13. Vannak szűklátókörű önelégültek, simulékony alkalmazkodók és megfáradt görnyedők.
Az úgynevezett szűklátókörű önelégültek egyetlen tanító
szavait tanulmányozzák, azokat szűklátókörűen teljesen magukévá teszik. Önmagukkal
titkon elégedettek, és úgy vélik, amit elsajátítottak, az elegendő. Miközben
nem ismerik fel, hogy nem értenek semmit. Ők azok, akiket szűklátókörű
önelégültnek nevezek.
A simulékony alkalmazkodók olyanok, mint disznón a tetvek. Ahol
ritkább a disznó sörtéje, ott választanak maguknak helyet, és tágas palotának vagy
hatalmas parknak képzelik azt. A disznó hasadt körmeit, bőrének hajlatait, hasát,
combját érzik kényelmes zugnak, biztonságos lakhelynek. De nem tudják, hogy egy
reggel a mészáros meglendíti karját, elhinti a szalmát, tüzet gyújt, és a
disznóval együtt őket is megpörköli majd. Ugyanazon szűk korlátok között tűnnek fel és tűnnek el. Ezeket hívjuk simulékony alkalmazkodóknak.
A megfáradt görnyedők olyanok, mint Sun. A birkahús nem vágyik
a hangyákra, a hangyák azonban ellenálhatatlanul vágynak a birkahúsra az erős
szaga miatt. Sun ellenállhatatlan erényes viselkedésével az emberek elégedettek voltak.
Háromszor változtatta meg lakhelyét, és mindegyik helyből város lett. Mire
elérte Teng kietlen földjét, már százezer család követte. Jao hallott Sun erényéről,
és elküldte őt egy új, megműveletlen területre, mondván: „Remélem, hogy az ő
eljövetele áldást hoz ott!”
Amikor Sun-t erre az új, megműveletlen területre küldték, már
előrehaladott életkorban volt, hallása és látása lecsökkent, elméje hanyatlott,
mégsem vonulhatott vissza, hogy megpihenjen. Ezeket hívjuk megfáradt
görnyedteknek.
Ezzel szemben a szellem-szerű ember nem kedveli, ha tömeg
gyűlik köré. Ahol tömeg gyűlik össze, ott kialakul a részrehajlás, és a
részrehajlásból csak hátrány származik. Ezért senkihez sem áll túl közel, és
senkitől sem áll túl messze. Átöleli az erényt (de), és összhanggal
telten követi az Égalattit. Őt hívjuk igaz embernek. Elhagyja a hangyák okosságát,
terveiben a halakat követi, még a birkák véleményét is eldobja.1 Szemét
látásra használja, fülét hallásra, szív-elméjét pedig arra, hogy szív-elméjét
tárolja. Ezáltal útja egyenes és szintben van, mintha vonalzóval lenne
kijelölve, és alkalmazkodik a változáshoz. A régi idők igaz emberei az Ég
szerint tekintettek az emberire, és nem akarták az emberit az égire erőltetni.
(1A mindenről elfeledkező, a vízben önfeledten
úszkáló halakról több részben is említést tesz a könyv.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
