(XIII. 1.) Az Égi Út*

 

1. Az Égi Út folyamatos működésben van és nem halmozódik fel [a hatása], ezért a tízezer dolog tökéletességhez jut általa**. A császárok Útja folyamatos működésben van és nem halmozódik fel, ezért az egész Ég alatti világ hozzájuk tér meg. A bölcsek Útja folyamatos működésben van és nem halmozódik fel, ezért a tengereken innen minden aláveti magát nekik. Aki az Eget érti***, járatos a bölcsek tanításában és követi a császárok, királyok erényét mindenütt a világegyetem hat irányában és négy sarkában, az önmagából fakadón, természetes módon cselekszik és öntudatlanul nyugodt.

A bölcs nem azért nyugodt, mert azt mondják, hogy a nyugalom jó. A nyugalmának oka az, hogy a tízezer dolog nem tudja felkavarni az szív-elméjét. A nyugodt víz a [föléje hajoló ember] szakállát és a szemöldökét tisztán visszatükrözi. Olyan tökéletes a szintje, hogy az ügyes asztalos akár mérésre is használhatja. És ha a nyugodt víz ilyen tisztasággal bír, akkor milyen lehet a tiszta szellem! A bölcs nyugodt szív-elméje az Ég és a Föld tükre, a tízezer dolog visszatükröződése.

Üresség, nyugalom, higgadtság, simaság, békesség, csend, nem-cselekvés – ez az Ég és Föld mérőrúdja, az Út (Tao) és erényének (de) lényege. Ezért a császárok, a királyok és a bölcsek megpihennek bennük. Megpihenve üresek lesznek, üresen megtelnek; ez pedig maga a teljesség. Üresen nyugalomba kerülnek; nyugalomban mozgásba lendülnek, mozgásba lendülve sikert érnek el. Nyugalomban megpihennek a nem-cselekvésben; megpihenve a nem-cselekvésben megbízásokat hoznak létre a hivatali ügyek elintézésére. A nem-cselekvésben megpihenve elégedettek lesznek. Aki elégedett, azt elkerüli a gond és a baj, így életének évei megsokasodnak.

Üresség, nyugalom, higgadtság, simaság, békesség, csend, nem-cselekvés a tízezer dolog gyökere. Ha valaki ezt megérti, olyan dél felé néző uralkodó válik belőle, mint Jao volt. Ha valaki ezt megérti, olyan észak felé néző miniszter válik belőle, mint Sun volt****. Ezzel a megértéssel egy kiemelkedő szintű állás betöltése a császárok, királyok - az Ég fiának - erénye. Ezzel a megértéssel egy alacsony szintű állás betöltése a sötét bölcsek és az egyszerű királyok Útja. Akik ezzel a megértéssel elvonulnak és gondtalanul vándorolnak, azok elnyerik a folyók, tavak, hegyek és erdők remetéinek csodálatát. Akik ezzel a megértéssel visszatérnek a világi életbe és felajánlják segítségüket, azok hírnevet és érdemet szereznek, és minden az Ég alatt eggyé válik.

[Az ilyen emberek] nyugalomban bölcsekké válnak, cselekvésben királyokká. Aki megpihen a nem-cselekvésben, azt tisztelik, és aki olyan sima és egyszerű, mint a megmunkálatlan fa, azzal senki az Ég alatt nem fog vetélkedni a kiválóságért.

 

(*Victor H. Mair meglátása szerint e fejezet szerzője nem csupán összegyúrja a taoista és konfucianista gondolatokat, hanem egyenesen alárendeli a taoista metafizikát a konfucionista elveknek. A hagyományos hierarchia, a társasági szabályok és a törvények melletti ilyen jellegű érvelés teljesen távol áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetektől és a Vegyes fejezetek jó néhány részétől. Ez a XIII. fejezet a végefelé jóval hitelesebbé válik Lao Ce megjelenésével.

**"Égi Út" vagy Természettörvény, a dolgok természetes folyamata.

***Vagyis a dolgok természetes folyamatával tisztában van.

****Sun miniszterként szolgált Jao uralkodása idején. Mivel közvetlen leszármazottja helyett Jao Sun-t tette meg utódjául, ezért Sun az ideális miniszter jelképévé vált.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XII. 15.) Ég és Föld

15. Egy százéves fából áldozati tálakat faragnak, amiket zöld és sárga mintával díszítenek, a forgácsokat pedig az árokba dobják. Ha szépség szempontjából összehasonlítjuk az áldozati tálakat az árokba dobott forgácsokkal, akkor természetesen észrevesszük a különbséget közöttük. Abban azonban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét (xing/hszing). A rabló Cse és Zeng (Sen) vagy Si (Jü) különböznek egymástól tetteikben és az igazságosság (ji) gyakorlásában, de abban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét.

Öt dolog van, ami miatt a veleszületett természet elveszik. Első az, amikor az öt szín összezavarja a szemet és megfosztja a tiszta látástól. A második az, amikor az öt hang összezavarja a fület és megfosztja a tiszta hallástól. A harmadik az, amikor az öt illat izgatja az orrot és eldugítja a homlokot. A negyedik az, amikor az öt íz eltompítja a szájat, és megfosztja az ízérzékelés örömétől. Az ötödik az, amikor a kedvelések és ellenérzések megzavarják a szív-elmét és a veleszületett természetet nyughatatlanná és könnyelművé teszik. Ez az öt dolog mind ártalmas az életre. És mégis Jang Csu (Jang Ce) és Mo Ti (Mo Ce) követői önelégülten járnak fel-alá és azt gondolják, hogy megvalósítottak valamit. De én ezt nem nevezném „megvalósításnak”.

Amikor egy megvalósítás korlátoz, szorongást vagy fájdalmat okoz, akkor az lehet-e valódi megvalósítás? Ha igen, akkor kijelenthetjük, hogy a ketrecben tartott galambok és a baglyok szintén megvalósítottak valamit. Ugyanis a kedvelések és ellenérzések, a hangok és színek olyanok, mintha gyúlékony rőzsét halmoznának fel bensőjükben, míg bőrsapkáik, szalakóta tollal díszített kalapjaik, hivatalnoki táblácskáik és hosszú övzsinórjaik kívülről fegyelmezi őket. Bensőjükben rőzsével kitömve, kívül pedig kötelékekkel körbekötözve tekintgetnek mindenfelé, és még így gúzsba kötve is azt gondolják, hogy megvalósítottak valamit. Ha ez így van, akkor a megláncolt csuklójú, ujjszorítós bűnözők vagy a ketrecbe, börtönbe zárt tigrisek és a leopárdok szintén megvalósítottak valamit**.

 

(*Mo Ti vagy Mo Ce ókori kínai filozófus követőit a II. fejezet 3.részében említik először. Jang Csu vagy Jang Ce VII. fejezet 4.részében tűnik fel.

** Ebben a részben a szerző újra megemlíti a rabló Cse-t, Zeng-et és Si-t és ismét értekezik a színekről, hangokról, illatokról és egyebekről. Feltételezhető, hogy ez eredetileg a VIII. vagy a X. vagy a XI. fejezetekhez tartozott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. Az a kötelességtudó fiú, aki nem kényezteti el szüleit, a legjobb fiú. Az a hűséges miniszter, aki nem hajbókol, a legjobb miniszter. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény egyáltalán nem tartja kötelességtudónak. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény nem tartja hűségesnek*. De ez minden másban is így van? Ha egy ember egyetért mindennel, amivel a közvélemény is egyetért és jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor őt senki nem nevezi hajbókolónak és hízelgőnek. Akkor ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr?

Nevezz valakit hízelgőnek, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hajbókolónak, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át hízeleg és egy életen át hajbókol. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hajbókolónak. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez a bolondság legmagasabb foka.

Nem az a legnagyobb bolond, aki tudja magáról, hogy ő bolond; nem az a tévelyedett el igazán, aki tudja, hogy tévelyeg. Aki igazán eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; a legnagyobb bolondból élete végéig sem lesz okos. Amikor három ember együtt utazik valahová, és az egyik eltévelyedik, akkor is eljutnak a céljukig, mert csak a kisebbség tévelygett el. De ha már ketten tévelyegnek el, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a többség tévelygett el. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár tudom az irányt, az emberek mégsem fognak követni. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön vigyorognak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a csőcselék szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja**. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár nagyon szeretném az embereket egy meghatározott irányba terelni, de ez hogyan is volna lehetséges? És ha annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok képes ezt megtenni, mégis erőltetem, akkor az szintén egyfajta tévelygés. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senkinek sem okozok aggodalmat***.

Egy leprás nő az éjszaka közepén szüli meg gyerekét. Azonnal lámpásért szalad, hogy megnézze, mert attól retteg, hogy az újszülött őrá hasonlít****.

 

(*Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

**Burt Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Éppen úgy, mint a két utazó esetében, akik együtt tévelyegnek, ezért sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

***James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel tudom megosztani a fájdalmamat?”

 

****Ez a mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték*, amikor Cse-csang Man-csi így szólalt meg:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez**. Ezért keveredik bajba.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világot jól kormányozzák – felelt Cse-csang Man-csi - Ha ez már azelőtt is így történt volna, akkor miért választották volna ki a Jü törzs emberét a kormányzásra? A Jü törzs embere gyógyírt hozott a sebre, műhajat adott egy megkopaszodott embernek vagy gyógyszert annak, aki már megbetegedett. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki gyógynövényeket szed és komor, aggodalmas kifejezést vágva adja szeretett édesapjának. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülik, a tehetségest nem alkalmazzák. A feljebbvalók olyanok, mint egy fa felső ágai, az emberek pedig mint a mezőkön élő őzek. Helyesen cselekednek, pedig nem tudják, hogy ez az igazságosság (ji). Szeretik egymást, de nem tudják, hogy ez az emberiesség (ren/zsen). Őszinték, de nem tudják, hogy ez a hűség (xin/hszin). Megbízhatóak, de nem tudják, hogy ez a jó sors. Egyszerű mozdulatokkal segítik egymást, de nem tudják, hogy ez a nagylelkűség. Éppen ezért tetteik nem hagynak nyomot, dolgaikat nem jegyzik fel sehol.

 

(*Ha ez a rész valós személyekről szól, akik az akkori csapatokat szemlélték, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

**”Jü törzs embere” vagyis Sun.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy tengeri öbölhöz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel*, aki így szólította meg:

-- Hová mész?

-- A nagy öbölhöz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy öböl olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel**? Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – [A bölcs] olyan hivatalnokokat jelöl ki, akik pontosan arra a tisztségre alkalmasak és olyanokat nevez ki, akik megfelelő képességűek. A körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. A tetteit és szavait természetes, belülről jövő módon használja, ezáltal az egész Ég alatti világ átalakul. És akkor egy kézlegyintésére vagy egy arcrezdülésére kivétel nélkül mindenki a világ négy sarkából köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere a gondolat-nélküliben pihen, tervek nélkül halad. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen” vagy mi „szép” és „csúnya”. Az örvendezteti meg, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az nyugtatja meg, ha szétosztja azt, amije van. Szomorú, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját. Tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár hatalmas a gazdagsága és vagyona, nem tudja, honnan származnak ezek. Több, mint elegendő az ennivalója és innivalója, de nem tudja, hogy honnan érkeznek. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- Az ő szelleme felemelkedik, felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája feloldódik. Ezt úgy hívják, hogy a mérhetetlenség ragyogása. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Megpihen az Ég és a Föld örömében, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti formájához. Ezt hívják zavaros homály [állapotának].

 

(*A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burt Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

**Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban kóborolt, és útja visszafelé Jin/Csin államon keresztül vezetett. A Han folyó déli partja mentén járt éppen, amikor megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Nagyon kevés erőfeszítést igényelnek és kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét és Ce-kung-ra nézett.

-- Hogyan működik? – kérdezte tőle.

-- Ezt a szerkezetet fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész mérges arckifejezést vágott, majd nevetve így szólt:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket és azzal dicsekedjenek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik egymagukban hangoztatják szomorú szólamaikat, így vásárolva hírnevet az Ég alatt? A legjobban tennéd, ha elfelejtkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, eldobnád testi formádat, és akkor talán képes volnál megközelíteni a Tao-t. De amíg azt sem tudod, hogyan irányítsd magad, addig honnan is tudhatnád, hogyan irányítsd a világot? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung döbbenten elsápadt el. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg*.

Ekkor egyik tanítványa szólalt meg:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkban az igazra kell törekedni, tevékenységeinkben pedig a sikerre. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most úgy tűnik nekem, hogy ez nem így van. Aki erősen tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Útján (Tao) jár. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékony gépek, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem fog oda menni, ahová nem akar, nem fogja azt csinálni, amit szív-elméje helytelenít. Azt is büszke módon figyelmen kívül hagyná, ha az egész Ég alatti világ őt dicsérné és egyetértene vele. Akkor is nyugodt volna és nem foglalkozna vele, ha az egész Ég alatti világ őt hibáztatná és elítélné. Az egész Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója**- mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem tudja irányítani, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, mi volna az, amit te és én tanulhatnánk belőle?

 

(*1 li körülbelül 500 méter.

**Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burt Watson meglátása szerint az utolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien meglátogatta Csi Csö-t és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója kérlelt, hogy adjak neki tanácsokat. Elutasítottam, de nem akart elengedni, így mondanom kellett neki valamit. Nem tudom, hogy tanácsom helyes volt vagy sem, ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam Lu uralkodójának: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne a népedből nem engedelmeskedni?

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, az uralkodók és királyok erényéről (de) szóló szavaid éppen olyan hiábavalóak, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa - egyik sem célravezető*. Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, akkor veszélybe sodorná magát, tornyai vagy teraszai közé húzódna számos [vagyon]tárgyával együtt. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor Jao-t és Sun-t valóban fivéreiként kellene-e tisztelnie népének tanításának módja miatt? Vagy nem tudatosan, de úgy tekinteni rájuk, mint öccseire**? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de) és megnyugodjanak benne.

 

(*Ez a hasonlat a IV. fejezet 5. részében olvasható.

 

**A konfuciánusi elvek szerint az idősebbeket a fiatalabbak részéről feltétlen tisztelet és engedelmesség illeti meg.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)