(XIII. 8.) Az Égi Út

 

8. Si-cseng Csi meglátogatta Lao Cé-t.

-- Azt hallottam rólad, hogy bölcs vagy – mondta neki -, ezért nem érdekelt, hogy milyen hosszú út vezet idáig, látni szerettelek volna. Bár utam száz éjszakája során talpam tele lettek bőrkeményedéssel, mégsem mertem megállni és megpihenni. Azonban most, hogy megláttalak, úgy találom, hogy egyáltalán nem vagy bölcs. Házadban a maradék gabona még a patkánylyukakat is megtölti, mégis kikergetted szegény húgodat innen. Micsoda embertelen cselekedet! Több a nyers és a főtt ételed, mint amennyit el tudsz fogyasztani, és mégis véget nem érően halmozod az élelmet*.

Lao Ce válasz nélkül, közömbösen nézett.

A következő nap Si-cseng Csi újra eljött hozzá és így szólt:

-- Tegnap nagyon sértő módon beszéltem, de ma nincs szívem folytatni. Miért van ez?

Lao Ce ekként felelt:

-- Úgy vélem, hogy megszabadítottam magam attól a képzettől, hogy tudással rendelkező, szellem-szerű és bölcs ember legyek. Ha tegnap ökörnek neveztél volna engem, rád hagytam volna; ha lónak neveztél volna, azt is rád hagytam volna. Ha valaki néven nevezi a valóságot, és egy másik ember ezt nem fogadja el, akkor ez a másik csak bonyolultabbá teszi az életet. Én azért fogadom el, mert mindig így teszek, nem pedig az elfogadás kedvéért fogadom el.

Si-cseng Csi tiszteletteljesen kihátrált Lao Ce árnyékából, majd alázatosan előrelépett és megkérdezte, hogyan tudná fejleszteni a személyét.

 Lao Ce azt válaszolta:

-- Megjelenésed ellenszenves, tekinteted merev, homlokod széles, száddal tátogsz és vicsorogsz, a viselkedésed fellengzős és elbizakodott. Olyan vagy, mint egy ló, akit a pányvája tart vissza, elinalnál, de nem tudsz. Olyan feszült vagy, mint egy felajzott íj. Minden apró részletet megvizsgálsz és ítélkezel. Tudásod ravasz, nézésed magabiztos – ez mind bizalmatlanságot ébreszt. A határvidéken az ilyen embert, mint te, tolvajnak neveznék.

 

(*A Lao-ce műből könnyen összegyűjthetőek azok a részek, amelyek igazolják Lao Ce takarékosságát. Azonban semmilyen forrás nem említi fösvénységét vagy húgával szembeni embertelen viselkedését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 7.) Az Égi Út

 

7. Konfuciusz nyugatnak indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában elhelyezze írásait*. Ce-lu azt tanácsolta neki:

-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki most nyugdíjba vonult és saját házában él. Ha a könyvtárba szeretnéd betenni írásaidat, látogasd meg őt és próbáld meg a segítségét kérni ehhez.

-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz és elment Lao Tan-hoz. Ám Lao Tan elutasította segítségét. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt nézeteiből**. Egy idő után Lao Tan közbevágott:

-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. Szeretném a lényegét hallani!

-- A lényege az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) – válaszolt Konfuciusz.

-- Megkérdezhetem, hogy meglátásod szerint az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)? – érdeklődött Lao Tan.

-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember (csün-ce/junzi) híján van az emberségnek, semmit sem fog elérni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?

Lao Tan tovább érdeklődött:

-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?

-- Az emberség és igazságosság megnyilvánulása nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség és harmónia, egyetemes szeretet és az önző gondolatoktól való mentesség.

-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Szavaid félreérthetőek. ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önző gondolatoktól való mentesség’ pedig valójában önzés***. Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el veleszületett természetét, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva követik változatlan útjukat; a napot és a holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva az ég felé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét.

 

(*James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, könyveit, hogy ne vesszenek el és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.

**Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burt Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikája, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg Öt klasszikusról tesznek említést, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik elveszett a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206). Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan a többi Öt klasszikus egyikét sem}.

 

***James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Mint Ég által kinevezett király, hogyan használod a szív-elmédet*?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez nagyon jó, de nem nagyszerű.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Ha az [uralkodó] az Ég erényét birtokolja, a Föld nyugalomba kerül – felelt Sun -, a nap és hold ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Éppen úgy, mint ahogyan a nappal és az éjszaka állandóan váltja egymást vagy a vonuló felhőkből eső hullik.

-- Én folyamatosan dolgozom és fárasztom magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éggel való összhangot keresed, én pedig az emberekkel való összhangot.

Az Ég és Föld [Útjának] nagyszerűsége kezdetektől fogva ismert volt. Csodálattal tekintett rá a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Ég és Föld [Útja] elég volt számukra**.

 

(*A ’Tavaszok és őszök krónikája’ című műben, a jogos uralkodót ’Ég királya’ címmel szokták illetni. Azonban ezt a fajta megszólítást a taoizmus nem használja.

 

**Vagyis a dolgok természetes folyamának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 5.) Az Égi Út

5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. Éppen ezért először igyekeztek megérteni az Eget*, azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett a könyörületetsség és igazságosság. Miután teljesen megértették a könyörületességet és igazságosságot, következett a kötelességek betartása. Miután teljesen megértették a kötelességek betartását, következtek a formák/tárgyak és nevek. Miután teljesen megértették a formákat/tárgyakat és neveket, következett a képességeknek megfelelő kinevezések megértése. Miután megértették a képességeknek megfelelő kinevezéseket, következett az emberek és munkáik megvizsgálása. Ez a helyes és helytelen megítéléséhez vezetett. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés megértése. Miután sikerrel alkalmazták a jutalmazást és büntetést, a bolondok és okosok megértették, mit kell tenniük; a tiszteletreméltóak és jelentéktelenek pedig a számukra alkalmas helyre kerültek. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a tulajdonságaiknak megfelelően alkalmazták.  A képességeik alapján megkülönböztették őket, és mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Így szolgálták a felsőbbrendűeket, gondoskodtak az alsóbbrendűekről; a dolgokat elrendezték, a személyiségüket fejlesztették. Nem használtak tudást és cselszövést; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a Nagy Béke, a Tökéletes Kormányzás. Ezért mondja a könyv: „Vannak formák/tárgyak és vannak nevek**”. Formákat/tárgyakat és neveket a régi korokban is ismerték, de a régi emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

 Amikor a régi idők emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után említettek „formákat/tárgyakat és neveket” és csak [a fentebb leírt] nyolc lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról/tárgyakról és nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a forrás. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a helyes kiinduló lépés. Akiknek szavai fejtetőre állítják a Tao-t vagy ellentétben állnak vele, azok arra valók, hogy őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből „formákról/tárgyakról és nevekről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő hasznukra legyen. Az ilyet jobbára csak szónoknak nevezik, sekélyes tudású embernek. Szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és nevek gondos összevetése – a régi idők emberei mind rendelkeztek ezzel. De ezek az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók eszközei, akik gondoskodnak az alattvalókat.

 

(*James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’ jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó, magától történő működését.

**Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 4.) Az Égi Út

4. A kezdet a feljebbvalókon múlik, a részletek az alattvalókon; a lényeget az uralkodó határozza meg, a kidolgozást a miniszterei hajtják végre. A három sereg és azon belül az ötféle fegyvert használó katonák irányítása - ezek az erény jelentéktelen részletei*. A jutalmak és büntetések haszna és kára, az ötféle büntetés alkalmazása– ezek a nevelés jelentéktelen részletei**. Szertartások, törvények, mérlegelések, számítások, vizsgálatok, formák és nevek gondos összevetése – ezek a jó kormányzás jelentéktelen részletei***. A harangok és dobok hangja, a tollak és a hadizászlók állása – ezek a zene jelentéktelen részletei****. Jajveszékelés, durva ruházat, kenderből készült homlokpánt és karszalag, a különböző szintű temetkezési szertartások – ezek a gyász jelentéktelen részletei. Ez az öt jelentéktelen részlet szükséges a tiszta szellem működéséhez és a szív-elme képességének kifejlesztéséhez azelőtt, hogy használatba kerülnének. Ezeket a jelentéktelen részleteket ismerték a régi időkben, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Az uralkodó halad elől, a minisztere követi; az apa halad elől, a fia követi; az idősebb fivér halad elől, az öccse követi; az idős halad elől, a fiatal követi; a férfi halad elől, a nő követi; a férj halad elől, a feleség követi. Elől halad a tiszteletreméltóbb és követi az alacsonyabb rangú, ugyanez az Ég és a Föld sorrendje is. Ezért a bölcs őket tekinti példának*****.

Az Ég tiszteletreméltóbb, a Föld alacsonyabb rangú – ez a szellemi megvilágosodásuk sorrendje. Tavasz és nyár halad elől, ősz és tél követi őket – ez a négy évszak sorrendje. A tízezer dolog folyamatos változása és növekedése során minden gyökérnek és minden sarjnak meghatározott helye és rá jellemző formája van – ez a kifejlődés és hanyatlás, az átalakulás és változás állandó áramlása.

Ha a legtökéletesebb szellemiségűeket, az Eget és a Földet is megkülönböztetik aszerint, hogy melyik tiszteletreméltóbb és melyik az alacsonyabb rangú, és amelyek ennek megfelelő rangsorral és sorrenddel rendelkeznek, akkor még inkább igy kellene lenni az emberek között. Az ősök templomában tiszteljük a rokonainkat; az udvarban tiszteljük a rangot; a falvakban tiszteljük az időseket; a hivatali ügyekben tiszteljük az arra érdemeseket. Ez a nagy Út (Tao) sorrendje.

Ha az Útról beszélünk, de tagadjuk ezt a sorrendet, akkor magát az Utat is tagadjuk. Ha egy olyan Útról beszélünk, amit tagadunk, akkor hogyan is tudnánk azt követni?

 

(*A „három sereg” egy akkori kínai feudális állam három részre osztott seregét jelenti. Az „ötféle fegyver” általában a dárda/lándzsa, az alabárd, a harci fejsze, a pajzs és az íj, bár létezik másfajta felsorolás is.

 

**Az ötféle büntetés általában tetoválás/tüzes vassal való jelölés, orrlevágás, láblevágás, kasztrálás és halál. 

Ebben a 4.  részben a konfuciánusi elvek közé legista tanítás is keveredik. A legizmus szerint az uralkodónak teljhatalommal kell rendelkezni, aki nem feltétlenül erényes. Sokkal inkább azt kell figyelembe vennie, hogy mi hasznos az állam számára. Az embereket jutalmakkal és büntetésekkel, vagyis elsősorban törvényekkel kell irányítani.

***A legizmus elvárása szerint ezek az érdemes (azaz az uralkodóhoz hű) hivatalnokok feladatai közé tartoznak.

****A zenéhez hozzátartozik a tánc is. Burt Watson értelmezése szerint itt olyan táncról van szó, amit tollakkal és jak farkából készült bojtokkal táncolnak, míg mások szerint inkább valamiféle hadifelvonulásról, amin sisaktollakat és hadizászlókat használnak.

*****A konfucianizmussal szemben a legizmus elutasította a patriarchális társadalmi viszonyokat és a hagyományokat. Úgyhogy feltehetően ettől a bekezdéstől kezdve a továbbiakban már a konfuciánusi behatás érvényesül)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Legizmus

 

(XIII. 3.) Az Égi Út

 

3. A császárok és királyok erénye az Eget és Földet tekinti ősének, az Utat (Tao) és erényét mesterének, a nem-cselekvést állandó szabályának. Nem-cselekedve az egész Ég alatti világot a szolgálatukba állíthatják, mégsem fáradnak el. Cselekedve ők fogják szolgálni az egész Ég alatti világot, mégis elfáradnak bele. Ezért a régi korok emberei nagyra értékelték a nem-cselekvést.

Ha a feljebbvalók a nem-cselekvést választják és az alattvalók szintén a nem-cselekvést választják, akkor az alattvalók és feljebbvalók ugyanazon az erényen fognak osztozni. És ha az alattvalók és a feljebbvalók ugyanazon az erényen osztoznak, akkor nem lesz többé alattvaló. Ha az alattvalók a cselekvést választják és a feljebbvalók szintén a cselekvést választják, akkor a feljebbvalók és az alattvalók ugyanazon az Úton (Tao) osztoznak. És ha a feljebbvalók és alattvalók ugyanazon az Úton (Tao) osztoznak, akkor nem lesz többé uralkodó. Éppen ezért a feljebbvalóknak a nem-cselekvést kell választaniuk, hogy szolgálatukba állítsák az egész Ég alatti világot. Az alattvalóknak a cselekvést kell választaniuk, hogy szolgálják az egész Ég alatti világot. Ez megváltoztathatatlan, örök szabály.

Ezért az Ég alatti világ egykori királyai nem tervezgettek, bár tudásuk átívelt Égen és Földön; nem mondtak véleményt, bár képesek voltak megkülönböztetni a tízezer dolgot; nem cselekedtek, bár kiválóbb képességekkel rendelkeztek akárkinél a négy tenger határain innen. Az Ég nem hoz létre semmit, a tízezer dolog mégis átalakul. A Föld nem nevel semmit, a tízezer dolog mégis növekedik. A császárok és királyok nem cselekednek, mégis minden az Ég alatt kiteljesedik. Ezért mondják: „Nincs szellemibb az Égnél, nincs gazdagabb a Földnél, nincs nagyszerűbb a császároknál és a királyoknál”. És ezért mondják azt is: „A császárok és királyok erénye vetekszik az Égével és Földével”. Ez a helyes útja az Ég és a Föld megzabolázásának, a tízezer dologgal való együtt haladásnak és a tömegek fölötti uralkodásnak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 2.) Az Égi Út

2. Az Ég és Föld erényének tiszta megértését úgy nevezik, hogy a "Nagy Forrás" és a "Hatalmas Ős. Aki összhangba kerül az Éggel és egyezségre jut mindennel az Ég alatt, az összhangba kerül az emberekkel. Ezt az emberekkel való összhangot „emberi örömnek” nevezik, az Éggel való összhangot „égi örömnek” nevezik.

Így szólt Csuang Ce:

-- Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm! Összekeveri a tízezer dolgot, mégsem igazságos. Nagylelkűsége tízezer generáción átível, mégsem könyörületes. Időtlen idők óta létezik, mégsem öreg. Beborítja az eget, fenntartja a földet, minden testet ő farag és alakít ki, mégsem ügyes*. Ezt nevezik égi örömnek.

Azt mondják: „Aki megérti az égi örömöt, az az Eget (természetet) követi életében és a dolgokkal együtt alakul halálakor. Amikor nyugalomban van, a jin erényén osztozik; amikor cselekszik, a jang áramlatán osztozik”. Ezért aki megérti az égi örömöt, nem teszi ki magát az Ég haragjának, sem az emberek bírálatának, nem bonyolódik bele világi dolgokba, nem dorgálják meg a szellemek. Ezért mondják: „A mozgása az Égé, a nyugalma a Földé.  Amikor a szív-elméje nyugalomban van, ő az egész világ királya; a szellemek nem hatnak rá és lelke nem ismer kimerülést. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, a tízezer dolog alárendeli magát neki” – ez azt jelenti, hogy üressége és nyugalma elér az Égig és a Földig, otthonosan mozog a tízezer dologgal. Ez az, amit égi örömnek hívnak. Ez az égi öröm a bölcs szív-elméje, ami által az egész Ég alatti világot táplálja.

 

(*Ez hasonló ahhoz, amit a VI. fejezet 13. és a 7. részében olvashattunk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)