5. Csuang Ce így szólt:
-- Tegyük fel, hogy egy íjász véletlenül telibe talál anélkül,
hogy célozna. Ha emiatt őt ügyes íjásznak neveznénk, akkor tulajdonképpen bárki
az egész világon Ji, a híres íjász lehetne. Kijelenthetjük-e ezt így?
-- Igen – felelte Huj Ce.
-- Tegyük fel, hogy az egész Égalattiban nem léteznének általánosan
elfogadott igaz tények. Ha emiatt minden egyes ember azt fogadná el igaznak,
amit ő annak gondol, akkor a világon mindenkiből Jao lehetne. Kijelenthetjük-e
ezt így?
-- Igen - felelte Huj Ce.
-- Nagyszerű. Itt van most ez a négy iskola: a
konfuciánusok, a mohisták, Jang és Ping követői.1 Ha ezekhez hozzáadjuk
a te iskoládat is, mester, akkor az velük együtt ötöt tesz ki. Melyik nézet az
igazi vajon? Vagy talán olyasmi ez, mint Lu Csü esete? A tanítványa ezt mondta
neki: „Mester, megragadtam a Tao-dat. Télen tüzet tudok gyújtani az üst alatt,
nyáron pedig jeget tudok készíteni.” Lu Csü ezt válaszolta rá: „Ez csak annyi,
hogy jang elemmel jangot hívsz életre, és jin elemmel jint.
Ez nem az, amit én Tao-nak hívok. Megmutatom az én Tao-mat!” Felhangolt
két citerát, majd fogta mindkettőt, és az egyiket a külső csarnokban, a másikat
egy belső szobában helyezte el. Amikor megpengette a kung hangot az
egyik citerán, ugyanaz a hang hallatszott a másikon is; amikor a csiao
hangot pendítette meg, akkor a másikon is ugyanaz hangzott. Azért, mert a két citera
egyformán volt hangolva. De tegyük fel, hogy valaki az egyik húrt úgy hangolja át, hogy
az öt alaphang egyikének sem felel meg. Amikor megpendíti ezt a húrt, akkor mind a huszonöt húr megrezdül. Bár ezek csak egyszerű hangok, nem
pedig [ember alkotta] zenei dallamok, mégis a zenei dallamok ura irányítja a
többi húr hangját is.2 Talán ti hasonlóak vagytok ehhez?
Huj Ce így válaszolt:
-- Konfuciusz, Mo, Jang és Ping követői gyakran szállnak
vitába velem. Szavakkal akarjuk egymást meggyőzni, harsány hanggal akarunk a
másikon felülkerekedni. De ők engem még soha nem tudtak megcáfolni. Hogyan
lennék hát hasonló ehhez?
-- Egy ember, aki Csi államban lakott, elküldte fiát szolgálónak Szong államba – felelte erre Csuang Ce – Elrendelte, hogy legyen belőle kapuőr, nem törődve azzal, hogy fiát megcsonkítják vagy sem.3 De ugyanez az ember a megszentelt edényeket és csengőket mindig óvatosan becsomagolta, nehogy eltörjenek. Egy másik ember pedig, amikor elveszett fiát kereste, még saját falujának határát sem volt hajlandó átlépni. Mint te is tudod, vannak ilyen emberek. Vagy volt egy Csu államban lakó [megnyomorított] kapuőr férfi, aki egy másik államba akart [egy folyón] átkelni. És az éjszaka közepén, amikor senki nem volt körötte, összeveszett a csónakossal. Bár még el sem hagyta a szárazföldet, máris kiváltotta a csónakos ellenszenvét.4
(1Mo Ti és Jang Csu már többször is feltűnt a könyvben, Bing/Ping pedig Gong-szun Long tiszteletbeli neve volt.
2Ha a tanítvány Tao-ja abban merült ki, hogy ugyanolyan elemmel hívott létre ugyanolyan elemet, akkor a mesteré szintén csak arra szorítkozott, hogy hangokból hozott létre hangokat. Viszont Csuang Ce továbblépett. Feltételezése szerint, ha az egyik húrt áthangolják úgy, hogy nem illeszkedik bele az ember által alkotott öt alaphangú skálába, akkor is jelen van „minden zenei dallam ura” (az egyetemes harmónia vagy az alapvető hangzás elve), amely képes létrehozni spontán hangokat, és amely irányítja a többi hangot. Ezzel áll teljes ellentétben Huj Ce mesterkélt/mesterséges okoskodása, logikai analízise.
3A kor szokása volt, hogy levágott lábú bűnözőket vagy kifejezetten erre a célra megcsonkított embereket alkalmaztak kapuőrnek, mert azok egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudták elhagyni helyüket.
4Az esetlen, kiszolgáltatott kapuőrt csak a saját igaza foglalkoztatja, még azzal sem törődik, hogy ezzel a saját életét kockáztatja. Akárcsak a filozófiai vitában elmerülőket, akiket csak annyi érdekel, hogy nekik legyen igazuk.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése