11. Ce Csi-nek nyolc fia volt. Felsorakoztatta őket maga elé, és így szólt Csiu Fang Jin-hez:
-- Kérlek, elemezd a fiaim arcát, és mondd meg, hogy melyik a szerencsés!
-- Kun a szerencsés – válaszolta Csiu Fang Jin.
Ce Csi először megdöbbent, majd örömmel kérdezte:
-- Ez miben nyilvánul majd meg?
-- Kun ugyanazt az ételt fogja enni, mint az állam
uralkodója, és ez így lesz élete végéig.
Erre könnyek törtek elő Ce Csi szeméből, és csalódottan kiáltott
fel:
-- Mit tett a fiam, hogy ez lesz a végzete?
-- Ha valaki ugyanazt az ételt eszi, mint az állam uralkodója,
az áldást hoz rokonságának mindhárom ágának, de leginkább saját apjának és
anyjának1 – válaszolta Csiu Fang Jin – De te, uram, amikor
meghallottad ezt, könnyezni kezdtél. Ezzel elutasítod a szerencsét. A fiú szerencsés,
de az apa szerint ez szerencsétlenség.
-- Jin, mit tudsz te ezekről a dolgokról? – kérdezte Ce Csi
– Azt mondod, hogy Kun szerencsés lesz. De te kizárólag húsról és borról
beszéltél, ami csak az orrát és a száját kényezteti. Honnan is tudnád, hogy
ez hogyan fog bekövetkezni? Tegyük fel, hogy annak ellenére, hogy sosem voltam
juhász, egy nőstény juh ellene meg házam délnyugati sarkában. És ugyanígy,
annak ellenére, hogy sosem voltam vadász, egy fürjtyúk keltené ki fiókáit a
délkeleti sarokban. Ha ezeket nem tekintenénk különösnek, akkor mit tekintenénk
annak? Ahol a fiammal kóborolunk, az az Ég és a Föld. Örömünket az Égben keressük,
táplálékunkat a Földtől kapjuk. Nem bonyolódunk bele világi ügyekbe, nem ügyeskedünk,
nem különcködünk. Együtt haladunk Ég és Föld valódi őszinteségével, és nem
engedjük, hogy a külső dolgok felkavarjanak bennünket. A világ változásához
alkalmazkodunk, nem pedig a társadalomtól elvárt módon cselekszünk. És
most itt ez a világi jutalom! A különös jelek mindig különös tetteket jeleznek.
Jaj, veszélybe fog kerülni! De ez nem az én hibám lesz és nem a fiamé; talán az
Ég küldi majd. Emiatt könnyezem.
Nem sokkal ezután Ce Csi Jen államba küldte Kun-t, és a fiút az úton banditák ejtették foglyul. Ép állapotában nehezen tudták volna eladni rabszolgának, de megcsonkítva annál könnyebben.2 Ezért levágták a lábát, és eladták a fiút Csi államban. Végül Csu herceg utcáján lett kapuőr, így valóban húst evett élete végéig.3
(1A rokonság három ágát az illető anyjának, apjának és feleségének rokonait jelentette.
2Nyomorékot szívesebben alkalmaztak kapuőrnek, mert az nem tudott elmenekülni.
3A tudósok vitatják, hogy valóban Csu hercegről lett volna szó. Vannak, akik szerint egy nemesember kapuőre lett, mások szerint egy hentesé.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
