(XXI. 4.) Tien Ce-fang

4. Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, aki éppen frissen mosott, vállán szétterített haját szárítgatta. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nem is ember lenne. Konfuciusz várakozott egy kis ideig, majd előre lépve ekként szólította meg:

-- Rosszul láttam volna vagy tényleg így néztél ki? Uram, az előbb a tested olyan merevnek tűnt, mintha egy öreg, kiszáradt fa lenne. Mintha mindent magad mögött hagyva, az emberiségről leválva, magányosan állnál.

-- Hagytam, hogy szív-elmém a dolgok kezdetében vándoroljon – felelte neki Lao Tan.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- A szív-elme annyira korlátozott, hogy nem képes megérteni, a nyelv annyira kötött, hogy nem képes elmondani. Ennek ellenére megpróbálom nagyvonalakban elmagyarázni. A tökéletes jin kemény és hideg, a tökéletes jang fényes és csillogó. A kemény és hideg az Égből jön; a fényes és csillogó a Földből keletkezik*. Ez a kettő egymással keveredve összhangba kerül, ebből születik meg minden, ami él. Könnyen lehet, hogy valami irányítja ezt az egészet, de ennek a valaminek még senki nem látta az alakját vagy formáját. Elbomlás és növekedés, teljesség és üresség, egyszer sötét, egyszer fényes; a nap váltakozása, a hold fázisai – ez a folyamat zajlik nap nap után, de senki nem látta azt, ami okozza. Az élet valamiből kivirágzik, a halál valamibe visszatér. Kezdet és vég folyamatosan egymást éri, senki nem tudja, hogy hol fejeződik be egyik vagy másik. Ha ez nem így van, akkor kitől ered ez az egész?

-- Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy hagyod a szív-elmédet vándorolni? – érdeklődött Konfuciusz.

-- A tökéletes szépség és a tökéletes boldogság elérését jelenti. Aki eléri a tökéletes szépséget és a tökéletes boldogságban vándorol, az a tökéletes ember.

-- Elmondanád, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? – kérdezte Konfuciusz.

-- A fűevő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a legelő. A vízben élő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a patak. Azért nem, mert a kis átalakulásokat el tudják fogadni a nagyobb állandóság elvesztése nélkül. Így öröm, harag, szomorúság és boldogság sosem telepszik meg bennük. Az Ég alatti világban a tízezer dolog az Egyben egyesül. Ha elérik az Egyet és azonossá válnak vele, akkor a négy végtagjuk és testük száz ízülete porrá és kosszá válik. Élet és halál, kezdet és vég olyanná válik, mint a nappal és az éjszaka váltakozása, ezért semmi sem zavarja őket össze. Az ilyen apróságok, mint nyereség vagy veszteség, jó vagy rossz szerencse pedig még annyira sem.

Akik úgy hagyják el hivatali rangjukat, mintha az egy sárdarab volna, tudják, hogy személyük értékesebb bármilyen rangnál. Az érték az emberben lakozik és nem fog elveszni a rang megváltozásával. És mivel a tízezer átalakulás vég nélkül folyik, melyik volna képes arra, hogy felkavarja a szív-elmét? Aki már gyakorolja a Tao-t, mindezt felfogja – felelte Lao Tan.

-- Mester, erényed (de) az Ég és Föld hasonmása, mégis használod ezeket a tökéletes szavakat, hogy műveld szív-elmédet**. Létezett olyan nemes ember a múltban, aki ezeket kimondta?

-- Ez nem így van! A víz folyása magától olyan, nem szándékos cselekedet. Ugyanez a tökéletes ember kapcsolata az erényhez (de). Nem műveli, mivel az erény (de) mindenre hatással van. {A tökéletes ember} éppen úgy magától olyan, mint az Ég magassága, mint a Föld szilárdsága, mint a nap és hold fényessége. Miért kellene fejleszteni? – kérdezett vissza Lao Tan.

Konfuciusz hazatérvén, elmesélte a fenti beszélgetést Jen Huj-nak. Majd így fejezte be:

-- Tudásom a Tao-ról olyan volt, mint egy muslicának az ecetes üvegben. Ha a mester nem beszélt volna róla, sosem értettem volna meg, hogy milyen tökéletes az Ég és a Föld!

 

(*Hagyományosan a jang képviseli az Eget, a jin pedig a Földet. Nem tudjuk, hogy a kettő szerepének felcserélése itt szándékos volt vagy véletlen szöveghiba. Az általam forrásként használt fordítók nagyobb része követi ezt a felcserélést, azonban Victor H. Mair és Arthur Waley, angol sinológus a szokásos sorrendre javítja a szöveget.

**Ahogy már az I. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, az erény (de) itt nem a szokásos értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao minden dologban való megnyilvánulását.)

 

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked és hogy mindent befogadsz, részrehajlás nélkül*. Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! Az elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, még a test halála is eltörpül mellette. A nap keleten kel és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy beteljesíthessék feladataikat. Amikor felkel, teszik a dolgukat, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra érvényes ez: várnak, mielőtt meghalnak, várnak, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és folyamatosan ragaszkodva hozzá várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után. Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Esetleg felfigyelsz valamire, amire én is felfigyelek, de az máris elillan. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél a lóvásár után. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha nem figyellek és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor nem figyelsz engem. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amire nem figyelsz, mégis marad belőlem valami, amit nem illan el.

(*A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részlehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 2.) Tien Ce-fang

2. Ven Po Hszüe Ce éppen Csi államba tartott, amikor egy kis időre megállt Lu államban*. Ottléte alatt egy ember azt kérte, hogy hadd beszélhessen vele. Ám Ven Po Hszüe Ce ezt mondta {szolgájának}:

-- Szó sem lehet róla! Hallottam, hogy a középső államok nemes emberei teljes mértékben tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Nem akarom őt látni.

Amikor Csi államból hazafelé tartott, újra megállt Lu államban. Ott ugyanaz az ember ismét azt kérte, hogy beszélhessen vele. Ven Po Hszüe Ce most ezt mondta:

-- Már akkor is beszélni szeretett volna velem, amikor Csi-be tartottam és most újra próbálkozik. Biztosan van valamije, amiről úgy véli, hogy azzal megment engem.

Kiment, hogy fogadja a látogatót. Amikor visszatért, sóhajtott egyet. A következő napon újra fogadta látogatóját és visszatértekor újra sóhajtott egyet. A szolgája megkérdezte tőle:

-- Miért van az, hogy miután beszéltél ezzel a látogatóval, sóhajtasz egyet?

-- Mint már mondtam neked azelőtt, ezek a középső állambéli emberek teljes mértékben tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Ez az ember, aki többször meglátogatott, olyan művi módon érkezett és távozott, mintha egy kör vagy négyszög mentén tenné. Viselkedése egyik pillanatban olyan volt, mint egy sárkány, a másikban olyan, mint egy tigris. Egyszer úgy ellenkezett velem, mintha a fiam lenne, másszor úgy okított, mintha az apám volna. Ezért sóhajtottam.

Konfuciusz is elment Ven Po Hszüe Cé-hez, de anélkül tért vissza, hogy akár egy szót is szólt volna hozzá. Ce Lu megkérdezte tőle:

-- Mester, már régóta akartál találkozni Ven Po Hszüe Cé-vel, és most végre lehetőséged nyílt rá. Miért nem szóltál hozzá egy szót sem?

-- Ahogy rápillantottam arra az emberre – válaszolta Konfuciusz -, úgy éreztem, hogy a Tao lakozik benne. Mit is mondhattam volna?

 

(*Ven Po Hszüe Ce feltehetően a déli Csu államból származott, ezért nevezi Csi és Lu államokat „középső államoknak”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 1.) Tien Ce-fang

1. Tien Ce-fang Vej uralkodójának, Ven hercegnek jelenlétében üldögélt*. Mivel Ce-fang több alkalommal is dicsértettel szólt Csi Kung-ról, Ven herceg megkérdezte tőle:

-- Csi Kung a tanítód?

-- Nem – felelte Ce-fang – Csak ugyanarról a környékről való, mint én. Ahogyan beszélgetek vele a Tao-ról, úgy találom, hogy nézetei gyakran helyesek. Emiatt dicsérem őt.

-- Nincs is tanárod? – kérdezte Ven herceg.

-- De van.

-- És ki az?

-- Tung Kuo Sun mester – válaszol Ce-fang.

-- Akkor őt miért nem dicsérted még soha?

-- Ő egy igaz ember – mondta Ce-fang – Bár megjelenésében emberi, mégis az Ég ürességével bír. Követi a dolgok természetes menetét, ezáltal megtartja az igazat, tiszta, ezáltal minden dolgot felölel. Amikor mások Tao nélkül vannak, viselkedését helyesbítve világosítja meg őket és emberi elméleteiket elolvasztja. Hogyan is lehetnék én alkalmas arra, hogy őt dicsérjem?

Miután Ce-fang kiment, Ven herceg a nap hátralévő részét csendben, tompa kábulatban töltötte. Majd berendelte magához minisztereit és így szólt hozzájuk:

-- Milyen messze állunk a teljes erényű nemes embertől! Azelőtt azt gondoltam, hogy a bölcs emberek szavai és az emberség és igazságosság gyakorlása a legfontosabb. De most, hogy hallottam Ce-fang tanítójáról, testem elgyengült és nem is érzek hajlandóságot arra, hogy megmozduljak; ajkaim összezárultak és nem is érzek hajlandóságot arra, hogy beszéljek. Mindaz, amit eddig tanulmányoztam, nem egyéb, mint egy agyagból készült figura**! Valójában pedig ez a Vej állam csak nyűg számomra!

 

(*Ven herceg (i.e. 446-tól 396-ig uralkodott) Vej állam uralkodója volt. Ahogyan a IV. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, az ókori Kínában két Vej állam létezett. Ven herceg a később, csak i.e. 403-ban keletkezett Vej (vagy fővárosa után Lijang-nak is nevezett) állam uralkodója volt ötven éven keresztül. A történetírók szerint Ven herceg elkötelezett volt a tanulás iránt, nem csupán konfuciánus tudósokkal, hanem sok más iskola képviselőjével is tanácskozott.

**Amelyek sárrá mállanak szét, ha víz éri őket.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

(XX. 9.) A hegyi fa

9. Jang Ce, Szung felé tartó útján egy fogadóban töltötte az éjszakát*. A fogadósnak két ágyasa volt, az egyik szép, a másik csúnya. A csúnyát tisztelték, a széppel lekezelően bántak. Amikor Jang Ce megkérdezte ennek okát, az egyik fogadós fiú ezt válaszolta neki:

-- A szép olyan szépnek képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást szépségéről. A csúnya olyan csúnyának képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást csúnyaságáról.

Jang Ce tanítványaihoz fordult:

-- Emlékezzetek erre, tanítványaim! Ha erényesen viselkedve nem képzelitek magatokat erényesnek, akkor akármerre mentek, mindenhol kedvelni fognak benneteket.

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 16. részében is megtalálható. Ott a mester Jang Csu néven tér be a fogadóba tanítványaival. Jang Csu/Jang Ce neve a Csuang-ce több fejezetében is felbukkan, például a VII. fejezet 4. részében. Jang Csu az i.e. 4-5. századi Kínában élt és a hagyomány hedonista filozófusként tartja számon, ugyanakkor gondolatait jobban megértve inkább tűnik a naturalizmus képviselőjének. Meng Ce ((Menciusz, i.e. 372-289)) hevesen támadta őt írásaiban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 8.) A hegyi fa

8. Csuang Ce a Tiao Ling parkjában sétálgatott, amikor dél felől egy különleges szarka szállt feléje. Kiterjesztett szárnyainak távolsága két méter, szemei több, mint két centiméteresek voltak. Röptében Csuang Ce homlokát súrolva leszállt a gesztenyeligetben.

-- Miféle madár ez? – kérdezte Csuang Ce – Óriási szárnyai vannak, mégse jut velük messzire, hatalmasok a szemei, mégse lát velük tisztán.

Ősszehúzta köpenyét, kimért léptekkel elindult, majd felemelve íját megcélozta a madarat. Ekkor észrevett egy kabócát, amelyik éppen egy kellemes, árnyas helyet talált magának és megfeledkezett magáról. Mögötte egy imádkozó sáska mellső lábait emelgetve készült arra, hogy megragadja a kabócát. Csak zsákmányára összpontosított, így ő is megfeledkezett magáról. A különleges szarka egészen közel ült az imádkozó sáskához. Készen állt arra, hogy megfogja az imádkozó sáskát, és magáról is megfeledkezve a várható zsákmányra szegezte tekintetét. Csuang Ce a látványtól megborzongva kiáltott fel:

-- Ó, így hoznak a dolgok bajt egymásra! Ezáltal mind önmaga balsorsának okozója.

Eldobta íját, megfordult és kisietett a parkból. A park őre vádló kiáltások közepette szaladt utána {, mert azt gondolta róla, hogy orvvadász}.

Amikor Csuang Ce hazatért, annyira levert lett, hogy ki sem mozdult házából három napon keresztül. Midőn tanítványa, Lin Csie meglátogatta őt, megkérdezte tőle:

-- Mester, miért vagy ilyen levert?

-- Annyira vigyáztam a testemre, hogy megfeledkeztem magamról – válaszolta Csuang Ce – A zavaros vizet bámulva nem találtam meg az utat a tiszta tóhoz. A mesterem azt mondta: „Bármerre jársz, kövesd a helyi szokásokat!” Ahogy a Tiao Ling parkjában kószáltam, megfeledkeztem magamról. Egy különleges szarka súrolta röptében a homlokomat és letelepedett a gesztenyeligetben, ahol megfeledkezett magáról. A gesztenyeliget őre pedig orvvadásznak gondolt. Ezért érzem magam olyan rosszul.

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair

 

 

(XX. 7.) A hegyi fa

7. Amikor Konfuciuszt megtámadták Csen és Caj között, hét napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy kiszáradt fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütötte a ritmust*. Megvolt hozzá az eszköze, mégsem tartotta a ritmust, megvolt hozzá a hangja, mégsem volt igazi dallama. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt, hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.

Jen Huj ott állt, tiszteletteljesen összefonva kezeit mellkasán és szemeit forgatva nézett rá. Konfuciusz, attól tartva, hogy Jen Huj túlságosan is kifejezi nagyrabecsülését, vagy az iránta való szeretete miatt elmerül a sajnálatába, így szólt hozzá:

-- Huj, könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön, de nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön. Nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége. Az ember és az Ég egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki most énekel?

-- Megkérdezhetem, hogy mit értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön? - érdeklődött Jen Huj.

-- Az éhség és a szomjúság, a hideg és a forróság vagy a határok átlépésére való képtelenség az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló dolgok működéséből fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy minden egymás mellett halad. Egy alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. Ha egy alattvaló ilyen hűséges, akkor mennyivel hűségesebb kell lennie annak, aki az Ég parancsait teljesíti?

-- És mit értesz azalatt, hogy nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön? – kérdezte Jen Huj.

-- Amikor valaki megkap egy állást, hamarosan minden irányba haladni kezd. Vég nélkül érkeznek a részére címek és illetmények, de ezek csak anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez. Ezt nevezem én „külső javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember nem tolvaj. Ha én is ezeket{a külső javakat} választanám, akkor miféle ember lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra nem talál magának megfelelő helyet, akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből elejti ennivalóját, otthagyja és tovább száll. Tartanak az embertől, mégis körülöttük élnek, mert védelmet találnak a földből és gabonából készült falusi oltároknál.

-- És mit értesz azalatt, hogy nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?

-- A tízezer dolog folyamatosan átalakul, de mégsem tudjuk, hogyan történik az átváltozásuk. Honnan tudjuk, hogy mikor van végük? Honnan tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.

-- És mit értesz azalatt, hogy ember és Ég egy és ugyanaz?

-- Az ember az Ég által létezik és az Ég is az Ég által létezik – válaszolta Konfuciusz - Az Ég nem létezhet az ember által, mert az ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen és nyugodtan távozik el, így érkezik el a végéhez.

(*Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)