(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Hogyan használod a szív-elmédet, Ég fia?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez jó, amit mondasz, de nem ezt hívjuk nagyszerűnek.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Az égi erényből nyugalom fakad – felelt Sun -, a Nap és a Hold magától ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Mint a nappal és az éjszaka, amely magától váltakozik, vagy mint a felhők, amelyek az égen vonulva esőt hullajtanak.

-- Akkor én eddig csak feleslegesen fárasztottam magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éghez igazodsz, én pedig csak az emberekhez.

Az Eget és a Földet tartották a régiek nagyszerűnek, az Égre és Földre tekintett csodálattal a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Éghez és Földhöz alkalmazkodtak, és ennyi elég is volt.¹

 

(1Vagyis a dolgok természetes folyamatának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 5.) Az Ég útja

5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. De előbb igyekeztek megérteni az Eget,¹ és csak azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett az emberség és igazságosság. Miután teljesen megértették az emberséget és igazságosságot, következett a kötelességek megkülönböztetése, felosztása. Miután teljesen megértették a kötelességek megkülönböztetését és felosztását, következtek a formák és neveik. Miután teljesen megértették a formákat és neveiket, következett az emberek képességeik szerinti alkalmazása. Ezt követte az elvégzett munkák elbírálása, ellenőrzése.  Ez elvezett a helyes és helytelen megítéléséhez. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés. Miután sikeresen alkalmazták a jutalmazást és büntetést, az ostoba és okos megértette, mit kell tennie; a tiszteletreméltó és jelentéktelen pedig a számára alkalmas helyre került. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a rátermettségüknek megfelelően alkalmazták, és képességeik alapján megkülönböztették őket. Így mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Ekként szolgálták a felsőbbrendűeket, és gondoskodtak az alsóbbrendűekről; ekként rendezték a dolgokat, és fejlesztették személyiségüket. Nem volt szükségük tudásra vagy tervezgetésre; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a nagy béke és tökéletes kormányzás.

Ezért mondja a könyv: „Vannak formák és vannak a neveik”.² A formákat és neveiket hajdanában is ismerték, de az akkori emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

 Amikor a régi idők emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után említettek „formákat és a neveiket” és csak [a fentebb leírt] nyolc lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról és a nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a gyökerük. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a kezdetük. Akik szavaikkal kiforgatják a Tao-t vagy ellene beszélnek, azok arra valók, hogy őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből „formákról és a neveikről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő hasznukra legyen. Az efféléket csak álbölcselkedőnek, sekélyes tudású embernek hívják. Hajdanán is léteztek szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és a neveik. De ezek az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóiknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók eszközei, akik gondoskodnak az alattvalóikról.

(¹James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’ jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó, magától történő működését.

 

²Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 4.) Az Ég útja

4. A kezdet a fentihez tartozik, a részletek a lentiekhez¹; a lényeget az uralkodó határozza meg, a kidolgozás a minisztereken múlik. A három hadsereg és az ötféle fegyvert használó katonák irányítása - ezek az erény jelentéktelen jellemzői.² A jutalmak és büntetések, haszon és veszteség, az ötféle büntetés alkalmazása– ezek a nevelés jelentéktelen jellemzői.³ Szertartások, törvények, mértékek, számítások, vizsgálatok, formák és nevek gondos összevetése – ezek a jó kormányzás jelentéktelen jellemzői.⁴ A harangok és dobok hangja, a tollak és a hadizászlók bemutatása – ezek a zene jelentéktelen jellemzői.⁵ Jajveszékelés, sírás, gyászöltözék fokozatai és temetkezési szertartások – ezek a gyász jelentéktelen jellemzői. Ehhez az öt jelentéktelen jellemzőhöz a tiszta szellem működése és a szív-elme kifejlesztése szükséges. Ezeket a jellemzőket ismerték a régi időkben, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Az uralkodó halad elől, az alattvaló követi; az apa halad elől, a fia követi; az idősebb fivér halad elől, az öccse követi; az idős halad elől, a fiatal követi; a férfi halad elől, a nő követi; a férj halad elől, a feleség követi. Elől halad a tiszteletreméltóbb, azt követi az alacsonyabb rangú, és ugyanez az Ég és a Föld sorrendje. Ezért a bölcs őket tekinti példának.

Az Ég tiszteletreméltóbb, a Föld alacsonyabb rangú – ez a szellemi természetük rendje. Tavasz és nyár halad elől, ősz és tél követi őket – ez a négy évszak sorrendje. A tízezer dolog folyamatosan változik és növekedik a rá jellemző módon – ez a kifejlődés és hanyatlás, az átalakulás és változás állandó áramlása.

Ha még az Ég és Föld is, amelyek a legszellemibbek, rendelkeznek meghatározott ranggal és sorrenddel, akkor ennek még inkább kell lennie az emberek között. Az ősök templomában a rokonainkat tiszteljük; az uralkodói udvarban a rangot; a falvakban az időseket; az ügyes-bajos dolgokban pedig az arra érdemeseket. Ez a nagy Tao rendje.

Ha a Tao-ról beszélünk, de tagadjuk ezt a rendet, akkor magát a Tao-t is tagadjuk. Ha egy olyan Tao-ról beszélünk, amit tagadunk, akkor hogyan is tudnánk azt követni?

(¹Wang Rongpei szerint itt a „kezdet” a Tao-t és erényét (de) jelentik, amelyek az uralkodóhoz tartoznak, a „részletek” pedig az emberséget és az igazságosságot jelentik, amelyek az alattvalók, a nép jellemzői.

 

²A „három hadsereg” a kínai feudális államok három részre osztott seregét jelenti. Az „ötféle fegyver” általában a dárda/lándzsa, az alabárd, a harci fejsze, a pajzs és az íj, bár létezik másfajta felsorolás is.

 

³Az ötféle büntetés általában tetoválás/tüzes vassal való jelölés, orrlevágás, láblevágás, kasztrálás és halál.

Ebben a 4.  részben a konfuciánusi elvek mellett legista tanítás is megjelenik. A legizmus szerint az uralkodónak erős teljhatalommal kell rendelkezni, és nem feltétlenül szükséges, hogy erényes legyen. Az embereket szigorú törvényekkel, jutalmakkal és kemény büntetésekkel kell irányítani.

⁴A legizmus elvárása szerint ezek az érdemes (azaz az uralkodóhoz hű) hivatalnokok feladatai közé tartoznak.

⁵A zenéhez hozzátartozik a tánc is. Burton Watson értelmezése szerint itt olyan táncról van szó, amit tollakkal és jak farkából készült bojtokkal táncolnak, míg mások szerint inkább valamiféle hadifelvonulásról, amin sisaktollakat és hadizászlókat használnak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Legizmus

 

(XIII. 3.) Az Ég útja

 

3. A császárok és királyok erénye az Eget és Földet tekinti ősének, a Tao-t és erényét (de) mesterének, és a nem-cselekvést állandó szabályának. Nem-cselekvéssel szolgálatukba állíthatják az Ég alatti világot, mégsem fáradnak bele. De cselekvéssel hiába szolgálnák az Ég alatti világot, mégsem csinálnák jól. Ezért a régi korok emberei nagyra értékelték a nem-cselekvést.

Ha a feljebbvalók és az alattvalók is a nem-cselekvést választják, akkor mind ugyanazon az erényen osztoznak majd. És ha az alattvalók ugyanazon az erényen osztoznak, mint a feljebbvalók, akkor nem lesznek többé alattvalók. Ha az alattvalók és a feljebbvalók is a cselekvést választják, akkor mind ugyanazon a Tao-n osztoznak. És ha a feljebbvalók ugyanazon a Tao-n osztoznak, mint az alattvalók, akkor nem lesznek többé uralkodók. Éppen ezért a feljebbvalóknak a nem-cselekvést kell választaniuk, és szolgálatukba kell állítaniuk az Ég alatti világot. Az alattvalóknak a cselekvést kell választaniuk, és szolgálniuk kell az Ég alatti világot. Ez megváltoztathatatlan, örök szabály.

Ezért régen az Ég alatti világ királyai nem merültek el gondolataikban, bár tudásuk átívelt Égen és Földön; nem mondtak semmit a dolgokról, bár képesek voltak megkülönböztetni mind a tízezer dolgot; nem cselekedtek, bár kiválóbb képességekkel rendelkeztek akárkinél a négy tenger határain innen. Az Ég nem hoz létre semmit, a tízezer dolog mégis átalakul. A Föld nem nevel semmit, a tízezer dolog mégis növekedik. A császárok és királyok nem cselekednek, mégis minden az Ég alatt kiteljesedik. Ezért mondják: „Nincs szellemibb az Égnél, nincs gazdagabb a Földnél, nincs nagyszerűbb a császároknál és a királyoknál”. És ezért mondják azt is: „A császárok és királyok erénye megegyezik az Éggel és Földdel”.  Ezért a Tao-nak megfelelően haladnak az Éggel és Földdel, vágtatnak együtt a tízezer dologgal, és a Tao szerint irányítják az embereket.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 2.) Az Ég útja

2. Így szólt Csuang Ce:

-- Az én mesterem, ó, az én mesterem! Feldarabolja és összekeveri a tízezer dolgot, mégsem kegyetlen. Nagylelkűsége tízezer generáción átível, mégsem emberséges. Időtlen idők óta létezik, mégsem öreg. Beborítja az eget, fenntartja a földet, minden testet ő farag és alakít ki, mégsem ügyes.¹ Ezt nevezik égi örömnek.

Azt mondják: „Aki megérti az égi örömöt, az az Eget követi életében, és a dolgokkal együtt alakul át halálakor. Nyugalmában a jin erényén osztozik; cselekvésében a jang áramlatán osztozik”. Ezért aki megérti az égi örömöt, az nem vádolja az Eget, nem bírálja az embereket, nem gabalyodik bele a dolgokba, nem dorgálják meg a szellemek. Ezért mondják: „A mozgása az Égé, a nyugalma a Földé.  Amikor a szív-elméje nyugalomban van, ő az Ég alatti világ királya; a szellemek nem hatnak rá és lelke nem ismer kimerülést. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, a tízezer dolog alárendeli magát neki” – ez azt jelenti, hogy üressége és nyugalma elér az Égig és a Földig, otthonosan mozog a tízezer dologgal. Ez az, amit égi örömnek hívnak. Ez az égi öröm a bölcs szív-elméje, ami által az egész Ég alatti világot táplálja.

(¹Ez hasonló ahhoz, amit a VI. fejezet 13. és a 7. részében olvashattunk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 1.) Az Ég útja1

 

1. 1. Az Ég útja (azaz Tao-ja) folyamatosan működik, de semmit nem halmoz fel, ezért a tízezer dolog tökéletességhez jut általa.2 A császárok útja folyamatosan működik, és sehol nem halmozza fel hatását, ezért az egész Ég alatti világ hozzájuk tér meg. A bölcsek útja folyamatosan működik, és sehol nem halmozza fel hatását, ezért a tengereken innen minden aláveti magát nekik. Aki az Eget érti,³ és aki járatos a bölcsek tanításában, és aki követi a császárok, királyok erényét mindenütt a világegyetem hat irányában és négy sarkában, az önmagából fakadón, természetes módon cselekszik és öntudatlanul nyugodt.

A bölcs nem azért nyugodt, mert úgy gondolja, hogy az jó, hanem azért nyugodt, mert a tízezer dolog nem tudja felkavarni az szív-elméjét. A nyugodt víz a [föléje hajoló ember] szakállát és a szemöldökét tisztán visszatükrözi. Olyan tökéletes a szintje, hogy a nagy kézműves mérésre használja. És ha a nyugodt víz ilyen tisztasággal bír, akkor milyen lehet a tiszta szellem! A bölcs nyugodt szív-elméje az Ég és a Föld tükre, a tízezer dolog visszatükröződése.

Üresség, nyugalom, derű, csend, nem-cselekvés – ez az Ég és Föld tökéletes szintje, a Tao és erényének (de) lényege. Ezért a császárok, a királyok és a bölcsek megpihennek bennük. Megpihenve üresek lesznek, üresen megtelnek; ez pedig maga a teljesség. Üresen nyugalomba kerülnek; nyugalomban mozgásba lendülnek, mozgásba lendülve sikert érnek el. Nyugalomban megpihennek a nem-cselekvésben; megpihenve a nem-cselekvésben megbízásokat adnak a hivatali ügyek intézésére. A nem-cselekvésben megpihenve elégedettek lesznek. Aki elégedett, azt elkerüli a gond és a baj, így életének évei megsokasodnak.

Üresség, nyugalom, derű, csend, nem-cselekvés a tízezer dolog gyökere. Ha valaki ezt megérti, olyan dél felé néző uralkodó válik belőle, mint Jao volt. Ha valaki ezt megérti, olyan észak felé néző miniszter válik belőle, mint Sun volt.⁴ Ilyen az uralkodók, a királyok, vagyis az Ég fiának erénye. Ilyen a rejtett bölcsek és a koronázatlan királyok Tao-ja. Akik ezzel a megértéssel elvonulnak, és gondtalanul vándorolnak, azok elnyerik a folyók, tavak, hegyek és erdők remetéinek csodálatát. Akik ezzel a megértéssel visszatérnek a világi életbe, azok hírnevet és érdemet szereznek, és minden az Ég alatt eggyé válik.

[Az ilyen emberek] nyugalomban bölcsekké válnak, cselekvésben királyokká. Aki megpihen a nem-cselekvésben, azt tisztelik, és aki olyan sima és egyszerű, mint a megmunkálatlan fa, azzal senki az Ég alatt nem fog vetélkedni a kiválóságért. Az Ég és Föld erényének tiszta megértését úgy nevezik, hogy a "nagy gyökér" és a "hatalmas ős”. Aki összhangba kerül az Éggel, és egyezségre jut mindennel az Ég alatt, az összhangba kerül az emberekkel. Ezt az emberekkel való összhangot „emberi örömnek” nevezik, az Éggel való összhangot „égi örömnek” nevezik.

(¹Victor H. Mair meglátása szerint e fejezet szerzője nem csupán összegyúrja a taoista és konfucianista gondolatokat, hanem egyenesen alárendeli a taoista metafizikát a konfucionista elveknek. A hagyományos hierarchia, a társadalmi szabályok és a törvények melletti ilyen jellegű érvelés teljesen távol áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetektől és a Vegyes fejezetek jó néhány részétől.

 

²"Az Ég útja" a dolgok természetes folyamata.

 

³Vagyis a dolgok természetes folyamatával tisztában van.

 

⁴Sun miniszterként szolgált Jao uralkodása idején. Mivel közvetlen leszármazottja helyett Jao Sun-t tette meg utódjául, ezért Sun az ideális miniszter jelképévé vált.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XII. 15.) Ég és Föld

15. Egy százéves fát kivágnak, és egy részéből áldozati edényt faragnak, majd zöld és sárga színű mintával díszítik. A forgácsokat pedig az árokba dobják. Ha szépség szempontjából hasonlítjuk össze az áldozati edényt az árokba dobott forgácsokkal, akkor nyilvánvalóan látható a különbség. Abban azonban egyformák, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét (xing/hszing). A rabló Csi és Zeng (Sen) vagy Si (Jü) különböznek egymástól tetteikben és az igazságosság gyakorlásában, de abban egyformák, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét.

Öt dolog vezethet a veleszületett természet elvesztéséhez. Első az, amikor az öt szín összezavarja a szemet, és megfosztja a tiszta látástól. A második az, amikor az öt hang összezavarja a fület, és megfosztja a tiszta hallástól. A harmadik az, amikor az öt illat elönti az orrot, és bedugítja a homlokot. A negyedik az, amikor az öt íz eltompítja a szájat, és torzítja az ízérzékelést. Az ötödik az, amikor a rokonszenv és ellenérzés megzavarja a szív-elmét, ami által a veleszületett természetet elröppen. Ez az öt dolog mind ártalmas a létezésre. És mégis Jang Csu (Jang Ce) és Mo Ti (Mo Ce) követői önelégülten járnak fel-alá, és azt gondolják, hogy megtalálták a megoldást.¹ De én ezt nem nevezném megoldásnak.

Amikor egy megoldás korlátoz vagy fájdalmat okoz, akkor az lehet-e valódi megoldás? Ha igen, akkor kijelenthetjük, hogy a ketrecben tartott galambok és a baglyok szintén megtalálták a megoldást. A rokonszenv és ellenérzés, a hangok és színek olyanok, mint gyúlékony rőzsék, amelyek halomban állnak ezeknek az embereknek a bensőjében; bőrsapkáik, szalakóta tollal díszített kalapjaik, hivatalnoki táblácskáik és hosszú övzsinórjaik pedig külsejüket fegyelmezi. Belül gyúlékony rőzsével kitömve, kívül pedig kötelékekkel összekötözve tekintgetnek mindenfelé, és még így gúzsba kötve is azt gondolják, hogy megtalálták a megoldást. Ha ez így van, akkor a megláncolt csuklójú, hüvelykszorítós bűnözők vagy a zsákba tuszkolt, ketrecbe zárt tigrisek és a leopárdok szintén megtalálták a megoldást.²

 

(¹Mo Ti vagy Mo Ce ókori kínai filozófus az egyetemes szeretetet, ezzel együtt pedig a visszafogottságot és aszketizmust hirdette. Míg vele ellentétben Jang Csu vagy Jang Ce ókori kínai filozófust önérdekű hedonistának tartották, aki azonban jobban megértve a naturalizmust képviselte. A Csuang-ce szerint mindkét irányzat hívei erőltetett, természetellenes elveket vallottak.

 

²Mivel ennek a résznek a szerzője újra említi a rabló Csi-t, Zeng-et és Si-t, és ismét értekezik a színekről, hangokról, illatokról és egyebekről, ezért feltételezik, hogy ez a 15. rész eredetileg a VIII., a X. vagy a XI. fejezetekhez tartozott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)