(XVII. 1.) Őszi áradások1

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje, és patakok százai ömlöttek a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött, és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partjáról a másikra tekintve nem lehetett megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát, és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallgattam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták, és lebecsülték Po-ji² igazságosságát, nem hittem el azt, amit beszélnek. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz a tengerről, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a nyarat ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat, és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked a nagy tanokról beszélni.

Az Ég alatti világ összes vize közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók ezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej Lü³ sziklánál párolog megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Nagyságát össze sem lehet mérni a Jangce vagy a Sárga-folyó méretével. De én ezzel sosem büszkélkedtem, mivel alakomat az Ég és Föld nagyságával vetem össze, és tisztában vagyok azzal, hogy lélegzetem a jin-től és jang-tól kaptam. Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét (azaz az ismert világ területét) az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső Birodalmat a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az emberiség csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, de bármekkora területen is nő gabona, bármeddig is el lehet jutni csónakon és szekéren, maga az egyén csak egy kis helyet foglal el. Összevetve a tízezer dologgal, az egyén nem olyasmi, mint egyetlen aprócska szőrszál egy ló testén? Az sem több ennél, amit az öt császár örökül hagyott, vagy amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, vagy ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik, és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát.⁴ Po-ji mindent feladott hírneve érdekében, Konfuciusz tanított, hogy bölcsnek véljék. Mindezt csak azért, mert nagyra tartották magukat. De nem így voltál vele te is, aki az előbb még az áradó vizei miatt tartottad magad nagyra?

 

 

(¹A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveinek tekinti, amelyek többé-kevésbé összefüggő tartalommal bírnak.

²Po-ji az öccsével együtt hű maradt a Sang-dinasztia utolsó uralkodójához, aki nem csak a termőföldet, hanem hagyomány szerint a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után esküt tettek, hogy nem esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) Csou-dinasztia földjének terményeiből. A hegyekbe vonultak vissza, ahol gyakorlatilag éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

³Némely kommentátor szerint ez egy olyan hatalmas kőszikla, aminek csapódva a tengervíz gőzzé változik.

 

⁴A különböző történelmi források általában eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)

(XVI. 4.) Velük született természet javítása

4. A régiek, akik megőrizték önmagukat, tudásukat nem ékesszólással vagy kifinomult okoskodással fejezték ki. Tudásukat nem akarták kiterjeszteni az Ég alatti világra, és nem akartak megérteni minden erényt (de). Saját helyükre húzódtak vissza, és visszatértek velük született természetükhöz. Mi egyebet tehettek volna? Hiszen a Tao nem jelentéktelen tettekből áll, és az erény sem apró tudásból. Az apró tudás árt az erénynek, a jelentéktelen tettek ártanak a Tao-nak. Ezért mondják, „Rendezd el önmagad, és ennyi elég”.¹ A teljes örömet nevezhetjük a cél elérésének is.

Amikor a régiek a „cél eléréséről” beszéltek, nem hintók és hivatali jelvények megszerzésére gondoltak. Csupán arra, hogy az öröm annyira teljes, hogy már semmit sem lehet hozzáadni. Amikor manapság a „cél eléréséről” beszélnek, hintók és hivatali jelvények megszerzését értik alatta. De a hintók és a hivatali jelvények csupán a test tartozékai, semmi közük sincs a veleszületett természethez. Az ilyen dolgok átmenetileg bármikor ránk találhatnak. Mivel átmenetiek, érkezésüket nem lehet irányítani, távozásukat nem tudjuk megakadályozni. Éppen ezért, ha a hintók és hivatali jelvények hatására sem engedjük szabadon vágyainkat, vagy ha a nyomor és szegénység miatt sem válunk közönségessé [a tanulásban és gondolkodásban], akkor mindkét esetben aggodalomtól mentes, egyforma örömünk lesz. Ha egy átmeneti dolog távozásával örömünk is megszűnik, akkor láthatjuk, hogy az általa okozott öröm üres és értéktelen volt. Éppen ezért mondják: „Akik elveszítik magukat a dolgokban, és akik elveszítik velük született természetüket a közönséges tanulás² érdekében, azokat úgy hívják, hogy fejük tetején álló emberek”.

 

(¹Ez a mondat kilóg a szövegből, Victor H. Mair le sem fordítja.

 

²Ennek a fejezetnek az 1. részében nevezi az író a konfucianizmust és a motizmust „közönséges tanulásnak és gondolkodásnak”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVI. 3.) Velük született természet javítása

 

3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t, és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao kölcsönösen elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világnak, és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és erdőkbe, az erényük (de) mégis rejtve marad. Rejtve marad, annak ellenére, hogy ők maguk nem akarják elrejteni.

Akiket a régiek „rejtőzködő bölcseknek” hívtak, azok nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy bárki lássa őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. De az idő eltévelyedett. Ha az a kor alkalmas lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe, nyom nélkül visszatéríthették volna az Ég alatti világot az egységhez. De mivel rossz idők jártak, és az Ég alatti világ is ellenük fordult volna, ezért gyökereiket a teljes nyugalomba süllyesztették, és vártak. Megőrizték a Tao-t önmagukban.¹

 

(¹Itt Burton Watson Fukunaga Mitsuji-ra, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Ebben a 3. részben található felfogás a helyes időzítésről valójában sokkal közelebb áll a Konfuciusznak tulajdonított Beszélgetések és mondások című műhöz vagy a Változások könyvéhez (Ji-csing).) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVI. 2.) Velük született természet javítása

 

2. A régiek káoszban és egyszerűségben, a világgal egyetemben éltek békés nyugalomban. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak a szokásos rend szerint váltakozott; a tízezer dolog sértetlenül élt, és az élőlények nem szenvedtek korai halált. Az emberek rendelkeztek tudással, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott.¹

Ám eljött az az idő, amikor az erény (de) romlani, pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és Fu-hszi, hogy irányítsa az Ég alatti világot. Ennek eredményeként, bár még megvolt az egyetértés, az egység elveszett. Az erény romlása, pusztulása folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt az egyetértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit.² Rendeletekkel és tervekkel kormányoztak, ezzel beszennyezték a tisztaságot, és összetörték az egyszerűséget. Eltávolodtak a Tao-tól a „jó” kedvéért; tetteikkel veszélybe sodorták az erényt. Ezután elhagyták a velük született természetüket, és engedték, hogy szív-elméjük saját útját járja. Egyik szív-elme a másik szív-elméhez társította tudását, mégsem tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták a kultúrát és műveltséget. A kultúra elfojtotta a természetest; a műveltség pedig megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és eltévelyegtek. Már nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem az eredeti állapotukhoz.

 

(¹Ahogyan az V.fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan) a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában "spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot, kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából fakadó és magától történő működését. 

 

²Különféle mitológiai alakok, Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet, és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, és Sennong a földművelés isten-királya.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019

(XVI. 1.) Velük született természet javítása

1. Azokat, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolatokkal akarják irányítani vágyaikat, hogy elérjék a tisztaságot, homályban és tudatlanságban élőknek nevezik.1 A Tao-t gyakorló régiek nyugalommal fejlesztették ki a tudást. Megértették az életet, de nem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak, és egymást táplálják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.

Az erény (de) összhang, a Tao rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol belsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol az őszinteség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha elhomályosult erényükkel próbálják az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis tovább erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.

 

(¹A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja. Az előbbi a tanulást és az önművelést szorgalmazza, az utóbbi pedig a vágyak csökkentését vagy megszüntetését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XV. 3.) Mesterkélt gondolatok

3. Ezért mondják: „Ha a testet pihenés nélkül dolgoztatják, kifárad; ha a szellemet szünet nélkül használják, akkor kimerül. A víz természete olyan, hogy addig marad tiszta, amíg nem keveredik össze semmivel, és addig marad nyugodt a felszíne, amíg nem kavarják fel. Ha meggátolják szabad áramlásában, elveszíti tisztaságát. Éppen ilyen az Ég erénye (de) is". Emiatt mondják: "Az a szellem táplálásának Tao-ja, ha valaki tiszta és mindenféle szennyeződéstől mentes, nyugodt és változatlan, elfogulatlan és nem-cselekvő, az Éggel együttműködő.

Ha valakinek egy Kan-Jüe-ből származó kardja van, azt egy dobozban tárolja, és nem meri használni, mert számára ez a legnagyobb kincs. De a tiszta szellem mind a négy irányba szétterjed, hol erre áramlik, hol arra – nincsen hely, ahová ne érne el. Felül az Eget súrolja, alul beborítja a Földet. Átalakítja és táplálja a tízezer dolgot, még sincs alakja. Úgy nevezik, hogy 'az Égi Császárral azonos'.

Csak az a tiszta egyszerűség Tao-ja, amelyik őrzi és védelmezi a szellemet. Ha valaki védelmezi, és sosem veszíti el, akkor eggyé válik a szellemmel. És ebben az eggyé válásban tökéletes összhangba kerül az Ég rendjével".

Ahogy a mondás tartja: „Az emberek többsége számára az anyagi haszon a legfontosabb, a becsületes tudós számára a hírnév. A kiváló ember nagyra tartja a törekvést, a bölcs pedig a lényegi tisztaságot”.

Éppen ezért az egyszerűség azt jelenti, hogy semmivel sem keveredett; a tisztaság azt, hogy a szellem sértetlen. Azt, aki meg tudja testesíteni az egyszerűséget és a tisztaságot, "igaz ember"-nek hívják.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XV. 2.) Mesterkélt gondolatok

 

2. A bölcs ezért megpihen, ettől kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. Ezáltal az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem érik őt. Így erénye (de) ép, szelleme sértetlen marad.

Éppen ezért mondják: „A bölcs élete az Ég cselekvése, halála a dolgok átalakulása. Nyugalmában olyan az erénye (de), mint a jin, mozgásában úgy áramlik, mint a jang. Nem foglalkozik sem a jó szerencsével, sem a balszerencsével. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Eldobja a tudást, nem érdeklik az okok, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok, nem hibáztatják az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”. 

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv az erény megromlása. Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa (de). Amikor a szív-elme egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)