(XVI. 4.) Velük született természet javítása

4. A régiek, akik életben tartották magukat, tudásukat nem ékesszólással vagy kifinomult okoskodással fejezték ki. Nem arra használták tudásukat, hogy bajt okozzanak az egész Ég alatti világnak, és arra sem, hogy összezavarják az erényt (de). Egyedül, magányosan a helyükön maradtak és a velük született természetükhöz való visszatérésre törekedtek. Mi mást kellett volna még cselekedniük? Hiszen a Tao nem jelentéktelen tettekből áll és az erény sem jelentéktelen tudásból. A jelentéktelen tudás árt az erénynek, a jelentéktelen tettek ártanak a Tao-nak. Éppen ezért mondják azt: „Csak rendezd el magad”*. A teljes örömet nevezhetjük a cél vagy akarat beteljesülésének is.

Amikor a régiek a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszéltek, nem szép hintókat és hivatali jelvényeket értettek ezalatt. Pusztán azt, hogy az örömhöz már semmit sem lehet hozzáadni. Amikor manapság a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszélnek, szép hintókat és hivatali jelvényeket értenek ezalatt. De a szép hintók és a hivatali jelvények csupán a test tartozékai, semmilyen hatással nincsenek a veleszületett természetre és sorsra. Az ilyen dolgok átmenetileg bármikor ránk találhatnak. Mivel átmenetiek, sem az érkezésüket, sem a távozásukat nem tudjuk megakadályozni. Éppen ezért, sem a hintók, sem a hivatali jelvények nem adnak okot arra, hogy büszkévé és gőgössé váljunk, de ugyanúgy, a nyomor és szegénység sem ok arra, hogy közönségesek legyünk [a tanulásban és gondolkodásban]**. Mindkét állapot képes örömet okozni, tehát szabaduljunk meg az aggodalomtól. Ha az átmeneti dolgok távozásával megszűnik az örömünk, akkor hiába hoztak örömet, mégis értéktelenek voltak. Éppen ezért mondják: „Akik elveszítik magukat a dolgok utáni vágyakozásban és elveszítik velük született természetüket a közönséges tanulásban, azokról úgy tartják, hogy fejjel lefelé fordítják a dolgokat”.

 

(*Nem tudjuk, hogy pontosan mi a jelentése ennek az idézetnek és az sem világos, hogy miért írta ezt a taoista elvekkel ellentétes idézetet a fejezet írója.

**E fejezet 1. részében nevezi az író a konfucianizmust, a motizmust és más filozófiai iskolákat „közönséges tanulásnak és gondolkodásnak”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVI. 3.) Velük született természet javítása

 

3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világban és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és az erdőkbe, az erényük (de) rejtve marad. Rejtve marad, de nem amiatt, mert ők maguk akarják elrejteni.

Azok, akiket a régiek „rejtőzködő tudósoknak” hívtak, nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy mások lássák őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. Ám az idők végzete ellenük dolgozott. Ha az idők végzete velük lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe az egész Ég alatti világért, nyomtalanul visszatérhettek volna az egységhez. De az idők végzete ellenük volt és csak komoly nehézséget teremtett számukra az egész Ég alatti világon. Ezért mélyebbre süllyesztették gyökereiket, teljes nyugalomban vártak. A Tao volt az, ami által életben tartották magukat*.

 

(*Itt Burt Watson Fukunaga Mitsuji, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett végzettel bíró „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Az ebben a részben található felfogás a helyes időzítésről és a sorsról/végzetről valójában sokkal közelebb áll a Beszélgetések és mondások című – Konfuciusznak tulajdonított – műhöz vagy a Változások könyvéhez {Ji-csing}.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVI. 2.) Velük született természet javítása

 

2. A régi idők emberei káoszban, egyszerűségben, ám békés nyugalomban éltek az egész világgal együtt. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak rendben követte egymást; a tízezer dolog nem ismerte a sérülést és az élőlények nem szenvedtek korai halált. az emberek ismerték a tudást, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott*.

Ám eljött az az idő, amikor az erény (de) romlani és pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és Fu-hszi, hogy irányítsa az egész Ég alatti világot. Ennek eredményeként kialakult az egyetértés [a módszereikkel], de az egység elveszett. Az erény romlása és pusztulása folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt az egyértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit*­*. A kormányzás különféle módszereit vezették be, és ezáltal beszennyezték a tisztaságot és összetörték az egyszerűséget. Elhagyták a Tao-t és a jósággal helyettesítették. Az erény veszélybe került a törekvések miatt. Ezután elhagyták a velük született természetüket és engedték, hogy szív-elméjük saját útját járja. Egyik szív-elmét a tudás kötötte a másik szív-elméhez, mégsem tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták a ceremóniát és cicomát, ami egyre sokrétűbbé vált. A ceremónia és cicoma elpusztította az egyszerűséget; a sokrétűsége pedig megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és engedetlenekké váltak. És már nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem a kezdethez.

 

(*Ahogyan a V. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan) a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában "spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot, kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából fakadó és magától történő működését. 

 

**Különféle mitológiai alakok és nagy uralkodók. Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, már a VI. és a VII. fejezetekben is említette őt a Csuang-ce. A kínai mitológiában Sennong a földművelés isten-királya.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019

(XVI. 1.) Velük született természet javítása

1. Megtévedtnek és tudatlanságban élőknek nevezik azokat az embereket, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket azért, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolkodással akarják irányítani vágyaikat azért, hogy elérjék a tisztaságot*.

A Tao-t gyakorló régi idők emberei nyugalomban fejlesztették ki a megértést, és bár a tudás volt az életük, mégsem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak és egymást alakítják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.

Az erény (de) összhang, az Út (Tao) rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberségesség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol legbelsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol a jóhiszeműség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha az az elhomályosult erényükkel próbálják meg az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis ezen erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.

 

(*A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja és azokat a filozófiai iskolákat, amelyek a vágy csökkentését vagy megszüntetését támogatják.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XV. 3.) Meggyökeresedett elméletek

3. Ezért mondják azt: „Ha a testet pihenés nélkül dolgoztatják, kifárad; ha a szellemi lényeget szünet nélkül használják, belefárad és ha belefárad, akkor kimerül. A víz természete olyan, hogy addig marad tiszta, amíg nem keveredik össze semmivel, és addig marad nyugodt a felszíne, amíg nem zavarják fel. Ha meggátolják szabad áramlásában, elveszíti tisztaságát. Éppen ilyen az Ég erénye (de) is". Emiatt mondják: "Az a szellem táplálásának Tao-ja, ha valaki tiszta és mindenféle szennyeződéstől mentes, nyugodt és változatlan, elfogulatlanság és nem-cselekvő és az Éggel együttműködő.

Ha valakinek egy Kan-Jüe-ből származó kardja van, az dobozban tárolva óvja és nem meri használni, mert számára az a legnagyobb kincs. De a tiszta szellem mind a négy irányba szétterjed, hol erre áramlik, hol arra – nincsen hely, ahová ne érne el. Felül az Eget súrolja, alul beborítja a Földet. Átalakítja és táplálja a tízezer dolgot, mégsem lehet megformálni. Úgy hívják, 'Istenséggel összhangban álló'.

Csak az a tiszta egyszerűség Útja, amelyik őrzi és védelmezi a szellemet. Ha valaki védelmezi és sosem veszíti el, akkor eggyé válik a szellemmel. És ebben az eggyé válásban tökéletes összhangba kerül az Ég rendjével".

Ahogy a mondás tartja: „Az átlagemberek számára az anyagi haszon a legfontosabb, a becsületes tudósok számára a hírnév. Az értékes ember nagyra tartja a törekvést, a bölcs pedig a lényegi tisztaságot”.

Éppen ezért az egyszerűség azt jelenti, hogy semmivel sem keveredett; a tisztaság azt, hogy a szellem sértetlen. Azt, aki meg tudja testesíteni az egyszerűséget és a tisztaságot, "igaz ember"-nek hívják. 

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XV. 2.) Meggyökeresedett elméletek

 

2. Ennek megfelelő módon mondják: „A bölcs megpihen, így kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. E kiegyensúlyozott és könnyed állapotban az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem bántják őt. Így erénye (de) ép és szelleme sértetlen marad”.

Éppen ezért azt [is] mondják: „A bölcs élete az Ég cselekedete és halála a dolgok átalakulása. Amikor nyugalomban van, erénye olyan, mint a jin, amikor cselekszik, úgy áramlik, mint a jang. Sem jószerencsét, sem balszerencsét nem hoz. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Nem foglalkozik sem a tudással, sem a múlt emlékeivel, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok semmiféle dolog miatt, nem hibáztatják őt az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres és nem-lévő, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”.

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv ellentétesek az erénnyel (de). Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa. Amikor egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XV. 1.) Meggyökeresedett elméletek

 

1. Meggyökeresedett elméletek birtokában fennkölten viselkedni, kivonulni a világból, a szokásostól minél jobban eltérni, magasztosan beszélni, másokról elítélően, felháborodva nyilatkozni – ezek csupán a gőgös viselkedés jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, akik hervadt ábrázattal vetik magukat a vizek mélységébe.

Emberségességről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak, olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és azon kívül a tanulásnak élnek.

Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni, meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való együttműködésre.

A mocsárba és nádasba elvonulni, vadonban élni, horgászni és gondtalanul élni – ezek csupán a nem-cselekvés jellemzői. De ezt kedvelik a folyók és tavak tudósai, olyan emberek, akik visszavonultak a világtól és akik tétlenségre vágynak.

Lihegni és fújtatni, beszívni a levegőt és kifújni, kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medvelépéssel és madárnyújtózással tölteni az időt – ezek csupán az élet meghosszabbítására irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják testüket és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng*.

Aki magasztos tud lenni meggyökeresedett elméletek nélkül; aki képes magát művelni emberségesség és igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem vagy hírnév nélkül; aki élvezni tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül; aki sokáig él légzés befolyásolása nélkül; aki elfelejtkezik mindenről, mégis képes mindent birtokolni; akinek a nyugalma határtalan, mialatt az összes jó dolog ráfigyel. Ez az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).

Éppen ezért mondják, hogy „békesség, elfogulatlanság, csendesség, nyugodtság, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek tartják fenn az Eget és Földet, a Tao-nak és erényének lényegét”.

(*Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, ám eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek számára íródott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István