(XI. 3.) Megőrzés és elfogadás

3. Cuj Csü így fordult Lao Tan-hoz:

-- Ha senki nem kormányozza az Ég alatti világot, akkor hogyan lehet az emberek szív-elméjét (xin/hszin) jobbá tenni?

-- Óvatosnak kell lenned, hogy ne kavard fel az emberek szív-elméjét – válaszolta Lao Tan – Ha korlátozod, azzal elnyomod; ha bátorítod, azzal felizgatod. Ez a hullámzó állapot börtönbe zárja az emberek szív-elméjét és halált hoz rá. A szív-elme egyszer olyan puha, hogy bármi meghajlítja, ami kemény és erős, másszor olyan éles, hogy faragni vagy vágni is képes. Egyszer olyan forró, mint a perzselő tűz, másszor olyan hideg, mint egy jégtömb. Olyan gyors, hogy egy fejhajtásnyi idő alatt kétszer átszáguld a négy tengeren és azon is túl. Amikor pihen, olyan csendes, mint egy mély árok; amikor tevékeny, olyan távoli, messzi, mint az ég. Vágtató és minden köteléktől mentes. Ilyen az ember szív-elméje.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 2.) Megőrzés és elfogadás

2. Az emberek örömüket lelik abban, amit látnak? Elcsábítják őket majd a színek. Örömüket lelik abban, amit hallanak? Elcsábítják őket majd a hangok. Örömüket lelik az emberségben (ren/zsen)? Összezavarják majd az erényt (de). Örömüket lelik az igazságosságban (ji)? Elutasítják majd az értelmet. Örömüket lelik a szertartásokban (li)? Mesterkéltségre bátorítja majd őket. Örömüket lelik a zenében (jüe)? Kicsapongásra bátorítja majd őket. Örömüket lelik a bölcsességben? Ravaszságra bátorítja majd őket. Örömüket lelik a tudásban? Okoskodásra bátorítja majd őket. Ha az Ég alatti világ megpihenne a veleszületett természetében és sorsában (ming), akkor nem számítana, hogy ez a nyolc élvezet létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem pihen meg a veleszületett természetében és sorsában, akkor ez a nyolc élvezet eltorzul és megcsavarodik, összezavarva az egész Ég alatti világot. És még rosszabb lesz, ha minden, ami az Ég alatt van, elkezdi tisztelni és becsülni ezeket az élvezeteket. Mert ez nem csupán szeszély, ami idővel elmúlik. Különféle erőfeszítést tesznek, böjtölnek, szigorúan, kimérten beszélnek ezekről az élvezetekről, ünnepélyesen letérdelve imádkoznak és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak. Nem tudom, hogy mit lehetne ez ellen tenni.

Éppen ezért, ha egy nemes embernek (csün-ce/junzi) nincs más választása, mint hogy irányítsa az Égalattit és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, amit tehet, hogy nem cselekszik. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) által megpihenhet a saját veleszületett természetének valódi formájában és a sorsban. Ezért aki úgy tiszteli a teljes Ég alatti világot, akárcsak saját magát, azt meg lehet bízni azzal, hogy kormányozza a teljes Ég alatti világot. És aki úgy szereti a teljes Ég alatti világot, akárcsak saját magát, annak át lehet adni a teljes Ég alatti világ irányítását*. Így hát, ha a nemes ember tartózkodik attól, hogy eltékozolja az öt zsigerének és látásának, hallásának erejét, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Nem-cselekvő, finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és a tízezer dolog olyannak tűnik számára, mint a porszemek a szélben. Ebben az esetben hogyan volna ideje arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?

 

 

(*Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XI. 1.) Megőrzés és elfogadás

1. Már hallottam az Ég alatti világ megőrzéséről és elfogadásáról, de sosem hallottam még az Ég alatti világ kormányzásáról. Abbéli félelmünkből őrizzük meg, hogy az Égalatti ne rontsa meg veleszületett természetét. Abbéli félelmünkből hagyjuk békén, hogy az Égalatti ne változtassa meg erényét (de). Ha az Ég alatti világban semmi nem rontja meg veleszületett természetét, és ha az Ég alatti világban semmi nem változtatja meg erényét, mi szükség volna az Ég alatti világ kormányzására?

Régen, amikor Jao uralkodott az Ég alatti világ fölött, mindenki örömét találta veleszületett természetében, ezáltal nem létezett többé nyugalom. Amikor a zsarnok Csie uralkodott az Ég alatti világ fölött, kimerültek az emberek. Mindenki keserűséget érzett veleszületett természetével kapcsolatban, és nem létezett többé elégedettség. Ha nincs nyugalom és elégedettség, nem lesz erény (de) sem. Nincsen senki az Ég alatt, aki sokáig el tudná viselni az erény hiányát.

Túl boldogok az emberek? Károsítani fogják a jang elemet. Túl mérgesek az emberek? Károsítani fogják a jin elemet. Amikor a jin és jang károsodik, a négy évszak nem érkezik időben, és a hideg és meleg összhangja nem lesz tökéletes. Ez pedig kárt okoz az emberek testében. Az emberek nem tudják majd egyensúlyban tartani a boldogság és harag érzését; állandóan cserélgetni fogják lakhelyüket; nem tudnak majd helyesen gondolkodni és amit elkezdenek, befejezés nélkül, félúton feladják. Következésképpen az Ég alatti világban megjelenik a nyugtalanság, becsvágy, vad ellenségeskedés, amit az olyanok viselkedése követ, mint amilyen a rabló Cse, Zeng Sen és Si Jü.

Az Ég alatti világ összes kincse sem volna elég arra, hogy megjutalmazza a jót, és az Ég alatti világ összes fenyítése sem volna elég arra, hogy megbüntesse a rosszat. Ezért bármilyen nagy is az Ég alatti világ, nem elég a jutalmazásra és büntetésre, pedig a három dinasztia óta mindenki izgatottan nyüzsög ezek miatt. Mivel az emberek állandóan a jutalmazással és büntetéssel vannak elfoglalva, hogyan is lenne szabadidejük arra, hogy megpihenjenek a velük született természetük valódi formájában és a sorsban?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 4.) Kifosztott utazóládák

4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung-cseng, Ta-ting, Po-huang, Csung-jang, Li-lu, Li-Csu, Hszien-jüan, Ho-hszü, Cun-lu, Csu-zsung, Fu-hszi and Sen-nung idejében az emberek csomókat kötöttek és azokat használták [írás gyanánt]*. Ételeiket jóízűnek, ruháikat gyönyörűnek találták, hagyományos szokásaikat élvezték, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Az emberek pedig úgy élték meg idős korukat és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben minden tökéletesen rendben volt.

Azonban mostanság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Ezen és ezen a helyen él egy érdemes ember!” És ellátmánnyal felpakolva rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uralkodóik hibájából következik, akik vágynak a tudásra**.

Amikor az uralkodók vágynak a tudásra és mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világban teljes lesz a zűrzavar.

Miből gondolhatjuk, hogy ez így van? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál több madár menekül zavarodottan az ég felé. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál több hal menekül zavarodottan a víz mélyére. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál több vadállat menekül zavarodottan a mocsárba. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál több átlagember zavarodik össze a viták által. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható.

Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak, és emiatt teljes a zűrzavar. Ennek eredményeként odafent a nap és hold fényessége elhalványult, idelent a hegyek és folyók életerejét elfogyasztották, és közöttük a négy évszak változásait megzavarták. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztette volna el a veleszületett természetét (xing/hszing). Ezért hát tényleg a tudás iránti vágyból keletkezett az Ég alatti világban található hatalmas zűrzavar.  

A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a nyüzsgő hízelgőket örömmel fogadják. A nyugalmat és a nem-cselekvést (wu-wei/vuvej) elutasítják, a zagyván és zsibongva előadott ötleteket örömmel fogadják. Ez a zagyva zsibongás hozta a zűrzavart az egész Ég alatti világra.

 

(*Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével.

**A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(X. 3.) Kifosztott utazóládák

 

3. Ezzel kapcsolatban van egy mondás: „Mint ahogyan a halat sem szabad kivenni a mély vízből, úgy az állam éles fegyverét sem szabad megmutatni az embereknek*”. A bölcsek bölcsessége az Ég alatti világ éles fegyvere, és nem egy olyasvalami, amit fel kellene fedni az Égalatti számára**. Éppen ezért dobjátok el a bölcsességet, és a kiváló rablók megszűnnek létezni. Törjétek össze a jádét és a gyöngyöket, akkor a jelentéktelen rablók sem teremnek majd. Égessétek el a táblácskákat, zúzzátok szét a pecséteket, akkor az emberek egyszerűek és ártatlanok maradnak. Verjétek szét a vékákat és pattintsátok ketté a kétkaros mérőket, akkor az emberek nem fognak vitatkozni egymással. Semmisítsétek meg az összes törvényt, amit a bölcsek hoztak az Ég alatti világ számára, akkor végre szót lehet érteni az emberekkel.

Keverjétek össze a hat hangot, zúzzátok össze a sípokat és a citerákat, tömjétek be a vak zenészmester, Si Kuang fülét, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett hallását. Töröljétek el a mintákat és a formákat, válasszátok szét az öt alapszínt, ragasszátok össze Li Csu szemeit, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett látását. Pusztítsátok el a derékszöget és a vonalzót, dobjátok el a körzőt és a szögmérőt, törjétek el a művész Csuj ujjat, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett képességeit. Ezért mondják, hogy „A kiváló képesség olyan, mint az ügyetlenség***”. Utasítsátok el Zeng (Sen) és Si (Jü) viselkedését, fogjátok be Jang (Csu) és Mo (Ti)**** száját, dobjátok el az emberséget (ren/zsen) és igazságosságot (ji), és az Égalatti erénye (de) eléri a titokzatos szint állapotát*****.

Amikor az emberek visszanyerik velük született látásukat, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé káprázat. Amikor az emberek visszanyerik velük született hallásukat, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé hangzavar. Amikor az emberek visszanyerik velük született bölcsességüket, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé eltévelyedés. Amikor az emberek visszanyerik velük született erényüket, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé romlottság. Zeng Sen, Si Jü, Jang Csu, Mo Ti, Kuang mester, a művész Csuj, vagy Li Csu mind olyanok voltak, akik erényüket (de) kifelé mutatták, és ezzel félrevezették az egész Ég alatt világot. Ez teljesen használhatatlan módszer.

(*Lao-ce 36. versében is ugyanez áll: „A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek.” (Tőkei Ferenc fordítása)

**A valódi bölcs nem törekszik hírnévre, igyekszik ismeretlen maradni.

***Hasonló mondat található Lao-ce 45. versében. Azonban Burt Watson úgy véli, hogy az idézet nem igazán illik ebbe a szövegkörnyezetbe, ezért feltehetőleg egy olyasvalaki toldotta bele, aki ki akarta hangsúlyozni az összefüggést e fejezet és a Lao-ce között.

****A VIII. fejezet 2. részében már említették e neveket.

 

*****Ez a kifejezés –„titokzatos szint/azonosítás” (tung) – szintén szerepel a Lao-ce 56. versében. Arthur D. Waley, brit orientalista, sinológus ezt olyan állapotként írja le, „amiben az általános észlelés nem az egyéni érzékszervek által jön létre”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 2.) Kifosztott utazóládák

2. Hadd folytassam tovább a mondandómat. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen egy olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy kiváló tolvaj számára, nemde? És akit általában tökéletesen bölcs embernek neveznek, az ténylegesen egy kiváló tolvaj védelmezője, nemde? Miből gondolom ezt?

Régen Kuan Lung-feng-et lefejezték, Pi-kan szívét kitépték, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce-hszü-t hagyták megrohadni*. Mind a négy értékes ember volt, mégsem sikerült megmenekülniük a szörnyű halál elől.

A rabló Cse bandájának egyik tagja azt kérdezte Cse-től:

-- Nekünk, rablóknak is van Utunk?

-- Nem találsz olyan szakmát, aminek ne lenne Útja. Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. A kötelességtudata (ji) abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy egy rablást végre lehet-e hajtani vagy sem, és az embersége (ren/zsen) abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Senki az Ég alatt nem lehet kiváló rabló anélkül, hogy rendelkezne ezzel az öt tulajdonsággal. 

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, amint ahogyan a jó emberek sem keletkeznek anélkül, hogy elsajátítanák a bölcsek törvényeit (az Utat), ugyanígy a rabló Cse sem gyakorolhatja foglalkozását anélkül, hogy elsajátítaná a bölcsek törvényeit. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak és sok kárt okoznak. Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, a fogak kihűlnek"; "Amikor Lu államnak rossz a bora, Han-tan városát megostromolják"; "Amikor bölcsek születnek, kiváló tolvajok jelennek meg**". Vesszőzzétek meg a bölcseket, és engedjétek útjukra a tolvajokat és útonállókat, akkor legalább az Ég alatti világ kormányzása rendben lesz. Ha a források kiszáradnak, a völgyek megüresednek; ha a dombok csúcsai lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek meghalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Akkor az Ég alatti világ békés lesz, gondok nélkül.

De addig, amíg a bölcsek nem halnak meg, a kiváló tolvajok sosem tűnnek el. Minél több bölcset gyűjtesz össze az Ég alatti világ érdekében, annál több nyereséget gyűjtesz össze az olyanok számára, mint a rabló Cse. Ha vékát és szakajtót használnak arra, hogy mérhessenek vele, az emberek vékák és szakajtók által fognak lopni***. Ha mérleget és kétkaros mérőt használnak súlymérésre, az emberek mérlegek és kétkaros mérők által fognak lopni. Ha táblácskákat és pecséteket használnak személyek beazonosítására, az emberek táblácskák és pecsétek által fognak lopni. Ha emberséget (ren/zsen) és igazságosságot (ji) használnak arra, hogy megjavítsák a világot, az emberek az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom azt, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A herceg kapuján belül mégis megtaláljuk az emberséget és igazságosságot. Nem arról van itt szó, hogy ellopják az emberséget, az igazságosságot és a bölcsek bölcsességét? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni, nemesi rangra jutni, ellopni az emberséget és igazságosságot, és megszerezni a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, táblácskákból és pecsétekből származó összes nyereséget. És hiába ígérsz nekik jutalmul hintót vagy királyi fejéket, nem tudod eltántorítani őket, és hiába fenyegeted meg a hóhér bárdjával, nem tudod megállítani őket. Minél több hasznot arat le a rabló Cse, annál nehezebb lesz őt megzabolázni. Ez pedig mind a bölcsek hibája.

 

(*Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce-hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

**Az első mondat egyértelmű ok-okozati összefüggés. A második mondatban látszólag nincs ok-okozati összefüggés: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta meg és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t. A harmadik mondat pedig logikailag egymásnak ellentmondó ok-okozatot jelent ki.

 

***Úgy tartják, hogy Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez ennek a fejezetnek a szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a szerző.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(X. 1.) Kifosztott utazóládák

 

1. Ha valaki meg akarja előzni azt, hogy a tolvajok feltörjék az utazóládákat, kikutassák a táskákat és felfeszítsék a szekrényeket, akkor köteleket, zsinórokat, zárakat és reteszeket kell használnia. Általában véve ezt nevezik bölcsességnek. De mialatt ez az illető mindössze amiatt aggódik, hogy vajon a kötelek, zsinórok, zárak és reteszek elégségesnek bizonyulnak-e, jön egy kiváló tolvaj, aki hátára veszi a szekrényt, felkapja a ládát, vállára teszi a táskát és elszalad velük. Ebben az esetben ez az ember, akit bölcsnek neveztek, ténylegesen nem tett mást, mint összegyűjtötte a dolgokat egy kiváló tolvaj számára.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. Az az ember, akit általában véve bölcsnek neveznek, az valójában összegyűjti a dolgokat egy kiváló tolvaj számára, nemde? Az az úgynevezett bölcs valójában egy kiváló tolvaj védelmezője, nemde?

Miből gondolom ezt? Régen Csi/Qi államban az egymással szomszédos települések mindegyike láthatta a másikat, és hallhatta a másik kakasainak kukorékolását és kutyáinak ugatását. Az a terület, ahová hálókat állítottak fel [hogy madarat és halat fogjanak], és amit felszántottak, megműveltek, nagyobb volt, mint kétezer négyzet li*. A négy határmezsgén belül templomokat építettek az ősöknek, vagy föld és gabona oltárokat emeltek. A városaik, kisvárosaik, falvaik kormányzása a bölcsek törvénye szerint történt. Aztán egyik reggel Tien Cseng megölte Csi uralkodóját és ellopta államát**. De csak az állam volt az, amit ellopott? Azzal együtt ellopta a törvényeket is, amiket a bölcsek örökül hagytak. És bár ezáltal Tien Cseng kiérdemelte a tolvaj és útonálló nevet, mégis olyan biztonságban élhetett, mint Jao és Sun tette. A kisebb államok nem merték elítélni, a nagyobb államok nem merték megtámadni, így tizenkét generáción keresztül uralkodott a családja Csi állam fölött***. Nem arról van-e itt szó, hogy egy ember nem csupán Csi államot lopta el, hanem azzal egy időben a bölcsek törvényeit is, és arra használta mindezeket, hogy megvédje önmagát, mint tolvajt és útonállót?

 

(*1 li körülbelül 500 méter.

 

**Ezt az eseményt Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című művében (XIV. 22.) is megemlítik. A gyilkos neve Cseng Cseng-ce vagy Cseng Heng. Bár a gyilkosság i.e. 481-ben történt, a Tien-ház csak i.e. 386-ban váltotta fel teljesen a régi uralkodóházat Csi államban.

 

***Ahogy írtam fentebb, a tényleges trónbitorlás i.e. 386-ban zajlott, majd i.e. 221-ben Csi államot a nagyobb államok közül utolsóként kebelezte be a hatalmas nyugati szomszéd, Csin/Qin állam. Így a fordítók és kommentátorok közül senki nem tudja kielégítően elmagyarázni, hogy hogyan jött ki ebből a 165 évből a 12 generáció, de feltehetőleg másolási hibából következik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)