(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte mondandóját, elsőként Ce-kung szólalt meg:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan nyugodt legyen, mint egy halott, majd pedig sárkányként megjelenik? Lehet a hangja olyan, mint egy mennydörgés, mégis mélységesen csendes? Lehet a mozgása olyan, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele*?

Végül Konfuciusz útmutatója alapján elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült és lágy hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet éltem már meg, uram. Te mire tanítanál engem?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Gyere kicsit közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak** – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett Csou királynak és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki***. Ezért mondom, hogy nem voltak egyformák.

Lao Tan újra így szólt:

-- Gyere még közelebb, fiam és elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét gyengéddé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek és még a három évüket sem töltötték be, de már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították a felnőtteket. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy megváltoztatta az emberek szív-elméjét. Az emberek elkezdtek ármánykodni és rendszeresen használták egymás ellen fegyvereiket. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették magukat egymástól, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként az egész Égalattin eluralkodott a döbbenet és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Ők alakították ki először az erkölcsös viselkedés szabályait. De mit szólhatunk a jelenleg uralkodó szokásokra, amelyek alapján kiházasítják feleségeiket és lányaikat?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a nap és hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy egy vadállat marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna? Ők azonban szégyentelenek voltak.

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált és meg sem tudott szólalni.

(*Feltehetőleg Ce-kung azért kezdeményezte a találkozást Lao Tan-nal, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

**Ennek a résznek az írója - a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár  csoportjába tartoztak..

***Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiával azonos, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt és innen kezdődik a Csou-dinasztia egészen i.e. 256-ig tartó uralkodása.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t és az emberiességről és igazságosságról beszélt neki. Lao Tan így szólalt meg:

-- Amikor hántolás során a pelyva kis darabkája a szemedbe megy és szinte megvakulsz tőle, akkor úgy érzed, mintha az ég, a föld és a négy égtáj forogna körötted. Egy szúnyog vagy egy bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberiesség és igazságosság fájdalmas ismételgetése összezavarják az elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az egész Ég alatti világot attól, hogy elveszítse az egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, de szilárdan állni az erényben (de). Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket*? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem lehet vitatkozni; a dicsfény és hírnév, amit annyira hajszolnak az emberek, senkit sem tesz attól nagyobbá, mint amilyen valójában. Amikor a források kiszáradnak és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve**?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, most, hogy voltál Lao Tan-nál, mire intenéd őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy láttam egy sárkányt - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve is a tökéletesnek látszik és amikor kinyújtózik, pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a felhős égen, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a számat és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudnám én inteni Lao Tan-t?

(*Ugyanezt a hasonlatot már olvashattuk az előző fejezet 7. részében.

**A VI. fejezet 5. részében szerepelt ez a gondolat. Victor H. Mair ezt a részt kihagyta fordításából.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy nap délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem találtam rá – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és különböző rendelkezésekben kerestem. Öt évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Aztán még hogyan kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban kerestem. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Hát ez nyilvánvaló! – kiáltott fel Lao Tan – Ha a Tao-t meg lehetne mutatni, akkor minden ember megmutatná az urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne mondani, akkor minden ember elmondaná bátyjának. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha bent nincsen vendéglátó, akkor nem marad bent; ha kint nincsen helyes útmutatás, akkor nem fog kimenni. Ha azt, ami belülről kijön, nem fogadják kívül, akkor a bölcs nem fogja kihozni. Ha azt, amit kívülről bevisznek, belül nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.*.

Bár mindenki szeretne hírnevet szerezni, mégse akarjunk sokat belőle. Emberségesség és igazságosság az előző királyok szállásai; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, az emberek szemrehányással illethetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberségességet kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, nem-kölcsönkért kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; a nem-kölcsönkérés nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a gazdagság jó dolog számukra, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik megízlelik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak beléjük, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölet és kedvesség, kapás és adás, figyelmeztetés és utasítás, élet és halál – az a nyolc dolog a javítás eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el makacsul a nagy változásokkal való haladást. Éppen ezért mondják, hogy „A becsületesség javítás”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(*Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem az érzékekkel lehet átadni, éppen  ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba utazott, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez*:

-- Mi a véleményed a Mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd a végén – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambusz dobozokban tárolják és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják. Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók**. De ha bárki visszatenné őket a bambusz dobozukba, újra betakarná őket hímzett szövettel és maga mellett tartaná, miközben teszi a dolgát és velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek az előző királyoktól erednek és maga mellett tartva teszi a dolgát és mellettük tér nyugovóra maga köré gyűjtött tanítványaival egyetemben. Ennek eredményeként Szung államban az emberek kivágták azt a fát, ami alatt pihent ő és tanítványai, Vejben (Wey-ben) még a lábuk nyomait is eltörölték, és Sang-ban és Csou-ban pedig komoly gondjaik lettek. Nem olyan volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait megtámadták, hét napon át nem ettek főtt ételt, élet és halál között lebegtek. Nem olyan volt ez, mint egy rémálom***?

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen használt csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem olyanok, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[dinasztia] és Lu állam nem olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki régi Csou[-dinasztia] kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Hatalmas munka eredmény nélkül, és ha valaki ezt mégis megpróbálja, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Bárki, aki ezt teszi, nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet mindenféle torzulás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha húzol rajta egyet, lemegy, és ha elengeded és feljön. Vagyis nem a kút rúdja húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert ugyanazok, mint a jelenlegiek, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra****. A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait akár össze is hasonlíthatjuk a galagonyával, a körtével, a naranccsal és a dinnyével. Az ízük teljesen különböző, de mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot és ráadod Csou hercegének köpenyét, szegény majom szétharapdálja és összetépi mindegyiket. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőlük. Csak nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméje nagyon felkavarodott, gyakran ráncolta homlokát és úgy nézett mindenkire maga körül*****. A szomszédságában egy csúnya nő, látván Hszi Si szépségét, hazament és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották őt, bezárkóztak és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották őt, fogták feleségüket és gyerekeiket és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Szegény csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A Mestered is bajba fog kerülni!

 

(*Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2. részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

**A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét magára terelje. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

***Ezeket a nehézségeket, üldözéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelentené.

 

****A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

*****Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 3.) Az Ég körforgása

 

3. Az északi kapunál Cseng így szólt a Sárga császárhoz:

-- Ó, császárom, hallgattam a Hszien Csi zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félni kezdtem, utána már kimerültnek éreztem magam, a végére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni és úgy felkavarodtam, hogy alig tudtam magam tartani.

-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberek adták elő, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie és az Éghez alkalmazkodnia, az öt erényt kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába*. Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és elhal, civilek és katonák egymást váltják; hol tiszta, hol homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A zene hangjai kiáramlottak a fényre, mint egy rovar, amelyik téli álmából ébred, majd egy mennydörgés csattanásával ijesztettem meg a világot. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, egyszer erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ez okozott félelmet benned.

Utána a jin-nel és jang-gal összhangban játszottam, a nap és a hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, egyszer kemények. Váltakozásuk ellenére egyetlen egységet alkottak és nem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni vagy védelmezni szellemedet tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok kimértek voltak, tiszták és élesek. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a nap, a hold és a csillagok pedig követik pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott. Ez okozott zavart benned, mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel körülvéve, megzavarodva álltál az úton vagy egy öreg fának támaszkodva nyögtél. Elméd kimerült a megértés vágyában, szemeid semmit nem értettek, látásod cserbenhagyott; erőd elégtelennek bizonyult annak a keresésében, amit még én magam sem értem el. Tested feloldódott az ürességben, elveszítetted önuralmadat és így elérted a megszabadulást. Ezt érezted kimerítőnek.

Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek nem fárasztottak le. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül terjedtek mindenfelé és úgy tűnt, mintha egy hangtalan, mély homályból törnének elő. Semmiből jöttek, a mély sötétség otthonából. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen mintát sem. Érthető, hogy a világ elbizonytalanodott ezektől és egy bölcshöz fordult tanácsért. Egy olyan bölcshöz, aki tisztában van a körülményekkel és beteljesíti a sorsát. Bár az égi működés még várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen ura ekként dicsérte**: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész eget és földet, átöleli mind a hat irányt.”

Hallani szeretted volna a zenét, de képtelen voltál magadba szívni. Ezért érezted magad zavarodottnak.

A zene ijesztően indult és emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerültséget okoztak, és ez a kimerültség teljesedett ki benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad butának. De a butaság tárta fel neked a Tao-t. A Tao, amit elvihetsz magaddal, bármerre is mész.

 

(*Ezt a mondatot több kiadásból kihagyták, ugyanis erős a gyanú arra, hogy ez egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az eredeti szövegbe.

 

**Feltehelőleg egy ókori uralkodó, akit viszont máshol nem említenek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 2.) Az Ég körforgása

 

2. Tang, Sang főminisztere az emberségről kérdezte Csuang Cé-t*.

Csuang Ce így válaszolt:

-- A tigrisek és farkasok emberségesek.

-- Hogy érted ezt?

-- Az apaállatok és a kölykeik kedvelik egymást. Miért mondod hát, hogy nem emberségesek? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Mondanál valamit a tökéletes emberségről?

-- A tökéletes emberség nem kedvel senkit – mondta Csuang Ce.

A főminiszter így szólt:

-- Azt hallottam, hogy ha valaki nem kedvel senkit, az nem szeret, és ha valaki nem szeret, akkor nincs meg benne a szülők tisztelete (xiao/hsziao). Tehát mondhatjuk azt, hogy a tökéletes emberségben nincs szülői tisztelet?

-- Nem, dehogyis – felelte Csuang Ce – A tökéletes emberség egy fennkölt dolog, így az ilyen szavak, mint „szülői tisztelet”, nem képesek leírni. De ez nem azt jelenti, hogy az emberség felülmúlja a szülői tiszteletet, hanem azt, hogy messze állnak egymástól. Ha valaki délnek utazva elér Jing városába, ott megfordul és észak felé tekint, akkor nem fogja látni a Ming-hegyet. Miért nem? Azért, mert messze van tőlük. Ezért mondják, hogy tiszteletből könnyű jó gyermeknek lenni, de szeretetből nehéz jó gyermeknek lenni. De ha mégis könnyű volna szeretetből jó gyermeknek lenni, a szüleidről nehéz elfeledkezni. De ha még könnyű is elfeledkezni a szüleidről, őket nehéz rávenni arra, hogy elfelejtsenek téged. De ha a szüleidet mégis rá lehetne venni arra, hogy elfelejtsenek téged, te nehezen tudnál elfelejtkezni az Ég alatti világról. De ha te mégis el tudnál felejtkezni az Ég alatti világról, az nehéz volna, hogy az Ég alatt világ elfelejtkezzen rólad.

Az erény maga mögött hagyja Jao-t és Sun-t és megpihen a nem-cselekvésben. Haszna tízezer nemzedéket gazdagít anélkül, hogy az Ég alatti világnak tudomása volna erről. Miért kell sóhajtozni és az emberségről és szülők tiszteletéről beszélgetni? Szülők tisztelete (xiao/hsziao), testvériség, emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), hűség (zhong/csung), őszinteség, helyes viselkedés (li), becsületesség (xin/hszin) – ezekkel mind az erény szolgálatára lehetsz, de önmagában egyik sem értékes. Ezért mondják, hogy aki a legnemesebb, az megveti az állami rangokat; aki a leggazdagabb, az tudomást sem vesz az állam kincseiről; aki pedig már mindent megvalósított, azt nem érdekli a dicsőség és hírnév. Egyedül a Tao nem változik sosem.

 

(*Sang itt feltehetőleg Szong/Szung államot jelenti.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 1.) Az Ég körforgása*

1.

-- Az ég állandóan forog?  A föld végig nyugalomban van? A nap és a hold versengenek egymással, hogy melyikük világítson az égen? Ki felügyeli és irányítja mindezt? Ki rendezte el így? Ki az, aki háttérben maradva működteti mindent? Vajon létezik valamiféle rejtett tényező, ami folyamatos mozgásra készteti a dolgokat, akár akarják, akár nem? Vagy a dolgok maguktól mozdulnak és meg sem tudnak állni?

A felhőkből jön az eső vagy az esőből keletkeznek a felhők? Ki gyűjti össze a felhőket és hullajtja az esőt ily bőkezűen? Ki az, aki háttérbe maradva létrehozza ezt az érzéki örömöt**?

A szél északon keletkezik és felettünk kavarogva először nyugat felé fúj, aztán kelet felé. Kinek a lélegzete ez? Ki az, aki háttérbe húzódva fújtat így?
Megkérdezhetem, hogy mi okozza ezt az egészet?

Hszien Sao, a sámán magához intett és így szólt:

-- Gyere, elmondom neked. Az égnek hat iránya van és öt eleme***. Ha a császárok és királyok ezekkel összhangban tevékenykednek, akkor jó lesz a kormányzásuk; ha ezekkel ellentétesen tevékenykednek, akkor annak szörnyű következményei lesznek. A kilenc Luo útmutatása alapján szemlélve a dolgokat, uralkodásuk tökéletessé válik és erényük megvalósul****. Felügyelik és megvilágítják alant a földet, és az egész Ég alatti világ támogatja őket. Ezért hívják őket „legfőbb uralkodóknak”.

 

(*Ez a fejezet olyan különleges, talányos kérdéseket felsoroló résszel indul, mint amilyenekre az ősi indo-európai jósok és mágusok keresték a válaszokat.

Később átmenetileg újra olvashatunk a többi „égi” fejezet központi témaköréről, amelyekben az emberség és a szülő-gyermek kapcsolat érdemeit taglalja az ismeretlen szerző.  A fejezet hátralévő része a Sárga császár természetfölötti szertartási zenéjének leírását tartalmazza és jó néhány olyan érdekes társalgást, amely Konfuciusz és Lao Ce között zajlik.

**Burt Watson kommentárja szerint a „felhők és eső” kifejezés a régi időkben a közösülésre utalt, és feltehetően emiatt alkalmazza ennek a résznek az írója azt a furcsa szófordulatot, mint „érzéki öröm”.

 

***A kínai filozófia öt eleme: fa, tűz, föld, fém és víz.

 

****Feltehetően az Öt klasszikus egyikének, az Írások könyvé-nek (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) „Nagy síkság” fejezetére utal ez a mondat, ami kilenc részből áll. Úgy tartják, hogy egy teknős hátára írták, ami a Luo-folyóból mászott elő.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)