(XVII. 1.) Őszi áradások*

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje és patakok százai zúdultak a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partról a másikra tekintve nem lehetett volna megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallottam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták és lebecsülték Po-ji** igazságosságát, nem hittem nekik. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz az óceánról, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a saját évszakát ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked beszélni a nagy tanokról.

Az Ég alatti világ összes vizei közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók tízezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej lü sziklánál folyik el megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Még felmérni sem lehet, hogy mennyivel nagyobb, mint a Jangce vagy a Sárga-folyó. De én ezzel sosem büszkélkedtem. Saját formám [nagyságát] az Éggel és Földdel vetem össze, lélegzetem a jin-től és jang-tól kapom. Az Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső királyságot a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az ember csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, ám az emberiség csak egy kis részét képezi azon élőlényeknek, akik gabonából tartják fenn magukat, bármerre is járjanak a csónakok és a szekerek. Összehasonlítva a tízezer dologgal, nem olyannak tűnik, mint egyetlen szőrszál egy ló testén? Az is csak ennyi, amit az öt császár örökül hagyott, amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát***. Po-ji azáltal lett híres, hogy mindent feladott, Konfuciuszt azért tekintették tudósnak, mert tanított. Mindezt csak azért, mert büszkék voltak magukra. De nem az voltál te is, aki az előbb még az árvizei miatt érzett büszkeséget?

 

(*A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveiként tekinti, amelyek többé-kevésbé összefüggő tartalommal bírnak.

 

**Po-ji az öccsével együtt hűséget esküdött a Sang-dinasztia utolsó uralkodójának, aki egyúttal a termőföldet és a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után a testvérek válaszút elé kerültek: vagy megtagadják hűségesküjüket és esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) dinasztia földjének terményeiből vagy pedig hűek maradnak az előző dinasztia szelleméhez. Ők az utóbbit választották, így éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

***A különböző történelmi források jobbára eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)

(XVI. 4.) Velük született természet javítása

4. A régiek, akik életben tartották magukat, tudásukat nem ékesszólással vagy kifinomult okoskodással fejezték ki. Nem arra használták tudásukat, hogy bajt okozzanak az egész Ég alatti világnak, és arra sem, hogy összezavarják az erényt (de). Egyedül, magányosan a helyükön maradtak és a velük született természetükhöz való visszatérésre törekedtek. Mi mást kellett volna még cselekedniük? Hiszen a Tao nem jelentéktelen tettekből áll és az erény sem jelentéktelen tudásból. A jelentéktelen tudás árt az erénynek, a jelentéktelen tettek ártanak a Tao-nak. Éppen ezért mondják azt: „Csak rendezd el magad”*. A teljes örömet nevezhetjük a cél vagy akarat beteljesülésének is.

Amikor a régiek a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszéltek, nem szép hintókat és hivatali jelvényeket értettek ezalatt. Pusztán azt, hogy az örömhöz már semmit sem lehet hozzáadni. Amikor manapság a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszélnek, szép hintókat és hivatali jelvényeket értenek ezalatt. De a szép hintók és a hivatali jelvények csupán a test tartozékai, semmilyen hatással nincsenek a veleszületett természetre és sorsra. Az ilyen dolgok átmenetileg bármikor ránk találhatnak. Mivel átmenetiek, sem az érkezésüket, sem a távozásukat nem tudjuk megakadályozni. Éppen ezért, sem a hintók, sem a hivatali jelvények nem adnak okot arra, hogy büszkévé és gőgössé váljunk, de ugyanúgy, a nyomor és szegénység sem ok arra, hogy közönségesek legyünk [a tanulásban és gondolkodásban]**. Mindkét állapot képes örömet okozni, tehát szabaduljunk meg az aggodalomtól. Ha az átmeneti dolgok távozásával megszűnik az örömünk, akkor hiába hoztak örömet, mégis értéktelenek voltak. Éppen ezért mondják: „Akik elveszítik magukat a dolgok utáni vágyakozásban és elveszítik velük született természetüket a közönséges tanulásban, azokról úgy tartják, hogy fejjel lefelé fordítják a dolgokat”.

 

(*Nem tudjuk, hogy pontosan mi a jelentése ennek az idézetnek és az sem világos, hogy miért írta ezt a taoista elvekkel ellentétes idézetet a fejezet írója.

**E fejezet 1. részében nevezi az író a konfucianizmust, a motizmust és más filozófiai iskolákat „közönséges tanulásnak és gondolkodásnak”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVI. 3.) Velük született természet javítása

 

3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világban és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és az erdőkbe, az erényük (de) rejtve marad. Rejtve marad, de nem amiatt, mert ők maguk akarják elrejteni.

Azok, akiket a régiek „rejtőzködő tudósoknak” hívtak, nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy mások lássák őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. Ám az idők végzete ellenük dolgozott. Ha az idők végzete velük lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe az egész Ég alatti világért, nyomtalanul visszatérhettek volna az egységhez. De az idők végzete ellenük volt és csak komoly nehézséget teremtett számukra az egész Ég alatti világon. Ezért mélyebbre süllyesztették gyökereiket, teljes nyugalomban vártak. A Tao volt az, ami által életben tartották magukat*.

 

(*Itt Burt Watson Fukunaga Mitsuji, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett végzettel bíró „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Az ebben a részben található felfogás a helyes időzítésről és a sorsról/végzetről valójában sokkal közelebb áll a Beszélgetések és mondások című – Konfuciusznak tulajdonított – műhöz vagy a Változások könyvéhez {Ji-csing}.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVI. 2.) Velük született természet javítása

 

2. A régi idők emberei káoszban, egyszerűségben, ám békés nyugalomban éltek az egész világgal együtt. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak rendben követte egymást; a tízezer dolog nem ismerte a sérülést és az élőlények nem szenvedtek korai halált. az emberek ismerték a tudást, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott*.

Ám eljött az az idő, amikor az erény (de) romlani és pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és Fu-hszi, hogy irányítsa az egész Ég alatti világot. Ennek eredményeként kialakult az egyetértés [a módszereikkel], de az egység elveszett. Az erény romlása és pusztulása folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt az egyértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit*­*. A kormányzás különféle módszereit vezették be, és ezáltal beszennyezték a tisztaságot és összetörték az egyszerűséget. Elhagyták a Tao-t és a jósággal helyettesítették. Az erény veszélybe került a törekvések miatt. Ezután elhagyták a velük született természetüket és engedték, hogy szív-elméjük saját útját járja. Egyik szív-elmét a tudás kötötte a másik szív-elméhez, mégsem tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták a ceremóniát és cicomát, ami egyre sokrétűbbé vált. A ceremónia és cicoma elpusztította az egyszerűséget; a sokrétűsége pedig megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és engedetlenekké váltak. És már nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem a kezdethez.

 

(*Ahogyan a V. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan) a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában "spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot, kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából fakadó és magától történő működését. 

 

**Különféle mitológiai alakok és nagy uralkodók. Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, már a VI. és a VII. fejezetekben is említette őt a Csuang-ce. A kínai mitológiában Sennong a földművelés isten-királya.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019

(XVI. 1.) Velük született természet javítása

1. Megtévedtnek és tudatlanságban élőknek nevezik azokat az embereket, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket azért, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolkodással akarják irányítani vágyaikat azért, hogy elérjék a tisztaságot*.

A Tao-t gyakorló régi idők emberei nyugalomban fejlesztették ki a megértést, és bár a tudás volt az életük, mégsem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak és egymást alakítják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.

Az erény (de) összhang, az Út (Tao) rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberségesség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol legbelsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol a jóhiszeműség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha az az elhomályosult erényükkel próbálják meg az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis ezen erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.

 

(*A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja és azokat a filozófiai iskolákat, amelyek a vágy csökkentését vagy megszüntetését támogatják.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XV. 3.) Meggyökeresedett elméletek

3. Ezért mondják azt: „Ha a testet pihenés nélkül dolgoztatják, kifárad; ha a szellemi lényeget szünet nélkül használják, belefárad és ha belefárad, akkor kimerül. A víz természete olyan, hogy addig marad tiszta, amíg nem keveredik össze semmivel, és addig marad nyugodt a felszíne, amíg nem zavarják fel. Ha meggátolják szabad áramlásában, elveszíti tisztaságát. Éppen ilyen az Ég erénye (de) is". Emiatt mondják: "Az a szellem táplálásának Tao-ja, ha valaki tiszta és mindenféle szennyeződéstől mentes, nyugodt és változatlan, elfogulatlanság és nem-cselekvő és az Éggel együttműködő.

Ha valakinek egy Kan-Jüe-ből származó kardja van, az dobozban tárolva óvja és nem meri használni, mert számára az a legnagyobb kincs. De a tiszta szellem mind a négy irányba szétterjed, hol erre áramlik, hol arra – nincsen hely, ahová ne érne el. Felül az Eget súrolja, alul beborítja a Földet. Átalakítja és táplálja a tízezer dolgot, mégsem lehet megformálni. Úgy hívják, 'Istenséggel összhangban álló'.

Csak az a tiszta egyszerűség Útja, amelyik őrzi és védelmezi a szellemet. Ha valaki védelmezi és sosem veszíti el, akkor eggyé válik a szellemmel. És ebben az eggyé válásban tökéletes összhangba kerül az Ég rendjével".

Ahogy a mondás tartja: „Az átlagemberek számára az anyagi haszon a legfontosabb, a becsületes tudósok számára a hírnév. Az értékes ember nagyra tartja a törekvést, a bölcs pedig a lényegi tisztaságot”.

Éppen ezért az egyszerűség azt jelenti, hogy semmivel sem keveredett; a tisztaság azt, hogy a szellem sértetlen. Azt, aki meg tudja testesíteni az egyszerűséget és a tisztaságot, "igaz ember"-nek hívják. 

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XV. 2.) Meggyökeresedett elméletek

 

2. Ennek megfelelő módon mondják: „A bölcs megpihen, így kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. E kiegyensúlyozott és könnyed állapotban az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem bántják őt. Így erénye (de) ép és szelleme sértetlen marad”.

Éppen ezért azt [is] mondják: „A bölcs élete az Ég cselekedete és halála a dolgok átalakulása. Amikor nyugalomban van, erénye olyan, mint a jin, amikor cselekszik, úgy áramlik, mint a jang. Sem jószerencsét, sem balszerencsét nem hoz. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Nem foglalkozik sem a tudással, sem a múlt emlékeivel, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok semmiféle dolog miatt, nem hibáztatják őt az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres és nem-lévő, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”.

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv ellentétesek az erénnyel (de). Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa. Amikor egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)