(XXIV. 15.) Hszü Vu-kuj

15. Amikor a láb a földön lépked, mindig csak egy kis területet foglal el, mégis a nem taposott földterületet kell használnia ahhoz, hogy messzire jusson. Az ember tudása kevés, mégis arra kell támaszkodnia, amit nem tud, hogy megértse azt, amit Égnek neveznek. Megérteni a nagy Egységet, megérteni a nagy Rejtélyt, megérteni a nagy Látást, megérteni a nagy Egyenlőséget, megérteni a nagy Módszert, megérteni a nagy Bizalmat, megérteni a nagy Nyugalmat – ez a tökéletesség. A nagy Egység mindent összeköt, a nagy Rejtély mindent felold, a nagy Látás átlátja az egészet, a nagy Egyenlőség mindent egyenlőnek ismer el, a nagy Módszer megtestesít, a nagy Bizalommal hitelesít, a nagy Nyugalom fenntart.¹

Mindenben hagyatkozz az Égre, kövesd a természetes fényt. A homály rejti a tengelyt, a kezdet „a másikból” indul.² Ezért a megértés [a végső igazságról] olyan, mint a nem-megértés; a róla szóló tudás olyan, mint a nem-tudás. Csak a nem-tudás után lehet tudáshoz jutni. Kérdéseidnek [a végső igazságról] nem lehetnek merev határai, ugyanakkor kérdéseid nem lehetnek határok nélküliek sem. A zavaros változékonyságban mégis ott a valóság. Az idők folyamán, egészen a régmúlttól mostanáig ez az igazság nem változott, és nem sérült sosem. Ezért miért ne mondhatnánk rá, hogy ez egy nagyszerű összegzés? Miért nem kérdezősködünk róla [a végső igazságról]? Miért viselkedünk ilyen zavarodottan vele kapcsolatban? A nem-zavarodottság segítségével megszabadulunk a zavarodottságtól, és visszatérünk a nem-zavarodottsághoz. Ezáltal elérkezünk a nem-zavarodottság állapotához.

(¹Az Egység annak a teljes megértését jelenti, hogy minden dolog alapvetően egy, és egymással összekötött. A Rejtély annak az elfogadása, hogy a világegyetem működése rejtett és ismeretlen; a Látás részrehajlás nélküli, mindent átfogó látásmód; az Egyenlőség annak elismerése, hogy minden dolog alapvetően egyenlő; a Módszer a dolgok valódi természetének követése; a Bizalom a dolgok természetes, nem mesterséges folyamában való hit; a Nyugalom pedig a külső tényezők által megingathatatlan belső béke elérése.

 

²A kezdet az olyan ellenpólusokból indul, mint az „én” és a „másik” vagy az „ez” és „az”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 14.) Hszü Vu-kuj

14. Ha a régi idők igaz emberei megszerezték [a Tao-val való összehangot], éltek, ha elvesztették, meghaltak; és ha megszerezték, meghaltak, ha elvesztették, éltek. Ugyanígy, a gyógyír egyben méreg is. Sisakvirág, harangvirág, csirkecsont fű, kínai gyökér; mindnek megvan a maga ideje és helye, bármelyik alkalmas lehet elsőrangú gyógyításra.¹ Hogyan is lehetne az összeset felsorolni? Kou Csien a Kuaj Csi hegyére menekült háromezer páncélos-pajzsos emberével. Csak Csung tudta, hogyan lehet egy elpusztított államot megtartani, és csak ő nem ismerte fel a bajt, ami rá várt.² Ezért mondják, „A bagoly szeme pontosan a célnak megfelelő, a daru lába pontosan megfelelő hosszúságú; ha változtatnál rajtuk, az fájdalmat okozna.”

Mondják, „Amikor szél kavarja, a folyó vizének szintje csökken, de ugyanígy, a Nap melege is apasztja a vizet. Tételezzük fel, hogy a szél és Nap együtt őrzik a folyót, a folyó mégsem zavartatja magát, kimeríthetetlen forrásaira támaszkodva áramlik tovább.” A víz egyértelműen tartozik a földhöz; az árnyék egyértelműen tartozik az emberhez; a dolgok egyértelműen tartoznak a dolgokhoz.  Éppen emiatt a túlzott éles látás veszélyezteti a szemet; a túlzott éles hallás veszélyezteti a fület; a túlzott elköteleződéssel járó gondolatok pedig veszélyeztetik a szív-elmét. Minden túlzásba vitt képesség veszedelmessé válhat. Ha a veszedelem kiteljesedik, már nem lehet kijavítani. Az elhúzódó bajok egyre inkább felhalmozódnak. A visszaforduláshoz erőfeszítésre van szükség; a megvalósítás pedig időt igényel. Az emberek mégis úgy tekintenek ezekre a képességeikre, mint kincseikre. Nem szomorú ez? Ezért pusztítanak el országokat újra és újra, mészárolnak le embereket szüntelenül, mert nem tudják, hogyan kutassák ki ezt!³ 

(¹Mint ahogyan ezek a növények, amelyek lehetnek mérgek vagy gyógyszerek, ugyanúgy az élet és halál fölé-és alárendeltsége is viszonylagos, az idő és hely határozza meg az „értéküket”.

 

²Kuo Csien, Jüe királya harcosaival együtt Kuaj Csi hegyére menekült Vu állam csapatai elől. Később két minisztere, Ven Csung és Fan Li segített Kuo Csien királynak Jüe állam megerősítésében, majd Vu állam legyőzésében. Közvetlenül a győzelem után Fan Li – igazi taoista bölcsként – lemondott tisztségéről, és Csi államba ment. Fan Li levélben figyelmeztette egykori minisztertársát, Csung-ot a király kiszámíthatatlanságára. De már túl késő volt, Kuo Csien király Ven Csung-ot öngyilkosságra kényszerítette. Klasszikus taoista példa arra, hogy hiába kiváló valaki külső, társadalmi dolgokban, ha saját helyzetét nem képes tisztán képes megítélni.

 

³Az „ezt” szónak két értelmezése is lehet, az egyik, hogy ’mi az igazi oka a szenvedésnek?’. A másik értelmezés a ’Tao valódi természete’, amely ellentétes minden ember alkotta törvénnyel, emberi értékkel.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wen Zhong (angol nyelven)