(XIII. 3.) Az Ég útja

 

3. A császárok és királyok erénye az Eget és Földet tekinti ősének, a Tao-t és erényét (de) mesterének, és a nem-cselekvést állandó szabályának. Nem-cselekvéssel szolgálatukba állíthatják az Ég alatti világot, mégsem fáradnak bele. De cselekvéssel hiába szolgálnák az Ég alatti világot, mégsem csinálnák jól. Ezért a régi korok emberei nagyra értékelték a nem-cselekvést.

Ha a feljebbvalók és az alattvalók is a nem-cselekvést választják, akkor mind ugyanazon az erényen osztoznak majd. És ha az alattvalók ugyanazon az erényen osztoznak, mint a feljebbvalók, akkor nem lesznek többé alattvalók. Ha az alattvalók és a feljebbvalók is a cselekvést választják, akkor mind ugyanazon a Tao-n osztoznak. És ha a feljebbvalók ugyanazon a Tao-n osztoznak, mint az alattvalók, akkor nem lesznek többé uralkodók. Éppen ezért a feljebbvalóknak a nem-cselekvést kell választaniuk, és szolgálatukba kell állítaniuk az Ég alatti világot. Az alattvalóknak a cselekvést kell választaniuk, és szolgálniuk kell az Ég alatti világot. Ez megváltoztathatatlan, örök szabály.

Ezért régen az Ég alatti világ királyai nem merültek el gondolataikban, bár tudásuk átívelt Égen és Földön; nem mondtak semmit a dolgokról, bár képesek voltak megkülönböztetni mind a tízezer dolgot; nem cselekedtek, bár kiválóbb képességekkel rendelkeztek akárkinél a négy tenger határain innen. Az Ég nem hoz létre semmit, a tízezer dolog mégis átalakul. A Föld nem nevel semmit, a tízezer dolog mégis növekedik. A császárok és királyok nem cselekednek, mégis minden az Ég alatt kiteljesedik. Ezért mondják: „Nincs szellemibb az Égnél, nincs gazdagabb a Földnél, nincs nagyszerűbb a császároknál és a királyoknál”. És ezért mondják azt is: „A császárok és királyok erénye megegyezik az Éggel és Földdel”.  Ezért a Tao-nak megfelelően haladnak az Éggel és Földdel, vágtatnak együtt a tízezer dologgal, és a Tao szerint irányítják az embereket.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 2.) Az Ég útja

2. Így szólt Csuang Ce:

-- Az én mesterem, ó, az én mesterem! Feldarabolja és összekeveri a tízezer dolgot, mégsem kegyetlen. Nagylelkűsége tízezer generáción átível, mégsem emberséges. Időtlen idők óta létezik, mégsem öreg. Beborítja az eget, fenntartja a földet, minden testet ő farag és alakít ki, mégsem ügyes.¹ Ezt nevezik égi örömnek.

Azt mondják: „Aki megérti az égi örömöt, az az Eget követi életében, és a dolgokkal együtt alakul át halálakor. Nyugalmában a jin erényén osztozik; cselekvésében a jang áramlatán osztozik”. Ezért aki megérti az égi örömöt, az nem vádolja az Eget, nem bírálja az embereket, nem gabalyodik bele a dolgokba, nem dorgálják meg a szellemek. Ezért mondják: „A mozgása az Égé, a nyugalma a Földé.  Amikor a szív-elméje nyugalomban van, ő az Ég alatti világ királya; a szellemek nem hatnak rá és lelke nem ismer kimerülést. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, a tízezer dolog alárendeli magát neki” – ez azt jelenti, hogy üressége és nyugalma elér az Égig és a Földig, otthonosan mozog a tízezer dologgal. Ez az, amit égi örömnek hívnak. Ez az égi öröm a bölcs szív-elméje, ami által az egész Ég alatti világot táplálja.

(¹Ez hasonló ahhoz, amit a VI. fejezet 13. és a 7. részében olvashattunk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 1.) Az Ég útja1

 

1. 1. Az Ég útja (azaz Tao-ja) folyamatosan működik, de semmit nem halmoz fel, ezért a tízezer dolog tökéletességhez jut általa.2 A császárok útja folyamatosan működik, és sehol nem halmozza fel hatását, ezért az egész Ég alatti világ hozzájuk tér meg. A bölcsek útja folyamatosan működik, és sehol nem halmozza fel hatását, ezért a tengereken innen minden aláveti magát nekik. Aki az Eget érti,³ és aki járatos a bölcsek tanításában, és aki követi a császárok, királyok erényét mindenütt a világegyetem hat irányában és négy sarkában, az önmagából fakadón, természetes módon cselekszik és öntudatlanul nyugodt.

A bölcs nem azért nyugodt, mert úgy gondolja, hogy az jó, hanem azért nyugodt, mert a tízezer dolog nem tudja felkavarni az szív-elméjét. A nyugodt víz a [föléje hajoló ember] szakállát és a szemöldökét tisztán visszatükrözi. Olyan tökéletes a szintje, hogy a nagy kézműves mérésre használja. És ha a nyugodt víz ilyen tisztasággal bír, akkor milyen lehet a tiszta szellem! A bölcs nyugodt szív-elméje az Ég és a Föld tükre, a tízezer dolog visszatükröződése.

Üresség, nyugalom, derű, csend, nem-cselekvés – ez az Ég és Föld tökéletes szintje, a Tao és erényének (de) lényege. Ezért a császárok, a királyok és a bölcsek megpihennek bennük. Megpihenve üresek lesznek, üresen megtelnek; ez pedig maga a teljesség. Üresen nyugalomba kerülnek; nyugalomban mozgásba lendülnek, mozgásba lendülve sikert érnek el. Nyugalomban megpihennek a nem-cselekvésben; megpihenve a nem-cselekvésben megbízásokat adnak a hivatali ügyek intézésére. A nem-cselekvésben megpihenve elégedettek lesznek. Aki elégedett, azt elkerüli a gond és a baj, így életének évei megsokasodnak.

Üresség, nyugalom, derű, csend, nem-cselekvés a tízezer dolog gyökere. Ha valaki ezt megérti, olyan dél felé néző uralkodó válik belőle, mint Jao volt. Ha valaki ezt megérti, olyan észak felé néző miniszter válik belőle, mint Sun volt.⁴ Ilyen az uralkodók, a királyok, vagyis az Ég fiának erénye. Ilyen a rejtett bölcsek és a koronázatlan királyok Tao-ja. Akik ezzel a megértéssel elvonulnak, és gondtalanul vándorolnak, azok elnyerik a folyók, tavak, hegyek és erdők remetéinek csodálatát. Akik ezzel a megértéssel visszatérnek a világi életbe, azok hírnevet és érdemet szereznek, és minden az Ég alatt eggyé válik.

[Az ilyen emberek] nyugalomban bölcsekké válnak, cselekvésben királyokká. Aki megpihen a nem-cselekvésben, azt tisztelik, és aki olyan sima és egyszerű, mint a megmunkálatlan fa, azzal senki az Ég alatt nem fog vetélkedni a kiválóságért. Az Ég és Föld erényének tiszta megértését úgy nevezik, hogy a "nagy gyökér" és a "hatalmas ős”. Aki összhangba kerül az Éggel, és egyezségre jut mindennel az Ég alatt, az összhangba kerül az emberekkel. Ezt az emberekkel való összhangot „emberi örömnek” nevezik, az Éggel való összhangot „égi örömnek” nevezik.

(¹Victor H. Mair meglátása szerint e fejezet szerzője nem csupán összegyúrja a taoista és konfucianista gondolatokat, hanem egyenesen alárendeli a taoista metafizikát a konfucionista elveknek. A hagyományos hierarchia, a társadalmi szabályok és a törvények melletti ilyen jellegű érvelés teljesen távol áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetektől és a Vegyes fejezetek jó néhány részétől.

 

²"Az Ég útja" a dolgok természetes folyamata.

 

³Vagyis a dolgok természetes folyamatával tisztában van.

 

⁴Sun miniszterként szolgált Jao uralkodása idején. Mivel közvetlen leszármazottja helyett Jao Sun-t tette meg utódjául, ezért Sun az ideális miniszter jelképévé vált.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XII. 15.) Ég és Föld

15. Egy százéves fát kivágnak, és egy részéből áldozati edényt faragnak, majd zöld és sárga színű mintával díszítik. A forgácsokat pedig az árokba dobják. Ha szépség szempontjából hasonlítjuk össze az áldozati edényt az árokba dobott forgácsokkal, akkor nyilvánvalóan látható a különbség. Abban azonban egyformák, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét (xing/hszing). A rabló Csi és Zeng (Sen) vagy Si (Jü) különböznek egymástól tetteikben és az igazságosság gyakorlásában, de abban egyformák, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét.

Öt dolog vezethet a veleszületett természet elvesztéséhez. Első az, amikor az öt szín összezavarja a szemet, és megfosztja a tiszta látástól. A második az, amikor az öt hang összezavarja a fület, és megfosztja a tiszta hallástól. A harmadik az, amikor az öt illat elönti az orrot, és bedugítja a homlokot. A negyedik az, amikor az öt íz eltompítja a szájat, és torzítja az ízérzékelést. Az ötödik az, amikor a rokonszenv és ellenérzés megzavarja a szív-elmét, ami által a veleszületett természetet elröppen. Ez az öt dolog mind ártalmas a létezésre. És mégis Jang Csu (Jang Ce) és Mo Ti (Mo Ce) követői önelégülten járnak fel-alá, és azt gondolják, hogy megtalálták a megoldást.¹ De én ezt nem nevezném megoldásnak.

Amikor egy megoldás korlátoz vagy fájdalmat okoz, akkor az lehet-e valódi megoldás? Ha igen, akkor kijelenthetjük, hogy a ketrecben tartott galambok és a baglyok szintén megtalálták a megoldást. A rokonszenv és ellenérzés, a hangok és színek olyanok, mint gyúlékony rőzsék, amelyek halomban állnak ezeknek az embereknek a bensőjében; bőrsapkáik, szalakóta tollal díszített kalapjaik, hivatalnoki táblácskáik és hosszú övzsinórjaik pedig külsejüket fegyelmezi. Belül gyúlékony rőzsével kitömve, kívül pedig kötelékekkel összekötözve tekintgetnek mindenfelé, és még így gúzsba kötve is azt gondolják, hogy megtalálták a megoldást. Ha ez így van, akkor a megláncolt csuklójú, hüvelykszorítós bűnözők vagy a zsákba tuszkolt, ketrecbe zárt tigrisek és a leopárdok szintén megtalálták a megoldást.²

 

(¹Mo Ti vagy Mo Ce ókori kínai filozófus az egyetemes szeretetet, ezzel együtt pedig a visszafogottságot és aszketizmust hirdette. Míg vele ellentétben Jang Csu vagy Jang Ce ókori kínai filozófust önérdekű hedonistának tartották, aki azonban jobban megértve a naturalizmust képviselte. A Csuang-ce szerint mindkét irányzat hívei erőltetett, természetellenes elveket vallottak.

 

²Mivel ennek a résznek a szerzője újra említi a rabló Csi-t, Zeng-et és Si-t, és ismét értekezik a színekről, hangokról, illatokról és egyebekről, ezért feltételezik, hogy ez a 15. rész eredetileg a VIII., a X. vagy a XI. fejezetekhez tartozott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. A szüleit tisztelő fiú nem hajbókol szüleinek, és a hűséges miniszter nem hízeleg urának. Ilyenek a kiváló fiúk, és ilyenek a kiváló miniszterek. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel, és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény érdemtelennek tartja. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával, és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény érdemtelennek tartja.¹ De ez minden másban is így van? Ha valaki mindig egyetért a közvéleménnyel, és mindig jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor sem nevezi őt senki hajbókolónak vagy hízelgőnek. Így ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr? 

Nevezz valakit talpnyalónak, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hízelgőnek, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át talpnyaló, és egy életen át hízelgő. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit, és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hízelgőnek. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez az ostobaság legmagasabb foka.

Aki tudja magáról, hogy ostoba, az nem teljesen ostoba; aki tudja, hogy tévelyeg, az nem teljesen tévelyedett el. Aki teljesen eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; aki teljesen ostoba, élete végéig sem ocsúdik. Amikor három ember együtt megy valahová, és egyikőjük eltéveszti az utat, akkor is eljutnak a céljukig, mert a tévelygők száma kevesebb. De ha már ketten tévesztik el az utat, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a tévelygők száma több. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és én hiába tudom az irányt, az emberek mégsem követnek. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön elvigyorodnak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a többség szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja.² Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár szívesen terelném az embereket a helyes irányba, hogyan tehetném ezt? És ha mégis erőltetném ezt, annak ellenére, hogy tudom, nem lehetséges, akkor az szintén egyfajta tévelygés volna. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni, és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senki nem fog aggodalmaskodni.³

Amikor egy csúf ember felesége az éjszaka közepén fiút szült, az ember sietve elszaladt egy lámpásért.  Minél előbb meg akarta nézni az újszülöttet, mert attól rettegett, hogy az esetleg őrá hasonlít.⁴

(¹Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

²Burton Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Mint két együtt tévelygő utazó esetében, akik sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

³James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel osztozhatnék bánatomban?”

 

⁴Ez a két mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Miközben Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték,¹ Cse-csang Man-csi így szólt:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez.² Ezért keveredik bajba most.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világon rend legyen – felelt Cse-csang Man-csi - Ha már azelőtt is az lett volna, akkor miért beszélnének egyáltalán Jü uráról? Ő gyógyírt hozott a fájdalomra; parókát adott a megkopaszodott embernek; a betegekhez orvost hívott. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki szeretett édesapjának komor, aggódó arccal viszi a gyógyszert. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülték, a tehetségest nem alkalmazták. A feljebbvalók olyanok voltak, mint egy fa felső ágai, a nép pedig mint a vadon élő őzek. Helyesen cselekedtek, pedig nem tudták, hogy ez az igazságosság. Szerették egymást, pedig nem tudták, hogy ez az emberség. Őszinték voltak, pedig nem tudták, hogy ez a hűség. Teljesítették kötelességüket, pedig nem tudták, hogy ez a megbízhatóság. Egyszerű mozdulatokkal segítették egymást anélkül, hogy ezt ajándéknak vagy adománynak tekintették volna. Éppen ezért tetteik nem hagytak nyomot, dolgaikat nem jegyezték fel.

(¹Ha a csapatokat szemlélők valós személyek, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg, és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

²A „Jü törzs embere” vagyis Sun.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy óceánhoz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel, aki így szólította meg:¹

-- Hová mész?

-- A nagy óceánhoz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy óceán olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel?² Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – A hivatalok rendben működnek az arra alkalmasok által, és mindenkit képességei szerint neveznek ki helyére. [A bölcs] a körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. Tettei és szavai természetes módon, belülről jönnek, általuk alakul át az Ég alatti világ. És akkor egyetlen kézlegyintésére vagy egyetlen arcrezdülésére a világ négy sarkából mindenki köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere nyugodtan él, nincsenek gondolatai, tervei, amikor cselekszik, nem aggodalmaskodik. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen”, vagy mi „szép” és „csúnya”. Az tölti el derűvel, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az ad neki nyugalmat, ha szétosztja azt, amije van. Félénk, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját vagy tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár dúsgazdag, nem tudja, honnan származik vagyona. Bár rengeteg ennivalója és innivalója van, nem tudja, honnan kapta mindezt. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- A szellem embere felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája elenyészik. Ezt mérhetetlen ragyogásnak hívják. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Éggel és a Földdel örvendezik, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti természetéhez. Ezt hívják sötét homály [állapotának].

 

(¹A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burton Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

²Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)