(XIII. 4.) Az Égi Út

4. A kezdet a feljebbvalókon múlik, a részletek az alattvalókon; a lényeget az uralkodó határozza meg, a kidolgozást a miniszterei hajtják végre. A három sereg és azon belül az ötféle fegyvert használó katonák irányítása - ezek az erény jelentéktelen részletei*. A jutalmak és büntetések haszna és kára, az ötféle büntetés alkalmazása– ezek a nevelés jelentéktelen részletei**. Szertartások, törvények, mérlegelések, számítások, vizsgálatok, formák és nevek gondos összevetése – ezek a jó kormányzás jelentéktelen részletei***. A harangok és dobok hangja, a tollak és a hadizászlók állása – ezek a zene jelentéktelen részletei****. Jajveszékelés, durva ruházat, kenderből készült homlokpánt és karszalag, a különböző szintű temetkezési szertartások – ezek a gyász jelentéktelen részletei. Ez az öt jelentéktelen részlet szükséges a tiszta szellem működéséhez és a szív-elme képességének kifejlesztéséhez azelőtt, hogy használatba kerülnének. Ezeket a jelentéktelen részleteket ismerték a régi időkben, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Az uralkodó halad elől, a minisztere követi; az apa halad elől, a fia követi; az idősebb fivér halad elől, az öccse követi; az idős halad elől, a fiatal követi; a férfi halad elől, a nő követi; a férj halad elől, a feleség követi. Elől halad a tiszteletreméltóbb és követi az alacsonyabb rangú, ugyanez az Ég és a Föld sorrendje is. Ezért a bölcs őket tekinti példának*****.

Az Ég tiszteletreméltóbb, a Föld alacsonyabb rangú – ez a szellemi megvilágosodásuk sorrendje. Tavasz és nyár halad elől, ősz és tél követi őket – ez a négy évszak sorrendje. A tízezer dolog folyamatos változása és növekedése során minden gyökérnek és minden sarjnak meghatározott helye és rá jellemző formája van – ez a kifejlődés és hanyatlás, az átalakulás és változás állandó áramlása.

Ha a legtökéletesebb szellemiségűeket, az Eget és a Földet is megkülönböztetik aszerint, hogy melyik tiszteletreméltóbb és melyik az alacsonyabb rangú, és amelyek ennek megfelelő rangsorral és sorrenddel rendelkeznek, akkor még inkább igy kellene lenni az emberek között. Az ősök templomában tiszteljük a rokonainkat; az udvarban tiszteljük a rangot; a falvakban tiszteljük az időseket; a hivatali ügyekben tiszteljük az arra érdemeseket. Ez a nagy Út (Tao) sorrendje.

Ha az Útról beszélünk, de tagadjuk ezt a sorrendet, akkor magát az Utat is tagadjuk. Ha egy olyan Útról beszélünk, amit tagadunk, akkor hogyan is tudnánk azt követni?

 

(*A „három sereg” egy akkori kínai feudális állam három részre osztott seregét jelenti. Az „ötféle fegyver” általában a dárda/lándzsa, az alabárd, a harci fejsze, a pajzs és az íj, bár létezik másfajta felsorolás is.

 

**Az ötféle büntetés általában tetoválás/tüzes vassal való jelölés, orrlevágás, láblevágás, kasztrálás és halál. 

Ebben a 4.  részben a konfuciánusi elvek közé legista tanítás is keveredik. A legizmus szerint az uralkodónak teljhatalommal kell rendelkezni, aki nem feltétlenül erényes. Sokkal inkább azt kell figyelembe vennie, hogy mi hasznos az állam számára. Az embereket jutalmakkal és büntetésekkel, vagyis elsősorban törvényekkel kell irányítani.

***A legizmus elvárása szerint ezek az érdemes (azaz az uralkodóhoz hű) hivatalnokok feladatai közé tartoznak.

****A zenéhez hozzátartozik a tánc is. Burt Watson értelmezése szerint itt olyan táncról van szó, amit tollakkal és jak farkából készült bojtokkal táncolnak, míg mások szerint inkább valamiféle hadifelvonulásról, amin sisaktollakat és hadizászlókat használnak.

*****A konfucianizmussal szemben a legizmus elutasította a patriarchális társadalmi viszonyokat és a hagyományokat. Úgyhogy feltehetően ettől a bekezdéstől kezdve a továbbiakban már a konfuciánusi behatás érvényesül)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Legizmus

 

(XIII. 3.) Az Égi Út

 

3. A császárok és királyok erénye az Eget és Földet tekinti ősének, az Utat (Tao) és erényét mesterének, a nem-cselekvést állandó szabályának. Nem-cselekedve az egész Ég alatti világot a szolgálatukba állíthatják, mégsem fáradnak el. Cselekedve ők fogják szolgálni az egész Ég alatti világot, mégis elfáradnak bele. Ezért a régi korok emberei nagyra értékelték a nem-cselekvést.

Ha a feljebbvalók a nem-cselekvést választják és az alattvalók szintén a nem-cselekvést választják, akkor az alattvalók és feljebbvalók ugyanazon az erényen fognak osztozni. És ha az alattvalók és a feljebbvalók ugyanazon az erényen osztoznak, akkor nem lesz többé alattvaló. Ha az alattvalók a cselekvést választják és a feljebbvalók szintén a cselekvést választják, akkor a feljebbvalók és az alattvalók ugyanazon az Úton (Tao) osztoznak. És ha a feljebbvalók és alattvalók ugyanazon az Úton (Tao) osztoznak, akkor nem lesz többé uralkodó. Éppen ezért a feljebbvalóknak a nem-cselekvést kell választaniuk, hogy szolgálatukba állítsák az egész Ég alatti világot. Az alattvalóknak a cselekvést kell választaniuk, hogy szolgálják az egész Ég alatti világot. Ez megváltoztathatatlan, örök szabály.

Ezért az Ég alatti világ egykori királyai nem tervezgettek, bár tudásuk átívelt Égen és Földön; nem mondtak véleményt, bár képesek voltak megkülönböztetni a tízezer dolgot; nem cselekedtek, bár kiválóbb képességekkel rendelkeztek akárkinél a négy tenger határain innen. Az Ég nem hoz létre semmit, a tízezer dolog mégis átalakul. A Föld nem nevel semmit, a tízezer dolog mégis növekedik. A császárok és királyok nem cselekednek, mégis minden az Ég alatt kiteljesedik. Ezért mondják: „Nincs szellemibb az Égnél, nincs gazdagabb a Földnél, nincs nagyszerűbb a császároknál és a királyoknál”. És ezért mondják azt is: „A császárok és királyok erénye vetekszik az Égével és Földével”. Ez a helyes útja az Ég és a Föld megzabolázásának, a tízezer dologgal való együtt haladásnak és a tömegek fölötti uralkodásnak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 2.) Az Égi Út

2. Az Ég és Föld erényének tiszta megértését úgy nevezik, hogy a "Nagy Forrás" és a "Hatalmas Ős. Aki összhangba kerül az Éggel és egyezségre jut mindennel az Ég alatt, az összhangba kerül az emberekkel. Ezt az emberekkel való összhangot „emberi örömnek” nevezik, az Éggel való összhangot „égi örömnek” nevezik.

Így szólt Csuang Ce:

-- Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm! Összekeveri a tízezer dolgot, mégsem igazságos. Nagylelkűsége tízezer generáción átível, mégsem könyörületes. Időtlen idők óta létezik, mégsem öreg. Beborítja az eget, fenntartja a földet, minden testet ő farag és alakít ki, mégsem ügyes*. Ezt nevezik égi örömnek.

Azt mondják: „Aki megérti az égi örömöt, az az Eget (természetet) követi életében és a dolgokkal együtt alakul halálakor. Amikor nyugalomban van, a jin erényén osztozik; amikor cselekszik, a jang áramlatán osztozik”. Ezért aki megérti az égi örömöt, nem teszi ki magát az Ég haragjának, sem az emberek bírálatának, nem bonyolódik bele világi dolgokba, nem dorgálják meg a szellemek. Ezért mondják: „A mozgása az Égé, a nyugalma a Földé.  Amikor a szív-elméje nyugalomban van, ő az egész világ királya; a szellemek nem hatnak rá és lelke nem ismer kimerülést. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, a tízezer dolog alárendeli magát neki” – ez azt jelenti, hogy üressége és nyugalma elér az Égig és a Földig, otthonosan mozog a tízezer dologgal. Ez az, amit égi örömnek hívnak. Ez az égi öröm a bölcs szív-elméje, ami által az egész Ég alatti világot táplálja.

 

(*Ez hasonló ahhoz, amit a VI. fejezet 13. és a 7. részében olvashattunk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 1.) Az Égi Út*

 

1. Az Égi Út folyamatos működésben van és nem halmozódik fel [a hatása], ezért a tízezer dolog tökéletességhez jut általa**. A császárok Útja folyamatos működésben van és nem halmozódik fel, ezért az egész Ég alatti világ hozzájuk tér meg. A bölcsek Útja folyamatos működésben van és nem halmozódik fel, ezért a tengereken innen minden aláveti magát nekik. Aki az Eget érti***, járatos a bölcsek tanításában és követi a császárok, királyok erényét mindenütt a világegyetem hat irányában és négy sarkában, az önmagából fakadón, természetes módon cselekszik és öntudatlanul nyugodt.

A bölcs nem azért nyugodt, mert azt mondják, hogy a nyugalom jó. A nyugalmának oka az, hogy a tízezer dolog nem tudja felkavarni az szív-elméjét. A nyugodt víz a [föléje hajoló ember] szakállát és a szemöldökét tisztán visszatükrözi. Olyan tökéletes a szintje, hogy az ügyes asztalos akár mérésre is használhatja. És ha a nyugodt víz ilyen tisztasággal bír, akkor milyen lehet a tiszta szellem! A bölcs nyugodt szív-elméje az Ég és a Föld tükre, a tízezer dolog visszatükröződése.

Üresség, nyugalom, higgadtság, simaság, békesség, csend, nem-cselekvés – ez az Ég és Föld mérőrúdja, az Út (Tao) és erényének (de) lényege. Ezért a császárok, a királyok és a bölcsek megpihennek bennük. Megpihenve üresek lesznek, üresen megtelnek; ez pedig maga a teljesség. Üresen nyugalomba kerülnek; nyugalomban mozgásba lendülnek, mozgásba lendülve sikert érnek el. Nyugalomban megpihennek a nem-cselekvésben; megpihenve a nem-cselekvésben megbízásokat hoznak létre a hivatali ügyek elintézésére. A nem-cselekvésben megpihenve elégedettek lesznek. Aki elégedett, azt elkerüli a gond és a baj, így életének évei megsokasodnak.

Üresség, nyugalom, higgadtság, simaság, békesség, csend, nem-cselekvés a tízezer dolog gyökere. Ha valaki ezt megérti, olyan dél felé néző uralkodó válik belőle, mint Jao volt. Ha valaki ezt megérti, olyan észak felé néző miniszter válik belőle, mint Sun volt****. Ezzel a megértéssel egy kiemelkedő szintű állás betöltése a császárok, királyok - az Ég fiának - erénye. Ezzel a megértéssel egy alacsony szintű állás betöltése a sötét bölcsek és az egyszerű királyok Útja. Akik ezzel a megértéssel elvonulnak és gondtalanul vándorolnak, azok elnyerik a folyók, tavak, hegyek és erdők remetéinek csodálatát. Akik ezzel a megértéssel visszatérnek a világi életbe és felajánlják segítségüket, azok hírnevet és érdemet szereznek, és minden az Ég alatt eggyé válik.

[Az ilyen emberek] nyugalomban bölcsekké válnak, cselekvésben királyokká. Aki megpihen a nem-cselekvésben, azt tisztelik, és aki olyan sima és egyszerű, mint a megmunkálatlan fa, azzal senki az Ég alatt nem fog vetélkedni a kiválóságért.

 

(*Victor H. Mair meglátása szerint e fejezet szerzője nem csupán összegyúrja a taoista és konfucianista gondolatokat, hanem egyenesen alárendeli a taoista metafizikát a konfucionista elveknek. A hagyományos hierarchia, a társasági szabályok és a törvények melletti ilyen jellegű érvelés teljesen távol áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetektől és a Vegyes fejezetek jó néhány részétől. Ez a XIII. fejezet a végefelé jóval hitelesebbé válik Lao Ce megjelenésével.

**"Égi Út" vagy Természettörvény, a dolgok természetes folyamata.

***Vagyis a dolgok természetes folyamatával tisztában van.

****Sun miniszterként szolgált Jao uralkodása idején. Mivel közvetlen leszármazottja helyett Jao Sun-t tette meg utódjául, ezért Sun az ideális miniszter jelképévé vált.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XII. 15.) Ég és Föld

15. Egy százéves fából áldozati tálakat faragnak, amiket zöld és sárga mintával díszítenek, a forgácsokat pedig az árokba dobják. Ha szépség szempontjából összehasonlítjuk az áldozati tálakat az árokba dobott forgácsokkal, akkor természetesen észrevesszük a különbséget közöttük. Abban azonban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét (xing/hszing). A rabló Cse és Zeng (Sen) vagy Si (Jü) különböznek egymástól tetteikben és az igazságosság (ji) gyakorlásában, de abban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét.

Öt dolog van, ami miatt a veleszületett természet elveszik. Első az, amikor az öt szín összezavarja a szemet és megfosztja a tiszta látástól. A második az, amikor az öt hang összezavarja a fület és megfosztja a tiszta hallástól. A harmadik az, amikor az öt illat izgatja az orrot és eldugítja a homlokot. A negyedik az, amikor az öt íz eltompítja a szájat, és megfosztja az ízérzékelés örömétől. Az ötödik az, amikor a kedvelések és ellenérzések megzavarják a szív-elmét és a veleszületett természetet nyughatatlanná és könnyelművé teszik. Ez az öt dolog mind ártalmas az életre. És mégis Jang Csu (Jang Ce) és Mo Ti (Mo Ce) követői önelégülten járnak fel-alá és azt gondolják, hogy megvalósítottak valamit. De én ezt nem nevezném „megvalósításnak”.

Amikor egy megvalósítás korlátoz, szorongást vagy fájdalmat okoz, akkor az lehet-e valódi megvalósítás? Ha igen, akkor kijelenthetjük, hogy a ketrecben tartott galambok és a baglyok szintén megvalósítottak valamit. Ugyanis a kedvelések és ellenérzések, a hangok és színek olyanok, mintha gyúlékony rőzsét halmoznának fel bensőjükben, míg bőrsapkáik, szalakóta tollal díszített kalapjaik, hivatalnoki táblácskáik és hosszú övzsinórjaik kívülről fegyelmezi őket. Bensőjükben rőzsével kitömve, kívül pedig kötelékekkel körbekötözve tekintgetnek mindenfelé, és még így gúzsba kötve is azt gondolják, hogy megvalósítottak valamit. Ha ez így van, akkor a megláncolt csuklójú, ujjszorítós bűnözők vagy a ketrecbe, börtönbe zárt tigrisek és a leopárdok szintén megvalósítottak valamit**.

 

(*Mo Ti vagy Mo Ce ókori kínai filozófus követőit a II. fejezet 3.részében említik először. Jang Csu vagy Jang Ce VII. fejezet 4.részében tűnik fel.

** Ebben a részben a szerző újra megemlíti a rabló Cse-t, Zeng-et és Si-t és ismét értekezik a színekről, hangokról, illatokról és egyebekről. Feltételezhető, hogy ez eredetileg a VIII. vagy a X. vagy a XI. fejezetekhez tartozott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. Az a kötelességtudó fiú, aki nem kényezteti el szüleit, a legjobb fiú. Az a hűséges miniszter, aki nem hajbókol, a legjobb miniszter. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény egyáltalán nem tartja kötelességtudónak. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény nem tartja hűségesnek*. De ez minden másban is így van? Ha egy ember egyetért mindennel, amivel a közvélemény is egyetért és jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor őt senki nem nevezi hajbókolónak és hízelgőnek. Akkor ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr?

Nevezz valakit hízelgőnek, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hajbókolónak, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át hízeleg és egy életen át hajbókol. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hajbókolónak. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez a bolondság legmagasabb foka.

Nem az a legnagyobb bolond, aki tudja magáról, hogy ő bolond; nem az a tévelyedett el igazán, aki tudja, hogy tévelyeg. Aki igazán eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; a legnagyobb bolondból élete végéig sem lesz okos. Amikor három ember együtt utazik valahová, és az egyik eltévelyedik, akkor is eljutnak a céljukig, mert csak a kisebbség tévelygett el. De ha már ketten tévelyegnek el, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a többség tévelygett el. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár tudom az irányt, az emberek mégsem fognak követni. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön vigyorognak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a csőcselék szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja**. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár nagyon szeretném az embereket egy meghatározott irányba terelni, de ez hogyan is volna lehetséges? És ha annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok képes ezt megtenni, mégis erőltetem, akkor az szintén egyfajta tévelygés. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senkinek sem okozok aggodalmat***.

Egy leprás nő az éjszaka közepén szüli meg gyerekét. Azonnal lámpásért szalad, hogy megnézze, mert attól retteg, hogy az újszülött őrá hasonlít****.

 

(*Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

**Burt Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Éppen úgy, mint a két utazó esetében, akik együtt tévelyegnek, ezért sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

***James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel tudom megosztani a fájdalmamat?”

 

****Ez a mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték*, amikor Cse-csang Man-csi így szólalt meg:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez**. Ezért keveredik bajba.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világot jól kormányozzák – felelt Cse-csang Man-csi - Ha ez már azelőtt is így történt volna, akkor miért választották volna ki a Jü törzs emberét a kormányzásra? A Jü törzs embere gyógyírt hozott a sebre, műhajat adott egy megkopaszodott embernek vagy gyógyszert annak, aki már megbetegedett. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki gyógynövényeket szed és komor, aggodalmas kifejezést vágva adja szeretett édesapjának. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülik, a tehetségest nem alkalmazzák. A feljebbvalók olyanok, mint egy fa felső ágai, az emberek pedig mint a mezőkön élő őzek. Helyesen cselekednek, pedig nem tudják, hogy ez az igazságosság (ji). Szeretik egymást, de nem tudják, hogy ez az emberiesség (ren/zsen). Őszinték, de nem tudják, hogy ez a hűség (xin/hszin). Megbízhatóak, de nem tudják, hogy ez a jó sors. Egyszerű mozdulatokkal segítik egymást, de nem tudják, hogy ez a nagylelkűség. Éppen ezért tetteik nem hagynak nyomot, dolgaikat nem jegyzik fel sehol.

 

(*Ha ez a rész valós személyekről szól, akik az akkori csapatokat szemlélték, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

**”Jü törzs embere” vagyis Sun.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)