(XVIII. 1.) Tökéletes boldogság

1. Létezik-e tökéletes boldogság az Ég alatt? Létezik-e valamilyen mód arra, hogy életben tartsuk testünket? Ha létezik, akkor mit tegyünk, miben bízzunk? Mitől óvakodjunk, mibe kapaszkodjunk? Mit kövessünk, mit hagyjunk el? Minek örüljünk, mit utáljunk?

Az Ég alatti világ nagyra értékeli a gazdagságot, a rangot, a hosszú életet és a megbecsülést. Élvezi a könnyű életet, a jó ételeket, a finom ruhákat, a gyönyörű színeket és a kellemes hangokat. Alantas számára a szegénység, a hitványság, a korai halál és a rossz hírnév. Boldogtalan, ha nehéz az élete, ha a szája sosem jut jó ételhez, ha a teste sosem viselhet finom ruhát, ha a szeme sosem lát gyönyörű színeket, és ha a füle sosem hall kellemes hangokat.

Akik nem kapják meg ezeket, azok folyton aggodalmaskodnak és rettegnek. Az összes gondolatuk a test körül forog. Nem bolond dolog ez? A gazdagok megkeserítik életüket a szakadatlan munkával, több vagyont halmoznak fel, mint amennyit valaha is el tudnak költeni. Ezt a testért teszik, pedig ez valójában csak külsőség. Akik megbecsülést keresnek, éjjel és nappal tervezgetnek, miközben azon szoronganak, hogy elég jók-e. Ezt a testért teszik, pedig ez valójában elidegeníti tőle.

Az emberrel egyidejűleg születik meg aggódása is. Minél hosszabb az élete, annál jobban elbutul, és annál hosszabb ideig aggódik a halála miatt. Milyen keserű sors ez! Ez a test miatt történik, ám ez valójában eltávolítja az embert a testétől.

A bátor harcosokat az Ég alatti világ jónak tekinti, de ez [a jóság] nem menti meg őket a haláltól. Így nem tudom, hogy jóságukat tényleg jónak lehet-e tekinteni vagy sem? Lehetséges, hogy jónak lehet tekinteni, ugyanakkor nem menti meg őket a haláltól. De az is lehetséges, hogy nem lehet jónak tekinteni, ugyanakkor másokat megment a haláltól. Ezért mondják: „Ha valaki nem hallgat hű tanácsodra, ne vitatkozz, hanem vonulj vissza!” Lám, Ce Hszü is vitába szállt, és elvesztette testét.¹ De ha nem szállt volna vitába, akkor nem maradt volna fenn a neve. Tehát a jósága jónak tekinthető vagy sem?

Azt sem tudom, hogy amit tesznek az átlagemberek, és aminek örülnek, az igazán boldogság vagy sem? Elfigyelem, hogy az átlagemberek azt tekintik boldogságnak, amikor falkákba verődve, megállás nélkül, fejvesztve rohangálnak a céljaik megvalósításáért. De ez, amit ők boldogságnak neveznek, nekem nem az, ám azt sem mondom, hogy nem boldogság. Végül is, létezik-e tökéletes boldogság vagy nem létezik?

Én a nem-cselekvést tekintem tökéletes boldogságnak, de az átlagembernek ez nem tetszik. Így tartja a mondás: „A tökéletes boldogság nem boldogság, a legnagyobb dicséret nem dicséret.” Az Ég alatti világ képtelen meghatározni, hogy mi a helyes és mi nem az [a tökéletes boldogság kérdésében]. De a nem-cselekvés képes erre. Mivel a test életben tartása a tökéletes boldogság, csak a nem-cselekvés juttathat el oda. Hadd magyarázzam el ezt.

Az Ég a nem-cselekvés által tiszta, a Föld a nem-cselekvés által nyugodt. E két nem-cselekvés egyesüléséből alakul át minden dolog, és születik meg újra. Milyen hatalmas és felfoghatatlan ez a folyamat - úgy tűnik, hogy a semmiből jönnek elő. Milyen felfoghatatlan és hatalmas – nincsen látható alakja. A tízezer dolog minden gazdagsága ebből a nem-cselekvésből ered. Ezért mondják: „Ég és Föld cselekvés-nélküli, mégis minden elrendeződik.” Az emberek közül ki tudja ezt a nem-cselekvést megvalósítani.

(¹Vu királyának minisztere volt Vu Ce Hszü, aki több ízben figyelmeztette uralkodóját, hogy a szomszédos Jüe állam meg fogja támadni Vu-t. A király bizalma egy idő után megingott miniszterében, és öngyilkosságra ítélte i.e. 484-ben.)

Forrás: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 13.) Őszi áradások

13. Csuang Ce és Huj Ce a Hao-folyó gátján sétáltak.

-- Nézd, hogy úsznak a fürge csellék, milyen szabadon fickándoznak! – mutatott a vízre Csuang Ce – Ez az, amit igazán élveznek a halak.

-- Te nem vagy hal – mondta neki Huj Ce – Honnan tudod akkor, hogy mit élveznek a halak?

-- Te nem vagy én, honnan tudod akkor, hogy én nem tudom, hogy mit élveznek a halak? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Valóban nem vagyok te, így természetesen nem tudom, hogy te mit tudsz – válaszolta Huj Ce – De, természetesen hal sem vagy, ezért nem tudhatod, hogy mit élveznek a halak!

-- Térjünk vissza az eredeti kérdésre, kérlek – javasolta Csuang Ce – Azt kérdezted, hogy honnan tudom, hogy mit élveznek a halak. Te már eleve feltételezted, hogy tudom, mivel azt kérdezted, hogy honnan tudom. [Onnan] tudom, hogy itt sétálunk a Hao-folyó gátján.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 12.) Őszi áradások

12. Amikor Huj Ce volt Lijang [állam] főminisztere, Csuang Ce útra kelt, hogy meglátogassa őt.¹ Ekkor valaki azt találta mondani Huj Cé-nek, hogy Csuang Ce idetart, mert el akarja venni tőle a főminiszteri tisztséget. Ennek hallatára Huj Ce nagyon megrémült, és három nap és három éjjel kerestette őt mindenfelé. Amikor Csuang Ce végre megérkezett, így szólt Huj Cé-hez:

-- Délen van egy madár, amit úgy hívnak, hogy Sárga főnix. Hallottál már róla? A Déli-tengertől egészen az Északi-tengerig repül. Sehol máshol nem pihen meg, csak a napernyőfán, semmi mást nem eszik, csak a fehércédrus gyümölcsét, és nem iszik másból, csak édesvízi forrásból. Egyszer egy bagoly egy rothadó patkánytetemet tartott karmai között, a főnix pedig pont akkor repült el fölötte. A bagoly felnézett, és rákiáltott, hogy „hess innen!” Uram, most te is el akarsz engem hessegetni Lijang államodról?

 

(¹Lijang – ahogyan az I. fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam – Vej állam másik neve volt, amit a fővárosa, Lijang/Luoyang után kapott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 11.) Őszi áradások

11. Csuang Ce a Pu-folyónál horgászott, amikor Csu állam királya két magasrangú hivatalnokot küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Rád kívánom ruházni birodalmam irányítását"

Csuang Ce továbbra is szorosan fogta horgászbotját, és hátra sem nézve válaszolt:

-- Hallottam, hogy Csu államban van egy háromezer éve halott, szentnek tekintett teknős. A király kelmékbe csomagolva tartja egy kosárban, az ősök templomában. Mit gondoltok? Az jobb ennek a teknősnek, hogy halott, és ilyen tiszteletben tartják páncélját, vagy inkább szívesebben élne, a farkát maga után húzva az iszapban?

-- Szívesebben élne, a farkát maga után húzva az iszapban – felelték hivatalnokok.

-- Akkor menjetek innen! – mondta nekik Csuang Ce – Én is inkább húzom a farkamat az iszapban.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz¹:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam, és amikor felnőtté váltam, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőt és azonosat, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Kimerítően foglalkoztam megannyi filozófiával, és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy érvelésem rosszabb, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle? Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a szám. Megkérdezhetem, hogy te mit tanácsolsz?

Mou herceg előrehajolt székében, és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre, és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Ó, milyen boldog vagyok itt! Ha akarok, kint ugrándozom a kút peremén, aztán visszamászok, és megpihenek a kút falának egyik kis üregében. Amikor vízbe ugrom, hónaljig elmerülök benne, és az államat magasan fenntartom. Amikor pedig belecsúszok az iszapba, addig ások, amíg a lábam teljesen bele nem süllyed. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét, és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem nézed meg te magad, uram?”

De mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse beledugta volna bal lábát a kútba, a már bent lévő jobb térde elakadt. Kiszabadította magát, és hátrébb húzódott. Majd beszélni kezdett a békának a tengerről: „Területe még ezer li-től is nagyobb; mélysége, mint ezer szakadéké. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött, majd megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rábírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet, vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Lehetetlen erre vállalkozni!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan, és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle, és azután tapogatózol, hogy min vitatkozhatnál vele. Olyan ez, mintha egy csövön keresztül fürkésznéd az eget, vagy egy ár segítségével akarnád megmérni a föld mélyét. Nem túl kicsik ezek az eszközök ezekre a célokra? Eredj utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? Ám mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így négykézláb mászott haza. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál, és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(¹Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül, és katonákkal kerítették be őt¹. Konfuciusz azonban tovább énekelt, és játszott lantján. Ce-lu odament hozzá, és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Jer, és elmondom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam távol tartani magam a gondoktól-bajoktól. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át törekedtem a sikerre. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében az Ég alatt senki sem szembesült gondokkal-bajokkal. Ám ez nem az emberek tudásából fakadt. Csie vagy Csou idejében az Ég alatt senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] nem ért el sikert. Ám ez nem az emberek tudásának hiányából fakadt. Az akkori idők és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapódó kardpengék láttán is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a gondokat-bajokat a sors határozza meg, és hogy a sikert az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint egy bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu! A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk, és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te vagy Jang Hu, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(¹Beszélgetésekés mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj¹ irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, mégis alig bírok vele. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyanok, mint a permet. Az egész összekeveredik, és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom a bennem lévő égi gépezetem anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Bár rengeteg a lábam, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az égi gépezetet? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének is lábaim, mire használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Gerincem és a bordáim segítenek a haladásban, mivel testtel rendelkezem. De neked, uram, aki örvények közepette támadsz fel az Északi-tengernél, és hömpölyögve zúdulsz le a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Az igaz, hogy örvények közepette támadok fel az Északi-tengernél, és hömpölyögve zúdulok le a Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött, vagy ha rám tapos, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté, és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs ember lehet nagy győztes.

 

 (¹A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet a legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)