(X. 4.) Kifosztott utazóládák

4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung-cseng, Ta-ting, Po-huang, Csung-jang, Li-lu, Li-Csu, Hszien-jüan, Ho-hszü, Cun-lu, Csu-zsung, Fu-hszi and Sen-nung idejében az emberek csomókat kötöttek és azokat használták [írás gyanánt]*. Ételeiket jóízűnek, ruháikat gyönyörűnek találták, hagyományos szokásaikat élvezték, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Az emberek pedig úgy élték meg idős korukat és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben minden tökéletesen rendben volt.

Azonban mostanság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Ezen és ezen a helyen él egy érdemes ember!” És ellátmánnyal felpakolva rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uralkodóik hibájából következik, akik vágynak a tudásra**.

Amikor az uralkodók vágynak a tudásra és mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világban teljes lesz a zűrzavar.

Miből gondolhatjuk, hogy ez így van? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál több madár menekül zavarodottan az ég felé. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál több hal menekül zavarodottan a víz mélyére. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál több vadállat menekül zavarodottan a mocsárba. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál több átlagember zavarodik össze a viták által. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható.

Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak, és emiatt teljes a zűrzavar. Ennek eredményeként odafent a nap és hold fényessége elhalványult, idelent a hegyek és folyók életerejét elfogyasztották, és közöttük a négy évszak változásait megzavarták. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztette volna el a veleszületett természetét (xing/hszing). Ezért hát tényleg a tudás iránti vágyból keletkezett az Ég alatti világban található hatalmas zűrzavar.  

A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a nyüzsgő hízelgőket örömmel fogadják. A nyugalmat és a nem-cselekvést (wu-wei/vuvej) elutasítják, a zagyván és zsibongva előadott ötleteket örömmel fogadják. Ez a zagyva zsibongás hozta a zűrzavart az egész Ég alatti világra.

 

(*Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével.

**A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(X. 3.) Kifosztott utazóládák

 

3. Ezzel kapcsolatban van egy mondás: „Mint ahogyan a halat sem szabad kivenni a mély vízből, úgy az állam éles fegyverét sem szabad megmutatni az embereknek*”. A bölcsek bölcsessége az Ég alatti világ éles fegyvere, és nem egy olyasvalami, amit fel kellene fedni az Égalatti számára**. Éppen ezért dobjátok el a bölcsességet, és a kiváló rablók megszűnnek létezni. Törjétek össze a jádét és a gyöngyöket, akkor a jelentéktelen rablók sem teremnek majd. Égessétek el a táblácskákat, zúzzátok szét a pecséteket, akkor az emberek egyszerűek és ártatlanok maradnak. Verjétek szét a vékákat és pattintsátok ketté a kétkaros mérőket, akkor az emberek nem fognak vitatkozni egymással. Semmisítsétek meg az összes törvényt, amit a bölcsek hoztak az Ég alatti világ számára, akkor végre szót lehet érteni az emberekkel.

Keverjétek össze a hat hangot, zúzzátok össze a sípokat és a citerákat, tömjétek be a vak zenészmester, Si Kuang fülét, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett hallását. Töröljétek el a mintákat és a formákat, válasszátok szét az öt alapszínt, ragasszátok össze Li Csu szemeit, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett látását. Pusztítsátok el a derékszöget és a vonalzót, dobjátok el a körzőt és a szögmérőt, törjétek el a művész Csuj ujjat, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett képességeit. Ezért mondják, hogy „A kiváló képesség olyan, mint az ügyetlenség***”. Utasítsátok el Zeng (Sen) és Si (Jü) viselkedését, fogjátok be Jang (Csu) és Mo (Ti)**** száját, dobjátok el az emberséget (ren/zsen) és igazságosságot (ji), és az Égalatti erénye (de) eléri a titokzatos szint állapotát*****.

Amikor az emberek visszanyerik velük született látásukat, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé káprázat. Amikor az emberek visszanyerik velük született hallásukat, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé hangzavar. Amikor az emberek visszanyerik velük született bölcsességüket, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé eltévelyedés. Amikor az emberek visszanyerik velük született erényüket, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé romlottság. Zeng Sen, Si Jü, Jang Csu, Mo Ti, Kuang mester, a művész Csuj, vagy Li Csu mind olyanok voltak, akik erényüket (de) kifelé mutatták, és ezzel félrevezették az egész Ég alatt világot. Ez teljesen használhatatlan módszer.

(*Lao-ce 36. versében is ugyanez áll: „A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek.” (Tőkei Ferenc fordítása)

**A valódi bölcs nem törekszik hírnévre, igyekszik ismeretlen maradni.

***Hasonló mondat található Lao-ce 45. versében. Azonban Burt Watson úgy véli, hogy az idézet nem igazán illik ebbe a szövegkörnyezetbe, ezért feltehetőleg egy olyasvalaki toldotta bele, aki ki akarta hangsúlyozni az összefüggést e fejezet és a Lao-ce között.

****A VIII. fejezet 2. részében már említették e neveket.

 

*****Ez a kifejezés –„titokzatos szint/azonosítás” (tung) – szintén szerepel a Lao-ce 56. versében. Arthur D. Waley, brit orientalista, sinológus ezt olyan állapotként írja le, „amiben az általános észlelés nem az egyéni érzékszervek által jön létre”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 2.) Kifosztott utazóládák

2. Hadd folytassam tovább a mondandómat. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen egy olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy kiváló tolvaj számára, nemde? És akit általában tökéletesen bölcs embernek neveznek, az ténylegesen egy kiváló tolvaj védelmezője, nemde? Miből gondolom ezt?

Régen Kuan Lung-feng-et lefejezték, Pi-kan szívét kitépték, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce-hszü-t hagyták megrohadni*. Mind a négy értékes ember volt, mégsem sikerült megmenekülniük a szörnyű halál elől.

A rabló Cse bandájának egyik tagja azt kérdezte Cse-től:

-- Nekünk, rablóknak is van Utunk?

-- Nem találsz olyan szakmát, aminek ne lenne Útja. Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. A kötelességtudata (ji) abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy egy rablást végre lehet-e hajtani vagy sem, és az embersége (ren/zsen) abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Senki az Ég alatt nem lehet kiváló rabló anélkül, hogy rendelkezne ezzel az öt tulajdonsággal. 

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, amint ahogyan a jó emberek sem keletkeznek anélkül, hogy elsajátítanák a bölcsek törvényeit (az Utat), ugyanígy a rabló Cse sem gyakorolhatja foglalkozását anélkül, hogy elsajátítaná a bölcsek törvényeit. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak és sok kárt okoznak. Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, a fogak kihűlnek"; "Amikor Lu államnak rossz a bora, Han-tan városát megostromolják"; "Amikor bölcsek születnek, kiváló tolvajok jelennek meg**". Vesszőzzétek meg a bölcseket, és engedjétek útjukra a tolvajokat és útonállókat, akkor legalább az Ég alatti világ kormányzása rendben lesz. Ha a források kiszáradnak, a völgyek megüresednek; ha a dombok csúcsai lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek meghalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Akkor az Ég alatti világ békés lesz, gondok nélkül.

De addig, amíg a bölcsek nem halnak meg, a kiváló tolvajok sosem tűnnek el. Minél több bölcset gyűjtesz össze az Ég alatti világ érdekében, annál több nyereséget gyűjtesz össze az olyanok számára, mint a rabló Cse. Ha vékát és szakajtót használnak arra, hogy mérhessenek vele, az emberek vékák és szakajtók által fognak lopni***. Ha mérleget és kétkaros mérőt használnak súlymérésre, az emberek mérlegek és kétkaros mérők által fognak lopni. Ha táblácskákat és pecséteket használnak személyek beazonosítására, az emberek táblácskák és pecsétek által fognak lopni. Ha emberséget (ren/zsen) és igazságosságot (ji) használnak arra, hogy megjavítsák a világot, az emberek az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom azt, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A herceg kapuján belül mégis megtaláljuk az emberséget és igazságosságot. Nem arról van itt szó, hogy ellopják az emberséget, az igazságosságot és a bölcsek bölcsességét? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni, nemesi rangra jutni, ellopni az emberséget és igazságosságot, és megszerezni a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, táblácskákból és pecsétekből származó összes nyereséget. És hiába ígérsz nekik jutalmul hintót vagy királyi fejéket, nem tudod eltántorítani őket, és hiába fenyegeted meg a hóhér bárdjával, nem tudod megállítani őket. Minél több hasznot arat le a rabló Cse, annál nehezebb lesz őt megzabolázni. Ez pedig mind a bölcsek hibája.

 

(*Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce-hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

**Az első mondat egyértelmű ok-okozati összefüggés. A második mondatban látszólag nincs ok-okozati összefüggés: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta meg és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t. A harmadik mondat pedig logikailag egymásnak ellentmondó ok-okozatot jelent ki.

 

***Úgy tartják, hogy Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez ennek a fejezetnek a szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a szerző.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(X. 1.) Kifosztott utazóládák

 

1. Ha valaki meg akarja előzni azt, hogy a tolvajok feltörjék az utazóládákat, kikutassák a táskákat és felfeszítsék a szekrényeket, akkor köteleket, zsinórokat, zárakat és reteszeket kell használnia. Általában véve ezt nevezik bölcsességnek. De mialatt ez az illető mindössze amiatt aggódik, hogy vajon a kötelek, zsinórok, zárak és reteszek elégségesnek bizonyulnak-e, jön egy kiváló tolvaj, aki hátára veszi a szekrényt, felkapja a ládát, vállára teszi a táskát és elszalad velük. Ebben az esetben ez az ember, akit bölcsnek neveztek, ténylegesen nem tett mást, mint összegyűjtötte a dolgokat egy kiváló tolvaj számára.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. Az az ember, akit általában véve bölcsnek neveznek, az valójában összegyűjti a dolgokat egy kiváló tolvaj számára, nemde? Az az úgynevezett bölcs valójában egy kiváló tolvaj védelmezője, nemde?

Miből gondolom ezt? Régen Csi/Qi államban az egymással szomszédos települések mindegyike láthatta a másikat, és hallhatta a másik kakasainak kukorékolását és kutyáinak ugatását. Az a terület, ahová hálókat állítottak fel [hogy madarat és halat fogjanak], és amit felszántottak, megműveltek, nagyobb volt, mint kétezer négyzet li*. A négy határmezsgén belül templomokat építettek az ősöknek, vagy föld és gabona oltárokat emeltek. A városaik, kisvárosaik, falvaik kormányzása a bölcsek törvénye szerint történt. Aztán egyik reggel Tien Cseng megölte Csi uralkodóját és ellopta államát**. De csak az állam volt az, amit ellopott? Azzal együtt ellopta a törvényeket is, amiket a bölcsek örökül hagytak. És bár ezáltal Tien Cseng kiérdemelte a tolvaj és útonálló nevet, mégis olyan biztonságban élhetett, mint Jao és Sun tette. A kisebb államok nem merték elítélni, a nagyobb államok nem merték megtámadni, így tizenkét generáción keresztül uralkodott a családja Csi állam fölött***. Nem arról van-e itt szó, hogy egy ember nem csupán Csi államot lopta el, hanem azzal egy időben a bölcsek törvényeit is, és arra használta mindezeket, hogy megvédje önmagát, mint tolvajt és útonállót?

 

(*1 li körülbelül 500 méter.

 

**Ezt az eseményt Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című művében (XIV. 22.) is megemlítik. A gyilkos neve Cseng Cseng-ce vagy Cseng Heng. Bár a gyilkosság i.e. 481-ben történt, a Tien-ház csak i.e. 386-ban váltotta fel teljesen a régi uralkodóházat Csi államban.

 

***Ahogy írtam fentebb, a tényleges trónbitorlás i.e. 386-ban zajlott, majd i.e. 221-ben Csi államot a nagyobb államok közül utolsóként kebelezte be a hatalmas nyugati szomszéd, Csin/Qin állam. Így a fordítók és kommentátorok közül senki nem tudja kielégítően elmagyarázni, hogy hogyan jött ki ebből a 165 évből a 12 generáció, de feltehetőleg másolási hibából következik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)

 

(IX. 3.) Lovak patái

3. Térjünk vissza a lovakra, akik szeretik a tágas, szabad teret, füvet legelnek és vizet isznak. Amikor jól érzik magukat, egymáshoz dörzsölik a nyakukat. Amikor haragosak, hátat fordítanak és hátsó lábukkal rúgnak. A lovak tudása ennyiben ki is merül. De ha befogják őket és egy hold alakú fémlapocskával díszítve homlokukat egymás mellé felsorakoztatják a lovakat, akkor megtanulják, hogyan törjék össze a keresztrudat, hogyan fordítsák ki a jármot, hogyan szakítsák fel a hintó tetejét, hogyan köpjék ki a zablájukat, hogyan szakítsák el a kantárt. Po-lü bűne, hogy a lovaknak ez a képessége kialakult és hogy ezáltal úgy viselkednek, mintha banditák volnának.

 

Ho-hszü* idejében az emberek tudás nélkül tették a dolgaikat otthonaikban, és tudás nélkül léptek ki házaikból. Étellel tömték tele magukat, boldogok voltak, és teli hassal ténferegtek. Az emberek képessége ennyiben ki is merült. De aztán jöttek a bölcsek, hajlongtak és bókoltak a szertartásokban (li) és a zenében (jüe) hogy megújítsák az Égalatti testét; kecsegtettek-csábítottak az emberséggel (ren/zsen) és igazságossággal (ji), hogy megvigasztalják az Égalatti szívét.

Ezután az emberek elkezdtek vágyakozni és sóvárogni a tudás után, és egymással harcolni a haszonért, és nem lehetett megállítani őket. Ez is a bölcsek tévedése.

 

(*Az ókori Kína egyik legendás uralkodója, akiről azonban többet nem tudunk)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

(IX. 2.) Lovak patái

2. Ugyanakkor úgy vélem, hogy azok, akik jól kormányozzák az Égalattit, nem így cselekednek. Hiszen az embereknek megvan a maguk állandó velük született természete (xing/hszing). Szőnek, hogy ruhát készítsenek maguknak, és felszántják a földet, hogy legyen mit enniük*. Ez a közös erényük (de). Ebben mind egyformák, és egyik sem különbözik a másiktól. Ezt hívják „természetes vagy égi hajlamnak”. Éppen ezért a tökéletes erény (de) korában az emberek járása lassú és magabiztos,  tekintetük nyugodt és összpontosított. Egy ilyen korban a hegyeken nincsenek ösvények vagy átjárók, a folyókon nincsenek csónakok vagy hidak. A tízezer dolog csapatokba verődve él egymás mellett. A madarak és vadállatok rajokba és falkákba tömörülve sokasodnak, a füvek és a fák buján, gazdagon nőnek. A madarak és vadállatok szelídek, és még a szarkák fészkeihez is fel lehet mászni és belesni anékül, hogy háborgatva éreznék magukat. A tökéletes erény korszakában az emberek együtt élnek a madarakkal és vadállatokkal, egyenlőnek tekintve magukat a tízezer dologgal. Mit tudnának bármit is arról, hogy ki a nemes ember (junzi/csün-ce) és ki a kis ember (xiaoren/hsziao-zsen)? Egyenlőek a nem-tudásban, így egyik sem tér el erényétől (de). Egyenlőek a vágy-nélküliségben, így a vésetlen egyszerűség állapotában élnek**. A vésetlen egyszerűségben sértetlenül tartják valódi természetüket. 

Aztán feltűnik egy bölcs ember, aki állhatatos az emberségre (ren/zsen) való törekvésében és rendületlen az igazságosság (ji) gyakorlásában, és az Égalatti elbizonytalanodik és megzavarodik. Mértéktelenné válik a zene (jüe), elburjánoznak a szertartások (li), és minden, ami az Ég alatt van, elkezd elkülönülni egymástól. Ha a vésetlen fadarabot nem faragnák meg, akkor ki tudna belőle áldozati edényt csinálni? Ha a fehér jádét nem csorbítanák meg, akkor ki tudna belőle uralkodói ékszereket készíteni? Ha az Utat és erényét (de) nem dobnák félre, akkor volna igény az emberségre (ren/zsen) és az igazságosságra (ji)? Ha a veleszületett természet (xing/hszing) eredeti formáját nem hagynák el, akkor mire kellene a szertartás (li) és a zene (jüe)? Ha az öt szín nem lenne összezavarodva, akkor ki készítene színpompás díszítéseket? Ha az öt hangjegy nem lenne összezavarodva, akkor ki használná a hat alaphangot?

A kézműves hibája, hogy a vésetlen fadarabból különféle tárgyakat farag. A bölcs tévedése, hogy megcsorbítja az Utat és erényét (de) az emberséggel (ren/zsen) és igazságossággal (ji).

(*Bár a szövés és a földművelés éppen annyira nem tekinthető az ember állandó veleszületett természetének, mint az előző részben említett fazekasság vagy ács mesterség.

**A „vésetlen egyszerűség” (su és pu) a Lao-cében rendszeresen előforduló kifejezés. Leginkább „megmunkálatlan vagy faragatlan fadarab”-nak fordítják, mint például a Lao-ce 19. vagy 57. versében.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

       The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

       Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang’s Version (angol nyelven)

       Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

       The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

       Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

(IX. 1.) Lovak patái

1. A lovakat patáik képessé teszik arra, hogy fagyban és hóban járjanak, szőrük pedig megvédi őket a széltől és hidegtől. A lovak füvet legelnek és vizet isznak, kétlábra ágaskodnak vagy ügetnek. Mert ez a valódi természetük. Hiába építenek számukra hatalmas teraszokat és tágas termeket, a lovak nem veszik hasznukat.

De aztán jött Po-lö*, aki kijelentette:

-- Én jól tudom, hogyan kell bánni a lovakkal! – és hozzálátott, hogy megbillogozza őket, lenyírja sörényüket, patáikat megnyesse, felszerszámozza, felkantározza és megbéklyózza, istállóba, karámba zárja őket. Ennek az lett az eredménye, hogy minden tíz lóból kettő-három elpusztult. Az emberek tovább folytatták: éheztették, szomjaztatták, versenyeztették, meghatározott alakzatban futtatták őket. A lovakat elöl a zabla és a díszes kötőfék kínozta, hátul a korbács és az ostornyél borzalma. Ennek az lett az eredménye, hogy a lovaknak több, mint a fele elpusztult.

A[z első] fazekas kijelentette:

-- Én jól tudom, hogyan kell bánni az agyaggal! – és körzőt használt, ha kerek formát akart belőle gyúrni és derékszögű vonalzót, ha négyzet formájút.

Az [első] ács kijelentette:

-- Én jól tudom, hogyan kell bánni a fával! – és meghajlításhoz kampót használt, a kiegyenesítéshez függőónt vagy vonalzót.

De igényli-e az agyag és a fa veleszületett természete (xing/hszing) a körzőt és a derékszögű vonalzót vagy a szögvonalzót és a függőónt? És mégis, nemzedékről nemzedékre dicsérik Po-lö-t: „Milyen ügyesen bánik Po-lö a lovakkal!” vagy a fazekast és az ácsot: „Milyen ügyesen bánik a fazekas az agyaggal és az ács a fával!”

És ugyanezt a hibát követik el azok, akik az Égalattit kormányozzák.

 

(*Gyakorlott lóidomár, akit rendszeresen említenek a korai szövegek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)