(XXIII. 7.) Keng-szang Csu

7. Akinek belsője nyugodt és szilárd, az égi fény áraszt. Aki égi fényt áraszt, azt az emberek [igaz] embernek látják, a dolgok pedig dolognak. Amikor az emberek erre a szintre művelik magukat, elérik az állandóságot. Akik az állandóságot birtokolják, azoknál az emberek menedéket keresnek, és azokat az Ég segíti.¹ Akiknél az emberek menedéket keresnek, az Ég népének nevezik, azokat, akiket az Ég segíti, az Ég fiainak nevezik.

Aki tanul, azt tanulja, ami nem megtanulható. Aki cselekszik, azt teszi, amit nem megtehető. Aki vitázik, azon vitatkozik, ami nem vitatható. Aki felismeri, hol álljon meg a nem megismerhető előtt, az elérte a legvégsőt. Aki ezt nem képes megcsinálni, azt az Ég egyensúlya elpusztítja.

(¹James Legge ezt a mondatot és a következő mondat elejét máshogy fordítja: „Amikor valaki állandó lesz belül, akkor az emberi alkotórészek elhagyják, de az Ég segíteni fogja őt. Azokat, akiket az emberi alkotórészeik elhagytak, az Ég népének nevezzük.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 6.) Keng-szang Csu

6. Nan-zsung Csu ezután ezt kérdezte:

-- Akkor ez mind a tökéletes ember erénye (de)?

-- Ó, nem! – válaszolt Lao Ce – Ezt csak úgy hívjuk, hogy a jég felolvadása, a fagy felengedése. Meg tudod csinálni?¹ A tökéletes ember, mint mindenki más, a Földből kapja táplálékát, és az Égből nyeri örömét. Nem különbözik össze senkivel sem emberek és dolgok hasznán vagy veszteségén. Nem csatlakozik mások furcsaságaihoz, nem szövetkezik senkivel, nem bonyolódik bele mások ügyeibe. Könnyedén megy, egyszerűen, faragatlanul jön. Ezt hívják az élet megóvásának alapvető szabályának.

-- Akkor ez a legmagasabb szint?

-- Még nem az. Kevéssel ezelőtt azt kérdeztem tőled, hogy képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A kisbaba anélkül mozdul, hogy tudná, mit csinál. Anélkül sétál, hogy tudná, merre megy. Teste olyan, mint egy kiszáradt faág, szív-elméje mint kiégett salak. Aki ilyen, azt sem balszerencse, sem jószerencse nem érinti. És ha nem érinti egyik sem, akkor miféle emberi ártalom érhetné? – fejezte be Lao Ce a mondandóját.²

(¹Ez a mondat nem mindegyik Csuang-ce változatban szerepel. James Legge és Victor H. Mair fordításában sincsen benne.

 

²Itt ért véget Nan-zsung Csu és Lao Ce beszélgetése, míg Keng-szang Csu már jóval előbb „eltűnik”. A Lie-ce könyv IV. fejezetének 2. része említi meg Keng-szang Csu-t, mint Lao Tan tanítványainak egyikét, aki nagyon jól elsajátította mestere tanítását. A XIII. fejezet azonban még tovább folytatódik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 5.) Keng-szang Csu

5. Nan-zsung Csu engedélyt kért, hogy beléphessen, majd elfoglalta helyét az alvóteremben.

Nagyon igyekezett, hogy kifejlessze a jónak vélt tulajdonságait, és hogy megszabaduljon a rossznak vélt tulajdonságaitól. Tíz napon át gyötörte magát, majd ismét Lao Ce elé járult.

-- Szorgalmasan tisztítod magad – mondta neki Lao Ce – De miért vagy ilyen komor és levert? Úgy érzem, hogy még mindig tele vagy elutasítással. Amikor a külső behatásokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a belső kaput. Amikor a belső dolgokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a külső kaput. Ha külső és belső behatások egyaránt felkavarnak, akkor még a Tao és erénye (de) sem képes téged megtartani. Az pedig még kevésbé képes, aki csak a Tao követője.¹

Nan-zsung Csu így válaszolt:

-- Amikor egy falusi megbetegszik, és a szomszédjai megkérdezik tőle, hogy mi a baja, és ő ezt meg tudja mondani, akkor az azt jelenti, hogy nem annyira beteg. Amikor én a nagy Tao-ról hallok, az olyasmi, mintha olyan gyógyszert innék, ami súlyosbítaná betegségemet. Mindössze annyit szeretnék tudni, hogy mi az élet megóvásának alapvető szabálya.

-- Ó, az élet megóvásának alapvető szabálya – kezdte Lao Ce – Képes vagy-e az Egyet magadban hordozni? Képes vagy-e arra, hogy ne veszítsd el? Képes vagy-e jövendőmondó csontok és jóspálcikák nélkül felismerni a szerencsést és szerencsétlent? Képes vagy-e megállni? Képes vagy-e abbahagyni? Képes vagy-e arra, hogy ne másokban keress, hanem saját magadban? Képes vagy-e megszabadulni [a vágyak csábításától]? Képes vagy-e egyszerű és faragatlan lenni? Képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A baba egész nap bőg, mégsem reked be, ez az összhang tökélye. Kezét egész nap ökölbe szorítja, ujjai mégsem görcsölnek be, ez az erényének (de) összpontosítása. Pislogás nélkül bámul egész nap, ez az, amikor nem téríti el figyelmét a külső. Elindul, de nem tudja, hová. Megáll, de nem tudja, miért. A dolgokkal összefonódik és követi áramlásukat. Ez az élet megóvásának alapvető szabálya.²

(¹Lao Ce saját magára vagy esetleg Keng-szang Csu-ra gondolt.

²A Lao-ce 55. versében hasonlót lehet olvasni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 4.) Keng-szang Csu

4. Ezután Nan-zsung Csu útravalót csomagolt, és hét nap, hét éjjel ment, amíg el nem ért Lao Ce lakhelyére.

-- Keng-szan Csu-tól jössz? – kérdezte tőle Lao Ce.

-- Igen, uram – felelte Nan-zsung Csu.

-- Miért hoztál magaddal ennyi embert? – kérdezte Lao Ce.

Nan-zsung Csu ijedten fordult hátra.

Lao Ce megkérdezte:

-- Nem érted, hogy mire gondolok?

Nan-zsung Csu szégyenében lehajtotta fejét, majd egy sóhajjal emelte fel:

-- Most azt is elfelejtettem, hogy mit kellene válaszolnom, emiatt még a saját kérdéseimet is elvesztettem.

-- Vagyis? – kérdezte Lao Ce.

-- Ha nem tudok, akkor az emberek bolondnak neveznek – felelte Nan-zsung Csu – Ha tudok, akkor gondot okozok magamnak. Ha nem vagyok emberséges, akkor másoknak ártok; ha emberséges vagyok, akkor meg saját magamnak. Ha nem vagyok igazságos, megsértek másokat; ha igazságos vagyok, szorongok. Hogyan menekülhetnék ebből? Ez a három nehéz téma aggaszt engem, és Keng-szan Csu javaslatára hozzád jöttem, hogy téged kérdezzelek ezekről.

Lao Ce így válaszolt:

-- Már amikor először megláttalak, és a szemedbe néztem¹, megértettelek. És most a szavaid megerősítik véleményemet. Zavarodott vagy, és ijedt. Mintha elvesztetted volna apádat és anyádat, és egy bottal keresnéd őket a tenger fenekén. Elveszett ember vagy, tanácstalan és bizonytalan. Vissza akarsz térni valódi formádhoz és veled született természetedhez, de nincs rá módod. Szánalmas látvány vagy.

(¹Szó szerinti fordításban: „szemöldököd és szempilláid közötti rész”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 3.) Keng-szang Csu

3. Ennek hallatára Nan-zsung Csu zavarodott arccal egyenesedett fel matracán, és így szólt:

-- Egy magamfajta öregember miféle tanulmányokat folytasson azért, hogy elérje ezt az állapotot, amiről beszélsz?

-- Őrizd meg tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak! Ha így teszel három éven át, akkor eléred azt az állapotot, amiről beszéltem – válaszolt Keng-szan mester.

Nan-zsung Csu így folytatta:

-- A szemek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy vak nem lát az övével. A fülek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy süket nem hall az övével. A szív-elmék egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy őrült nem talál nyugalomra az övével. A testek is hasonlítanak egymásra, ugyanakkor a dolgok különbséget tesznek közöttük. Szeretném elérni azt, amit a másik, de erre képtelen vagyok. Most azt mondod nekem, hogy „Őrizd meg a tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak!” Nagyon iparkodom, hogy meghalljam a Tao-t, de csak a fülemig jut el.

-- Szavaim itt véget értek – mondta Keng-szang mester – Azt mondják, apró legyek nem tudnak babhernyóvá alakulni; Jüe szárnyasai nem képesek lúdtojást kikelteni, ám Lu államé igen. Ez nem azért van, mert ezeknek a szárnyasoknak különböző természetük van. Csak azért képes az egyik, és azért nem képes a másik, mert az adottságuk különböző. Attól tartok, hogy az én adottságom kevés, nem elég arra, hogy átalakítson téged. Miért nem mész délre, és látogatod meg Lao Cét?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXIII. 2.) Keng-szang Csu

 

2.  – Nem úgy van az! – mondták Keng-szang Csu tanítványai – Egy nyolclábnyi széles árokban egy nagyobb hal megfordulni sem tud, a fürge csellék vagy csíkok számára viszont kényelmes. Egy alacsonyabb dombon egy nagyobb állat nem tud elrejtőzni, a ravasz róka számára azonban tökéletes. Az okosnak tiszteletet jár, az arra alkalmasnak jutalom, a jót és az előnyöst pedig előnyben kell részesíteni. Ez a szokás ősidők óta, Jao és Sun óta. Miért ne tenné ezt Vej-lej köznépe? Fogadd el, amit ajánlanak, mester!

-- Gyertek közelebb, gyermekeim! – kezdte Keng-szang mester – Hiába lenne egy vadállat akkora, hogy a szájába belefér egy szekér, ha lejönne a hegyekből, nem menekülne meg a hálóktól és csapdáktól. Hiába lenne egy hal akkora, hogy le tudna nyelni egy hajót, ha kisodornák a hullámok a partra, még a hangyáknak is áldozatává válna. Éppen ezért a madarakat és vadállatokat nem zavarja a magasság; a halakat és teknősöket nem zavarja a mélység. Ugyanígy, az az ember, aki testét és életét meg akarja tartani, elrejti önmagát, és nem zavarja a távolság vagy elszigeteltség.

És az a kettő, akiket dicsértetek, mivel érdemelték ezt ki?  Kifinomult érveléseikkel mintha meggondolatlanul lyukakat fúrtak volna a falakba, hogy gazt és tüskés bozótot ültessenek, vagy mintha hajtincsenként fésülték volna a hajukat, vagy megszámolták volna a rizsszemeket főzés előtt. Ilyen óvatos szorgoskodás hogyan is menthetné meg a világot? Ha érdemeseket nevezel ki, az emberek egymás hegyén-hátán tolongani fognak; ha okos embereket alkalmazol, az emberek lopni kezdenek egymástól.¹ Ezek az intézkedések nem teszik az embereket jóvá és őszintévé. Az emberek annyira szorgalmasok lesznek a haszon elérésében, hogy a fiúk megölik apjukat, miniszterek meggyilkolják uraikat, fényes nappal rabolnak, délben falakat törnek be. Én mondom nektek, a nagy zűrzavar gyökere Jao és Sun idejére nyúlik vissza, és ágai ezer nemzedéken át hajtanak majd. Ezer nemzedék múlva pedig az emberek egymást fogják megenni ezek miatt.

(¹Hasonló szerepel Lao-ce 3. versében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

Vegyes fejezetek: (XXIII. 1.) Keng-szang Csu*

 

1. Lao Tan kísérői között volt egy bizonyos Keng-szang Csu, aki részben megértette Lao Tan tanait. E tudásával északra indult, hogy a Vej-lej hegyek között éljen.¹ Elbocsátotta azokat a szolgáit, akik hivalkodóan értelmesek voltak, távol tartotta magát azoktól az ágyasaitól, akik állhatatosan emberségesek voltak. Helyettük faragatlan és csúnya emberekkel lakott, és ügyetlen, de szorgos embereket alkalmazott. Három évet élt ott, ezalatt Vej-lej-re jólét köszöntött. Az ottlakók ezt mondták egymásnak:

-- Amikor Keng-szang mester először közénk érkezett, gyanúsan méregettük őt. Ha napi szinten nézzük, akkor nem tűnik elégségesnek, de ha évek szintjén nézzük, nagy hasznot hoz. Könnyen lehet, hogy ő egy bölcs ember. Miért nem bízzuk meg azzal, hogy legyen a halott megszemélyesítője, és imádkozunk hozzá? Miért nem áldozunk neki a föld és gabona oltárainknál?

Amikor ezt Keng-szang mester meghallotta, dél felé fordulva ült, ám rosszkedvűnek tűnt.² Tanítványai ezt furcsának találták, erre Keng-szang így szólt hozzájuk:

-- Miért találjátok ezt furcsának? Amikor a tavasz lehelete érkezik, a száz fű nőni kezd, és amikor az ősz látogatja meg őket, a tízezer gyümölcs megérik. Miért ilyen a tavasz és az ősz? Mert az Ég Tao-ja így működik. Hallottam, hogy a tökéletes ember holttestszerű módon időzik kicsi, négyfalú szobájában, míg a közönséges emberek őrülten rohangálnak anélkül, hogy tudnák, merre tartanak. De Vej-lej jelentéktelen népe felelőtlenül áldozatot akar nekem felajánlani, a bölcs emberek közé helyezve. Engem akarnak mutogatni, mint egy eszményképet? Azért vagyok rosszkedvű, mert Lao Tan szavai jutnak eszembe.

(*Ahogyan már többször is írtam, a Csuang-ce könyvnek több szerzője volt, csak a Belső fejezeteket tulajdonítják Csuang Csou munkájának. A legújabb tanulmányok szerint a XVII-től XXVII-ig terjedő fejezeteket és a XXXII.-et tulajdonítják Csuang Ce követőinek, mert ezek mondanivalója áll a legközelebb a Belső fejezetek központi gondolataihoz.

 

¹Különbözőképpen fordítják ezt a fiktív helyet: „cikcakk”, „fogazott”, „félelmetes”.

 

²Ez az uralkodók és a bölcs tanítók helyes testhelyzete. Keng-szang mester elfogadja az utóbbit, de kelletlenül.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)