(XX. 9.) A hegyi fa

9. Jang Ce, Szung felé tartó útján egy fogadóban töltötte az éjszakát*. A fogadósnak két ágyasa volt, az egyik szép, a másik csúnya. A csúnyát tisztelték, a széppel lekezelően bántak. Amikor Jang Ce megkérdezte ennek okát, az egyik fogadós fiú ezt válaszolta neki:

-- A szép olyan szépnek képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást szépségéről. A csúnya olyan csúnyának képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást csúnyaságáról.

Jang Ce tanítványaihoz fordult:

-- Emlékezzetek erre, tanítványaim! Ha erényesen viselkedve nem képzelitek magatokat erényesnek, akkor akármerre mentek, mindenhol kedvelni fognak benneteket.

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 16. részében is megtalálható. Ott a mester Jang Csu néven tér be a fogadóba tanítványaival. Jang Csu/Jang Ce neve a Csuang-ce több fejezetében is felbukkan, például a VII. fejezet 4. részében. Jang Csu az i.e. 4-5. századi Kínában élt és a hagyomány hedonista filozófusként tartja számon, ugyanakkor gondolatait jobban megértve inkább tűnik a naturalizmus képviselőjének. Meng Ce ((Menciusz, i.e. 372-289)) hevesen támadta őt írásaiban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 8.) A hegyi fa

8. Csuang Ce a Tiao Ling parkjában sétálgatott, amikor dél felől egy különleges szarka szállt feléje. Kiterjesztett szárnyainak távolsága két méter, szemei több, mint két centiméteresek voltak. Röptében Csuang Ce homlokát súrolva leszállt a gesztenyeligetben.

-- Miféle madár ez? – kérdezte Csuang Ce – Óriási szárnyai vannak, mégse jut velük messzire, hatalmasok a szemei, mégse lát velük tisztán.

Ősszehúzta köpenyét, kimért léptekkel elindult, majd felemelve íját megcélozta a madarat. Ekkor észrevett egy kabócát, amelyik éppen egy kellemes, árnyas helyet talált magának és megfeledkezett magáról. Mögötte egy imádkozó sáska mellső lábait emelgetve készült arra, hogy megragadja a kabócát. Csak zsákmányára összpontosított, így ő is megfeledkezett magáról. A különleges szarka egészen közel ült az imádkozó sáskához. Készen állt arra, hogy megfogja az imádkozó sáskát, és magáról is megfeledkezve a várható zsákmányra szegezte tekintetét. Csuang Ce a látványtól megborzongva kiáltott fel:

-- Ó, így hoznak a dolgok bajt egymásra! Ezáltal mind önmaga balsorsának okozója.

Eldobta íját, megfordult és kisietett a parkból. A park őre vádló kiáltások közepette szaladt utána {, mert azt gondolta róla, hogy orvvadász}.

Amikor Csuang Ce hazatért, annyira levert lett, hogy ki sem mozdult házából három napon keresztül. Midőn tanítványa, Lin Csie meglátogatta őt, megkérdezte tőle:

-- Mester, miért vagy ilyen levert?

-- Annyira vigyáztam a testemre, hogy megfeledkeztem magamról – válaszolta Csuang Ce – A zavaros vizet bámulva nem találtam meg az utat a tiszta tóhoz. A mesterem azt mondta: „Bármerre jársz, kövesd a helyi szokásokat!” Ahogy a Tiao Ling parkjában kószáltam, megfeledkeztem magamról. Egy különleges szarka súrolta röptében a homlokomat és letelepedett a gesztenyeligetben, ahol megfeledkezett magáról. A gesztenyeliget őre pedig orvvadásznak gondolt. Ezért érzem magam olyan rosszul.

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair

 

 

(XX. 7.) A hegyi fa

7. Amikor Konfuciuszt megtámadták Csen és Caj között, hét napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy kiszáradt fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütötte a ritmust*. Megvolt hozzá az eszköze, mégsem tartotta a ritmust, megvolt hozzá a hangja, mégsem volt igazi dallama. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt, hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.

Jen Huj ott állt, tiszteletteljesen összefonva kezeit mellkasán és szemeit forgatva nézett rá. Konfuciusz, attól tartva, hogy Jen Huj túlságosan is kifejezi nagyrabecsülését, vagy az iránta való szeretete miatt elmerül a sajnálatába, így szólt hozzá:

-- Huj, könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön, de nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön. Nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége. Az ember és az Ég egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki most énekel?

-- Megkérdezhetem, hogy mit értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön? - érdeklődött Jen Huj.

-- Az éhség és a szomjúság, a hideg és a forróság vagy a határok átlépésére való képtelenség az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló dolgok működéséből fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy minden egymás mellett halad. Egy alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. Ha egy alattvaló ilyen hűséges, akkor mennyivel hűségesebb kell lennie annak, aki az Ég parancsait teljesíti?

-- És mit értesz azalatt, hogy nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön? – kérdezte Jen Huj.

-- Amikor valaki megkap egy állást, hamarosan minden irányba haladni kezd. Vég nélkül érkeznek a részére címek és illetmények, de ezek csak anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez. Ezt nevezem én „külső javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember nem tolvaj. Ha én is ezeket{a külső javakat} választanám, akkor miféle ember lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra nem talál magának megfelelő helyet, akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből elejti ennivalóját, otthagyja és tovább száll. Tartanak az embertől, mégis körülöttük élnek, mert védelmet találnak a földből és gabonából készült falusi oltároknál.

-- És mit értesz azalatt, hogy nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?

-- A tízezer dolog folyamatosan átalakul, de mégsem tudjuk, hogyan történik az átváltozásuk. Honnan tudjuk, hogy mikor van végük? Honnan tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.

-- És mit értesz azalatt, hogy ember és Ég egy és ugyanaz?

-- Az ember az Ég által létezik és az Ég is az Ég által létezik – válaszolta Konfuciusz - Az Ég nem létezhet az ember által, mert az ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen és nyugodtan távozik el, így érkezik el a végéhez.

(*Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 6.) A hegyi fa

6. Csuang Ce foltozott, durva anyagú ruházatában, kenderkötéllel összekötött cipőjében sétált el Vej királya előtt.

-- Miért nézel ki ilyen nyomorult módon, mester? – kérdezte a király, mikor megpillantotta Csuang Cét.

-- Szegény vagyok, de nem nyomorult - felelte Csuang Ce - Akkor nyomorult egy tudós, ha hiába van birtokában a Tao-nak és az erénynek (de), mégse tudja a gyakorlatban átültetni. De ha a ruháha elnyűtt, cipője agyonhordott, akkor csak szegény, nem pedig nyomorult. Erre mondják, hogy "rossz időben született". Megfigyelted már, felség, hogyan ugrándoznak a majmok? A magas nanmufák, szivarfák vagy kámforfák tetején egyik ágról a másikra lendülnek, rájuk tekerik farkukat és fürgén ugrándoznak közöttük. Még az olyan híres íjászok, mint Ji vagy Feng Meng is csak nehezen tudnának pontosan célozni rájuk*. Viszont a tüskés eperfák, szedrek, kökények vagy tüskés citrusok között óvatosan mozognak, ide-oda tekintgetnek és remegnek a félelmtől. És nem azért, mert inaik és csontjaik elveszítve hajlékonyságukat megmerevednek. Hanem azért, mert a majmok kedvezőtlen és alkalmatlan körülmények közé kerültek, ahol nem tudják adottságukat teljes mértékben kibontakoztatni. És ha nekem egy tudatlanságban élő uralkodó alatt és züllött miniszterek között kellene élnem, akkor mit kellene tennem, hogy ne váljon belőlem nyomorult? Az számomra elég figyelmeztetés, hogy Pi-kan szívét kivágták**.

 

(*Mindketten mitológiai alakok. A Csuang-ce az V.fejezet 2. részében említi Ji-t, akit hol az íjászat isteneként ábrázolnak, hol pedig halandó ijászként. Feng Meng Ji tanítványa volt. Irigységében és féltékenységében többször próbálta megölni mesterét, végül egy barackfáról tört bottal sikerült agyonvernie Ji-t.

 

**Pi-kan herceget a zsarnok Csou ítélte halálra. Nevét két előző fejezetben is megemlítik, a IV. fejezet 1. és a X. fejezet 2. részében.
Feltehetően ebben a Csuang Ce és Vej királya között zajló párbeszédben magyarázza el Csuang Ce, hogy miért nem hajlandó hivatalt vállalni az udvarnál.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban teljesen elszegényedtem, Csen és Caj között rám támadtak. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki elmenekült Csia államból? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára a kisbabáját és sietve eltávozott. Megkérdezték tőle: „A pénz miatt csináltad ezt? De hiszen egy kisbaba nem ér annyi pénzt. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy kisbaba több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat és miért a kisbabáddal a hátadon menekülsz?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyerekhez való kötődésemet az Ég rendelte el.” Amiket nyereség fűz össze, azok szétválnak egymástól, mihelyst szerencsétlenség, baj vagy veszedelem fenyegeti őket. Míg azok, amelyeknek kapcsolatát az Ég rendelte el, még inkább ragaszkodnak egymáshoz szerencsétlenség, baj vagy veszedelem esetén. Micsoda különbség van a ragaszkodás és a szétválás között!

Egy nemes ember (csün-je/junzi) barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé (hsziao-zsen/xiaoren) viszont édes, mint az újbor. De a nemesember íztelensége odafigyelés, addig a kisember édessége nemtörődömség. Az a kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit, tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, de iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Jegyezd meg szavaimat! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha engedékeny vagy. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha engedékeny vagy, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól és nem fárasztod el magad, akkor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd testedet. És amikor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni az anyagi dolgoktól.”

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 4.) A hegyi fa

4. Amikor Konfuciuszt Csen and Caj között megtámadták, hét napon át nem evett főtt ételt*. [Később] Ta-kung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.

-- Közel álltál a halálhoz? – kérdezte Ta-kung Zsen.

-- Igen – felelte Konfuciusz.

-- Félsz a haláltól? 

-- Igen - hangzott a válasz.

-- Akkor engedd meg, hogy arról az útról beszéljek neked, amivel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – A keleti tengernél olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj**. Ide-oda csapkodnak, mintha nem volna semmi erejük. Kötelékben szálldosnak és szorosan összebújva fészkelnek egymással. Sosem röppennek ki elsőként, sosem térnek meg utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, így kívülállók kevéssé árthatnak nekik. Így elkerülik a veszélyt.

Az egyenes törzsű fát vágják ki először, az édes vizet adó kút apad el előbb. Mutogatod bölcsességed, hogy lenyűgözd a tudatlanokat, fejleszted személyiséged, hogy megkülönböztesd magad az értéktelenektől. Olyan hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és holdat. Ezért nem vagy képes arra, hogy elkerüld a veszélyt.

Hallottam, hogy a nagy beteljesülés embere azt mondja: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem elenyészik. A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy megszabaduljon az érdemektől és hírnévtől és visszatérjen az emberekhez? A Tao-val együtt úszik, de ő nem pihen meg a ragyogásban; az erénnyel (de) sétál, de nem időzik a hírnévben. Üres és közönséges, olyan, mintha bolond lenne. Kitörli tetteinek nyomait, feladja befolyását, hatalmát és nem keresi a sikert vagy hírnevet. Emiatt nem hibáztat másokat és mások sem hibáztatják őt. A tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért leled ebben örömöd?

-- Kiváló! – kiáltott fel Konfuciusz. Ezek után elbúcsúzott társaitól és elbocsátotta tanítványait. Visszavonult a nagy mocsárba, ahol szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és gesztenyén élt. Anélkül sétált az állatok között, hogy megzavarta volna falkájukat, anélkül sétált a madarak között, hogy felverte volna rajukat. Még a madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, hát akkor hogyan tartottak volna tőle az emberek!

 

(*A Beszélgetések és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az eseményt.

 

**James Legge szerint némely kommentátor szerint ez a madár fecske.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 3.) A hegyi fa

3. Pei Kung Sö hozzájárulást gyűjtött Vej állam hercege, Ling számára egy harangállvány készítésére. Felépített egy oltárt a külső városfalon kívül, és három hónapon belül a harangállvány alsó és felső szintjei is teljesen elkészültek*.

Csing-csi herceg csodálkozva kérdezte meg tőle**:

-- Milyen művészetet alkalmaztál [, hogy ilyen hamar elkészült]?

-- Hogyan merészelnék az egység középpontjában alkalmazni bármit is? – válaszolta Pei Kung Sö – Hallottam azt a mondást, hogy „Amikor a faragás és csiszolás készen van, akkor térj vissza az egyszerűséghez”. Elnéző voltam azokkal szemben, akik erősen ellenezték; együtt működtem azokkal, akik határozatlanok voltak; azokra támaszkodtak, akik a lehető legtöbbet adták***. Így voltam képes adományokat gyűjteni reggeltől estig anélkül, hogy a legcsekélyebb visszautasítással találkoztam volna. Mennyivel inkább érvényes lehet ez arra, aki nagyszerű út követője!

 

(*A harangállványok az ókori Kínában elsősorban a felső osztály, az elit gazdagságát, hatalmát hivatott szimbolizálni. A Csou-korban fejlődött ki a harangok elrendezésének szokása, ekkor még 13-tól egészen 64-ig bármennyi harangot rögzíthettek a fából készült állványokra.

 

**Csing-csi herceg, Vu állam uralkodójának fia, aki Vej államba menekült apja gyilkosa és utódja, Helü király elől. Ez utóbbi i.e. 514-ben került Vu állam trónjára és i.e. 496-ig uralkodott. Az ő fegyvere volt a híres Mo-je kard, amelyet a VI. fejezet 10. részében említenek.

 

***Az általam forrásként használt fordítók szinte mindegyike eltérően értelmezi és fordítja ezt a mondatot. Ezenkívül még több olyan mondat is szerepel Pei Kung Sö válaszában, ami még zavarosabbá teszi azt. Ezt az egyetlen mondatot Victor H. Mair értelmezéséből fordítottam, kihagyva a többi fordító sorait.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)