(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz*:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam és amikor idősebb lettem, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőséget és azonosságot, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Mélyrehatóan foglalkoztam a Száz Iskola bölcsességeivel** és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy az én érvelésem nem olyan jó, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle. Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a számat. Kérhetnék tanácsot tőled, hogy mit tegyek?

Mou herceg előrehajolt székében és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Olyan jól szórakozom itt! Vagy kint ugrándozok a kút korlátján vagy visszamászok és pihenek a kút falának egyik zugában, ahonnan hiányzik egy kődarab. Amikor beleugrom a vízbe, hagyom, hogy fenntartson a hónaljam alatt és feltámassza az állam, amikor pedig belecsúszok a sárba, addig ások, amíg a lábam teljesen el nem merül. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem jössz el egyszer, uram, és nézed meg te magad?”

Ám mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse betette volna bal lábát a kútba, jobb térde máris beszorult. Kiszabadította magát és visszább hátrált. Ezután beszélni kezdett a békának a tengerről: „Kiterjedése még ezer li-től is több; mélységét ezer szakadék mélysége sem tudja kifejezni. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött és megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rá akarnál bírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Ezek az állatok sosem lesznek képesek erre a feladatra!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És most jössz te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle és tapogatózva kutakodsz azért, hogy vitatkozz vele. Ez pontosan olyan, mint egy csövön keresztül fürkészni az eget vagy egy ár segítségével a földet böködni. Mindkettő túl kicsi eszköz ezekre a célokra. Eredj az utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? De mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így csak négykézláb tudott hazamennie. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(*Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II.fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.

**Az ókori Kínában i.e. 6. és i.e. 3. század között virágzó, különféle filozófiai irányzatok összefoglaló neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül és katonákkal kerítették be őt*. Konfuciusz azonban tovább énekelt és játszott furulyáján. Ce-lu odament hozzá és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Gyere ide és elmagyarázom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam magam távol tartani a nehézségektől. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át szerettem volna, ha kineveznek. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében senki az Ég alatt nem szembesült nehézséggel. Ám nem az emberek tudása miatt volt így. Csie vagy Csou idejében senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] az Ég alatt nem kapott kinevezést. Ám nem az emberek tudásának hiánya miatt volt így. Az idő és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapó meztelen kardpengéket látva is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a nehézségeket a sors határozza meg és hogy a kinevezéseket az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint a bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu. A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te Jang Hu vagy, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(*A Beszélgetések és mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása )  .)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj* irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, de ezt is elég nehezen tudom szabályozni. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpködnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyan finomak, mint a permet. Az egész összekeveredik és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom az Égi működést magamban anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Én a rengeteg lábam segítségével haladok, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az Égi működést? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének lábaim, mire is használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Én a gerincem és a bordáim segítségével haladok és van testem. De neked, uram, aki örvények közepette keletkezel az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulsz a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Igaz, hogy örvények közepette keletkezek az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulok le Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött vagy ha rám lép, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs lehet nagy győztes.

 

(*A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

(XVII. 7.) Őszi áradások

7. A Sárga-folyó ura megkérdezte:

-- Ha csak ennyiről van szó, akkor miért annyira fontos a Tao?

Az Északi-tenger ura így felelt:

-- Aki megérti a Tao-t, az megérti az alapelvet [, amely minden létező formára jellemző]. Aki megérti az alapelvet, az megérti, hogyan viselkedjen a különböző körülmények között. És aki tudja, hogyan viselkedjen a különböző körülmények között, az nem okoz kárt magának semmivel. Amikor valakinek tökéletes az erénye (de), akkor nem égeti meg tűz, nem fullad vízbe, nem árt neki hideg és forróság, nem sebesítik meg sem madarak, sem vadállatok. Nem amiatt, mert lekicsinyli ezeket a dolgokat vagy közönyös velük szemben. Hanem amiatt, mert különbséget tud tenni biztonságos és veszélyes között; belenyugszik a szerencsétlenségbe és a szerencsébe egyaránt; odafigyel arra, hogy merre jön és merre megy, ezért nem árt neki semmi.
Ezért mondják azt: „Az Égi belül van, az emberi kívül, és az erény (de) az Égiben lakozik. Amikor megérted, hogy mi az Égi működés és mi az emberi működés, akkor gyökeret versz abban, ami Égi és elfoglalod helyed az erényben (de). Ezután meghajolhatsz vagy kinyújtózhatsz, előre siethetsz vagy késlekedhetsz, akkor is visszatérsz a lényeghez és megvalósítod a tökéletest”.

-- Mit értesz azon, hogy Égi és mit értesz azon, hogy emberi?

-- Az ökröknek és lovaknak négy lába van – válaszolt az Északi-tenger ura – Ez az Égi. Amikor a lovakat felkantározzák vagy az ökrök orrát átfúrják, ez az emberi. Ezért mondják azt: „Ne engedd, hogy az emberi elsöpörje az Égit, ne engedd, hogy a szándékaid elsöpörjék azt, amit a sors rendelt el, ne áldozd fel jóhíredet azért, hogy elérj valamit. Ha erre gondosan vigyázol és nem veszíted el, akkor elmondhatod, hogy visszatértél az Igazhoz.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 6.) Őszi áradások

6. A Sárga-folyó ura ezután megkérdezte:

-- Akkor hát mit tegyek és mit ne? Hogyan döntsem el, hogy mit tartsak meg vagy mit utasítsak el? Mit kövessek vagy mit dobjak el?

-- A Tao fényéből nézve az, hogy mi értékes és mi értéktelen, csak kifejezések, amelyek mindössze a szüntelen változásra utalnak - kezdte válaszát az Északi-tenger ura - Ne ragaszkodj kitartóan saját elméletedhez, mert ez ellentétes a Tao-val! Mi a kevés vagy mi a sok? Szintén csak olyan kifejezések, amelyek mindössze az egymáshoz viszonyított kiterjedésre utalnak. Ne viselkedj hajlíthatatlanul egyhangúan, mert eltérsz a Tao-tól! Legyél komoly és szigorú, mint egy állam uralkodója, aki senkinek nem osztogatja kegyeit. Legyél jóindulatú, mint egy település földszelleme, aki áldozás után pártatlanul adományozza áldását. Legyen gondolkodásod nyitott és széles látókörű, mint a négy irány végtelensége, amelyeknek nincsenek végpontjai vagy külső határai. Öleld át mind a tízezer dolgot, mindegyiknek egyformán kedvezz, mindegyiket egyformán támogasd, ez az egyetemesség és pártatlanság. Amikor a tízezer dolgot egyformának tekinted, akkor már nem mondhatod egyikre sem, hogy hosszú, a másikra pedig azt, hogy rövid.

A Tao kezdet és vég nélküli, de a dolgok születnek és meghalnak, nem lehetsz biztos abban, hogy a kiteljesednek. Az egyik pillanatban üresek, a következő pillanatban teljesek, kiszámíthatatlan az alakjuk. Az éveket nem lehet visszafordítani, az időt nem lehet megállítani. Pusztulás és növekedés, teljesség és üresség alig érnek véget, máris kezdődnek elölről. Ezt nevezhetjük nagy igazságosságnak és ezt mondhatjuk minden létező forma alapelvének. A dolgok élete olyan, mint egy ló vágtája, esztelen nyargalása – minden pillanatban változnak, minden pillanatban átalakulnak. Mit tegyél és mit ne? Hagyd, hogy a dolgok maguktól átalakuljanak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 5.) Őszi áradások

5. Egy gerendával vagy egy oszloppal egy város falát is ledönthetjük, de nem alkalmas arra, hogy betömjünk vele egy kis lyukat. Így azt mondhatjuk, hogy felhasználhatóság terén léteznek különbségek. Csi-csi and Hua-liu* akár ezer li-t is képesek megtenni egyetlen nap alatt, de nem tudnak patkányt fogni, ellentétben egy vadmacskával vagy menyéttel. Így azt mondhatjuk, hogy képességek terén léteznek különbségek. A bagoly éjjel megfogja a bolhát és még a hajszál hegyét is észreveszi, ám amikor kivilágosodik, hiába erőlködik, nem látja meg a dombot vagy a hegyet sem. Így azt mondhatjuk, hogy a lényeknek különbözőek a tulajdonságaik. Amikor ezt mondják, hogy „kövessük és tiszteljük a helyest és mellőzzük a helytelent vagy kövessük és tiszteljük azokat, akik jól kormányoznak és mellőzzük azokat, akik zűrzavart csinálnak”, akkor az azt jelenti, hogy nem értették meg Ég és Föld elvét vagy a tízezer dolog természetét. Ez olyan, mintha az Eget követnék és tisztelnék, de mellőznék a Földet vagy a jin-t követnék és mellőznék a jang-ot. Egyértelmű, hogy ez lehetetlen. Azok az emberek, akik folyamatosan így beszélnek, bolondok vagy csalók.

A császárok és a királyok nem egyformán mondtak le trónjukról. A három dinasztia uralkodói nem egyformán voltak sikeresek. Azokat, akik szembementek a korral és a kor szokásai ellenében cselekedtek, bitorlóknak nevezték; azokat, akik a korral együtt haladtak és követték a kor szokásait, az igazságosság társainak nevezték. Hallgass, hallgass, Sárga-folyó ura! Hogyan tudhatnál bármit is az érték és értéktelenség bejáratáról vagy a nagy és kicsi lakhelyéről?

 

(*Mu király nyolc lóból álló híres méneséből kettőnek a neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 4.) Őszi áradások

4. A Sárga-folyó ura így folytatta:

-- Hogyan választjuk el az értékest az értéktelentől vagy a nagyot a kicsitől, akár külső, akár belső a különbség közöttük? 

-- A Tao fényéből nézve a dolgokat, azok egyike sem értékes és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok szempontjából nézve mindegyik értékesként tekint magára és minden más dologra értéktelenként. Általános vélekedés szempontjából nézve sem az értékesség, sem az értéktelenség nem annak a dolognak a saját nézetén múlik.

Különbségük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy nagy, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy kicsi, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha akként tekintünk az Égre és Földre, mint apró gabonaszemekre, vagy akként tekintünk egy hajszál hegyére, mint hegyvonulatra, akkor megértjük, hogy a méretről való tudásunk viszonylagos.

Értékük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk haszontalannak egy dolgot, mert hasznavehetetlennek tűnik, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne haszontalan. Amikor belegondolunk abba, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük, hogyan működik a dolgok felcserélése és egymásra hatása.

Az előnyben részesítés szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért ítélünk helyesnek egy dolgot, mert kétségtelenül helyes, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne helyes. Ha azért ítélünk el egy dolgot, mert kétségtelenül helytelen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amit ne lehetne elítélni. Amikor belegondolunk abba, hogy Jao és Csie is helyesnek ítélte saját tetteit és elítélte a másikét, akkor megérthetjük, hogy a dolgokat különböző módon észleljük.

Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Cse javára és megszégyenítették. Utána Cse uralkodott, aki bevégeztetett*. Tang és Vu harcoltak, végül királyok lettek. Po herceg harcolt és kivégezték**. Ha megfigyeljük a küzdelem és vereség eme példáit, Jao vagy Csie esetét, láthatjuk, hogy ideje van az értékes viselkedésnek, és ideje az értéktelennek. Nincsen semmi, ami állandó.

 

(*Jen királyát, Kukaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva mondjon le trónjáról minisztere javára. Ő meg is tette ezt i.e. 316-ban és minisztere, Ce Csi vette át helyét. Hamarosan azonban forrongások dúlták fel az államot, majd három évvel később Csi-állam megtámadta és bekebelezte Jen államot.

**Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu királyi család leszármazottja volt, aki sikertelen lázadást indított az uralkodó ellen. Lázadását leverték, őt magát pedig i.e. 479-ben öngyilkosságra kötelezték.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)