(XXI. 11.) Tien Ce-fang

 

11. Csu királya Fan állam urával üldögélt*. Kis idő elteltével Csu királyának szolgái háromszor jelentették be, hogy Fan államot elpusztították. Fan állam ura így szólt:

-- Fan elpusztítása nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa azt, amit meg akarok tartani**. És ha Fan elpusztítása nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa azt, amit meg akarok tartani, akkor Csu állam létezése nem elég ahhoz, hogy megtartsa azt, amit meg akar tartani. Akkor ilyen módon nézve, Fan állam elpusztítása még meg sem kezdődött, és Csu állam létezése még meg sem kezdődött.

 

(*Fan hercegséget a hatalmas és erős Csu állam kebelezte be már a Nyugati Csou-korszak idején.

**Ez a 11. rész a wang és a cun szavak értelmezésének taoista megközelítéséről szól. A wang jelentheti azt, hogy „felejt”, de ugyanúgy jelenti azt is, hogy „elpusztít, megromlik, eltűnik, nem létezik”. A cun jelentése „létezik, jelen van, él, túlél, megmarad”. Mindkét szót használják a taoista meditáció különböző formáiban is. A zuowang, az „ülve feledés”, mint meditációs technika már a korai taoistáknál megjelenik. Erről a legelső írott utalás elsőként a Csuang-cé-ben taláható, a II. fejezet1. részében. A cun-t használják még a „létezést okoz, jelenlétet hoz létre” értelemben is egy másik fajta, elsősorban vizuális meditációs technikában.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(XXI. 10.) Tien Ce-fang

10. Csien Vu ezekkel a szavakkal fordult Szun-su Ao-hoz*:

-- Uram, háromszor lett belőled főminiszter, mégsem örültél neki. Háromszor bocsátottak el az állásodból, mégsem szomorkodsz miatta. Nem hittem el, hogy tényleg így éreznél, de most itt állok előtted, és látom, hogy milyen egyenletes és nyugodt a légzésed. Képes lennél arra, hogy különb módon hass a szív-elmédre [, mint mások]?

-- Hogyan lennék különb, mint bárki más? – válaszolta Szun-su Ao – Amikor az állásra kineveztek, tudtam, hogy nem utasíthatom vissza. Amikor elvették tőlem, tudtam, hogy nem akadályozhatom meg. Úgy véltem, egy ilyen állás elnyerése vagy elvesztése nem változtatott rajtam, ezért nincs okom arra, hogy szomorkodjak miatta - ez minden. Hogyan lennék hát különb, mint bárki más? Ezenkívül azt sem tudom, vajon a dicsőség a miniszteri állást vagy engem illet? Ha a miniszteri állást illeti, akkor nekem mi dolgom van vele? Ha pedig engem illet, akkor mi dolga van vele a miniszteri állásnak? Most tétlen kószálásra készülök, és hogy bármelyik irányba bámészkodhassak. Így hát van-e időm azon aggodalmaskodni, hogy az emberek megbecsülnek éppen vagy megvetnek?

Konfuciusz, miután meghallotta az esetet, ezt mondta:

-- A régi idők igaz emberével még a bölcs sem tudott vitatkozni**. Őt a legszebbek sem tudták elcsábítani, a legerőszakosabb rabló sem tudta megtámadni. Még Fu-hszi vagy a Sárga császár sem kényszeríthette őt barátságra. Élet és halál két hatalmas dolog, ám mégsem tudtak rá hatni. Akkor hogyan tudott volna a rang és fizetség? Az ilyen ember szelleme akadálytalanul felrepülhetett a Taj-hegy fölé, és alámerülhetett a legmélyebb forrásba anélkül, hogy vizes lenne. A legalacsonyabb, legjelentéktelenebb állást is képes volt aggodalom nélkül betölteni. Az Ég és Föld teljességével bírt, és minél többet adott másoknak, annál több maradt neki.

 

(*Szun-shu Ao ((kb. i.e. 630- kb. 593)) vízügyi mérnök és politikus volt. A Keleti Csou-korszak idején Csu-állam főminisztereként szolgált Csuang király udvarában.

**Ezt a mondatot az általam forrásként használt mind a négy fordító másképpen fordítja.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Sunshu Ao (angol nyelven)

 

(XXI. 9.) Tien Ce-fang

9. Lie Jü Kou íjásztudományát mutogatta Po-hun Vu-zsen-nek*. Teljesen megfeszítette íját, egy csésze vizet tetetett könyökére, majd lőtt. Abban a pillanatban, ahogy az első nyíl kirepült, már célzott is a másodikkal. Amint kilőtte a második nyilat, már egy újabb foglalta el az előző helyét. Mindeközben meg sem mozdult, úgy állt ott, mint egy szobor. Po-hun Vu-zsen így szólt:

-- Ez egy íjász íjásztudománya, nem pedig egy nem-íjász íjásztudománya. Gyere fel velem egy magas hegyre, másszunk fel a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg nyolcszáz könyök mély szakadék nem tátong lábunk előtt. Vajon ott is képes leszel arra, hogy kilődd nyilaidat?

Így hát felmentek együtt egy magas hegyre, felmásztak a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg nyolcszáz könyök mély szakadék nem tátongott a lábuk előtt. Ott Po-hun Vu-zsen hátat fordítva a szakadéknak, araszolni kezdett hátrafelé. Egészen addig hátrált, amíg már csak a lábujjain állt a kőszikla peremén. Meghajolt Lie Jü Kou felé és kérte őt, hogy jöjjön és csatlakozzon hozzá. Ám Lie Jü Kou a földre rogyott, miközben egész testét elöntötte a hidegveríték. Ekkor Po-hun Vu-zsen ezt mondta neki:

-- A tökéletes ember a fenti kék Eget is fürkészheti vagy alant lemerülhet a Sárga forrásokba vagy a világegyetem nyolc végéig elbarangolhat anélkül, hogy a szelleme és életereje megváltozna. De a te zavaros szemeidből látszik, hogy elméd zaklatott. Ha most próbálnál meg célozni, nagy veszélybe kerülnél.

 

(*Ez a történet a Lie-ce könyv II. fejezetének 5. részében is szerepel. Po-hun Vu-zsen taoista tanítót pedig a Csuang-ce az V. fejezet 2.részében említi.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 8.) Tien Ce-fang

 

8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászó öregembert*. Azonban ez a horgászat nem olyan volt, mint amit azért csinál valaki, hogy halat fogjon. Inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt az öregember részéről. Ven király hivatali rangra szerette volna őt emelni és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy megfosztja a száz törzset egy ilyen Ég-adta lehetőségtől. Ezért a következő nap hajnalán összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:

-- A múlt éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét hajút, sötét szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek négy patájából kettőnek bíborszíne volt. Így parancsolt rám: „Add át a kormányzást a cang-i öregembernek, akkor talán a nép meggyógyul!”

A miniszterek döbbent kiáltottak fel:

-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!

-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.

-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?

Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert és átadta neki a kormányzást. Az öregember változatlanul meghagyta az összes eredeti alapszabályt és törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.

Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy felmérje államának helyzetét. Azt tapasztalta, hogy a helyi tisztviselők megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket; a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, és senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy határán belül. Amikor a helyi tisztviselők megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket, elkezdtek egymással együttműködni. Amikor a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, minden feladatot részrehajlás nélkül, egyenlő módon kezeltek. Miután senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy határán belül, a hűbérurak körében is megszűnt a bizalmatlanság a mérőeszközökkel kapcsolatban.

Emiatt Ven király kinevezte az öregembert a Nagy Tanítónak, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:

-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég világra?

A cang-i öregember zavarodottan nézett és válasz helyett bizonytalan bocsánatkérésfélét motyogott. Bár a következő reggel az öregember még kormányzói mivoltában rendelkezett, ám amint az éj leszállt, eltűnt és nem hallottak róla többet.

Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:

-- Valójában Ven király nem is volt alkalmas erre a feladatra? Miért kellett az álomra hivatkoznia?

-- Csend legyen! – válaszolt Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy bíráld őt? Az álomra való hivatkozás csak arra volt jó, hogy egy pillanatnyi nehézséget elsimítson.

 

(*Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam uralkodója, Jüan ­­­térképet akart készíttetni*. Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket és felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, kényelmes léptekkel sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját alvóhelyiségébe indult. Az uralkodó utánaküldött egy embert, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember a hivatalnokot felső ruháját levetve, félmeztelenül, széttett lábakkal üldögélve találta.

-- Nagyon jó! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi rajzoló!

(*Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 6.) Tien Ce-fang

6. Sem rang, sem járandóság nem hatolt be Paj-li Hszi szív-elméjébe. Etette a szarvasmarhát és a szarvasmarha kövérre gömbölyödött. Csin állam hercege, Mu megfeledkezve Paj-li Hszi alacsony rangjáról, átadta neki a kormányzást­­­­­­­­­­­­­­­­*. Sem élet, sem halál nem hatolt be Sun, a Jü törzs leszármazottjának szív-elméjébe, ezért volt képes hatni másokra**.

 

(*Paj-li Hszi az i.e. 7. században élt. Szegény családba született és csak harmincas éveire határozta el, hogy hivatalnoki pályára lép. Több államban is szerencsét próbált, de egyikben sem járt sikerrel. Csu állam uralkodója - nem ismerve fel tehetségét - állatainak gondozójaként alkalmazta. Végül innen vette magához Csin állam uralkodója, Mu herceg Paj-li Hszi régi tudós barátjának tanácsára, és az akkor már hetvenes éveiben járó Paj-li Hszit kinevezte miniszterének.

 

**Mostohaanyja és mostoha öccse többször tört Sun életére, de ezek az ellene indított merényletek sem homályosították el benne az irántuk érzett gyermeki és testvéri szeretetet.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Baili Xi (angol nyelven)

           Emperor Shun (angol nyelven)

(XXI. 5.) Tien Ce-fang

 

5. Csuang Ce meglátogatta Áj herceget Lu államban. A herceg ezt mondta neki:

-- Sok konfuciánus van itt, Lu államban, de úgy tűnik, hogy nagyon kevesen tanulmányozzák a te módszeredet, uram.

-- Nagyon kevés a konfuciánus Lu államban – felelte erre Csuang Ce.

-- Lu államban sokan hordanak konfuciánus ruhát - szólt csodálkozva Áj herceg – Hogyan mondhatod, hogy kevés van belőlük?

-- Úgy hallottam – válaszolta Csuang Ce-, hogy a konfuciánusok kerek sapkát hordanak, hogy mutassák, értik az Ég változását. Négyszögletes cipőben járnak, hogy jelezzék, értik a Föld formáját. Derekukra egy törött gyűrűt formáló függeléket akasztanak, hogy jelezzék, ügyesen és gyorsan rendezik azokat az ügyeket, amelyek őket érintik. De az a nemes ember, aki egy adott/sajátságos tudást birtokol, nem feltétlenül viseli az adott/sajátságos ruházatot, és az az illető, aki egy adott/sajátságos ruházatot visel, nem feltétlenül rendelkezik azzal a sajátságos tudással. Ha fenséged nem hiszi el ezt, akkor miért nem ad ki egy olyan rendeletet az államában, mely szerint: „Mindenki, aki egy adott/sajátságos ruhát visel anélkül, hogy birtokában lenne a vele járó sajátságos tudásnak, halálbüntetésben részesül!”

Ezután Áj herceg kiadta a rendeletet és Lu államban öt napon belül már senki nem mert konfuciánus ruházatban mutatkozni. Kivéve egy öregembert, aki ott állt a herceg kapujában. A herceg azonnal behívta őt és az állam ügyeiről kérdezgette. Bár a beszélgetés számtalan váratlan fordulatot és csavart tartalmazott, a herceg nem tudta kimeríteni az öregember tudását. Ezután Csuang Ce megkérdezte:

-- Ha Lu államban csak egyetlen egy igazán konfuciánus ember létezik, akkor mondhatjuk-e, hogy sok van belőlük?

 

Forrás: The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)