(XV. 2.) Meggyökeresedett elméletek

 

2. Ennek megfelelő módon mondják: „A bölcs megpihen, így kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. E kiegyensúlyozott és könnyed állapotban az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem bántják őt. Így erénye (de) ép és szelleme sértetlen marad”.

Éppen ezért azt [is] mondják: „A bölcs élete az Ég cselekedete és halála a dolgok átalakulása. Amikor nyugalomban van, erénye olyan, mint a jin, amikor cselekszik, úgy áramlik, mint a jang. Sem jószerencsét, sem balszerencsét nem hoz. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Nem foglalkozik sem a tudással, sem a múlt emlékeivel, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok semmiféle dolog miatt, nem hibáztatják őt az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres és nem-lévő, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”.

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv ellentétesek az erénnyel (de). Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa. Amikor egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XV. 1.) Meggyökeresedett elméletek

 

1. Meggyökeresedett elméletek birtokában fennkölten viselkedni, kivonulni a világból, a szokásostól minél jobban eltérni, magasztosan beszélni, másokról elítélően, felháborodva nyilatkozni – ezek csupán a gőgös viselkedés jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, akik hervadt ábrázattal vetik magukat a vizek mélységébe.

Emberségességről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak, olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és azon kívül a tanulásnak élnek.

Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni, meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való együttműködésre.

A mocsárba és nádasba elvonulni, vadonban élni, horgászni és gondtalanul élni – ezek csupán a nem-cselekvés jellemzői. De ezt kedvelik a folyók és tavak tudósai, olyan emberek, akik visszavonultak a világtól és akik tétlenségre vágynak.

Lihegni és fújtatni, beszívni a levegőt és kifújni, kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medvelépéssel és madárnyújtózással tölteni az időt – ezek csupán az élet meghosszabbítására irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják testüket és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng*.

Aki magasztos tud lenni meggyökeresedett elméletek nélkül; aki képes magát művelni emberségesség és igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem vagy hírnév nélkül; aki élvezni tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül; aki sokáig él légzés befolyásolása nélkül; aki elfelejtkezik mindenről, mégis képes mindent birtokolni; akinek a nyugalma határtalan, mialatt az összes jó dolog ráfigyel. Ez az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).

Éppen ezért mondják, hogy „békesség, elfogulatlanság, csendesség, nyugodtság, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek tartják fenn az Eget és Földet, a Tao-nak és erényének lényegét”.

(*Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, ám eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek számára íródott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István 

 

 

(XIV. 8.) Az Ég körforgása

 

8. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Tanulmányoztam a Hat klasszikust – a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zene könyvét, a Változások könyvét és a Tavaszok és őszök krónikáját – és betéve tudom a tartalmukat*. Ám hiába jártam hetvenkét különböző uralkodónál velük, kifejtve az előző királyok módszereit és világossá téve azt az ösvényt, amit a Csou-és Sao-hercegek tapostak, egyetlen uralkodó sem mutatott érdeklődést iránta. Milyen nehéz meggyőzni ezeket az embereket és milyen nehéz világossá tenni a Tao-t számukra!

-- Szerencse, uram, hogy nem találkoztál olyan uralkodóval, aki a régi módszerek szerint akarná irányítani a világot – válaszoltak Lao Ce - A Hat klasszikus az előző királyok elhasznált ösvényei, de ők már nem mondhatják el, hogy hogyan taposták ki azokat az ösvényeket. Amit te kifejtesz, uram, azok csak maguk az ösvények. Ösvényeket lábbelik és talpak szoktak kitaposni, amelyek azonban semmiképpen sem azonosak az ösvényekkel.

A fehér kócsag merően, pislogás nélkül néz társára és ezáltal meg is termékenyíti.  A hím rovar a levegőben fent zümmögve termékenyíti meg a nőstényt, aki alatta zümmög a levegőben. A léi nevű lény hím és nőstény is egyszerre, így önmagát képes megtermékenyíteni. A veleszületett természetet nem lehet megváltoztatni, sem pedig a sorsot átalakítani. Nem lehet megállítani az időt és a Tao-t sem lehet gátolni. Ha valaki eléri a Tao-t, mindent megvalósíthat. Ha valaki elveszíti a Tao-t, semmit nem tud megvalósítani.

[E beszélgetés után] Konfuciusz három hónapig ki sem mozdult otthonából, majd újra elment Lao Tan-hoz.

-- Végre rátaláltam! – mondta Lao Tan-nak – A holló tojásból kelteti ki fiókáit, a hal ikrát rak, a vékonyderekú darázs átalakulással fejlődik és amikor egy újszülött gyermek világra jön, az idősebb testvére bömböl. Régóta nem kerültem már összhangba az átalakulás folyamatával. És mivel nem kerültem összhangba az átalakulással, hogy is alakíthatnék én át más embereket?

Lao Ce elismerően bólintott:

-- Nagyszerű, Csiu. Végre rátaláltál.

 

(*Természetesen ez a beszélgetés is a fantázia szüleménye. A Tavaszok és őszök krónikája pár évvel Konfuciusz halála - i.e. 479 - előtt ért véget. Ahogyan a XIII. fejezet 7. részének magyarázatában írtam, a hatodik klasszikus, a Zene könyve a Csin-korban elveszett.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte mondandóját, elsőként Ce-kung szólalt meg:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan nyugodt legyen, mint egy halott, majd pedig sárkányként megjelenik? Lehet a hangja olyan, mint egy mennydörgés, mégis mélységesen csendes? Lehet a mozgása olyan, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele*?

Végül Konfuciusz útmutatója alapján elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült és lágy hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet éltem már meg, uram. Te mire tanítanál engem?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Gyere kicsit közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak** – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett Csou királynak és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki***. Ezért mondom, hogy nem voltak egyformák.

Lao Tan újra így szólt:

-- Gyere még közelebb, fiam és elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét gyengéddé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek és még a három évüket sem töltötték be, de már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították a felnőtteket. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy megváltoztatta az emberek szív-elméjét. Az emberek elkezdtek ármánykodni és rendszeresen használták egymás ellen fegyvereiket. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették magukat egymástól, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként az egész Égalattin eluralkodott a döbbenet és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Ők alakították ki először az erkölcsös viselkedés szabályait. De mit szólhatunk a jelenleg uralkodó szokásokra, amelyek alapján kiházasítják feleségeiket és lányaikat?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a nap és hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy egy vadállat marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna? Ők azonban szégyentelenek voltak.

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált és meg sem tudott szólalni.

(*Feltehetőleg Ce-kung azért kezdeményezte a találkozást Lao Tan-nal, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

**Ennek a résznek az írója - a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár  csoportjába tartoztak..

***Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiával azonos, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt és innen kezdődik a Csou-dinasztia egészen i.e. 256-ig tartó uralkodása.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t és az emberiességről és igazságosságról beszélt neki. Lao Tan így szólalt meg:

-- Amikor hántolás során a pelyva kis darabkája a szemedbe megy és szinte megvakulsz tőle, akkor úgy érzed, mintha az ég, a föld és a négy égtáj forogna körötted. Egy szúnyog vagy egy bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberiesség és igazságosság fájdalmas ismételgetése összezavarják az elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az egész Ég alatti világot attól, hogy elveszítse az egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, de szilárdan állni az erényben (de). Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket*? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem lehet vitatkozni; a dicsfény és hírnév, amit annyira hajszolnak az emberek, senkit sem tesz attól nagyobbá, mint amilyen valójában. Amikor a források kiszáradnak és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve**?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, most, hogy voltál Lao Tan-nál, mire intenéd őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy láttam egy sárkányt - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve is a tökéletesnek látszik és amikor kinyújtózik, pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a felhős égen, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a számat és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudnám én inteni Lao Tan-t?

(*Ugyanezt a hasonlatot már olvashattuk az előző fejezet 7. részében.

**A VI. fejezet 5. részében szerepelt ez a gondolat. Victor H. Mair ezt a részt kihagyta fordításából.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy nap délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem találtam rá – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és különböző rendelkezésekben kerestem. Öt évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Aztán még hogyan kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban kerestem. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Hát ez nyilvánvaló! – kiáltott fel Lao Tan – Ha a Tao-t meg lehetne mutatni, akkor minden ember megmutatná az urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne mondani, akkor minden ember elmondaná bátyjának. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha bent nincsen vendéglátó, akkor nem marad bent; ha kint nincsen helyes útmutatás, akkor nem fog kimenni. Ha azt, ami belülről kijön, nem fogadják kívül, akkor a bölcs nem fogja kihozni. Ha azt, amit kívülről bevisznek, belül nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.*.

Bár mindenki szeretne hírnevet szerezni, mégse akarjunk sokat belőle. Emberségesség és igazságosság az előző királyok szállásai; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, az emberek szemrehányással illethetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberségességet kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, nem-kölcsönkért kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; a nem-kölcsönkérés nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a gazdagság jó dolog számukra, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik megízlelik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak beléjük, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölet és kedvesség, kapás és adás, figyelmeztetés és utasítás, élet és halál – az a nyolc dolog a javítás eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el makacsul a nagy változásokkal való haladást. Éppen ezért mondják, hogy „A becsületesség javítás”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(*Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem az érzékekkel lehet átadni, éppen  ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba utazott, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez*:

-- Mi a véleményed a Mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd a végén – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambusz dobozokban tárolják és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják. Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók**. De ha bárki visszatenné őket a bambusz dobozukba, újra betakarná őket hímzett szövettel és maga mellett tartaná, miközben teszi a dolgát és velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek az előző királyoktól erednek és maga mellett tartva teszi a dolgát és mellettük tér nyugovóra maga köré gyűjtött tanítványaival egyetemben. Ennek eredményeként Szung államban az emberek kivágták azt a fát, ami alatt pihent ő és tanítványai, Vejben (Wey-ben) még a lábuk nyomait is eltörölték, és Sang-ban és Csou-ban pedig komoly gondjaik lettek. Nem olyan volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait megtámadták, hét napon át nem ettek főtt ételt, élet és halál között lebegtek. Nem olyan volt ez, mint egy rémálom***?

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen használt csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem olyanok, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[dinasztia] és Lu állam nem olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki régi Csou[-dinasztia] kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Hatalmas munka eredmény nélkül, és ha valaki ezt mégis megpróbálja, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Bárki, aki ezt teszi, nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet mindenféle torzulás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha húzol rajta egyet, lemegy, és ha elengeded és feljön. Vagyis nem a kút rúdja húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert ugyanazok, mint a jelenlegiek, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra****. A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait akár össze is hasonlíthatjuk a galagonyával, a körtével, a naranccsal és a dinnyével. Az ízük teljesen különböző, de mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot és ráadod Csou hercegének köpenyét, szegény majom szétharapdálja és összetépi mindegyiket. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőlük. Csak nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméje nagyon felkavarodott, gyakran ráncolta homlokát és úgy nézett mindenkire maga körül*****. A szomszédságában egy csúnya nő, látván Hszi Si szépségét, hazament és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották őt, bezárkóztak és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották őt, fogták feleségüket és gyerekeiket és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Szegény csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A Mestered is bajba fog kerülni!

 

(*Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2. részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

**A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét magára terelje. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

***Ezeket a nehézségeket, üldözéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelentené.

 

****A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

*****Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)