(XV. 2.) Meggyökeresedett elméletek

 

2. Ennek megfelelő módon mondják: „A bölcs megpihen, így kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. E kiegyensúlyozott és könnyed állapotban az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem bántják őt. Így erénye (de) ép és szelleme sértetlen marad”.

Éppen ezért azt [is] mondják: „A bölcs élete az Ég cselekedete és halála a dolgok átalakulása. Amikor nyugalomban van, erénye olyan, mint a jin, amikor cselekszik, úgy áramlik, mint a jang. Sem jószerencsét, sem balszerencsét nem hoz. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Nem foglalkozik sem a tudással, sem a múlt emlékeivel, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok semmiféle dolog miatt, nem hibáztatják őt az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres és nem-lévő, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”.

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv ellentétesek az erénnyel (de). Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa. Amikor egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XV. 1.) Mesterkélt gondolatok

 

1. Mesterkélt gondolatok birtokában fennkölten viselkedni, a világból kivonulni, kimódolt utakat keresni, magasztosan beszélni, másokat bírálni - ezek csupán a fennhéjázás jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, és akik hervadt ábrázattal ölik bele magukat a mély vízbe.

Emberségről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak, olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és attól távol a tanulásnak élnek. 

Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni, meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való együttműködésre.

A mocsárba és nádasba elvonulni, vadonban élni, horgászni és gondtalanul élni – ezek csupán a semmittevés jellemzői. De ezt kedvelik a folyók és tavak tudósai, olyan emberek, akik visszavonultak a világtól, és akik kényelmes nyugalomra vágynak.

Lihegni és fújtatni, beszívni a levegőt és kifújni, kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medveként hajladozni, madárként nyújtózkodni – ezek csupán az élet meghosszabbítására irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják testüket, és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng.¹

Aki magasztos tud lenni meggyökeresedett nézetek nélkül; aki képes magát művelni emberség és igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem vagy hírnév nélkül; aki élvezni tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül; aki sokáig él légzésének befolyásolása nélkül, az elfelejtkezik mindenről, mégis képes mindent birtokolni. Nyugalma határtalan, mégis kiválók sokasága követi éberségében. Ez az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).

Éppen ezért mondják, hogy „békesség, elfogulatlanság, csend, nyugalom, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek tartják fenn az Eget és Földet, a Tao-nak és erényének (de) lényegét”.

 

(¹Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást, és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga eleve feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin-t eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek művelték.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István 

 

 

(XIV. 8.) Az Ég körforgása

 

8. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz: -- Tanulmányoztam a Hat klasszikust – a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zene könyvét, a Változások könyvét és a Tavaszok és őszök krónikáját – és betéve tudom a tartalmukat.¹ Ám hiába jártam hetvenkét különböző uralkodónál velük, kifejtve az előző királyok módszereit és világossá téve azt az ösvényt, amit a Csou-és Sao-hercegek tapostak, egyetlen uralkodó sem mutatott érdeklődést iránta. Milyen nehéz meggyőzni az embereket, és milyen nehéz világossá tenni a Tao-t számukra!

-- Szerencse, uram, hogy nem találkoztál olyan uralkodóval, aki a régi módszerek szerint akarná irányítani a világot – válaszolta neki Lao Ce - A Hat klasszikus az előző királyok lábnyomai, de ők már nem mondhatják el, hogy hogyan taposták ki azt. Amit te kifejtesz, uram, azok csak maguk a lábnyomok. Bár a nyomokat lábbelik hozzák létre, de a nyomok nem maguk a lábbelik.

A fehér kócsag merően, pislogás nélkül néz társára, ami által meg is termékenyíti.  A hím rovar a levegőben fent zümmögve termékenyíti meg a nőstényt, aki alatta zümmög a levegőben. A léi nevű lény hím és nőstény is egyszerre, így önmagát képes megtermékenyíteni. A veleszületett természetet nem lehet megváltoztatni, sem pedig a sorsot átalakítani. Nem lehet megállítani az időt, és a Tao elé sem lehet gátat vetni. Ha valaki eléri a Tao-t, mindent megvalósíthat. Ha valaki elveszíti a Tao-t, semmit nem tud megvalósítani.

[E beszélgetés után] Konfuciusz három hónapig ki sem mozdult otthonából, majd újra elment Lao Tan-hoz.

-- Végre rátaláltam! – mondta Lao Tan-nak – A varjak tojásból keltik ki fiókáikat, a halak ikrákat raknak, a vékonyderekú darazsak átalakulással fejlődnek, amikor pedig egy újszülött világra jön, az idősebb testvére bömböl. Már régóta nem követtem az átalakulás folyamatát. És aki régóta nem követi az átalakulás folyamatát, az hogyan is alakíthatna át más embereket?

Lao Ce elismerően bólintott:

-- Nagyszerű, Csiu, végre rátaláltál.

 

(¹Természetesen ez a beszélgetés is a fantázia szüleménye. A Tavaszok és őszök krónikája Konfuciusz halálának évében, i.e. 479-ben fejeződött be, tehát ő maga nem olvashatta művet teljes valójában. Ahogyan a XIII. fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam, a hatodik klasszikus, a Zene könyve a Csin-korban elveszett.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte Lao Tan-nal való találkozásának elbeszélését, Ce-kung szólalt meg elsőként:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan mozdulatlan legyen, mint egy holttest, aztán pedig sárkányként tűnjön elő? Lehet-e hangja olyan, mint a mennydörgés, miközben néma, mint a mély szakadék? Mozdulatai pedig olyanok, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele?¹

Végül Konfuciuszra hivatkozva elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült, és alig hallható hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet megéltem már. Mit tudnál nekem tanítani?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Jer közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak² – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett a zsarnok Csou királynak, és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király a zsarnok Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki.³ Ezért mondom, hogy nem egyformán kormányoztak.

Lao Tan újra így szólt:

-- Jer még közelebb, fiam. Elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét elfogulttá formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek, és még a három évüket sem töltötték be, de a felnőtteket már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy átalakította az emberek szív-elméjét. Az emberek ármánykodásba fogtak, és fegyvereiket egymás ellen fordították. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették egymástól magukat, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként hatalmas riadalom támadt az Ég alatti világon, és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Eleinte kialakították az erkölcsös viselkedés szabályait, de mostanra mi lett belőlük?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a Nap és Hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent, és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy a vipera marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna?

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált, és meg sem tudott szólalni.

 

(¹ James Legge szerint Ce-kung azért kezdeményezte a Lao Tan-nal való találkozást, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző, 6. részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

 

²Ennek a résznek az írója – a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár csoportjába tartoztak.

 

³Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiát jelenti, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le őt Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt, és innen kezdődik a Csou-dinasztia uralkodása, amely egészen i.e. 256-ig tartott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal, amikor Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, elkezdett neki az emberségről és igazságosságról beszélni. Erre Lao Tan így válaszolt:

-- Ha csépléskor a pelyva kis darabkája a szemedbe megy, szinte megvakít, és úgy érzed, mintha a világ forogna körötted. A szúnyog vagy a bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberség és igazságosság rosszindulatúan felkavarja a szív-elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az Ég alatti világot attól, hogy elveszítse a természetes egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, és szilárdan kell állnod az erény (de) egységében. Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon, és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem érdemes vitatkozni; a dicsfény és hírnév fénye nem tesz senkit sem nagyobbá. Amikor a források kiszáradnak, és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, mire intetted Lao Tan-t, amikor meglátogattad őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen egy sárkányt láttam benne - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve tökéletes, kinyújtózva pedig pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a párafelhőkön, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a szám, és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudtam volna én Lao Tan-t inteni?

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy napon délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és a különféle rendelkezésekben. Öt évem ment rá, mégsem találtam meg.

-- Aztán még hol kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam meg.

-- Hát ez nyilvánvaló – mondta Lao Tan – Ha a Tao-t fel lehetne ajánlani, akkor minden ember felajánlaná urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne magyarázni, akkor minden ember elmagyarázná testvérének. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha nincs belül vendéglátó, akkor nem marad ott; ha kint nincs meg a helyes útmutatás, akkor nem megy ki. Ha belülről kiindulva nem fogadják odakint, akkor a bölcs nem jeleníti meg. Ha kívülről beindulva nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.¹

A hírnév közös tulajdon, ne akarjunk sokat belőle. Emberség és igazságosság az előző királyok fogadói; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, szemrehányással illetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberséget kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, adósság nélküli kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; az adósság nélküliség nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a legfontosabb dolog a gazdagság, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik szeretik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak mindegyikbe, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölni és kedvelni, adni és kapni, figyelmeztetni és tanítani, megvédeni és megölni – ez a rendezés nyolc eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el a nagy átalakulást. Éppen ezért mondják, hogy „Az tud elrendezni mást, aki maga is rendezett”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(¹Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem érzékszervekkel lehet átadni, éppen ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba indult, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez:¹

-- Mi a véleményed a mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambuszdobozokban tárolják, és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják – kezdte válaszát Csin, a zenész mester - Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik, és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók.² De ha bárki visszatenné őket a bambuszdobozukba, újra hímzett szövettel takarná be őket, és maga mellett tartaná, miközben tenné a dolgát, majd velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek egykori királyoktól erednek, és maga mellett tartva teszi a dolgát, és tanítványaival egyetemben mellettük tér nyugovóra. Ennek eredményeként Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítványaival megpihent, Vejből (Wey-ből) elűzték, Sang-ban és Csou-ban pedig szorult helyzetbe került. Nem olyasmi volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait fogságba vetették, hét napon át nem jutottak főtt ételhez, élet és halál között lebegtek. Nem olyasmi volt ez, mint egy rémálom?³

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen jól bevált csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem pontosan olyan, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[-dinasztia] és Lu állam nem pontosan olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki a Csou[-dinasztia] egykori kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Fárasztó és eredménytelen munka, de ha valaki ezt mégis ezt teszi, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Aki így cselekszik, az nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet változtatás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha felfelé húzod, lemegy, és ha elengeded, akkor feljön. Vagyis nem a vödörtartó rúd húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a vödörtartó rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert egyformák voltak, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra.⁴ A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásaira és előírásaira akár azt is mondhatjuk, hogy olyanok, mint a galagonya, a körte, a narancs vagy a dinnye. Az ízük teljesen különböző, mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot, és ráadod Csou hercegének ruháját, szegény majom szétharapdálja, és összetépi. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőle. Nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméjébe gondok férkőztek, homlokát összeráncolva nézett maga körül mindenkire.⁵ Egy falubéli csúnya nő úgy gondolta, hogy Hszi Si emiatt olyan szép.  Így hát hazament, és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották, bezárkóztak, és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották, fogták feleségüket, gyerekeiket, és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Ez a csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A mestered is bajba fog kerülni!

 

(¹Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2.részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

²A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét rá tereljék. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

³Ezeket a bajokat, üldöztetéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelenti.

 

⁴A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

⁵Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)