(XVIII. 4.) Tökéletes öröm

4. Amikor Csuang Ce éppen Csu-államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Ostora hegyével megbökte és ekként szólt hozzá:

-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy amiatt, hogy egy legyőzőtt országot szolgáltál és egy bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak végigélted az életedet?

Befejezve a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Mint egy párnára, ráhajtotta fejét és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent neki a koponya és így szólt hozzá:

-- Úgy beszéltél, mint egy szónok. Minden szavad az élő emberek ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Uram, szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról?

-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce. 

-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó és nincs alárendelt. Nincsen négy évszak és nincsen olyan dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak. 

Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle: 

-- Ha a Végzet Urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és hogy hadd térhess vissza szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?

A koponya erősen megráncolta homlokát és felhúzta szemöldökét:

-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

           

(XVIII. 3.) Tökéletes öröm

3. Nyomorék úr és Egylábú úr Kunlun vidékén, a Sötétség Ura dombsírjainál nézelődött. Ott tért nyugalomra a Sárga-császár*. Egyik pillanatról a másikra Nyomorék úr bal könyökéből egy fűzfa nőtt ki**. Meglepve nézte és úgy tűnt, mintha bosszankodna rajta.

-- Nem tetszik?  – kérdezte tőle Egylábú úr.

-- Miért ne tetszene?  – válaszolta Nyomorék úr – Az életet kölcsönbe kaptuk. És ha kölcsönbe kaptuk az életet, akkor az élő kerete (teste) csupán por. Élet és halál olyan, mint a nappal és az éjszaka. Te és én ide jöttünk, hogy megfigyeljük a változás folyamatát. Most ez a változás rajtam is megmutatkozott. Akkor mi nem tetszene benne?

 

(*A kínai mitológiában a képzeletbeli Kunlun-hegy vagy hegyvonulat fontos szerepet tölt be. A világ tengelyét, az istenségeket és a halhatatlanságot szimbolizálja. A Han-korra - i.e. 202 - i.sz. 220 -  vált általánosan elterjedt nézetté, hogy a halhatatlanok két helyen élnek, keleten Penglai-szigetén/hegyén, nyugaton pedig Kunlun-hegységben. Ahogyan a Kunlun-hegység, ugyanúgy a Penglai-sziget/hegy is csak a képzeletben létezik. A legendák szerint az örök fiatalság és az élet elixírjét ez utóbbi helyen őrizték, ezért több császár indított expedíciót a rejtélyes Penglai-sziget/hegy felkutatására. Elsőként a Csin-dinasztia alapítója, egyben az akkori egyesített Kína első uralkodója, Si Huang - i.e. 221- 210-ig uralkodott - tűzte ki életcélul idős korában az élet elixírjének megtalását.

 

**Értelmezések szerint a „fűzfa” itt a „kinövés/daganat” szó helyett szerepel a szövegben.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Kunlun, Mount Penglai (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 143. oldal

 

(XVIII. 2.) Tökéletes öröm

2. Amikor Csuang Ce felesége meghalt, Huj Ce meglátogatta, hogy kifejezze részvétét. Csuang Ce a földön ült, széttett lábai között egy dézsát ütögetett és énekelt hozzá.

Huj Ce rosszallóan szólt rá:

-- Együtt éltetek, mint férj és feleség, felnevelte gyerekeidet, megöregedett és meghalt. Már az is elég volna, ha nem jajveszékelnél miatta, de az már tényleg túlzás, hogy egy dézsát ütögetve itt énekelsz!

-- Tévedsz – válaszolta Csuang Ce - Szerinted, amikor meghalt, nem gyászoltam őt éppen úgy, mint bárki más tette volna? De aztán visszatekintettem létezésének kezdetére, arra az időre, amikor még meg sem született. Nem csak élete nem volt, de még testi formája sem. Nem csupán testi formája nem volt, de életpárája (csi) sem**. Homályos és rejtélyes zűrzavar közepette bekövetkezett egy változás és lett az életpára. Az életpára átalakult és megjelent a test. A test átalakult és megtörtént a születés és élet. És most egy újabb változás történt és meghalt. Pontosan olyan, mint a négy évszak változása: tavasz után a nyár, majd az ősz és a tél. Most békésen fekszik a Hatalmas kamrában*. Ha továbbra is jajveszékelnék és zokognék, az olyan volna, mintha nem értettem volna meg a végzetet Ezért hagytam abba.

 

(*Ég és Föld között.

**A csi/qi legkorábbi jelentése olyan 'életerő', amely áthat mindent. A későbbi korokban jelentése különböző értelmezésekkel bővült: 'lélegzet', 'éltető energia', 'életpára', stb. A Csuang-ce szerint nem csupán áthat és összeköt mindent, hanem felhalmozódásakor megjelenik az élet, megszületik az emberi lény, felbomlásakor pedig bekövetkezik a halál.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 142. oldal

(XVIII. 1.) Tökéletes öröm

1. Létezik-e tökéletes öröm az Ég alatt? Létezik-e valamilyen mód arra, hogy életben tartsuk testünket? Ha létezik, akkor mit tegyünk vagy miben bízzunk? Mitől óvakodjunk és mibe kapaszkodjunk? Mit kövessünk és mit hagyjunk el? Minek örüljünk és mit ne kedveljünk?

Az Ég alatti világ nagyra értékeli a gazdagságot, a megbecsülést, a hosszú életet és a jó hírnevet. Örömet talál a könnyű életben, a jó ételekben, a finom ruhákban, a gyönyörű színekben és a kellemes hangokban. Lenézi a szegénységet, a hitványságot, a korai halált és a rossz hírnevet. Sanyarúnak véli azt, ha nehéz az élete, ha a szája sosem jut jó ételhez, ha a testén sosincs finom ruha, ha a szeme sosem lát gyönyörű színeket és ha a füle sosem hall kellemes hangokat.

Akik nem kapják meg ezeket, azok folyton aggodalmaskodnak és rettegnek. Az összes gondolatuk a test körül forog. Nem bolond dolog ez? A gazdagok megkeserítik életüket a szakadatlan munkával, több vagyont halmoznak fel, mint amennyit valaha is el tudnak költeni. Ezt a testért teszik, pedig ez csak külsőség. Akiket megbecsülnek, éjjel és nappal tervezgetnek, miközben azon szoronganak, hogy elég jók-e. Ezt a testért teszik, mégis úgy tűnik, mintha nem érdekelné őket.

Az emberrel egyidejűleg születik meg a szorongása is, és minél hosszabb az élete, annál jobban elbutul és annál többet szorong azon, hogy miért nem hal meg. Milyen keserű sors ez! Ez a test miatt történik, ám ez inkább eltávolítja az embert a testétől.

A bátor embereket az egész Ég alatti világ jónak tekinti, de ez [a jóság] nem menti meg őket a haláltól. Így nem tudom, hogy a jóságuk igazán jó-e vagy sem? Lehetséges, hogy jó, viszont nem menti meg őket a haláltól. De az is lehetséges, hogy nem jó, viszont másokat megment a haláltól. Ezért mondják: „Ha valaki nem hallgat hű tanácsodra, ne vitatkozz, hanem vonulj vissza!” Ce Hszü vitába szállt és elvesztette testét*. De ha nem szállt volna vitába, akkor nem marad fenn a neve. Tehát a jósága igazán jó vagy sem?

Azt sem tudom, hogy amit tesznek az átlagemberek és aminek örülnek, az igazán öröm-e vagy sem? Elfigyelem, hogy az átlagemberek azt tekintik örömnek, amikor megállás nélkül, fejvesztve rohangálnak a céljaik megvalósításáért. De ez, amit ő örömnek neveznek, nekem nem az, ám azt sem mondom, hogy nem öröm. Végül is, létezik-e tökéletes öröm vagy nem létezik?

Én a nem-cselekvést tekintem tökéletes örömnek, de az átlagember utálkozva tekint erre. Így tartja a mondás: „A tökéletes öröm nem öröm, a legnagyobb dicséret nem dicséret.” Az egész Ég alatti világ képtelen azt meghatározni, hogy mi a helyes és mi a helytelen [a tökéletes öröm kérdésében]. De a nem-cselekvés képes erre. Mivel a test életben tartása a tökéletes öröm, csak a nemcselekvés juttathat el oda. Hadd magyarázzam el ezt.

Az Ég nem-cselekvés által tiszta, a Föld nem-cselekvés által nyugodt. E két nem-cselekvés egyesüléséből alakul át minden dolog és születik meg újra. Milyen hatalmas és felfoghatatlan ez a folyamat - úgy tűnik, hogy a semmiből jönnek elő. Milyen felfoghatatlan és hatalmas – nincsen látható alakja. A tízezer dolog minden gazdagsága ebből a nem-cselekvésből ered. Ezért mondják: „Ég és Föld cselekvés-nélküli és mégis minden elrendeződik.” Az emberek közül ki tudja ezt a nem-cselekvést megvalósítani?

 

(*Vu Ce Hszü, Vu királyának minisztere több ízben figyelmeztette uralkodóját arra, hogy a szomszédos Jüe állam meg fogja támadni Vu-t. A király bizalma egy idő után megingott miniszterében és öngyilkosságra ítélte i.e. 484-ben.)

Forrás: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 13.) Őszi áradások

13. Csuang Ce és Huj Ce a Hao-folyó gátja mellett sétáltak.

-- Nézd, hogy úsznak a fürge csellék, milyen szabadon fickándoznak! – mutatott a vízre Csuang Ce – Ez az, amit igazán élveznek a halak.

-- Te nem vagy hal – mondta neki Huj Ce – Honnan tudod akkor, hogy mit élveznek a halak?

-- Te nem vagy én, honnan tudod akkor, hogy én nem tudom, hogy mit élveznek a halak? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Valóban nem vagyok te, így természetesen nem tudom, hogy te mit tudsz – válaszolta Huj Ce – De, természetesen hal sem vagy, ami pedig azt bizonyítja, hogy nem tudhatod, hogy mit élveznek a halak!

-- Térjünk vissza az eredeti kérdésre, kérlek – javasolta Csuang Ce – Amikor feltetted nekem azt a kérdést, hogy honnan tudom, hogy mit élveznek a halak, akkor te már tudtad, hogy tudom. Tudom, mivel itt sétálunk a Hao-folyó mellett.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 12.) Őszi áradások

12. Amikor Huj Ce volt Lijang [állam] főminisztere, Csuang Ce útra kelt, hogy meglátogassa őt*. Ekkor valaki azt találta mondani Huj Cé-nek, hogy idetart Csuang Ce, mert ő akar lenni a főminiszter. Huj Ce nagyon megrémült ettől és három nap és három éjjel kerestette mindenfelé ezt az idegent. Csuang Ce végre megérkezett és így szólt Huj Cé-hez:

-- Délen van egy madár, amit úgy hívnak, hogy Fiatal Főnix. Hallottál már róla? A Déli-tengertől indulva az Északi-tengerig repül. Sehol máshol nem pihen meg, csak a napernyőfán, semmi mást nem eszik, csak a fehércédrus gyümölcsét és nem iszik másból, csak édesvízi forrásból. Egyszer egy bagoly egy rothadó patkánytetemet tartott karmai között, amikor a Főnix éppen elrepült fölötte. A bagoly felnézett és rákiáltott, hogy „hess!” Uram, Lijang állam a tiéd, és most el akarsz engem hessegetni?

 

(*Lijang – ahogyan az I fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam – Vej állam másik neve volt, amit a fővárosa, Lijang/Luoyang után kapott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 11.) Őszi áradások

11. Csuang Ce a Pu-folyónál horgászott, amikor Csu állam királya két magasrangú hivatalnokot küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Rád szeretném ruházni a birodalmam ügyeinek terhét"

Csuang Ce továbbra is szorosan fogta horgászbotját, és hátra sem nézve így szólt:

-- Hallottam, hogy Csu államban van egy háromezer év óta halott, szentnek tekintett teknős. A király ruhába tekerve és elzárva tartja az ősök templomában. Mit gondoltok, melyik jobb ennek a teknősnek? Az, hogy halott és ilyen tiszteletben tartják páncélját vagy szívesebben élne, mégha a farkát a sárban is húzná maga után?

-- Szívesebben élne, mégha a farkát a sárban is húzná maga után – felelték hivatalnokok.

-- Akkor menjetek innen! – mondta nekik Csuang Ce – Inkább húzom a sárban a farkamat.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)