(VI. 5.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

5. [A régi idők igaz emberei számára] mindaz, amit kedveltek „egy” volt, és mindaz, amit nem kedveltek, szintén „egy” volt. Amire „egy”-ként tekintettek, az „egy” volt; amire „nem egy”-ként tekintettek, az szintén „egy” volt. Amikor az „egy”-ben időztek, akkor az Ég (természet) követőjeként viselkedtek. Amikor „nem az egy”-ben időztek, akkor az ember követőjeként viselkedtek*. Azt, akiben sem az ember, sem az Ég nem győzi le egymást, úgy hívják, hogy igaz ember.

Az életet és a halált a végzet (ming) elrendeli el. Éppen ilyenek az éjszakák és a nappalok folyamatos váltakozása – ezek az Égtől (természettől) függőek. Az embernek ebbe nincs semmiféle beleszólása, mert ez a dolgok természete. Vannak, akik úgy tekintenek az Égre, mint saját apjukra és szeretik azt. Mennyivel jobban tennék, ha azzal kapcsolatban cselekednének így, ami felülmúlja az Eget! Vannak, akik különösképpen tisztelik uralkodójukat, mint feljebbvalójukat, és akár még meghalni is hajlandóak érte. Mennyivel jobb volna, ha azzal kapcsolatban cselekednének így, ami az igazi**!

Amikor a patakok kiszáradnak, a halak összegyűlnek a mederben. Sárral nedvesíti be egyik a másikat, és nyálkájukkal tartják egymást nyirkosan. Pedig mennyivel jobb volna nekik a folyókban és tavakban [úszkálva] megfeledkezni magukról! És ahelyett, hogy az emberek dicsérik Jao császárt és elítélik a zsarnok Csie császárt, jobb volna, ha mindkettőről megfeledkeznének és elmerülnének a Tao-ban.

 

 

 

(*Ahogyan a II. fejezet 4. részében is olvasható, a „Tao által mind eggyé válnak”, azaz „minden [dolog és nézet] egy”. Ennek felismerésére csak a Tao-t követő igaz ember képes.

 

 

**Azaz „A nagyszerű és tiszteletreméltó mester”, vagyis a Tao.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Capters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 108. oldal

(VI. 4.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

4. A régi idők igaz emberei magasztosan, fennkölten viselkedtek, mégsem nem buktak el.  Fogyatékosnak tűntek, mégsem fogadtak el semmit. Tartózkodóan függetlenek voltak, de nem csökönyösek. Szétáradóan üresek maradtak, mégsem kérkedtek vele*. Derűsnek tűntek, mintha [állandóan] boldogok lennének. Kelletlenül, csak akkor cselekedtek, ha már elkerülhetetlen volt**. Áradt belőlük a vonzerő és a nyugodt erény (de).  Távolságtartóan alkalmazkodtak a világhoz; önteltek voltak, mintha semmi nem irányíthatta volna őket. Szűkszavúságra törekedtek, mintha el akartak volna zárkózni a világtól; szórakozottan viselkedtek, mintha elfelejtették volna, hogy mit akartak mondani.

[A régi idők igaz emberei] úgy tekintettek a büntetésre, mint a testre; a szertartásokra (li), mint a szárnyakra; a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van; az erényre, mint ami indokolt. Mivel úgy tekintettek a büntetésre, mint a testre, emberségesek voltak a halálbüntetés kiszabása során. Mivel úgy tekintettek a szertartásokra, mint a szárnyakra, együtt haladtak a világgal. Mivel úgy tekintettek a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van, bizonyos dolgokat meg kellett tenniük. Mivel úgy tekintettek az erényre, mint ami indokolt, olyanok voltak, mint egy kétlábú ember, aki [erőlködés nélkül] feljut a hegy tetejére. És mégis mindenki azt hitte, hogy hatalmas erőfeszítéssel tették azt, amit tettek***.

 

 

(*A Tao nem csupán spontán, azaz „magától olyan”, hanem üres is, azaz „nem-levő”. A Tao-ot követő bölcs üressé teszi szívét/elméjét, hogy megvalósíthassa azt a bizonyos „szabad vagy gondtalan kóborlást” vagyis a dolgokon való felülemelkedést.

 

 

**A dolgokon való felülemelkedés valójában a nem-cselekvés vagy nem-erőltetve cselekvés (vuvej/wuwei) megélése.

 

 

***Ez a második, egyben utolsó bekezdés - amely a taoista bölcset olyan uralkodóként mutatja be, aki büntetéseket foganatosít, szertartásokat alkalmaz, illetve a bölcsességet és erényt indokoltnak tartja – ellentétesnek tűnik a könyv többi részén olvasható taoista bölcs tulajdonságainak leírásával. Mitsuji Fukunaga japán fordító szerint ezek a mondatok egy i.e. 2.-3. századi szerző betoldásai lehetnek, akire hatással voltak a legista filozófia elvei. Míg Menciusz „idealista” elképzelése szerint az ember alapjaiban jó, addig a legizmus kiindulópontja az volt, hogy az emberi alaptermészet rossz, és csak neveléssel, jó kormányzással, szertartásokkal, bölcsességgel, erénnyel, jutalmazással és büntetéssel lehet valakiből „nemes ember”-t (csün-ce) formálni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019 (77. 108. 115. 125-126. oldalak)

(VI. 3.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

3. Az ilyen [igaz emberek] szív-elméje minden gondolattól mentes volt*, viselkedésük nyugodt, homlokuk sima. Az ősz hűvössége és a tavasz enyhesége áradt belőlük. Örömük és haragjuk követte az évszakok változásait. Megfelelő módon viszonyultak mindenhez, és senki nem ismerte határaikat. 

**Emiatt ha egy bölcs ember hadjáratot vezetve elpusztított egy államot, akkor sem veszítette el a nép szívét. Jóindulata kiterjedt a tizezer dologra anélkül, hogy szeretet lett volna benne [egyes] emberek iránt.

Ezért hát, akinek örömet okoz, hogy sikert érjen el, az nem bölcs. Aki könyörületes, az nem emberséges. Aki mérlegeli, hogy mikor cselekszik [helyesen], az nem a bölcsesség embere. Aki számára a nyereség és veszteség nem egy és ugyanaz, az nem nemes ember. Az, aki hírnévre törekedve azt kockáztatja, hogy elveszíti valódi önmagát, nem a tudás embere***. És aki elpusztítja életét és nem hű önmagához, az nem lehet az emberek szolgálatára. Hu Pu-csie, Vu Kuang, Po-ji, Su-Csi, Cse Cu, Hszü-jü, Csia Ta, Sen-tu Ti – ők mindannyian az embereket szolgálták és kielégítették mások igényeit, de nem vették figyelembe igazi önmagukat****.

 

 

(*Jobbára úgy fordítják, hogy „az elméje feledékeny” vagy „mentes minden gondolattól és szándéktól” vagy „szabad”.

 

 

**Vannak olyan fordítók (Rober Eno, Victor H. Mair és A.C. Graham), akik szerint a szöveg további része majdnem biztosan későbbi betoldás. Célja feltehetően az lehetett, hogy a taoista bölcs fogalmát élesen szembe állítsa a konfuciánusi ember eszményével. Emiatt ezek a fordítók le sem fordítják a szöveg további részét, amely többek között Meng Ce (vagy latinosan Menciusz, ie. 372 – i.e. 289), Konfuciusz első híres követőjének könyvében található állításokat tagadja.

 

 

***Konfuciusz két nagy csoportra osztotta az embereket, az átlagos „kis emberek”-re (hsziao-zsen) és „nemes emberek”-re (csün-ce), azaz az erkölcsileg magasabb rendű emberekre, aminek elérésére önműveléssel, tanulással kell törekedni. A Csuang-ce többször is kihangsúlyozza, hogy az emberi értékek (hírnév, anyagi javak, rang) mesterséges dolgok. És az a törekvés, hogy ezen dolgokat megszerezzük, ellentétes a Tao eredeti természetes működésével. A „konfucianizmus”, mint szó jelentése kínaiul „írástudók/tudósok iskolája”.

****A konfucianizmus által nagyra tartott történelmi alakok, köztük reformerek vagy a fennálló állapotot megtartani igyekvők, akiket vagy meggyilkoltak vagy öngyilkosságot követtek el.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019, 58. 64. és 74-76. oldalak

            

(VI. 2.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

2. Mit értünk ’igaz ember’ alatt? A régi idők igaz emberei nem nyomták el a gyengéket, nem törekedtek hősies cselekedetekre, nem szőttek terveket. Az ilyen emberek nem bánták meg, ha hibát követtek el, és nem éreztek önelégültséget, ha sikert értek el. Az ilyen emberek félelem nélkül hágtak fel magaslatokra, és ha vízbe gázoltak, nem lettek nedvesek, ha tűzbe léptek, nem égtek meg. A tudásuk által felemelkedtek, és elérték a Tao-t*.

A régi idők igaz emberei nem álmodtak, amikor aludtak és nem aggodalmaskodtak, amikor felébredtek. Ételeik íztelenek voltak, lélegzetük mély és csendes. Az igaz ember a sarkaiból lélegzik, míg az átlagemberek a torkukból veszik a levegőt**. E meggyötörtekből úgy buknak ki a szavak, mintha öklendeznének. Szenvedélyes érzéseik és vágyaik mélyek, de az Ég működése (természetesség) iránt sekély az elköteleződésük.

A régi idők igaz emberei nem ismerték, hogy mi az élet iránti szeretet vagy a halállal szembeni ellenszenv. Nem lelkesítette őket az életbe való belépés és nem vonakodtak belőle eltávozni. Higgadtan jöttek és higgadtan mentek. Nem felejtették el azt, hogy milyen volt a kezdetük, és nem kutatták azt, hogy milyen lesz a végük.  Boldog örömmel fogadták életüket és nem foglalkoztatta őket az, hogy visszatérnek [életük előtti állapotába]. Akik ilyenek, azok nem arra használják a szív-elméjüket, hogy eltérjenek a Tao-tól, és nem arra használják az emberit, hogy kisegítsék az égit. Akik ilyenek, azokat hívjuk igaz embereknek.

 

(*Az igaz emberről szóló leírásnak ez au utolsó két mondata éppen olyan eltorzított és eltúlzott, mint amit az I. fejezet több részében is lehet olvasni a szellemhez méltó vagy tökéletes emberről, és amit nem könnyű értelmezni. Ettől függetlenül a lényege mégis az, hogy alapvetően milyen a Tao tökéletes megértése és a vele való harmonikus együttélés. Az 'igaz ember'-ről szóló leírás csak a Belső fejezetek VI. fejezetében szerepel. 

**Victor H. Mair hasonlóságot lát a taoista bölcsek és az ókori indiai szent emberek között. Mindkét hagyományban szerepeltek különböző légzőgyakorlatok és speciális testtartások (ászanák). Erre egyik példa az itt említett "sarkaiból lélegzik" kifejezés, amely a fejenállás/sirsászana egyik változata lehet.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(VI. 1.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

1. Aki tudja, hogy mi az, amit az Ég (természet) cselekszik, és aki tudja, hogy mi az, amit az ember cselekszik, az elérte a tökéletességet. Aki felismeri, hogy mi az, amit az Ég (természet) cselekszik, az összhangban él az Éggel. Aki felismeri, hogy mi az, amit az ember cselekszik, arra használja azt a tudását, amit tud, hogy fejlessze azt a tudását, amit nem tud. Ezáltal megéli azokat az éveket, amiket az Ég (természet) adott számára anélkül, hogy életének menete félúton megszakadna. Ez a tudás csúcspontja.

Viszont akad egy kis gond. A tudás hitelessége attól függ, hogy igazolja-e azt valami. Ám ami valaminek a függvénye, az meglehetősen bizonytalan. Honnan lehet azt tudni, hogy amit éginek (természetesnek) nevezek, az valójában nem emberi, és amit emberinek nevezek, az valójában nem égi? Először találnunk kell egy igaz embert, utána meglesz az igaz tudás is*.

 

 

 

(*Ez egy újabb kifejezés a taoista bölcsre. Ahogyan olvasható az I. fejezet 3. részében, a Csuang-ce – ellentétben a Lao-ce-vel - többféle kifejezést használ: „tökéletes ember, szellemhez méltó ember, bölcs ember”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(V. 5.) A teljes-erényűség jelei

 

5. Egy dongalábú, ajaknélküli, púpos férfi tanácsokat adott Vej állam hercegének, Ling-nek. A herceg annyira elégedett volt vele, hogy amikor egészséges formájú emberekre nézett, úgy találta, hogy mindnek túl vékony a nyaka*.

Egy másik férfi, akinek agyagkorsó méretű golyvája volt, tanácsokat adott Csi állam hercegének, Huan-nak. A herceg annyira elégedett volt vele, hogy amikor egészséges formájú emberekre nézett, úgy találta, hogy mindnek túl vékony a nyaka. Ha valakinek az erénye teljes, akkor a testi formájáról megfeledkeznek. Amikor az emberek nem feledkeznek meg arról, amiről általában megfeledkeznek, de megfeledkeznek arról, amiről általában nem feledkeznek meg – az az igazi megfeledkezés.

 

Ezért a bölcs kóborol. Számára a tudás olyan, mint egy idegen kinövés; az ígéretek, mint a ragasztó; a szívességet társadalmi kegynek veszi; és a jó képességekről úgy véli, hogy azok nem mások, mint kereskedelmi áruk. A bölcs nem tervez – akkor mire használná a tudást? A bölcs semmit nem vág formára – akkor mire használná a ragasztót? A bölcsnek nincsenek veszteségei – akkor mire használná a szívességet? A bölcsnek nincs mit eladnia – akkor miért kereskedne?

Ez a négy dolog az Ég (természet) zabkásája. Az Ég zabkásája az Ég tápláléka. És ha a bölcs az Égtől kapja a táplálékát, miért volna szüksége bármire is az emberektől?

A bölcsnek emberi teste van, de érzelem-nélküli [nincsenek indulatai és vágyai]. Mivel emberi formája van, ezért az emberek közé tartozik. De mivel érzelem-nélküli, ezért sem a ‘helyes’, sem a ‘helytelen’ nem érinti meg. Milyen jelentéktelen és elenyésző az a része, ami az emberiséghez köti! Milyen lenyűgöző és hatalmas az, ahogyan megnyilvánul benne az Ég tökéletessége!

 

 

-- Valóban létezik érzelem-nélküli ember? – kérdezte Huj Ce** Csuang Cé-t.

-- Igen – hangzott a válasz.

-- De hogyan hívhatsz embernek egy olyan valakit, aki érzelem-nélküli [nincsenek indulatai és vágyai]?

-- A Tao adja neki az egyéni megjelenését, az Ég (természet) pedig az emberi formáját, miért ne hívhatnánk embernek?

-- De ha embernek nevezed – firtatta tovább Huj Ce –, akkor hogyan lehetséges, hogy érzelem-nélküli?

-- Nem egyformán értelmezzük az érzelmeket – felelte Csuang Ce – Amikor azt mondom, hogy érzelem-nélküli, akkor úgy értem, hogy az ilyen ember nem engedi, hogy a rokonszenve vagy ellenszenve behatoljon bensőjébe és hogy kárt tegyen benne. Összhangban áll a magától olyannal***, és nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét.

-- Ha nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét, akkor hogyan képes létezni a személye? – akadékoskodott Huj Ce.

-- A Tao adja neki az egyéni megjelenését – ismételte meg Csuang Ce –, az Ég pedig az emberi formáját. Nem engedi, hogy rokonszenve vagy ellenszenve behatoljon bensőjébe és kárt tegyen benne. Uram, te most úgy kezeled a szellemedet, mintha az nem is a tiéd lenne, és kimeríted magad. Dőlj egy fának és énekelj, vagy bóbiskolj egyet az asztalodnál. Az Ég válaszott számodra egy testet, te pedig arról zagyválsz, hogy mi a “kemény” és mi a “fehér”?****

 

 

 

 

 

 

(*Eredetileg bizonyára egyéb tulajdonságok szerepeltek itt, amelyek egy normális ember testfelépítésére utalnak, pl. járása, háta vagy a szája széle, de valamiért ezeket kihagyták és a következő mondatban lévő tulajdonsággal helyettesítették.

 

 

 

 

**Ahogy írtam az I. fejezet 7. részének lábjegyzetében, Huj Si (vagy Huj Ce) nem csupán főminiszter, hanem filozófus és Csuang Ce barátja is volt. Körülbelül i.e. 370-310 között élt.

 

 

 

 

 

***A “magától olyan”-nal való összhang a Tao működésére utal, amelyik nem mesterséges vagy emberi, hanem ‘spontán’ - ziran/ce-zsan -,  azaz magától történik vagy magából ered.

 

 

 

 

****A II. fejezet 4. részében és a II. fejezet 5. részében a Csuang-ce már tett említést Gongszun Long kínai filozófus műveiről, amelyekkel akkor sem értett egyet.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            

(V. 4.) A teljes-erényűség jelei

 

4. Lu állam hercege, Aj ezekkel a szavakkal fordult Konfuciuszhoz:

-- Élt egy csúnya ember Vej államban, akinek Aj-taj To volt a neve*. Azok a férfiak, aki vele együtt éltek, szinte csüngtek rajta. Azon nők közül, akik meglátták őt, már vagy tíz mondta szüleinek, hogy ‘inkább leszek ennek az embernek a szeretője, mint más férfi felesége’.

Még sosem hallották, hogy Aj-taj To bármit is kezdeményezett volna, mindig csak mások után ment. Nem töltött be uralkodói szerepet, amelyben emberek életét mentette volna meg, és nem volt annyi jövedelme sem, hogy ennivalóval tömje tele az emberek gyomrát. Ráadásul csúnyasága elborzasztott minden Égalattit. Mindig egyetértett az emberekkel ahelyett, hogy el akarta volna fogadtatni velük az ő véleményét, és tudása is csak közvetlen környezetére terjedt ki. És mégis, férfiak és nők mind a társaságát keresték. Egészen biztosan kellett, hogy legyen benne valami, ami ennyire különlegessé tette őt.

  Érte küldettem, és láttam, hogy valóban elég csúnya ahhoz, hogy elborzasszon minden Égalattit. Ennek ellenére alig töltött egy hónapot nálam, éreztem, hogy van benne valami vonzó. És mielőtt eltelt volna egy év, már teljes bizalmamat élvezte. Mivel éppen akkor nem volt főminiszterem, át akartam neki adni az állam kormányzását. Bizonytalanul és kitérően válaszolt, mintha inkább el akarna utasítani. Nagyon elszégyelltem magam, de végül mégis ráruháztam a főminiszteri tisztet. Azonban nem sokkal később itt hagyott és elment. Rettenetesen sajnáltam ezt. Úgy éreztem, hogy hatalmas veszteség ért, és mintha nem maradt volna senkim, akivel megoszthattam volna az uralkodás örömét. Miféle ember volt ő egyáltalán?

 

Konfuciusz felelete így hangzott:

-- Egyszer, amikor éppen Csu államba mentem kiküldetésre, útközben néhány kismalacot láttam, akik halott anyjukból szoptak. Nem sokkal később mind felpattantak és elfutottak onnan. Érezték, hogy anyjuk nem látja őket, és hogy többé már nem olyan, mint ők. Nem az anyjuk fizikai testét szerették, hanem azt, ami mozgatta, elevenné tette őt.

Amikor csatában elesett harcosokat temetnek, nem borítják be őket koporsótakarókkal. Amikor valakinek levágják a lábát, már nem igazán érdeklik a cipők. Mindkét tárgy - koporsótakaró és cipő - használata nélkülöz minden alapot.

  Az Ég fiának ágyasai nem vágják le a körmeiket és nem lyukasztják ki a  füleiket. A frissen házasodott hivatalnokoknak az udvaron kívül kell tartózkodniuk és nem teljesíthetnek többé veszélyes küldetést. Ha a teljes fizikai test megtartásának ilyen nagy jelentőséget tulajdonít az uralkodó, akkor a teljes-erényű (de) embereket még jobban meg kellene becsülnie**.

  Ez az Aj-taj To nem mondott semmit, mégis hittek neki az emberek, és bár semmi különlegeset nem tett, mégis szerették őt. Még az államod fölötti hatalmat is át akartad adni neki, mindössze attól tartottál, hogy nem fogja elfogadni. Olyan embernek kellett lennie, akinek teljes a belső ereje, de akinek ez a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában***.

 

-- Mit értesz azon, hogy a belső ereje teljes volt? – kérdezte Aj herceg.

-- Élet és halál, nyereség és veszteség – válaszolta Konfuciusz –, kudarc és siker, szegénység és gazdagság, érték és értéktelenség, rágalmazás és dicséret, éhség és szomjúság, hideg és meleg – ezek mind a dolgok átalakulása és a végzet (ming) működése. Éjjel-nappal egymást váltják előttünk, de emberi tudás nem képes feltárni a forrásukat. Éppen ezért nem engedhetjük, hogy [ezek a változások] megzavarják a harmóniánkat, és azt sem, hogy behatoljanak szellemünk kincsestárába.

Ha valaki összhangban és nyugalomban él ezekkel a változásokkal anélkül, hogy örömérzete elveszne, és ha erre szüntelenül, éjjel-nappal képes, és létre tudja hozni a boldogság tavaszát a külső dolgokkal való kapcsolatában, megalkotni a pillanatot az elméjében – az ilyen emberre mondják, hogy a belső ereje teljes.

 

-- És mit értesz azon, hogy a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában? – firtatta tovább a herceg.

-- Amikor a víz tükre sima és egyenes, akkor van a legnagyobb nyugalomban – felelte Konfuciusz – Csendes belül és kívülről sem kavarodik fel. A teljes-erény az ilyen tökéletes harmónia kialakítása. A dolgok pedig akkor sem képesek elszakadni az ilyen embertől, ha ez a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában [mint ahogyan ez történt Aj-taj To esetében].

 

  Néhány nappal később Aj hercege elmesélte ezt a beszélgetést Min Cé-nek****, és hozzátette:

-- Amikor annak idején dél felé fordulva az Égalatti uralkodója lettem, igyekeztem megfelelő módon gondoskodni népemről, és állandóan aggodalmaskodtam életük, jóllétük miatt. De most, hogy megtudtam, milyen a tökéletes ember, attól tartok, hogy hiányzik belőlem egy uralkodó igazi tulajdonságai, és hogy csak veszélybe sodrom magam és az országom vesztét okozhatom.

Konfuciusz nem az alattvalóm és én sem az ő uralkodója, mi erény-barátok***** vagyunk.

 

 

 

(*Aj herceg i.e. 494 és i.e. 467 között uralkodott Lu államban. Aj-taj To viszont fiktív alak, akinek To a neve, míg Aj-taj a csúnyaságára utal.

 

 

 

**A Konfuciusz szájába adott válasz a rejtett erényre (de) vonatkozó különböző példák felsorolása. Kezdi ott, hogy a test éltető energia nélkül csak egy mozdulatlan valami; vagy a koporsótakarók koporsó nélkül, cipők láb nélkül alapot vagy értelmét vesztett tárgyak; folytatja az egész/teljesség témáján keresztül (szeretők és a hivatalnokok, illetve a bölcsek erénye); és zárja a teljes-erényhez vezető út leírásával.

 

 

 

***Ezek a torz vagy csúnya alakok még jobban kihangsúlyozzák azt, hogy a test kinézetének, azaz a külsőnek semmi köze nincs a Tao-t követését jelző  ‘belső erőhöz' vagy ‘teljes-erényhez' (csüande/quande).

 

 

 

****Min Szun, azaz Ce-csien, (körülbelül i.e. 536 – i.e. 487) Konfuciusz második legjobb tanítványa volt.

 

 

 

*****Az ‘erény-barátok’ kifejezést Csuang Ce azokra vonatkoztatja, akik mind egyek a Tao követésében, bár a saját, egyéni módjukon teszik ezt. Ezzel ellentétben állt Lao Ce ‘bölcse’, aki egyedül, magányosan követi az ‘Utat’ azaz a Tao-t.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi  (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 123.o.