4. A tudományok képviselői nem örülnek, ha gondolataik nem cserélődhetnek; a vitázók nem örülnek, ha nem érvelhetnek; az állandóan hibákat keresők nem örülnek, ha nincs kit bírálni. Mindannyian ezekbe a [külső] dolgokba vannak bezárva. Azok, akik a kor figyelmére vágynak, felemelkednek és az udvarba kerülnek; a közrendűek a hivatalokban találják meg a dicsőséget; az erő és izom emberei a nehézségek legyőzésével kérkednek; a bátorság és merészség embereit a veszély sarkallja; a fegyverek és pajzsok embereit a harcok gyönyörködtetik; a fonnyadt és ráncos emberek a hírnevükben lelnek nyugalomra; a törvények és szabályok hívei kiszélesítik a törvénykezést; a szertartások és tanok emberei ügyelnek megjelenésükre; az emberség és igazságosság művelői az emberi kapcsolatokat értékelik. A földművelő nem érzi jól magát, ha a földjén nem foglalkozhat gyomlálással; és ugyanígy, a kereskedő sem érzi jól magát, ha nem foglalkozhat piaci ügyeivel. Akkor válnak szorgalmassá az átlagemberek, ha megvan a napkeltétől napnyugtáig tartó elfoglaltságuk; akkor érzik magukat tetterősnek a száz művészet képviselői, amikor a legmegfelelőbb eszközökkel rendelkeznek. A fösvény aggódik, ha gazdagsága és vagyona nem növekszik; a kérkedő szomorú, ha hatalma és befolyása nem növekszik. Azok, akik a [külső] körülmények szolgái, örülnek a változásnak, és ha elérkezik az idejük, akkor nem képesek a nem-cselekvésre.
Mind sodródik az idővel, de ők maguk semmit sem változnak. Hajtják testüket, természetüket, és belemerülnek a tízezer dologba anélkül, hogy egész életükben visszatérnének [valódi önmagukhoz]. Milyen szomorú ez!
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése