(XVIII. 1.) Tökéletes öröm

1. Létezik-e tökéletes öröm az Ég alatt? Létezik-e valamilyen mód arra, hogy életben tartsuk testünket? Ha létezik, akkor mit tegyünk vagy miben bízzunk? Mitől óvakodjunk és mibe kapaszkodjunk? Mit kövessünk és mit hagyjunk el? Minek örüljünk és mit ne kedveljünk?

Az Ég alatti világ nagyra értékeli a gazdagságot, a megbecsülést, a hosszú életet és a jó hírnevet. Örömet talál a könnyű életben, a jó ételekben, a finom ruhákban, a gyönyörű színekben és a kellemes hangokban. Lenézi a szegénységet, a hitványságot, a korai halált és a rossz hírnevet. Sanyarúnak véli azt, ha nehéz az élete, ha a szája sosem jut jó ételhez, ha a testén sosincs finom ruha, ha a szeme sosem lát gyönyörű színeket és ha a füle sosem hall kellemes hangokat.

Akik nem kapják meg ezeket, azok folyton aggodalmaskodnak és rettegnek. Az összes gondolatuk a test körül forog. Nem bolond dolog ez? A gazdagok megkeserítik életüket a szakadatlan munkával, több vagyont halmoznak fel, mint amennyit valaha is el tudnak költeni. Ezt a testért teszik, pedig ez csak külsőség. Akiket megbecsülnek, éjjel és nappal tervezgetnek, miközben azon szoronganak, hogy elég jók-e. Ezt a testért teszik, mégis úgy tűnik, mintha nem érdekelné őket.

Az emberrel egyidejűleg születik meg a szorongása is, és minél hosszabb az élete, annál jobban elbutul és annál többet szorong azon, hogy miért nem hal meg. Milyen keserű sors ez! Ez a test miatt történik, ám ez inkább eltávolítja az embert a testétől.

A bátor embereket az egész Ég alatti világ jónak tekinti, de ez [a jóság] nem menti meg őket a haláltól. Így nem tudom, hogy a jóságuk igazán jó-e vagy sem? Lehetséges, hogy jó, viszont nem menti meg őket a haláltól. De az is lehetséges, hogy nem jó, viszont másokat megment a haláltól. Ezért mondják: „Ha valaki nem hallgat hű tanácsodra, ne vitatkozz, hanem vonulj vissza!” Ce Hszü vitába szállt és elvesztette testét*. De ha nem szállt volna vitába, akkor nem marad fenn a neve. Tehát a jósága igazán jó vagy sem?

Azt sem tudom, hogy amit tesznek az átlagemberek és aminek örülnek, az igazán öröm-e vagy sem? Elfigyelem, hogy az átlagemberek azt tekintik örömnek, amikor megállás nélkül, fejvesztve rohangálnak a céljaik megvalósításáért. De ez, amit ő örömnek neveznek, nekem nem az, ám azt sem mondom, hogy nem öröm. Végül is, létezik-e tökéletes öröm vagy nem létezik?

Én a nem-cselekvést tekintem tökéletes örömnek, de az átlagember utálkozva tekint erre. Így tartja a mondás: „A tökéletes öröm nem öröm, a legnagyobb dicséret nem dicséret.” Az egész Ég alatti világ képtelen azt meghatározni, hogy mi a helyes és mi a helytelen [a tökéletes öröm kérdésében]. De a nem-cselekvés képes erre. Mivel a test életben tartása a tökéletes öröm, csak a nemcselekvés juttathat el oda. Hadd magyarázzam el ezt.

Az Ég nem-cselekvés által tiszta, a Föld nem-cselekvés által nyugodt. E két nem-cselekvés egyesüléséből alakul át minden dolog és születik meg újra. Milyen hatalmas és felfoghatatlan ez a folyamat - úgy tűnik, hogy a semmiből jönnek elő. Milyen felfoghatatlan és hatalmas – nincsen látható alakja. A tízezer dolog minden gazdagsága ebből a nem-cselekvésből ered. Ezért mondják: „Ég és Föld cselekvés-nélküli és mégis minden elrendeződik.” Az emberek közül ki tudja ezt a nem-cselekvést megvalósítani?

 

(*Vu Ce Hszü, Vu királyának minisztere több ízben figyelmeztette uralkodóját arra, hogy a szomszédos Jüe állam meg fogja támadni Vu-t. A király bizalma egy idő után megingott miniszterében és öngyilkosságra ítélte i.e. 484-ben.)

Forrás: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 13.) Őszi áradások

13. Csuang Ce és Huj Ce a Hao-folyó gátja mellett sétáltak.

-- Nézd, hogy úsznak a fürge csellék, milyen szabadon fickándoznak! – mutatott a vízre Csuang Ce – Ez az, amit igazán élveznek a halak.

-- Te nem vagy hal – mondta neki Huj Ce – Honnan tudod akkor, hogy mit élveznek a halak?

-- Te nem vagy én, honnan tudod akkor, hogy én nem tudom, hogy mit élveznek a halak? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Valóban nem vagyok te, így természetesen nem tudom, hogy te mit tudsz – válaszolta Huj Ce – De, természetesen hal sem vagy, ami pedig azt bizonyítja, hogy nem tudhatod, hogy mit élveznek a halak!

-- Térjünk vissza az eredeti kérdésre, kérlek – javasolta Csuang Ce – Amikor feltetted nekem azt a kérdést, hogy honnan tudom, hogy mit élveznek a halak, akkor te már tudtad, hogy tudom. Tudom, mivel itt sétálunk a Hao-folyó mellett.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 12.) Őszi áradások

12. Amikor Huj Ce volt Lijang [állam] főminisztere, Csuang Ce útra kelt, hogy meglátogassa őt*. Ekkor valaki azt találta mondani Huj Cé-nek, hogy idetart Csuang Ce, mert ő akar lenni a főminiszter. Huj Ce nagyon megrémült ettől és három nap és három éjjel kerestette mindenfelé ezt az idegent. Csuang Ce végre megérkezett és így szólt Huj Cé-hez:

-- Délen van egy madár, amit úgy hívnak, hogy Fiatal Főnix. Hallottál már róla? A Déli-tengertől indulva az Északi-tengerig repül. Sehol máshol nem pihen meg, csak a napernyőfán, semmi mást nem eszik, csak a fehércédrus gyümölcsét és nem iszik másból, csak édesvízi forrásból. Egyszer egy bagoly egy rothadó patkánytetemet tartott karmai között, amikor a Főnix éppen elrepült fölötte. A bagoly felnézett és rákiáltott, hogy „hess!” Uram, Lijang állam a tiéd, és most el akarsz engem hessegetni?

 

(*Lijang – ahogyan az I fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam – Vej állam másik neve volt, amit a fővárosa, Lijang/Luoyang után kapott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 11.) Őszi áradások

11. Csuang Ce a Pu-folyónál horgászott, amikor Csu állam királya két magasrangú hivatalnokot küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Rád szeretném ruházni a birodalmam ügyeinek terhét"

Csuang Ce továbbra is szorosan fogta horgászbotját, és hátra sem nézve így szólt:

-- Hallottam, hogy Csu államban van egy háromezer év óta halott, szentnek tekintett teknős. A király ruhába tekerve és elzárva tartja az ősök templomában. Mit gondoltok, melyik jobb ennek a teknősnek? Az, hogy halott és ilyen tiszteletben tartják páncélját vagy szívesebben élne, mégha a farkát a sárban is húzná maga után?

-- Szívesebben élne, mégha a farkát a sárban is húzná maga után – felelték hivatalnokok.

-- Akkor menjetek innen! – mondta nekik Csuang Ce – Inkább húzom a sárban a farkamat.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz*:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam és amikor idősebb lettem, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőséget és azonosságot, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Mélyrehatóan foglalkoztam a Száz Iskola bölcsességeivel** és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy az én érvelésem nem olyan jó, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle. Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a számat. Kérhetnék tanácsot tőled, hogy mit tegyek?

Mou herceg előrehajolt székében és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Olyan jól szórakozom itt! Vagy kint ugrándozok a kút korlátján vagy visszamászok és pihenek a kút falának egyik zugában, ahonnan hiányzik egy kődarab. Amikor beleugrom a vízbe, hagyom, hogy fenntartson a hónaljam alatt és feltámassza az állam, amikor pedig belecsúszok a sárba, addig ások, amíg a lábam teljesen el nem merül. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem jössz el egyszer, uram, és nézed meg te magad?”

Ám mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse betette volna bal lábát a kútba, jobb térde máris beszorult. Kiszabadította magát és visszább hátrált. Ezután beszélni kezdett a békának a tengerről: „Kiterjedése még ezer li-től is több; mélységét ezer szakadék mélysége sem tudja kifejezni. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött és megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rá akarnál bírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Ezek az állatok sosem lesznek képesek erre a feladatra!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És most jössz te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle és tapogatózva kutakodsz azért, hogy vitatkozz vele. Ez pontosan olyan, mint egy csövön keresztül fürkészni az eget vagy egy ár segítségével a földet böködni. Mindkettő túl kicsi eszköz ezekre a célokra. Eredj az utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? De mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így csak négykézláb tudott hazamennie. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(*Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II.fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.

**Az ókori Kínában i.e. 6. és i.e. 3. század között virágzó, különféle filozófiai irányzatok összefoglaló neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül és katonákkal kerítették be őt*. Konfuciusz azonban tovább énekelt és játszott furulyáján. Ce-lu odament hozzá és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Gyere ide és elmagyarázom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam magam távol tartani a nehézségektől. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át szerettem volna, ha kineveznek. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében senki az Ég alatt nem szembesült nehézséggel. Ám nem az emberek tudása miatt volt így. Csie vagy Csou idejében senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] az Ég alatt nem kapott kinevezést. Ám nem az emberek tudásának hiánya miatt volt így. Az idő és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapó meztelen kardpengéket látva is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a nehézségeket a sors határozza meg és hogy a kinevezéseket az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint a bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu. A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te Jang Hu vagy, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(*A Beszélgetések és mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása )  .)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj* irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, de ezt is elég nehezen tudom szabályozni. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpködnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyan finomak, mint a permet. Az egész összekeveredik és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom az Égi működést magamban anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Én a rengeteg lábam segítségével haladok, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az Égi működést? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének lábaim, mire is használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Én a gerincem és a bordáim segítségével haladok és van testem. De neked, uram, aki örvények közepette keletkezel az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulsz a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Igaz, hogy örvények közepette keletkezek az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulok le Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött vagy ha rám lép, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs lehet nagy győztes.

 

(*A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)