(XXIII. 9.) Keng-szang Csu

9. A Tao által minden dolog egy. Ennek a felosztása az valami másnak a kialakítása; ennek a kialakítása az valami másnak a pusztulása. Ami utálatos ebben a felosztásban az, hogy a felosztás előkészít; ami utálatos az előkészítésben, hogy van valami, amivel elő lehet készülni.¹ Ezért, ha valaki kimegy, és nem tér vissza, saját kísértetével találkozik. Ha kimegy, és elér valamit, akkor azt úgy mondják, hogy „elérte a halált”. Megsemmisül, de a lényege még létezik: éppen olyan, mint egy kísértet.² Csak amikor valaki az alak segítségével felfogja az alaktalant, akkor talál rá a nyugalomra.

A kimenetnek nincs gyökere, a bemenetnek nincs nyílása. Van valósága, de nincs tartózkodási helye; van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége. Ami anélkül jön ki, hogy lenne nyílása, annak van valósága. Aminek van valósága, de nincs tartózkodási helye, az a tér (yu). Aminek van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége, az az idő (zhou).³ Van élet, van halál, van kiáramlás, van bemenet. A kiáramlásban és a bemenetben nem látjuk az alakját. Ezt úgy hívják, hogy Ég kapuja. Az Ég kapuja nem-levő. A tízezer dolog a nem-levőből jön elő. A levő nem képes arra, hogy a levőt levővé tegye; egyértelmű, hogy a nem-levőből jön elő a levő. És csak a nem-levő a nem-levő. A bölcs ebben rejti el magát.

(¹A mondatot többféleképpen fordítják. Ennek az értelmezésnek a lényege, hogy ha felosztják a dolgokat, amelyek eredetileg egyek, akkor ezáltal létrejön az előkészítés, azaz tervezgetés, fontolgatás, ügyeskedés stb.

²Amikor valaki a Tao-t, és azon belül az egyet elhagyja, azaz „kimegy és nem tér vissza”, akkor végül is „megsemmisül, de a lényege mégis létezik”.

³A yu és zhou együtt alkotják a yuzhou-t, azaz az univerzumot vagy kozmoszt.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 8.) Keng-szang Csu

8.  Ha valaki a dolgokat úgy igazítja, hogy fenntartsa a testet; ha valaki elrejti az előre nem látható aggodalmakat azért, hogy a szív-elme élhessen; ha valaki tiszteli azt, ami belül van, és kiterjeszti másokra – ha valaki mindent így tesz, és mégis tízezer rossz érkezik hozzá, akkor az mind az Égtől jön, és nem az emberektől. De [ezek a bajok] nem tudják elpusztítani a teljességet, nem képesek belépni a szellem-toronyba. A szellem-torony fenntart, de nem tudja, hogy mit tart fenn, mert amit tart, az nem fenntartható.¹

Aki cselekvés előtt nem ismeri fel saját belső egyezőségét, annak minden megnyilvánulása helytelen lesz.² Elözönlik őt a külső hatások, és nem képes megszabadulni tőlük, így minden újabb megnyilvánulásában is hibázik majd. Ha valaki fényes nappal cselekszik rosszat, azt az emberek megragadják és megbüntetik. Ha valaki sötétben és titokban cselekszik rosszat, azt a szellemek megragadják és megbüntetik. Csak az lesz képes egyedül járni, aki világosan megérti az embereket és szellemeket egyaránt.

Aki a belsőre figyel, az nem cselekszik a hírnévért. Aki a külsőre figyel, az akaratát haszonszerzésre összepontosítja. Aki nem cselekszik hírnévért, akármilyen hétköznapi is, abból fény sugárzik. Aki akaratát haszonszerzésre összepontosítja, az nem más, mint kereskedő. Az emberek szemében csak egy lábujjhegyen pipiskedő, ám ő kimagaslónak véli magát. Aki belemerül a dolgokba, abba a dolgok túlságosan behatolnak. Aki viszont folyamatosan küzd a dolgokkal, az még saját magát sem tudja elfogadni. Akkor hogyan lenne képes másokat elfogadni? Aki nem képes elfogadni másokat, annak nem lesznek kapcsolatai. És akinek nincsenek kapcsolatai, az elvágja magát az emberektől. Nincs halálosabb fegyver, mint az akarat³ – még Mo-je bűvös kardja is elbújhat mellette. Nincs nagyobb rabló, mint a jin és a jang, akik elől Ég és Föld között semmi sem menekülhet. De nem a jin és jang rabolja meg az embert, hanem a szív-elméje teszi őket azzá.⁴

(¹Ahogyan már ITT írtam, a ’szellem-torony’ kifejezés a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal. A mondat lényege, hogy a szív-elme, bár fenntart gondolatokat, érzéseket, ideológiákat stb., azért nem tudja, hogy mit tart fenn, mert nem ragadja meg őket, nem nevezi meg őket, hiszen ezek csak átmenetileg jelennek meg a szív-elmében. Mivel átmenetiek, ezért nem tarthatók fenn.

²Azaz érzései, gondolatai és szavai vagy tettei között nincs ellentmondás.

³Az emberi akarat, amely ellentétes a Tao égi akaratával, és amely nem képes változni, a folyamatos változást befogadni, elfogadni.

 

⁴A szív-elme szubjektív látásmódja, én-központúsága nem képes elfogadni a jin és jang állandó, semleges váltakozását, amit egyfajta "rablásnak" tekinti.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven) 

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

                

 

 

(XXIII. 7.) Keng-szang Csu

7. Akinek belsője nyugodt és szilárd, az égi fény áraszt. Aki égi fényt áraszt, azt az emberek [igaz] embernek látják, a dolgok pedig dolognak. Amikor az emberek erre a szintre művelik magukat, elérik az állandóságot. Akik az állandóságot birtokolják, azoknál az emberek menedéket keresnek, és azokat az Ég segíti.¹ Akiknél az emberek menedéket keresnek, az Ég népének nevezik, azokat, akiket az Ég segíti, az Ég fiainak nevezik.

Aki tanul, azt tanulja, ami nem megtanulható. Aki cselekszik, azt teszi, amit nem megtehető. Aki vitázik, azon vitatkozik, ami nem vitatható. Aki felismeri, hol álljon meg a nem megismerhető előtt, az elérte a legvégsőt. Aki ezt nem képes megcsinálni, azt az Ég egyensúlya elpusztítja.

(¹James Legge ezt a mondatot és a következő mondat elejét máshogy fordítja: „Amikor valaki állandó lesz belül, akkor az emberi alkotórészek elhagyják, de az Ég segíteni fogja őt. Azokat, akiket az emberi alkotórészeik elhagytak, az Ég népének nevezzük.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 6.) Keng-szang Csu

6. Nan-zsung Csu ezután ezt kérdezte:

-- Akkor ez mind a tökéletes ember erénye (de)?

-- Ó, nem! – válaszolt Lao Ce – Ezt csak úgy hívjuk, hogy a jég felolvadása, a fagy felengedése. Meg tudod csinálni?¹ A tökéletes ember, mint mindenki más, a Földből kapja táplálékát, és az Égből nyeri örömét. Nem különbözik össze senkivel sem emberek és dolgok hasznán vagy veszteségén. Nem csatlakozik mások furcsaságaihoz, nem szövetkezik senkivel, nem bonyolódik bele mások ügyeibe. Könnyedén megy, egyszerűen, faragatlanul jön. Ezt hívják az élet megóvásának alapvető szabályának.

-- Akkor ez a legmagasabb szint?

-- Még nem az. Kevéssel ezelőtt azt kérdeztem tőled, hogy képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A kisbaba anélkül mozdul, hogy tudná, mit csinál. Anélkül sétál, hogy tudná, merre megy. Teste olyan, mint egy kiszáradt faág, szív-elméje mint kiégett salak. Aki ilyen, azt sem balszerencse, sem jószerencse nem érinti. És ha nem érinti egyik sem, akkor miféle emberi ártalom érhetné? – fejezte be Lao Ce a mondandóját.²

(¹Ez a mondat nem mindegyik Csuang-ce változatban szerepel. James Legge és Victor H. Mair fordításában sincsen benne.

 

²Itt ért véget Nan-zsung Csu és Lao Ce beszélgetése, míg Keng-szang Csu már jóval előbb „eltűnik”. A Lie-ce könyv IV. fejezetének 2. része említi meg Keng-szang Csu-t, mint Lao Tan tanítványainak egyikét, aki nagyon jól elsajátította mestere tanítását. A XIII. fejezet azonban még tovább folytatódik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 5.) Keng-szang Csu

5. Nan-zsung Csu engedélyt kért, hogy beléphessen, majd elfoglalta helyét az alvóteremben.

Nagyon igyekezett, hogy kifejlessze a jónak vélt tulajdonságait, és hogy megszabaduljon a rossznak vélt tulajdonságaitól. Tíz napon át gyötörte magát, majd ismét Lao Ce elé járult.

-- Szorgalmasan tisztítod magad – mondta neki Lao Ce – De miért vagy ilyen komor és levert? Úgy érzem, hogy még mindig tele vagy elutasítással. Amikor a külső behatásokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a belső kaput. Amikor a belső dolgokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a külső kaput. Ha külső és belső behatások egyaránt felkavarnak, akkor még a Tao és erénye (de) sem képes téged megtartani. Az pedig még kevésbé képes, aki csak a Tao követője.¹

Nan-zsung Csu így válaszolt:

-- Amikor egy falusi megbetegszik, és a szomszédjai megkérdezik tőle, hogy mi a baja, és ő ezt meg tudja mondani, akkor az azt jelenti, hogy nem annyira beteg. Amikor én a nagy Tao-ról hallok, az olyasmi, mintha olyan gyógyszert innék, ami súlyosbítaná betegségemet. Mindössze annyit szeretnék tudni, hogy mi az élet megóvásának alapvető szabálya.

-- Ó, az élet megóvásának alapvető szabálya – kezdte Lao Ce – Képes vagy-e az Egyet magadban hordozni? Képes vagy-e arra, hogy ne veszítsd el? Képes vagy-e jövendőmondó csontok és jóspálcikák nélkül felismerni a szerencsést és szerencsétlent? Képes vagy-e megállni? Képes vagy-e abbahagyni? Képes vagy-e arra, hogy ne másokban keress, hanem saját magadban? Képes vagy-e megszabadulni [a vágyak csábításától]? Képes vagy-e egyszerű és faragatlan lenni? Képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A baba egész nap bőg, mégsem reked be, ez az összhang tökélye. Kezét egész nap ökölbe szorítja, ujjai mégsem görcsölnek be, ez az erényének (de) összpontosítása. Pislogás nélkül bámul egész nap, ez az, amikor nem téríti el figyelmét a külső. Elindul, de nem tudja, hová. Megáll, de nem tudja, miért. A dolgokkal összefonódik és követi áramlásukat. Ez az élet megóvásának alapvető szabálya.²

(¹Lao Ce saját magára vagy esetleg Keng-szang Csu-ra gondolt.

²A Lao-ce 55. versében hasonlót lehet olvasni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 4.) Keng-szang Csu

4. Ezután Nan-zsung Csu útravalót csomagolt, és hét nap, hét éjjel ment, amíg el nem ért Lao Ce lakhelyére.

-- Keng-szan Csu-tól jössz? – kérdezte tőle Lao Ce.

-- Igen, uram – felelte Nan-zsung Csu.

-- Miért hoztál magaddal ennyi embert? – kérdezte Lao Ce.

Nan-zsung Csu ijedten fordult hátra.

Lao Ce megkérdezte:

-- Nem érted, hogy mire gondolok?

Nan-zsung Csu szégyenében lehajtotta fejét, majd egy sóhajjal emelte fel:

-- Most azt is elfelejtettem, hogy mit kellene válaszolnom, emiatt még a saját kérdéseimet is elvesztettem.

-- Vagyis? – kérdezte Lao Ce.

-- Ha nem tudok, akkor az emberek bolondnak neveznek – felelte Nan-zsung Csu – Ha tudok, akkor gondot okozok magamnak. Ha nem vagyok emberséges, akkor másoknak ártok; ha emberséges vagyok, akkor meg saját magamnak. Ha nem vagyok igazságos, megsértek másokat; ha igazságos vagyok, szorongok. Hogyan menekülhetnék ebből? Ez a három nehéz téma aggaszt engem, és Keng-szan Csu javaslatára hozzád jöttem, hogy téged kérdezzelek ezekről.

Lao Ce így válaszolt:

-- Már amikor először megláttalak, és a szemedbe néztem¹, megértettelek. És most a szavaid megerősítik véleményemet. Zavarodott vagy, és ijedt. Mintha elvesztetted volna apádat és anyádat, és egy bottal keresnéd őket a tenger fenekén. Elveszett ember vagy, tanácstalan és bizonytalan. Vissza akarsz térni valódi formádhoz és veled született természetedhez, de nincs rá módod. Szánalmas látvány vagy.

(¹Szó szerinti fordításban: „szemöldököd és szempilláid közötti rész”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 3.) Keng-szang Csu

3. Ennek hallatára Nan-zsung Csu zavarodott arccal egyenesedett fel matracán, és így szólt:

-- Egy magamfajta öregember miféle tanulmányokat folytasson azért, hogy elérje ezt az állapotot, amiről beszélsz?

-- Őrizd meg tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak! Ha így teszel három éven át, akkor eléred azt az állapotot, amiről beszéltem – válaszolt Keng-szan mester.

Nan-zsung Csu így folytatta:

-- A szemek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy vak nem lát az övével. A fülek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy süket nem hall az övével. A szív-elmék egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy őrült nem talál nyugalomra az övével. A testek is hasonlítanak egymásra, ugyanakkor a dolgok különbséget tesznek közöttük. Szeretném elérni azt, amit a másik, de erre képtelen vagyok. Most azt mondod nekem, hogy „Őrizd meg a tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak!” Nagyon iparkodom, hogy meghalljam a Tao-t, de csak a fülemig jut el.

-- Szavaim itt véget értek – mondta Keng-szang mester – Azt mondják, apró legyek nem tudnak babhernyóvá alakulni; Jüe szárnyasai nem képesek lúdtojást kikelteni, ám Lu államé igen. Ez nem azért van, mert ezeknek a szárnyasoknak különböző természetük van. Csak azért képes az egyik, és azért nem képes a másik, mert az adottságuk különböző. Attól tartok, hogy az én adottságom kevés, nem elég arra, hogy átalakítson téged. Miért nem mész délre, és látogatod meg Lao Cét?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)