(I. 4.) A háborítatlan nyugalom öröme

4. Jao így szólt, midőn le akart mondani trónjáról Hszü Ju* javára:

-- Amikor a nap és a hold felkel, de a fáklyákat még nem oltották el, látszik-e továbbra is jól ez utóbbiak fénye? Amikor az idényjellegű esők megérkeznek, de mi továbbra is öntözzük a földet, nem megy-e veszendőbe fáradozásunk? Mester, foglald el a helyed a trónon, és akkor az Égalatti kormányzása rendben lesz**. Bár jelenleg én vagyok az uralkodó, mégsem találom magam alkalmasnak rá. Kérlek, hadd adjam át neked a birodalmat!

-- Uram, most te kormányzod az Égalattit - válaszolta Hszü Ju -, és minden rendben van vele. Ha én, ebben a helyzetben elfoglalnám a helyed, vajon nem a név miatt tennék-e így? De a név csak a valóság vendége; – a vendég szerepét kellene játszanom? A varrómadár az erdő mélyén építi fészkét, de csak egy ágat használ hozzá; a vakond a Ho-ból*** iszik, de csupán annyit, amennyi megtölti a gyomrát. Maradj te az uralkodó, uram, nekem nincs dolgom a trónnal. Ha a szakács nem megfelelően készíti elő az áldozati szertartást, az elhunyt ős képviselője és az imádkozó akkor sem hagyja ott a poharát és nem áll a helyére.****

(*Tang Jao vagy Fang-hszün bölcsességéről, szerénységéről híres, nagy tiszteletben tartott ókori király volt, aki a legendák szerint száz éven át uralkodott i.e. 2333-2234-ig. Hszü Ju pedig a tanácsadója.

**Az "Égalatti" kifejezés arra az ókori kínai felfogásra utal, mely szerint a király - vagy császár - az egész világnak, vagyis minden dolognak, ami az 'Ég alatt van' a korlátlan ura.

***Mások ezt hódnak fordítják. A Ho vagy He a Sárga-folyó kínai neve. 

****A Nyugati Csou-kor idején (i.e. 1045-771) az őskultusz központi eleme volt az áldozati szertartás, ezen belül is az ősök szellemének megvendégelése. Amikor az áldozati étel és ital elkészült, az imádkozó elindította a szertartást, amely alatt jobbára a fiúunoka képviselte az elhunyt őst.)

Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)

            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            Jao császár 
            Yellow River (angol nyelven)
            Lélekenciklopédia - IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 51.o.

            Zhuangzi: The Inner Chapter (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(I. 3.) A háborítatlan nyugalom öröme

3. Tang császár kérdéseket tett fel miniszterének, Csi-nek*. A miniszter válaszaiban az előzőekhez hasonlókat találunk:

-- A kopár és terméketlen északon terül el a sötét és határtalan óceán, a Menny tava. Abban él egy kun nevű hal, ami több ezer li széles, de senki sem tudja, hogy milyen hosszú. És van egy peng nevű madár, aminek a háta akkora, mint a Taj hegye és a szárnyai, mint a felhők az égen. A tekergő forgószéllel fölszáll 90 ezer li magasságra egészen addig, míg messze elhagyva a felhős párát vállára nem veszi a kék eget, hogy aztán dél felé indulva tova repüljön, egészen az ottani óceánig.

Az ingovány oldalánál lévő fürj jót nevetett ezen:

-- Mire jó ez? Én egy nagy ugrással emelkedem a levegőbe és pár méter megtétele után újra földet érek. Aztán erőmet és irányomat váltogatva röpdösök a csalitosban és a cserjésben; nekem ez a tökéletes repülés. Mire jó ez, amit ez a lény csinál?

Ez a különbség a kicsi és nagy között.

  Így azok az emberek, akik elég bölcsek ahhoz, hogy betöltsenek valamilyen tisztséget, vagy akiknek a magatartása alkalmas arra, hogy egy falu gondjait magukra vegyék, vagy akiknek erényével elégedett egy uralkodó, vagy akik eredményesen tudnak kormányozni egy államot, minden bizonnyal ilyen módon tekintenek magukra, mint ez a fürj. De a szungi/songi Zsung Ce mosolyogna és nevetne rajtuk. [Ez a Zsung Ce] még akkor sem erőltetné meg magát jobban, ha az egész világ áldaná őt ezért, és még akkor sem tántorodna el attól, amit tesz, ha az egész világ elmarasztalná őt ezért. Egyértelmű számára, hogy mi a belső, lényeges és mi a külső, lényegtelen, és hogy mi a jó hírnév és mi a becstelenség. Bár a világ dolgai nem kavarták fel, volt valami, amit még nem tudott megvalósítani.

   Lie Ce képes volt meglovagolni a szelet, a hűvös szellő hátán vitorlázni, és tizenöt napig vissza sem térni a földre. Bár a jó szerencse utáni keresés nem kavarta fel és nem kellett gyalog járnia, ám még mindig függött valamitől**. De ha valaki képes arra, hogy felkapaszkodjon Ég és Föld (a természet) igazságára, lovagoljon a hat alapvető életpára (csi) változásán, és ezáltal vándoroljon a határtalanban, az függ-e még valamitől? Ezért mondják: “A tökéletes ember híján van az én-nek; a szellemhez méltó ember híján van az érdemnek; a bölcs-gondolkodású ember híján van a hírnévnek***.”

(*Tang a Sang-dinasztia (i.e.17-16. század- i.e.1046-1045) alapítója volt. Itt kimaradtak Tang azon kérdései, amiket feltett miniszterének. A Beishanlu című, i.sz. 800 körül keletkezett mű szerint ez volt benne az eredeti Csuang-ce-ben:

"Tang ezt kérdezte Csi-től: -- Van-e határa a 'fent'-nek, a 'lent'-nek és a négy égtájnak? 

A válasz így hangzott: -- A határtalanságukon túl létezik egy újabb határtalanság."

Akár benne volt ez a rész az eredeti Csuang-ce műben, akár nem, ezt a kérdést nem lehet megválaszolni.

A Lie-ce V. 1.-ben ('Tang kérdései') ezen a fentin kívül még jó néhány egyéb kérdést is feltesz Tang császár Csi-nek.

**Ez a 'határtalanban való vándorlás' ténylegesen a nem-cselekvés vagy nem-erőltetve cselekvés vagy nem-valamilyen célból való cselekvés (vuvej) megélésének elérhetetlenül misztikusnak tűnő leírása. És úgy tűnik, hogy sem Zsung Ce, sem pedig Lie Ce nem érte még el a Tao legmagasabb kiteljesedését.

***Míg Lao Ce csupán egyetlen szót használ a Tao-t megvalósító emberre - 'bölcs' -, addig Csuang Ce, amint olvashatjuk több kifejezést is. )

Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)

            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(I. 2.) A háborítatlan nyugalom öröme

2. Ha nem elég mély a víz, akkor nem tud fenntartani egy hajót. De öntsünk egy pohár vizet egy mélyedésbe, és egy szalmaszál csónakként fog rajta lebegni. Ám ha a poharat tesszük bele, azonnal lesüllyed, mert a víz túl sekély, a csónak pedig túl nagy. Ugyanez a helyzet a levegővel. Ha nem elég mély, akkor nem tudja fenntartani a hatalmas szárnyakat. Emiatt emelkedik fel a peng 90 ezer li magasra, hogy ott elegendő levegő legyen a szárnyai alatt. Így amikor felhág a szél hátára és vállára veszi a kék eget, akkor már semmi nincsen, ami őt akadályozná vagy feltartóztatná, ezért elindulhat délnek.

A tücsök és a kis galamb ezen jót nevettek:

-- Ha mi minden erőnket összeszedjük, akkor is csak egy szilfáig vagy szappanfáig érünk; sőt néha még azelőtt a földre pottyanunk, hogy egyáltalán odáig eljutnánk. Hát akkor mi értelme 90 ezer li magasra felszállni és dél felé indulni?

Aki csak a város széléig megy, annak elég, ha három étkezésre való élelmet visz magával, és hazafelé jövet éppen olyan tele lesz a hasa, mint amikor elindult. Aki száz li-t akar megtenni, annak két napra való őrölt rizst kell magával vinnie. Aki ezer li-t, annak három hónapra való ellátmányra van szüksége. Mi az, amit ez a két kis lény tud egyáltalán? Hiszen a kis tudás nem ér fel a nagyhoz, a rövid élet nem ér fel a hosszúhoz. Miért vélem így? Az a gomba, amelyik reggel nő ki és estére elpusztul, nem tudja, hogy mi a különbség a nappal és az éjszaka között, és egy nyári tücsök sem tudja, hogy mi a különbség a tavasz és ősz között. Ezek a rövid élettartamról szóló példák. 

Csutól* állam déli részén található a Ming-ling** ([fa], amelynek egy tavasz 500 éven át is eltart és egy ősz szintén ugyanennyi ideig. A dicső ókorban pedig egy Da-csun nevű fának 8000 éven át tartott el egy tavasz és egy ősz is ugyanennyi időn keresztül. Ezek a hosszú élettartamról szóló példák. Mostanság pedig Peng Cu a hosszú életkora miatt vált híressé; de ha minden ember őhozzá hasonló szeretne lenni, nem volnának-e szánalmasak?

(*Csu ókori kínai állam a Han-folyó völgye körül, a mai Hupej állam területén helyezkedett el. Bár i.e. 380 körül az akkori Kína egyik legerősebb állama lett, i.e. 278-ban nyugati szomszédja, Csin megtámadta és elfoglalta fővárosát, Jing-et. Ezzel együtt Csu a Han-folyó környéki nyugati területeit is elvesztette.

**Vannak, akik szerint ez egy teknős neve, míg Burt Watson hernyónak fordítja.)

Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)
            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

Belső fejezetek: (I.1.) A háborítatlan nyugalom öröme

1. A sötét Északi-óceánban él egy hal, aminek a neve kun* – olyan hatalmas, hogy senki nem tudja, hogy hány ezer li** hosszúságú. Ez a hal átváltozik egy peng nevű madárrá, aminek a háta akkora nagy, hogy senki nem tudja, hogy hány ezer li szélességű. Ha ez a madár a magasba emelkedik, kitárt szárnyai felhők módjára terítik be az eget. Amikor a tenger mozgásba lendül, a madár elindul a sötét Déli-óceán felé, ami a Menny tava.

A Csi Hszie*** című könyvben - a csodák jegyzékében - ez áll: “Amikor a peng a Déli-óceánra költözik, a vizet szárnyaival 3000 li távolságra kavarja fel maga körül. Aztán egy forgószélen felszáll 90 ezer li magasságra, és hat hónapon át tart az útja.”

A rezdülő meleg levegő, a vágtázó szél által egymásnak csapódó porszemek és apró élőlények ellenére az ég kéknek látszik. De tényleg ez a valódi színe? Vagy csak a határtalan kiterjedése miatt tűnik annak? Amikor a peng fentről lepillant, éppen olyan kéknek látja, mint mi alulról.

(*A 'kun' jelentése 'halikra'. Így a könyv egy paradoxonnal indul, amelyben a legkisebb "hal" a legnagyobb. Mivel minden műben a kezdő fejezetek a legfontosabbak, ezért teljesen jogosan ennek a 'kun/peng' történetnek nagy jelentőséget tulajdonítanak az olvasók. Bár évezredek óta folyik a vita ennek a jelentéséről, még nem igazán született egységes megállapodás.

**1 li körülbelül 500 méter.

***Fung Yu-lan [1895-1990], kínai filozófus más fordítókra hivatkozva azt írja, hogy ez nem egy könyv címe, hanem annak az embernek a neve, aki feljegyezte az eseményt.)

Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)

            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

Előszó

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a Csuang-ce 33 fejezetét magyarul is olvashassák a taoizmus iránt érdeklődők. A fordításom alapja James Legge, skót sinológus 1891-es műve, The Sacred Books of China (The Text of Taoism). Ez a 39. és a 40. kötete annak a monumentális, 50 részből álló, ázsiai vallásos szövegek angol fordításait tartalmazó gyűjteménynek, amely 1879 és 1910 között jelent meg Sacred Books of the East sorozatcímmel.

A Csuang-ce a kínai filozófiai taoizmus alapjának számít a Lao-ce, a Lie-ce és a Wen-zi mellett (még az ókorban kialakult az a hagyomány, mely szerint a kínai filozófia könyvek címe megegyezik a vélt/valós szerző nevével. Így, például az eredetileg Lao-ce nevét viselő, neki tulajdonított művet csak a Han-kori Jing császár - i.e. 188- i.e. 141 - nevezte el Az Út és Erény könyvének). 

Úgy vélik, hogy a Csuang-ce mű szerzője Csuang Csou, aki feltehetőleg az ókori Szong/Szung államban található Meng-ben született, és valószínűleg i.e. 370 és i.e.300 között élt. Életéről majdnem semmilyen hiteles és konkrét információnk nincs. Sze-ma Csien krónikaíró - i.e. 145/135 - i.e. 86 - a művében ugyan megemlíti Csuang Csou születési helyét, de sok egyebet nem. Amit tudunk, azt is inkább a Csuang-céből anekdotikus formában ismerjük.

Csuang Csou, azaz Csuang Ce (a ce szó jelentése ‘mester’) a Csou-dinasztia korában élt. Ezt az időszakot a történészek két nagy részre osztják, a Nyugati Csou-korra (i.e.1045- i.e.771) és a Keleti Csou-korra (i.e.770- i.e.221). Az utóbbit pedig újabb kettőre, a Tavaszok és őszök korszakára (i.e.770-i.e.453) és a Hadakozó fejedelemségek korára (i.e.453- i.e.256). A Csou-uralkodóház maradékát már i.e.256-ban kiirtották, ennek ellenére a Csou-kor végét i.e. 221-re teszik.

Míg a Nyugati Csou-korban az uralkodó teljes hatalmat élvezett, mind politikailag, mind szakrálisan, a Keleti Csou-korra fokozatosan elveszítette azt. Az addigi hűbérbirtokok területén kisebb fejedelemségek alakultak ki, amelyek állandó háborúskodásban álltak egymással. Így a Tavaszok és őszök korszakának végén kialakuló filozófiai iskolák gondolkodói aranykorként tekintettek az egységes, belviszályoktól mentes Nyugati Csou-korra, illetve az azt megelőző Sang-korra is.

A Csuang-ce a zűrzavaros Hadakozó fejedelemségek korában – ellentétben a konfuciánusokkal, motistákkal – nem a helyes és jó kormányzás lehetőségeit kereste, hanem a belső egyensúly megtalálását tűzte ki célul. Szerinte a bölcs - vagy tökéletes vagy igaz - ember nem avatkozik bele a külvilág dolgaiba, sőt, igyekszik hárítani az ilyesmire való felkérést. Hiszen a világ folyása spontán és természetes, az emberek teszik mesterkéltté, zavarossá. Ezért hagyni kell a dolgokat a maguk valójában. A bölcs, tökéletes, igaz ember nem keresi az igazságokat, legfeljebb rámutat a visszáságokra, de nem száll vitába, hogy erről másokat is meggyőzzön. Nem vonzza a hírnév, hatalom vagy anyagi javak, és tisztában van az 'én' és 'mások', az 'ez' és 'az' viszonyával. A bölcs tudja, hogy a különböző vélemények kinyilvánítása, összeütköztetése nem hozza meg a belső békét. Éppen ezért felülemelkedik mindezeken, elfogadja, hogy 'Ég és Föld és minden dolog Egy', és hogy minden dolog folyamatos és spontán átalakulásban van. Ezzel együtt pedig követi a Tao-t, azaz a 'helyes fényt'.

Magával a könyvvel kapcsolatban tudósok már a Szong/Szung-dinasztia (i.sz. 960-1279) kora előtt megállapították, hogy bizonyos részeit nem Csuang Csou írta. Az első hét fejezetet tekintették az ő munkájának, és ezzel a legtöbb mai tudós is egyetért. Ezt a hetet nevezik Belső fejezeteknek.

Hogy a fennmaradó 26-ból mennyit írt még – ha írt egyáltalán – ténylegesen Csuang Csou, arról nagyon régóta tart a vita (a 8-22. fejezeteket Külső fejezeteknek, a 23-33. fejezeteket pedig Vegyes fejezeteknek hívják).

A 8-33. fejezetig terjedő részeket többféle szerző írta, különböző korokban, különböző ideológiai felfogással. Szerzőitől függetlenül, a Csuang-ce összes 33 fennmaradt fejezetét az i.e. 4. századtól i.e. 2. századig állították össze.

A Han-dinasztia története című mű, amit szerzői i.sz. 111-ben fejeztek be, egy 52 fejezetből álló Csuang-ce változatot rögzített, amiről több tudós is úgy véli, hogy az lehetett a mű eredeti formája. Még számos különböző formájú Csuang-ce maradt fent a Tang-dinasztia (i.sz. 618-907) koráig, de végül az i.sz. 300 körül Kuo Hsziang, filozófus és író által kiadott rövidebb és népszerűbb, 33 fejezetes könyvváltozat lett az összes fennmaradó kiadvány forrása. Kuo Hsziang nem csupán elrendezte, átrendezte a fejezeteket és kivágott belőlük olyan részeket, amelyeket hamisnak ítélt, hanem kommentárt is készített hozzá, amely a Csuang-ce egyik legjelentősebb magyarázata volt évszázadokon keresztül. 742-ben Hszüan Cung (Tang) császár egy rendelettel beemelte a fentebb említett három másik művel együtt a Csuang-cét is az úgynevezett ‘kínai klasszikusok’ közé, és kitüntette a Délvidéki virágzás igaz szent irata megtisztelő címmel.

A Csuang-ce tanmeséket és egyéb történeteket, mesebeli és történelmi alakokat, átlagos embereket egyaránt felsorakoztató, prózai formátumban megírt mű. Még azok számára is élvezetes és elgondolkodtató olvasmány, akiket a taoizmus vagy a filozófia kevéssé érdekel. Emellett pedig arról a vitathatatlan tényről sem szabad elfelejtkezni, hogy a Csuang-ce hatalmas mértékben befolyásolta az i.sz. 4-5. században kialakuló kínai csan buddhizmus helyi fogadtatását, értelmezését.

A szöveg értelmezésében hasznomra volt Lin Jü-tang (Lin Yutang), kínai író (1895-1976) 1942-ben megjelent műve, amelynek alapja Herbert A. Giles 1889-es Chuang Tzu: Taoist Philosopher and Chinese Mystic című munkája; Martin Palmer és három fordítótársa1996-os kiadású könyve, The Book of Chuang Tzu; Burt Watson, amerikai sinológus, fordító (1925-2017) Chuang Tzu: Basic Writings címmel 1964-ben kiadott műve ;Victor H. Mair 1994-es könyve, Wandering On the Way, és Robert Eno 2019-es fordítása, Zhuangzi: The Inner Chapters.

Forrás: Sacred Books of the East (angol nyelven)
             Liece (angol nyelven)
             Csuangce - könyv (angol nyelven)
             Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's version (angol nyelven)
             Lélekenciklopédia IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 43.o., 123-124. o.

             Zhou-dinasztia - ELTE Kínai Enciklopédia

             Martin Palmer: The Book of Chuang Tzu