(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott.¹ Sem teknős, sem aligátor, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Azt hitte, hogy valami nagy szerencsétlenség érhette az öreget, aki emiatt véget akar vetni életének. Ezért hát utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton, és mentsék ki az embert. Ám az öreg pár száz lépéssel odébb magától kijött a vízből. Kócos, vizes hajjal, jókedvűen énekelt, és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte őt, és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered, hogy így tudsz úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, ahová születettem; a természetemmel nőttem fel, és beteljesítem végzetem. Az örvény kellős közepén merülök le, és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, ahová születtél, a természeteddel nőttél fel, és beteljesíted végzeted? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem, és itt biztonságban érzem magam – ez az, ahová születettem. E víz mellett nőttem fel, és benne biztonságban érzem magam – ez a természetem. Nem tudom, miért vagyok ilyen, de ilyen vagyok – ez a végzetem.

 

(¹Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 8.) Az élet teljes megértése

8. Csi Hszing Ce harci kakast idomított a király számára.¹ Tíz nap múlva megkérdezték tőle, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még túl dölyfös, civakodó, és az életerejére támaszkodik – felelte Csi Hszing Ce.

Újabb tíz nap múlva megint megkérdezték, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még felfigyel minden hangra és mozdulatra.

Újabb tíz nap múlva megint rákérdeztek a kakasra.

-- Nem áll készen, nézése még mindig haragos, és tele van szellemmel (energiával).

Amikor tíz napra rá megint érdeklődtek, így válaszolt az idomár:

-- Majdnem készen áll. Már nem hat rá egy másik kakas kukorékolása. Ránézésre olyan, mintha fából lenne faragva. Erénye (de) teljes. Egy kakas sem mer majd szembeszállni vele, mind sarkon fordul, és elszalad.

 

(¹Ez a történet teljesen megegyezik a Lie-ce II. fejezetének 20. részével. A Lie-ce szerint az említett király Hszüan király volt, aki a Nyugati Csou-kor utolsó előtti uralkodójaként körülbelül i.e. 827/825 – 782 között uralkodott.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 7.) Az élet teljes megértése

7. Huan herceg a mocsárban vadászott kocsihajtójával, Kuan Csung-gal, amikor megpillantott egy kísértetet. A herceg megragadta Kuan Csung kezét, és ijedten kérdezte tőle:

-- Csung atyám, te láttál valamit?¹

-- Szolgád semmit nem látott – felelte Kuan Csung.

Miután a herceg hazatért, megbetegedett, beszéde összefüggéstelenné vált, és napokig ki sem mozdult palotájából.

Csi állam egyik tudósa, Huang Ce Kao-ao így szólt a herceghez:

-- Kegyelmességed, saját magadnak okozod a bajt! Hogyan is árthatna neked egy kísértet? Ha a bennünk lévő életpára egy erős felindultság miatt szétszóródik, és nem egyesül újra, az legyengít. Ha [az életpára] felemelkedik, és nem ereszkedik vissza, az ingerlékenységet okoz. Ha leereszkedik, és nem emelkedik fel újra, az feledékenységet okoz. Ha pedig fel sem emelkedik, le sem ereszkedik, hanem összegyűlik a test közepén, a szív tájékán, akkor az megbetegíti az embert.

-- Igen, de léteznek-e kísértetek? – kérdezte Huan herceg

-- Léteznek. A lu² a szívben lakik, a csie a tűzhely körül, lej-ting pedig a kapun belüli porkupacban. Északkeleten, az alacsony fekvő helyeken a pej-a és a va-lung ugrándozik, és északnyugat alacsonyan fekvő helyein a ji-jang lakozik. A vizekben a vang-hsziang, a dombok között a sen lelhető fel. A hegyekben pedig a kuj², a vadonban a fang-huang és a mocsarakban a vej-to.

-- Megkérdezhetem, hogyan néz ki ez a vej-to? – érdeklődött a herceg.

-- A vej-to akkora, mint egy kerékagy, a hossza pedig mint egy kordé nyele. Bíborszínű köpenyt, élénkvörös föveget visel, és förtelmes, mint az ilyen lények általában. Nem szereti a szekér dörgő hangját. Amikor ilyesmit hall, kezeivel megragadja fejét, és felegyenesedik. Aki megpillantja őt, abból nagy uralkodó lesz.

Erre Huan hercegből kitört a nevetés:

-- Pontosan ezt láttam! – mondta. Aztán elegyengette köpenyét és süvegét, leültette maga mellé Huang Cét. Betegsége még a nap vége előtt tovatűnt anélkül, hogy a herceg észrevette volna.

 

(¹Huan herceg i.e. 685-től 643-ig között uralkodott Csi államban. Belőle lett az első ba – hegemón -, akit több állam uralkodója választott meg vezetőjének. Legfőbb tanácsadója, minisztere Kuan Csung (Guan Zhong) volt, ő i.e. 645-ben halt meg. A mély tisztelet hagyományos jeleként „Csung atyámnak” szólítja őt a herceg.

 

²A kínai népi vallásosságban ősidők óta jelen volt a szellemekben, kísértetekben való hit. Lu/li, a legelső kísértet tartózkodási helyét az általam forrásul használt fordítók nem egyformán értelmezik. Itt Burton Watson és Martin Palmer értelmezését használtam. Mások szerint a kútban vagy mély vizekben tanyázik. A kuj a XVII. fejezet 8. részében is feltűnik, mint egylábú lény.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 6.) Az élet teljes megértése

6. Az imádkozó¹ négyszögletesre vágott fekete köpenyében a disznóólhoz lépett, és így szólt a disznókhoz:

-- Miért féltek a haláltól? Három hónap alatt felhizlallak benneteket. Aztán tíz napon át önmegtartóztatást gyakorlok, három napon keresztül böjtölök. Majd szétterítem a fehér nádszőnyeget a padlón, és felfektetem lapockátokat és combotokat a faragott áldozati állványra – ez rendben van, ugye?

A disznók helyében így válaszolt volna saját magának:

-- Jobb lenne, ha pelyvát és korpát adnál nekünk, és itt tartanál bennünket az akolban.

Ami őt magát illeti, szeretne továbbra is magasrangú hivatalnokként élni, és szeretné, ha halála után díszes halottaskocsin, tollas koszorúk között vinnék a sírhoz. Ezzel ő nagyon is elégedett lenne. Ugyanezt kínálja a disznóknak, de azok nem kérnének belőle. Így hát van-e különbség közötte és a disznók között?²

 

(¹Ő vezette az ősöknek szóló áldozati szertartást.)

 

²Az ő magasrangban leélt élete és díszes temetése teljes mértékben ugyanaz, mint a disznók felhízlalása és szertartásos feláldozása; gyakorlatilag mindkettő értéktelen, felesleges külsőség.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 5.) Az élet teljes megértése

5. Tien Kaj-cse elment Vej-hez, Csou állam hercegéhez.¹ A herceg ezt mondta neki:

-- Hallom, hogy mestered, Csu Hszien tanulmányozza az életet. Te a társaságához tartozol, mit hallottál tőle ezzel kapcsolatban?

Tien Kaj-cse így válaszolt:

-- Mit kellett volna hallanom a mestertől? Hiszen én csak a kertjét söpröm, és kapuját őrzöm.

-- Ne szerénykedj, Tien mester! Szeretnék többet is hallani.

-- Hallottam a mester egy mondását – felelte Tien Kaj-cse -: „Aki jól táplálja az életet, az olyan, mint a pásztor. Figyeli a lemaradó juhokat, és visszatereli a többihez.”

-- Ez mit jelent? – kérdezte Vej herceg.

-- Lu államban élt San Pao – kezdte válaszát Tien Kaj-cse – A hegyek között lakott, csak vizet ivott, és nem foglalkoztatták az olyan emberi ügyek, mint haszon vagy nyereség. És bár hetvenéves volt, még mindig olyan volt az arca, mint egy kisgyereké. Szerencsétlenségére egyszer találkozott egy éhes tigrissel, aki megölte, és felfalta őt. Aztán ott volt Csang Ji. Nem volt olyan befolyásos család vagy fényűző palota, ahol ne igyekezett volna tiszteletét tenni. Negyvenéves korában lázas beteg lett, és meghalt. San Pao táplálta bensőjét, és a tigris megette a külsőjét. Csang Ji táplálta külsőjét, és a betegség megtámadta a bensőjét. Mindketten elmulasztották visszaterelni a lemaradóikat.

Konfuciusz mondta: „Ne vonulj vissza magadat elrejtve, ne lépj elő magadat csillogtatva; állj középen szilárdan! Aki ezt a három szabályt követi, annak tökéletes lesz a hírneve. Mindenki tart az utazás veszélyeitől, így amikor meghallják, hogy tízből egy utazót megöltek, apák és fiúk, idős és fiatal testvérek figyelmeztetik egymást, hogy legyenek óvatosak, és csak fegyveres kísérettel induljanak útnak. Ez bölcs dolog, ugye? Ám létezik olyan veszély is, aminek alvómatracukon vannak kitéve az emberek, vagy mialatt esznek és isznak.² De senki nem figyelmezteti őket, ami pedig nagy hiba!”

 

(¹A szereplőkről nincs bővebb információ, nem tudni, hogy pontosan kik ők.

 

²A valódi veszélyek, a betegségek, a halál a legtöbb esetben nem kívülről, látványos módon érkeznek, hanem belülről fakadnak, tudatlanság, nemtörődömség, egészségtelen, önpusztító életmód stb. formájában.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 4.) Az élet teljes megértése

4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:¹

-- Amikor egyszer a Sang-sen-öblön keltem át, hajónkat a révész természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható ez a bámulatraméltó kormányzás?” Azt válaszolta: „Természetesen. Egy jó úszó hamar megtanulhatja. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is képes elkormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit jelent ez?

-- „Egy jó úszó hamar megtanulhatja", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat”, mert ő akként tekint a mély vízre, mintha szárazföld lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.

Aki egy íjászversenyen egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt, az ügyesen lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.

 

(¹Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a Lie-ce II. fejezet 8. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el.¹ Ott egy púpos emberre lett figyelmes, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel szedegetné őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam a boton való egyensúlyozást. Amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak egy pár kabócát vétek majd el. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak minden tizedik kabócát fogom elvéteni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne, és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld, vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem pillantok oldalra, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult, és így szólt:

-- Ahol a szándék osztatlan, ott a szellem egy pontra összpontosul. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

(¹Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)