkodók és királyok részére

 

6. Ne légy hírnév megtestesítője; ne légy tervek tárháza. Ne foglalkozz ügyekkel; ne légy tudás birtokosa. Teljes mértékben valósítsd meg a nem-végességet és vándorolj a nem-kezdetben. Teljes mértékben használd fel azt, amit kaptál az Égtől, de ne nyerészkedj azzal. Legyél üres, ez minden. A tökéletes ember szív-elméje olyan, mint a tükör: nem törekszik semmire, nem vár semmit; válaszol mindenre, de nem őriz meg semmit. Így győzelmet arat, mégsem sebesül meg.

Forrás: The Complete Works Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VII. 5.) Uralkodók és királyok részére

 

5. Élt Cseng államban egy sámán, akit úgy hívtak, hogy Csi Hszien. Mindent tudott az emberekről, születésről és halálról, nyereségről és veszteségről, szerencsétlenségről és boldogságról, hosszú életről és rövid életről. Meg tudta jövendölni ezeket az eseményeket évre, hónapra és napra olyan pontosan, mintha ő maga egy természetfölötti lény volna. Cseng lakosai már hanyatt-homlok menekültek, ha megpillantották őt. Amikor azonban Lie Ce meglátta, megrészegült általa. Visszaérkezve elmesélte a vele való találkozását Hu Cé-nek*, majd így szólt a végén:

-- Mester, mostanáig úgy véltem, hogy a te Tao-d a tökéletes, de most találtam egy olyat, ami ennek is fölötte áll.

-- Eddig mindössze a Tao felszínét mutattam meg neked, nem pedig a lényegét – válaszolta Hu Ce - És [ez alapján] gondolod úgy, hogy elsajátítottad az én Tao-mat? Ha mindössze tyúkjaid vannak, de nincsen kakasod, lesznek-e megtermékenyített tojásaid**? Magabiztosan mutogatod a világnak azt, amit felfogtál a Tao-ból, azt feltételezve, hogy az emberek elhiszik neked. És pontosan ezzel teszed lehetővé, hogy ez az illető átlásson rajtad. Próbáld meg idehozni ezt a sámánt, hadd nézzen meg engem!

Másnap Lie Ce a sámánnal együtt elment Hu Cé-hez. Amikor kijöttek tőle, a sámán jajveszékelve fordult Lie Cé-hez:

-- Ó, jaj! A mestered hamarosan meg fog halni. Talán tíz napja van még hátra. Valami nagyon furcsát láttam az arcán – valamit, ami olyan volt, mint a nyirkos hamu.

Lie Ce sírva tért vissza, könnyei egészen köpenye gallérjáig csorogtak. Elmesélte Hu Cé-nek, hogy mit mondott a sámán, aki erre így válaszolt:

-- Az előbb a Föld formájában mutattam meg magamat. Ebben minden nyugodt, csendes, mozdulatlan. Minden bizonnyal az életerőm munkálkodásának elakadását látta meg rajtam. Próbáld meg őt újra idehozni!

A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta Hu Cé-t. Amikor kijöttek tőle, a sámán önelégülten mondta Lie Cé-nek:

-- Milyen szerencse érte a mesteredet, hogy találkozott velem! Jobb állapotban van, az élet összes jele mutatkozik rajta. Láttam, hogy ez az elakadás csak átmeneti volt.

Lie Ce visszatért, és elmesélte ezt Hu Cé-nek, aki erre így válaszolt:

-- Az előbb az Ég formájában mutattam meg magamat. Sem külső megjelenés, sem valóság nem hatolt be elmémbe, és az életerőmet a sarkaimon keresztül adtam ki. Minden bizonnyal az életerőm teljes munkálkodását látta meg rajtam. Próbáld meg őt újra idehozni!

A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta Hu Cé-t. Amikor kijöttek tőle, a sámán tanácstalanul fordult Lie Cé-hez:

-- A mestered mindig máshogyan néz ki, emiatt nem tudok semmit leolvasni az arcáról. Hagyjuk, hogy állapota rendeződjön, és aztán eljövök újra, hogy megnézzem.

Lie Ce visszatért, és elmesélte ezt Hu Cé-nek, aki így szólt:

-- Az előbb azt a nagy ürességet mutattam meg neki, amit nem lehet legyőzni. Minden bizonnyal meglátta bennem az életpárám (csi) egyensúlyát. Ahol a víz kavarog a dugong mozgásától, ott mélység örvénylik; ahol az állóvíz összegyűlik, ott szintén mélység tátong; ahol a víz szabadon folyik, ott is mélységet találsz. Kilencféle mélység létezik, én eddig hármat mutattam meg neki. Próbáld meg őt újra idehozni!

A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta Hu Cé-t.  De a sámán alighogy bement hozzá, máris fejvesztve rohant ki onnan. 

-- Szaladj utána! – kiáltotta Hu Ce, de Lie Ce hiába futott a sámán után, nem érte utol. Amikor visszatért, lihegve szólt:

-- Eltűnt, nem találom. Nem tudtam elkapni őt.

-- Az előbb az ősöm megjelenése előtti formában mutattam meg magamat – mondta Hu Ce – Ürességbe fonódva érkeztem hozzá; emiatt már azt sem tudta, hogy ki kicsoda.  Egyszer hullámzó nád, másszor áramló víz. Ezért menekült el [a sámán].

Mindezek után Lie Ce felismerte, hogy ő még hozzá sem kezdett a tanuláshoz. Hazatért és nem hagyta el otthonát három évig. Főzött a feleségének és akként etette disznóit, mint ahogyan vendéget szokás etetni. Feladott minden részrehajlást; megszabadította magát a mesterségestől és visszatért az egyszerűséghez. Engedte, hogy a teste olyan legyen, mint egy darab göröngy. Minden zavaró tényező elől bezárult és ebben az állapotban maradt egészen élete utolsó napjáig.

 

(*Hu Ce volt Lie Ce tanítója. Az utóbbi egészen másként - szinte már természetfölötti lényként – tűnik fel az I. fejezet 3. részében. Ez a történet megtalálható a Lie-ce mű II. fejezetének 13. részében.

 

**James Legge értelmezésében a ’tyúkok’ a tanítás betűit jelentik, a ’kakas’ a lényegét, és a ’tojások’ a valódi megértését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Fung Ju-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

(VII. 4.) Uralkodók és királyok részére

 4. Jang Ce-jü ezt kérdezte Lao Tan-tól*.

-- Tételezzük fel, hogy adott egy ember, aki éber, erős, a dolgok lényegét teljesen és tisztán átlátja és fáradhatatlanul tanulmányozza a Tao-t. Nevezhetjük-e őt megvilágosodott királynak?

Lao Tan így válaszolt:

-- Egy bölcshöz viszonyítva az ilyen ember olyan, mint egy buzgó hivatalnok, aki tönkreteszi testét, szorongással meríti ki szív-elméjét. A tigriseket és leopárdokat a gyönyörű prémjükért vadásszák; a majmokat elevenségük, a kutyákat pedig patkányfogó képességük juttatja pórázvégre.

Hogyan is lehetne ilyen embert egy megvilágosodott királyhoz hasonlítani?

 Jang Ce-jü zavartan pislogott:

-- Akkor megengeded, hogy a megvilágosult király kormányzásáról kérdezzelek?

-- Bár a megvilágosodott király kormányzása beborítja az Égalattit – felelte Lao Tan -, mégsem tűnik az ő érdemének. Hatása kiterjed a tízezer dologra, de az emberek mégsem függenek tőle. Bármit is tesz, nem említik a nevét, senki nem illeti őt dicsérettel. Hagyja, hogy minden dolog a világon megtalálja a saját örömét**. A kifürkészhetetlenben áll és a nem-levőben kóborol.

 

(*Feltehetőleg az a Jang Csu, aki az i.e. 4-5. században élt, és akit a hagyomány hedonista filozófusként tart számon. Ugyanakkor jobban megértve gondolatait, inkább tűnik a naturalizmus szószólójának. Talán pontosan ezért ostorozta őt olyan hevesen Meng Ce (azaz Menciusz i.e. 372- 289). A Lie-ce könyv egy egész fejezetet szentel Jang Csu-nak.

Lao Tan, azaz Lao Ce.

 

 

**Hasonlóképpen szól a Lao-ce 17. verse:

„A legfelsőbbekről az alattvalók éppen csak tudták, hogy vannak. Az utána következőknek a közelébe igyekeztek, és magasztalni kezdték őket. Ezután félni kezdtek tőle, végül pedig megvetéssel illették. (…) Ám aki meggondoltságával minden szavának megbecsülést szerez, annak vállalkozásai beteljesülnek, dolgai sikerülnek, és a nép (po-szing) mind azt mondja, hogy ez a természetesség (ce-zsan).”   /Tőkei Ferenc fordítása/  )

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Fung Ju-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Yang Zhu (angol nyelven)