(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy óceánhoz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel, aki így szólította meg:¹

-- Hová mész?

-- A nagy óceánhoz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy óceán olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel?² Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – A hivatalok rendben működnek az arra alkalmasok által, és mindenkit képességei szerint neveznek ki helyére. [A bölcs] a körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. Tettei és szavai természetes módon, belülről jönnek, általuk alakul át az Ég alatti világ. És akkor egyetlen kézlegyintésére vagy egyetlen arcrezdülésére a világ négy sarkából mindenki köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere nyugodtan él, nincsenek gondolatai, tervei, amikor cselekszik, nem aggodalmaskodik. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen”, vagy mi „szép” és „csúnya”. Az tölti el derűvel, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az ad neki nyugalmat, ha szétosztja azt, amije van. Félénk, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját vagy tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár dúsgazdag, nem tudja, honnan származik vagyona. Bár rengeteg ennivalója és innivalója van, nem tudja, honnan kapta mindezt. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- A szellem embere felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája elenyészik. Ezt mérhetetlen ragyogásnak hívják. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Éggel és a Földdel örvendezik, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti természetéhez. Ezt hívják sötét homály [állapotának].

 

(¹A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burton Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

²Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban járt, és útja visszafelé Csin államon keresztül vezetett. Amikor a Han folyó északi partja mentén haladt, megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig, és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Kis erőfeszítéssel kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét, és Ce-kung-ra nézett.

-- Miféle dolog az? – kérdezte tőle.

-- A szerkezetét fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és aztán a víz olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész először mérges arckifejezést vágott, majd elnevette magát:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket? Akik aztán azzal dicsekednek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik szomorú szólamaikat hangoztatva vásárolnak hírnevet az Ég alatt? Ha elfeledkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, és kevésbé törődnél testeddel, akkor talán képes lennél megközelíteni a Tao-t. Még önmagadat sem tudod irányítani, akkor hogyan van időd a világ irányítására? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung elsápadt döbbenetében. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg.¹

Tanítványai megkérdezték tőle:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert akkor még nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkat a lehetőségekhez kell mérni, tevékenységeinkben pedig a sikerre kell törekedni. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most láttam be, hogy ez nem így van. Aki tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Tao-ját járja. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékonyság, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem megy oda, ahová nem akar, nem tesz olyat, amit szív-elméje helytelenít. Büszkén figyelmen kívül hagyná, ha az Ég alatti világ őt dicsérné. Azzal sem törődne, ha az Ég alatti világ őt hibáztatná. Az Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója² - mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, van-e benne egyáltalán bármi is, amit neked és nekem érdemes volna tudnunk?

(¹1 li körülbelül 500 méter.

 

²Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burton Watson meglátása szerint a legutolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak, és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien találkozott Csi Csö-vel, és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója arra kért, hogy adjak neki tanácsokat. Először elutasítottam, mivel csak kérte, nem pedig parancsolta. Végül mégis adtam neki tanácsot, de nem tudom, hogy helyes volt vagy sem. Ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam az uralkodónak: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek, hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne népedből nem engedelmeskedni?”

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, amit az uralkodók és királyok erényéről (de) mondtál, az éppen olyan hiábavalóság és képtelenség, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa azt.¹ Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, veszélybe sodorná magát. Magasabb tornyokat és teraszokat építene, amikbe gyarapodó [vagyon]tárgyait tárolná. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből, és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent, és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor miért is tisztelné Jao-t és Sun-t amiatt, ahogyan azok tanították az embereket? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de), és megnyugodjanak benne.

(¹Ez a hasonlat a IV.fejezet 5. részében is olvasható.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz:¹

-- Vannak emberek, akik úgy követik a Tao-t, mint egy törvényt. [Kijelentik] ezt lehet, ezt nem lehet, ez ilyen, ez nem ilyen. A vitázók erre azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudjuk egymástól különböztetni a ’keményt’ és a ’fehéret’, mintha az égen függenének”. Nevezhetjük-e az ilyen embert bölcsnek?

-- Az ilyen ember olyan - válaszolta Lao Tan –, mint egy munkáját végző szolga vagy mesterember. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya pórázon végzi, mert képes patkányt fogni, míg a majmot ügyessége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, elmondom neked azt, amit nem vagy képes meghallani, és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem találni olyat, aki testtel rendelkezik, ám azzal egyidejűleg alaktalan és formátlan is lenne. A [dolgok] haladása egyben megállás, a halála élet is, a pusztulása pedig keletkezés is, bár ők maguk ezt nem képesek felfogni. Ha az ember elfelejtkezik a dolgokról, és elfelejtkezik az Égről, akkor azt mondják, hogy elfelejtkezik önmagáról. Aki elfelejtkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(¹Vannak olyan fordítók, akik már itt, az elején Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Volt az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok, és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). De még nem alakult ki az alak, még nem volt szétválás. Ezt nevezzük sorsnak. Állandó kavarodás és váltakozás közepette megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult a közöttük lévő különbség. Ezt nevezzük testi alaknak. A testi alakban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölel. Olyasmi ez, mint összezárt csőrű néma csiripelés, mint Éggel és Földdel való egybefonódás. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják rejtett erénynek. Ugyanaz, mint a nagy alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 7.) Ég és Föld

 

7. Amikor Jao kormányozta az Ég alatti világot, Po-cseng Ce-Kao-t nevezte ki egyik hercegének.¹ Később, mikor Jao átadta trónját Sun-nak, és Sun továbbadta Jü-nek, Po-cseng Ce-Kao lemondott méltóságáról, és földműveléssel kezdett foglalkozni. Amikor Jü meglátogatta őt, Po-cseng Ce-Kao éppen kint szántott a földjén. Jü odasietett hozzá, a legalázatosabb testtartással megállt előtte, és így szólította meg:

-- Uram, régen, amikor még Jao kormányozta az Ég alatti világot, kinevezett téged egyik hercegének. Aztán Jao átadta a trónját Sunnak, és Sun továbbadta nekem, te, uram, lemondtál méltóságodról, és inkább földművelő lettél. Bátorkodom megkérdezni, hogy miért?

-- Régen – válaszolta Ce-Kao -, amikor még Jao kormányozta az Égalattit, nem osztogatott jutalmat, az emberek mégis keményen dolgoztak. Nem büntetett, az emberek mégis tisztelettudóan viselkedtek. Uram, te jutalmazol és büntetsz is, az emberek mégsem jók. Az erény romlásnak indult, és mostantól a büntetések érvényesülnek majd. Az elkövetkező korok zűrzavara innen kezdődik. Jobb, ha útnak indulsz, uram, és nem zavarsz a munkámban! Majd hátra sem pillantva, serényen tovább folytatta a szántást.

(¹James Legge olyan legendákra hivatkozik, amelyek úgy tartják, hogy Po-cseng Ce-Kao herceg Lao Ce előző életének egyik inkarnációja.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 6.) Ég és Föld

6. Jao elment Hua városába. Hua kapuőre így szólította meg:

-- Ó, egy bölcs! Kérlek, engedd meg, hogy áldást kérjek a számodra. Élj sokáig, bölcs!

-- Nem szeretnék – felelte Jao.

-- Légy gazdag!

-- Nem szeretnék – felelte Jao.

-- Legyen sok fiad!

-- Nem szeretném – felelte Jao.

-- Hosszú élet, gazdagság, sok fiúgyermek, erre vágyik minden ember! Hogyan lehetséges, hogy egyedül csak te utasítod vissza őket? – kérdezte a határőr.

-- A sok fiú sok aggodalmat jelent – válaszolt Jao – A gazdagság sok gondot okoz. A hosszú élet sok szégyennel jár. Ez a három áldás nem segíti az erény (de) táplálását, ezért nincs rájuk szükségem.

-- Először azt hittem rólad, hogy bölcs ember vagy – mondta a határőr – De most már látom, hogy csak egy nemes ember. Amikor az Ég életet ad a rengeteg embernek, akkor mindnek ki is jelöli feladatát. Ha sok fiad lenne, és kijelölnéd a feladataikat, akkor mi miatt kellene aggódnod? Ha gazdag volnál, és gazdagságodat másokkal megosztanád, akkor miféle gondod lenne? A valódi bölcs úgy él [olyan rejtve], mint fürj, úgy táplálkozik, mint egy fióka; és úgy járja útját, mint a madár, amelyik nem hagy maga után nyomot az égen. Ha a Tao uralkodik az Ég alatti világon, [a bölcs] együtt élvezi a bőséget a többi dologgal. Ha az Ég alatti világ híján van a Tao-nak, visszavonulva táplálja erényét. Majd évezredek múlva, a világba belefáradva, elhagyja azt, és felemelkedik a halhatatlanok közé. Felkapaszkodik a fehér felhők hátára, és megérkezik a mennyei uralkodó lakhelyére. Ez a három baj, amit az előbb felsoroltál, sosem érinti őt, teste örökké mentes balszerencsétől. Hogyan is szenvedhetne a szégyentől?

A kapuőr ezután sarkon fordult, és elment. Jao utána indult:

-- Kérlek, szeretnék kérdezni tőled valamit …

-- Fordulj vissza! – szólt rá bosszúsan a kapuőr.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)