(XXII. 6.) Tudás vándorlása északon

6. Tung Kuo mester ezt kérdezte Csuang Cé-től:

-- Pontosan hol található ez az úgynevezett Tao?

-- Nincsen olyan hely, ahol ne lenne jelen - hangzott a válasz.

-- Mondanál példát, hogy jobban értsem?

-- Ott van a hangyákban – mondta Csuang Ce.

-- Annyira lent?

-- Ott van a fűszál tövében.

-- Vagy még attól is lentebb?

-- Ott van a cserép szilánkjaiban.

-- Van még attól is lentebb?

-- Ott van az ürülékben és a vizeletben.

 Tung Kuo mester erre már nem válaszolt.

Csuang Ce így folytatta:

-- Uram, a kérdésed nem érinti a lényeget. [Arra emlékeztet], amikor Huo, a piaci főfelügyelő megkérdezte a piac igazgatóját arról, hogyan állapítja meg egy disznó kövérségét. Azt a választ kapta, hogy minél lejjebb nyomja meg lábával a disznót, annál közelebb jár az igazsághoz. Ne egy meghatározott helyen keresd, hiszen a dolgok elől nem lehet elbújni. Ilyen a tökéletes Tao is, és így ezek az igazán nagyszerű szavak, mint ’teljes’, ’egyetemes’, ’mindent-magában foglaló’, mind ugyanazt a valóságot jelentik. Mind az Egyetlenre mutatnak.

Vándorolj el velem a Sehol sem-udvarába, ahol a harmóniáról és egységről beszélgetnénk vég nélkül! Csatlakozz hozzám a nem-cselekvésben! Milyen békések és nyugodtak, milyen csendesek és tiszták lennénk, milyen harmóniában és pihenésben lenne részünk! Akaratunk üressé válna. Anélkül mennénk, hogy tudnánk, hová érünk; anélkül jönnénk, hogy tudnánk, hol állunk meg. Anélkül jönnénk és mennénk, hogy tudnánk, utunk hol ér véget. A végtelen ürességben kóborolnánk, ahová a nagy tudás belép, és fel sem foghatjuk, milyen kimeríthetetlen és határtalan.

Ami a dolgokat készíti, az nem határos a dolgokkal, a dolgoknak viszont vannak határaik. Így amikor azt mondjuk, hogy a dolgok behatároltak, akkor ezt érjük alatta. [A Tao] a korlátlan korlátja és a határtalan határtalansága. Szoktunk teljességről és ürességről, hervadásról és lebomlásról beszélni. De az, ami teljességet és ürességet okoz, nem teljes és nem üres. Ami hervadást és bomlást okoz, az nem hervad és nem bomlik. Ami létrehoz a gyökereket és ágakat, az se nem gyökér, se nem ág. Ami felhalmoz és szétszór, az se nem halmozódik, se nem szóródik szét.¹

(¹Ez az utolsó két bekezdés annyira homályos, hogy az általam forrásként használ fordítók is különbözőképpen értelmezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 5.) Tudás vándorlása északon

 

5. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Most van egy kis időnk, kérdezhetlek a tökéletes Tao-ról?

-- Először is böjtölj, hogy megtisztítsd szív-elmédet és szellemedet, és nyomd el tudásodat. A Tao mélységes, nehezen kifejthető, de azért megpróbálom körvonalait felvázolni neked – kezdte válaszát Lao Tan - A fényesség a sötétségből születik; a rendezett forma a formátlanból jön létre; a szellem pedig a Tao-ból. A testi forma a szellemből születik, és a tízezer dolog egymás testéből formálódik. Ezért azok, akiknek kilenc testnyílása van, anyaméhből születnek. Míg azok, akiknek nyolc testnyílásuk van, tojásból születnek.

[A Tao] nyom nélkül érkezik, a végtelenbe távozik. Nincs se ajtaja, se lakhelye; minden irányban szétárad. Akik találkoznak vele, annak végtagjai erősek, őszinte és mély gondolatokkal bír, éles a füle, tiszta a szeme. Szív-elméjét nem fárasztja ki, a dolgokat elfogultság nélkül kezeli. [A Tao hiányában] az Ég nem volna magas, a Föld nem volna széles, a Nap és a Hold nem mozdulna, a tízezer dolog nem fejlődne. Ez a Tao!

Még a tökéletes műveltség sem feltétlenül jelent valódi ismeretet, még a vitatkozás sem feltétlenül jelent tudást, ezért a bölcs megszabadítja magát ezektől. A bölcs ember azt védelmezi, amihez bármit is adsz, nem növekszik, és amiből bármit is veszel el, nem csökken. [A Tao] mély, mint a tenger, hatalmas, mint egy hegy; véget ér, és kezdődik minden elölről. Anélkül hordozza a tízezer dolgot, hogy kimerülne ebbe. A nemes ember Tao-ja [, amiről te tanítasz] mindössze felszínesség, nemde? Amihez mind a tízezer dolog igyekszik, és ami mindet hiba nélkül ellátja, az az igazi Tao.

Mondjuk, van egy ember a Középső Birodalomban, aki se nem jin és se nem jang, és aki Ég és Föld között lakik¹. Csak egy röpke pillanatig ember, mert utána visszatér eredeti forrásához. Ha a forrás szempontjából nézzük, ennek az embernek az élete csak egy lehelet. És akár fiatalon hal meg, akár hosszú életű lesz, csak pár pillanatnyi különbség van köztük. Így hát mi értelme van arról beszélni, hogy Jao jó volt, Csie pedig rossz?

A gyümölcsöt termő növényeknek megvan a maguk rendje. Az emberi kapcsolatoknak, bár bonyolultak, szintén megvan a maguk rendje. Amikor a bölcs szembe találja magát ezekkel, nem hadakozik velük, és amikor elhalad mellettük, nem tartja őket vissza. A harmóniával válaszol rájuk: ez az erény (de). Társként üdvözli őket: ez a Tao. A császárok így váltak sikeressé, és a királyok így lettek nagy uralkodók.

Ég és Föld között az ember élete épp csak annyi, mint egy fal rése mögött elsuhanó fehér csikó, alighogy feltűnik, már vége is. Hirtelen, gyorsan kiáramlik minden, majd csendes lenyugvással visszatér. Átalakulva megszületnek, aztán újra átalakulva meghalnak. És az élők elszomorodnak, az emberek gyászolnak. Pedig ez nem más, mint az égi tegez kioldása vagy az égi tarisznya kiürítése. A növekedés és a változás útjára engedi a szellemet és a lelket, amiket aztán a test követ a nagy visszatérésben.²

Az alaktalan újra alakot ölt, az alakot öltött újra alaktalanná lesz. Ezt mindenki tudja, de azok, akik megvalósították a Tao-t, nem foglalkoznak vele. Bár az átlagemberek erről beszélgetnek, de aki elérte, nem beszél róla, és aki beszél róla, az nem érte el. Mivel még a tiszta látásúak sem találkoznak vele, ezért okoskodásnál pedig jobb a hallgatás. Mivel a Tao-t nem lehet meghallani, ezért jobb bedugni a fülünket, nem pedig erőltetni hallásunkat. Ezt nevezik a nagy megszerzésnek.

(¹ A mondat második része Lao-ce 42. versében is feltűnik: „Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot …” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Az ókori kínai lélekfelfogás nem egységes. Bizonyos írások úgy fogalmaznak, hogy a hun-lélek visszatér az égbe, a po-lélek a földben marad, a test mellett. Ellenben más források azt az elképzelést támasztják alá, hogy a népi vallásosság szerint a hun és a po halál után nem válik szét. Több kutató úgy véli, hogy a kis számú írástudók elméletei – mely szerint kettéválik a kétféle lélek – és a népi vallásosság tömeges követőinek lélekfelfogása ebben is eltérnek egymástól.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 168-169. oldal 

(XXII. 4.) Tudás vándorlása északon

 4. Sun megkérdezte tanácsadóját, Cseng-et:

-- Megszerezhetem-e a Tao-t, és birtokolhatom-e?

-- Még a saját tested sem a tiéd. Akkor hogyan birtokolhatnád a Tao-t? – hangzott a válasz.

-- Ha a saját testem nem az enyém, akkor kié? – kérdezte Sun.

-- A testet az Ég és a Föld bízta rád. Az élet sem a tiéd, összekeveredett harmónia az, amit az Ég és Föld adott. A veled született természeted és a sorsod sem a tiéd, ezeket az Ég és Föld adta, hogy kövesd. Gyermekeidet és unokáidat sem birtoklod, ők csak levedlett bőrök, amelyeket az Ég és Föld adott. Ezért jársz-kelsz anélkül, hogy tudnád, merre tartasz; megpihensz valahol anélkül, hogy tudnád, miért teszed ezt; eszel anélkül, hogy tudnád, mit ízlelsz. Minden az Ég és Föld erőteljes jang hatása miatt történik¹. Ezért hogyan is lehetne bármit megszerezni és birtokolni?²

(¹ Nem világos, hogy itt miért csak a jang-ot említik, jin nélkül.

²Ez a beszélgetés megtalálható a Lie-ce I. fejezetének 13. részében is.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXII. 3.) Tudás vándorlása északon

3. Nie Csüe a Tao-ról kérdezte Pi-Ji-t, aki így válaszolt:¹

-- Ügyelj testedre, egyesítsd látásodat, és az égi harmónia megérkezik hozzád. Gyűjtsd össze tudásodat, egyesítsd cselekedeteidet, és a szellemi hozzád jön, hogy veled éljen. Az erény (de) lesz a szépséged, a Tao-ban lakozol majd. Úgy bámulsz mindenre, mint egy újszülött borjú, aki nem keres a válaszokat a miértre.

Mielőtt Pi-ji befejezte volna mondandóját, Nie Csüe elaludt. Pi-ji nagy elégedettséget érzett, és énekelve távozott onnan:

-- Teste, mint egy fonnyadt tetem,

    szív-elméje, mint kiégett salak²,

    megértése valódi és igaz,

    nem keres válaszokat.

    Homályos és sötét,

    értelem nélküli a szív-elméje.

    Beszélni sem lehet vele.

    Miféle ember ezt?

(¹ Nie Csüé-t a XII. fejezet 5. részében említik, és Pi-ji-t is ugyanott.

² Ilyen leírással illetik Nan-Kuo Ce Csi-t meditációja közben a II. fejezet 1. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu  (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 2.) Tudás vándorlása északon

2. Ég és Föld hatalmas szépséggel rendelkezik, mégsem emlegetik ezt. A négy évszaknak egyértelmű a rendje, mégsem elmélkednek erről. Mind a tízezer dolog tökéletes alapelvvel bír, mégsem szólnak róla. A bölcs az Ég és Föld szépségéből indul ki, és a tízezer dolog alapelvéhez jut. Ezért a tökéletes ember nem-erőltetve cselekszik, a nagy bölcs nem alkot, így azt mondhatjuk rájuk, hogy Égre és Földre szegzik tekintetüket. Még az Ég és Föld legtökéletesebb tisztaságú szelleme [a Tao] is éppen úgy átalakul, mint a többi dolog. A dolgok, melyek bár legyenek élők vagy holtak, kerekek vagy szögletesek, nem ismerik gyökerüket és eredetüket, mégis itt léteznek már örök idők óta. Hiába olyan hatalmas kiterjedésű a világegyetem mind a hat irányban, mégsem nyúlik túl az Ég és Föld szellemén [a Tao-n]. Hiába olyan apró az őszi hajszál, mégis tőle [a Tao-tól] függ kiteljesülése. Az Ég alatti világon minden kiteljesedik, majd elsorvad, és nincsen semmi, ami változatlan maradna léte során. A jin és jang és a négy évszak a saját rendjükben követik egymást. Úgy tűnik, mintha a homályos, rejtélyes Tao nem-létező lenne, mégis folyamatos jelenléte. Szelleme finoman tovasiklik anélkül, hogy saját formát öltene. Táplálja a tízezer dolgot anélkül, hogy azok ezt tudnák. Őt hívják a forrásnak és a gyökérnek; megfigyelhetjük őt az Ég működésében.^1.

(¹ Ahogyan a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, a kínai hagyományban és a klasszikus kínai szövegekben az ’Ég’ (tian) vagy az ’Ég és Föld’ (tiandi) kifejezés a ’természetet’ jelentette. A Csuang-cében az ’Ég’ a ’Tao’ szinonimájaként tűnik fel, vagyis az ’Ég’ törvényszerűsége, spontán működése egyben a ’Tao’ törvényszerűsége és spontán működése is.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven) 

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

(XXII. 1.) Tudás vándorlása északon1

1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felkaptatott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Nem-cselekvő ostobával. Tudás így szólította meg őt:

-- Szeretnék neked pár kérdést feltenni: milyen jellegű gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy megismerjük a Tao-t? Hol időzzünk, hogyan viselkedjünk, hogy nyugalmat találjunk a Tao-ban? Honnan kell elindulni, és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?

Három kérdést intézett hozzá, de Nem-cselekvő ostoba nem válaszolt. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert nem tudta, hogy mit válaszoljon.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért délre, a Világos-vízhez, ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott megpillantotta Vad dadogót. Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Vad dadogónak.

-- Ah, tudom! – kiáltott fel Vad dadogó – Mindjárt elmondom neked.

Ám amikor nekiállt volna beszélni, elfelejtette, hogy mit is akart mondani.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért az Ég palotájába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette kérdéseit. A Sárga császár ezt válaszolta:

-- Csak akkor ismered meg a Tao-t, ha nem gondolkodsz, és nem elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a Tao-ban, ha nem időzöl sehol, és ha elhagyod a külsőségeket. Csak az visz el a Tao-hoz, ha nem keresel semmiféle kiindulási pontot és ösvényt.

Tudás erre így szólt:

-- Te és én tudjuk ezt, de az a kettő, akiket megkérdeztem, nem tudták. Vajon kinek van igaza?

-- Nem-cselekvő ostobának teljesen igaza volt, mert ő nem tudta a választ – felelte a Sárga császár - Úgy tűnik, hogy Vad dadogónak is. De te és én még [az igazság] közelében sem vagyunk, mert mi tudjuk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az nem tud.  Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg.² A Tao nem megszerezhető, az erényt (de) nem lehet magunkhoz hívni. Az emberség begyakorolható, az igazságosság megingatható, a szertartások egymásra erőltethetők. Erre mondják azt, hogy „Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (de), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li). A szertartásosság a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete.”³

Ezért mondják, hogy „Aki a tao szerint él, az napról napra csökken [vágyak dolgában]. Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”⁴

Aki már dologgá vált, annak nehéz visszatérnie a gyökérhez. A nagy ember az egyetlen, aki ezt meg tudja tenni.

Az élet a halál követője, a halál az élet kezdete. Ki érti a működésüket? Az élet az életpára (csi) összegyűlése. Amikor összegyűlik, akkor élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet és halál egymás követői, akkor miért aggódnék miattuk?

Ezért a tízezer dolog mind Egy. Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szellemisége és csodája, ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és rothadása. De a bűz és rothadás ismét szellemivé és csodává alakul, és a szellemiből és csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az Ég alatti világon minden élet egyetlen életpára (csi).” Ezért a bölcs értékeli az Egyet.

Tudás erre ezt mondta a Sárga császárnak:

-- Amikor Nem-cselekvő ostobát kérdeztem, ő nem válaszolt. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert nem tudta, hogy mit válaszoljon. Amikor Vad dadogót kérdeztem, ő válaszolni akart. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert még a kérdéseket is elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?

A Sárga császár így felelt:

-- Azért volt teljesen igaza Nem-cselekvő ostobának, mert ő nem tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Vad dadogónak, mert ő mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság közelében sem, mert mi tudjuk.

Amikor Vad dadogó ezt meghallotta, megállapította, hogy a Sárga császár bölcsen szólt.

(¹A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.

² Ebből a két mondatból az első a Lao-ce 56. verséből való, a második pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.

³ Lao-ce 38. versének részlete.

 ⁴ Lao-ce 48. versének részlete.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 11.) Tien Ce-fang

 

11. Csu állam királya Fan állam fejedelmével üldögélt. Kis idő elteltével Csu király szolgái háromszor jelentették be, hogy Fan állam nem létezik többé.¹ Fan állam fejedelme így szólt:

-- Fan állam nem-léte nem elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa létezésemet.² És ha Fan nem-léte nem elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa létezésemet, akkor Csu állam megléte sem elég ahhoz, hogy megmaradjon létezésed. Ha ebből a szempontból nézzük, Fan állam sosem létezett, és Csu állam sem létezett soha.

(¹Fan hercegséget a hatalmas és erős Csu állam kebelezte be már a Nyugati Csou-korszak idején.

 

²Ez a 11. rész a wang és a cun szavak értelmezésének taoista megközelítéséről szól. A wang jelentheti azt, hogy „elveszít, nem létezik, elpusztul, megromlik, eltűnik, felejt”. A cun jelentése „megmarad, létezik, jelen van, él, túlél”. Mindkét szót használják a taoista meditáció különböző formáiban is. A zuowang, az „ülve feledés”, mint meditációs technika már a korai taoistáknál megjelenik. Erről a legelső írott utalás elsőként a Csuang-cé-ben taláható, a II. fejezet 1. részében. A cun-t használják még a „létezést okoz, jelenlétet hoz létre” értelemben is egy másik fajta, elsősorban vizuális meditációs technikában.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)