(XIX. 6.) Az élet teljes megértése

6. Az imádkozó¹ négyszögletesre vágott fekete köpenyében a disznóólhoz lépett, és így szólt a disznókhoz:

-- Miért féltek a haláltól? Három hónap alatt felhizlallak benneteket. Aztán tíz napon át önmegtartóztatást gyakorlok, három napon keresztül böjtölök. Majd szétterítem a fehér nádszőnyeget a padlón, és felfektetem lapockátokat és combotokat a faragott áldozati állványra – ez rendben van, ugye?

A disznók helyében így válaszolt volna saját magának:

-- Jobb lenne, ha pelyvát és korpát adnál nekünk, és itt tartanál bennünket az akolban.

Ami őt magát illeti, szeretne továbbra is magasrangú hivatalnokként élni, és szeretné, ha halála után díszes halottaskocsin, tollas koszorúk között vinnék a sírhoz. Ezzel ő nagyon is elégedett lenne. Ugyanezt kínálja a disznóknak, de azok nem kérnének belőle. Így hát van-e különbség közötte és a disznók között?²

 

(¹Ő vezette az ősöknek szóló áldozati szertartást.)

 

²Az ő magasrangban leélt élete és díszes temetése teljes mértékben ugyanaz, mint a disznók felhízlalása és szertartásos feláldozása; gyakorlatilag mindkettő értéktelen, felesleges külsőség.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 5.) Az élet teljes megértése

5. Tien Kaj-cse elment Vej-hez, Csou állam hercegéhez.¹ A herceg ezt mondta neki:

-- Hallom, hogy mestered, Csu Hszien tanulmányozza az életet. Te a társaságához tartozol, mit hallottál tőle ezzel kapcsolatban?

Tien Kaj-cse így válaszolt:

-- Mit kellett volna hallanom a mestertől? Hiszen én csak a kertjét söpröm, és kapuját őrzöm.

-- Ne szerénykedj, Tien mester! Szeretnék többet is hallani.

-- Hallottam a mester egy mondását – felelte Tien Kaj-cse -: „Aki jól táplálja az életet, az olyan, mint a pásztor. Figyeli a lemaradó juhokat, és visszatereli a többihez.”

-- Ez mit jelent? – kérdezte Vej herceg.

-- Lu államban élt San Pao – kezdte válaszát Tien Kaj-cse – A hegyek között lakott, csak vizet ivott, és nem foglalkoztatták az olyan emberi ügyek, mint haszon vagy nyereség. És bár hetvenéves volt, még mindig olyan volt az arca, mint egy kisgyereké. Szerencsétlenségére egyszer találkozott egy éhes tigrissel, aki megölte, és felfalta őt. Aztán ott volt Csang Ji. Nem volt olyan befolyásos család vagy fényűző palota, ahol ne igyekezett volna tiszteletét tenni. Negyvenéves korában lázas beteg lett, és meghalt. San Pao táplálta bensőjét, és a tigris megette a külsőjét. Csang Ji táplálta külsőjét, és a betegség megtámadta a bensőjét. Mindketten elmulasztották visszaterelni a lemaradóikat.

Konfuciusz mondta: „Ne vonulj vissza magadat elrejtve, ne lépj elő magadat csillogtatva; állj középen szilárdan! Aki ezt a három szabályt követi, annak tökéletes lesz a hírneve. Mindenki tart az utazás veszélyeitől, így amikor meghallják, hogy tízből egy utazót megöltek, apák és fiúk, idős és fiatal testvérek figyelmeztetik egymást, hogy legyenek óvatosak, és csak fegyveres kísérettel induljanak útnak. Ez bölcs dolog, ugye? Ám létezik olyan veszély is, aminek alvómatracukon vannak kitéve az emberek, vagy mialatt esznek és isznak.² De senki nem figyelmezteti őket, ami pedig nagy hiba!”

 

(¹A szereplőkről nincs bővebb információ, nem tudni, hogy pontosan kik ők.

 

²A valódi veszélyek, a betegségek, a halál a legtöbb esetben nem kívülről, látványos módon érkeznek, hanem belülről fakadnak, tudatlanság, nemtörődömség, egészségtelen, önpusztító életmód stb. formájában.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 4.) Az élet teljes megértése

4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:¹

-- Amikor egyszer a Sang-sen-öblön keltem át, hajónkat a révész természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható ez a bámulatraméltó kormányzás?” Azt válaszolta: „Természetesen. Egy jó úszó hamar megtanulhatja. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is képes elkormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit jelent ez?

-- „Egy jó úszó hamar megtanulhatja", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat”, mert ő akként tekint a mély vízre, mintha szárazföld lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.

Aki egy íjászversenyen egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt, az ügyesen lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.

 

(¹Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a Lie-ce II. fejezet 8. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el.¹ Ott egy púpos emberre lett figyelmes, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel szedegetné őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam a boton való egyensúlyozást. Amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak egy pár kabócát vétek majd el. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak minden tizedik kabócát fogom elvéteni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne, és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld, vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem pillantok oldalra, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult, és így szólt:

-- Ahol a szándék osztatlan, ott a szellem egy pontra összpontosul. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

(¹Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz:¹

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne, és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy őrzi a tiszta életpáráját² – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze ügyességéhez vagy merészségéhez. Ülj le mellém, és elmagyarázom neked! Minden, aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az dolognak számít. Így hát hogyan is lehetne egyiket szétválasztani a másiktól? Vagy lehet-e különb egyik a másiktól? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám a dolgok a formanélküliségből erednek, és a változatlanságban nyugodnak el. Ha valaki ezt a legmagasabb fokon megvalósítja, annak útjába állhat-e bármi? A túlzások nélküliben időzik, elrejtőzik a kezdetnélküliségben, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de), és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember megőrzi az égi tulajdonságait, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme teljes. Nem volt tudatában annak, hogy felült a kordéra, és annak sem, hogy leesett róla. Élet és halál, rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül bármivel szembenézni. Ha ő ennyire meg tudja tartani a bortól kapott egységét, mennyivel inkább meg tudja tartani az, aki egységét az Égtől kapja! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ez lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao. Ne azt fejlesszük ki, ami az ember természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit, de nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit sem, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához.³

(¹Ez a rész, az utolsó bekezdés kivételével, megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

²Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

³Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 1.) Az élet teljes megértése

1. Aki megérti az élet valódi természetét, az nem töri magát valami olyanért, ami az élethez nem szükséges. Aki megérti a sors valódi természetét, az nem töri magát valami olyanért, ami meghaladja a tudást. A testünk táplálásának alapvető előfeltétele, hogy anyagi dolgokhoz jussunk. Ám megesik az is, hogy a szükségesnél több áll rendelkezésünkre, testünk mégis táplálék nélkül marad. Az életünk alapvető feltétele, hogy az élet ne hagyja el a testet. Ám megesik az is, hogy az élet nem hagyja el a testet, az élet mégis elenyészik.¹ Amikor érkezik az élet, nem lehet visszautasítani, és amikor távozik, nem lehet visszatartani.

Milyen szomorú, hogy az emberek az egész világon azt gondolják, hogy az életük megtartásához elegendő a testük táplálása! Viszont, ha a test táplálása nem elegendő az élet megtartásához, akkor mi volna elegendő? Bár [a test táplálása] nem elegendő, mégis meg kell tenni, hacsak nem akarunk mindent feladni.

Ha valaki mégis mindent fel akar adni a testéért, akkor az a legjobb, ha elhagyja a világot (azaz a világ elvárásait). Azáltal, hogy elhagyja a világot, megszűnnek kötelezettségei. Azáltal, hogy megszűnnek kötelezettségei, hibátlanná és egykedvűvé válik. Azáltal, hogy hibátlan és egykedvű, megújul az élete. Azáltal, hogy megújul az élete, közel kerül [a Tao-hoz].

De miért elegendő, ha az ember elhagyja a világi ügyeket, és miért elegendő, ha elfelejtkezik az életről? Ha elhagyja a világi ügyeket, a teste nem merül ki. Ha elfelejtkezik az életről, az életereje nem csökken. Amikor teste teljes, és életereje újra egész, eggyé válhat az Éggel. Ég és Föld a tízezer dolog apja és anyja. Amikor egyesülnek, kialakul a testi forma, amikor szétválnak, újra kezdődik minden. Akinek teste és életereje nem szenved csorbát, arra azt mondjuk, hogy képes átalakulni. [Az ilyen ember] életerőben egyre erősödve visszatér, hogy az Ég segítőjévé váljon.

 

(¹Nem tudni pontosan, hogy itt milyen állapotra gondolt a rész írója, mivel az ókori kínai felfogás többféle lélek létezését tételezte fel.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XVIII. 6.) Tökéletes boldogság

 

6. Egyik utazása során Lie Ce az út szélén eszegetett, amikor meglátott egy százéves koponyát. Széthúzta az útszéli gazt, és a koponyára mutatott:

-- Csak te és én tudjuk, hogy sosem haltál meg, és sosem éltél. Te tényleg rosszul érzed magad? És én tényleg boldog vagyok?

A dolgok magjai rejtélyes módon alakulnak át. Ha vízbe kerülnek, szálakká állnak össze. A víz partján algák lesznek. A dombokon és magaslatokon útifűként nőnek. Ha ezek az útifüvek termékeny talajra lelnek, akkor szarkaláb lesz belőlük. A szarkaláb gyökerei lárvákká alakulnak át, leveleik pedig pillangókká. A pillangókból rövid idő múlva olyan rovarok fejlődnek, amelyek a tűzhely alatt szaporodnak. Úgy néznek ki, mint a levedlett bőr, és úgy hívják őket, hogy házitücsök. Ezer nappal később a házitücskök madarakká alakulnak, amiknek a neve „kiszáradt, maradék csont”. A „kiszáradt, maradék csont” nyálából ködös permet születik, a ködös permet pedig az ecet szülőanyja. Muslicák születnek az ecet szülőanyjából, sárga keringőbogár a megbüdösödött borból, apró legyek a rohadó hernyókból. Ha a mezei ruta olyan bambuszt poroz be, ami nem hajtott rügyet már régóta, akkor abból zöldikék keletkeznek. A zöldikékből leopárdok lesznek, a leopárdokból a lovak és a lovakból az emberek. Az emberek aztán újra belépnek a gépezetbe. Mind a tízezer dolog ebből a gépezetből ered, és mind oda tér vissza.¹

 

(¹Ez a teljes 6. rész a másik nagy "taoista klasszikus", a Lie-ce I. fejezetének 4. részében is megtalálható. Ez utóbbiban jóval hosszabban taglalják a „dolgok magjainak rejtélyes átalakulását”. A „magok" átalakulásának leírása az ókori kínai természetfelfogást tükrözik, így a bennük szereplők értelmezése nem egységes. Az általam forrásul használt fordítók közül csak Victor H. Mair fordítja le a bizarr élőlények/dolgok neveit, a többiek, James Legge, Burton Watson és Martin Palmer sok esetben meghagyják az eredeti kínai elnevezéseket, így még nehezebb megtudni, hogy miféle élőlényeket/dolgokat említenek e felsorolásban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)