(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el.¹ Ott egy púpos emberre lett figyelmes, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel szedegetné őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam a boton való egyensúlyozást. Amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak egy pár kabócát vétek majd el. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak minden tizedik kabócát fogom elvéteni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne, és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld, vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem pillantok oldalra, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult, és így szólt:

-- Ahol a szándék osztatlan, ott a szellem egy pontra összpontosul. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

(¹Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz:¹

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne, és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy őrzi a tiszta életpáráját² – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze ügyességéhez vagy merészségéhez. Ülj le mellém, és elmagyarázom neked! Minden, aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az dolognak számít. Így hát hogyan is lehetne egyiket szétválasztani a másiktól? Vagy lehet-e különb egyik a másiktól? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám a dolgok a formanélküliségből erednek, és a változatlanságban nyugodnak el. Ha valaki ezt a legmagasabb fokon megvalósítja, annak útjába állhat-e bármi? A túlzások nélküliben időzik, elrejtőzik a kezdetnélküliségben, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de), és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember megőrzi az égi tulajdonságait, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme teljes. Nem volt tudatában annak, hogy felült a kordéra, és annak sem, hogy leesett róla. Élet és halál, rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül bármivel szembenézni. Ha ő ennyire meg tudja tartani a bortól kapott egységét, mennyivel inkább meg tudja tartani az, aki egységét az Égtől kapja! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ez lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao. Ne azt fejlesszük ki, ami az ember természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit, de nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit sem, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához.³

(¹Ez a rész, az utolsó bekezdés kivételével, megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

²Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

³Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 1.) Az élet teljes megértése

1. Aki megérti az élet valódi természetét, az nem töri magát valami olyanért, ami az élethez nem szükséges. Aki megérti a sors valódi természetét, az nem töri magát valami olyanért, ami meghaladja a tudást. A testünk táplálásának alapvető előfeltétele, hogy anyagi dolgokhoz jussunk. Ám megesik az is, hogy a szükségesnél több áll rendelkezésünkre, testünk mégis táplálék nélkül marad. Az életünk alapvető feltétele, hogy az élet ne hagyja el a testet. Ám megesik az is, hogy az élet nem hagyja el a testet, az élet mégis elenyészik.¹ Amikor érkezik az élet, nem lehet visszautasítani, és amikor távozik, nem lehet visszatartani.

Milyen szomorú, hogy az emberek az egész világon azt gondolják, hogy az életük megtartásához elegendő a testük táplálása! Viszont, ha a test táplálása nem elegendő az élet megtartásához, akkor mi volna elegendő? Bár [a test táplálása] nem elegendő, mégis meg kell tenni, hacsak nem akarunk mindent feladni.

Ha valaki mégis mindent fel akar adni a testéért, akkor az a legjobb, ha elhagyja a világot (azaz a világ elvárásait). Azáltal, hogy elhagyja a világot, megszűnnek kötelezettségei. Azáltal, hogy megszűnnek kötelezettségei, hibátlanná és egykedvűvé válik. Azáltal, hogy hibátlan és egykedvű, megújul az élete. Azáltal, hogy megújul az élete, közel kerül [a Tao-hoz].

De miért elegendő, ha az ember elhagyja a világi ügyeket, és miért elegendő, ha elfelejtkezik az életről? Ha elhagyja a világi ügyeket, a teste nem merül ki. Ha elfelejtkezik az életről, az életereje nem csökken. Amikor teste teljes, és életereje újra egész, eggyé válhat az Éggel. Ég és Föld a tízezer dolog apja és anyja. Amikor egyesülnek, kialakul a testi forma, amikor szétválnak, újra kezdődik minden. Akinek teste és életereje nem szenved csorbát, arra azt mondjuk, hogy képes átalakulni. [Az ilyen ember] életerőben egyre erősödve visszatér, hogy az Ég segítőjévé váljon.

 

(¹Nem tudni pontosan, hogy itt milyen állapotra gondolt a rész írója, mivel az ókori kínai felfogás többféle lélek létezését tételezte fel.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XVIII. 6.) Tökéletes boldogság

 

6. Egyik utazása során Lie Ce az út szélén eszegetett, amikor meglátott egy százéves koponyát. Széthúzta az útszéli gazt, és a koponyára mutatott:

-- Csak te és én tudjuk, hogy sosem haltál meg, és sosem éltél. Te tényleg rosszul érzed magad? És én tényleg boldog vagyok?

A dolgok magjai rejtélyes módon alakulnak át. Ha vízbe kerülnek, szálakká állnak össze. A víz partján algák lesznek. A dombokon és magaslatokon útifűként nőnek. Ha ezek az útifüvek termékeny talajra lelnek, akkor szarkaláb lesz belőlük. A szarkaláb gyökerei lárvákká alakulnak át, leveleik pedig pillangókká. A pillangókból rövid idő múlva olyan rovarok fejlődnek, amelyek a tűzhely alatt szaporodnak. Úgy néznek ki, mint a levedlett bőr, és úgy hívják őket, hogy házitücsök. Ezer nappal később a házitücskök madarakká alakulnak, amiknek a neve „kiszáradt, maradék csont”. A „kiszáradt, maradék csont” nyálából ködös permet születik, a ködös permet pedig az ecet szülőanyja. Muslicák születnek az ecet szülőanyjából, sárga keringőbogár a megbüdösödött borból, apró legyek a rohadó hernyókból. Ha a mezei ruta olyan bambuszt poroz be, ami nem hajtott rügyet már régóta, akkor abból zöldikék keletkeznek. A zöldikékből leopárdok lesznek, a leopárdokból a lovak és a lovakból az emberek. Az emberek aztán újra belépnek a gépezetbe. Mind a tízezer dolog ebből a gépezetből ered, és mind oda tér vissza.¹

 

(¹Ez a teljes 6. rész a másik nagy "taoista klasszikus", a Lie-ce I. fejezetének 4. részében is megtalálható. Ez utóbbiban jóval hosszabban taglalják a „dolgok magjainak rejtélyes átalakulását”. A „magok" átalakulásának leírása az ókori kínai természetfelfogást tükrözik, így a bennük szereplők értelmezése nem egységes. Az általam forrásul használt fordítók közül csak Victor H. Mair fordítja le a bizarr élőlények/dolgok neveit, a többiek, James Legge, Burton Watson és Martin Palmer sok esetben meghagyják az eredeti kínai elnevezéseket, így még nehezebb megtudni, hogy miféle élőlényeket/dolgokat említenek e felsorolásban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 5.) Tökéletes boldogság

5. Amikor Jen Jüan keletre, Csi államba utazott, Konfuciusz aggódni látszott.¹ Ce Kung felkelt matracáról, és megszólította:

-- Mester, alázatos tanítványod szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek tart, Csi-be?

-- Nagyon jó a kérdésed – válaszolta Konfuciusz – Egykoron Kuan Cé-nek volt egy mondása, amivel teljes mértékben egyetértek:² „Kis zsákba nem fér bele a nagy; rövid kötéllel nem lehet mély kútból vizet húzni.” Vagyis, a sors elrendelése adott, és a test adottságai is adottak. Egyikhez sem tehetünk hozzá, és egyikből sem vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd Csi urának Jao, Sun és a Sárga császár módszereiről beszélni, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal folytatja.³ Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi magát hasonlítgatni, de nem talál semmiféle hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a haláltól. 

A következő történetet hallottad-e már? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki, és szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos szemmel nézett maga elé, és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy erdő mélyén fészkeljen, homokos síkságon járjon-keljen, folyókban, tavakban úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a rajával együtt szálljon vagy megpihenjen, és hogy szabadon, békében legyen a pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban,⁴ akkor a madarak elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a vizek legmélyére merülnének. Csak az emberek gyűlnének össze, és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek, de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek, és mit nem kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem akarták, hogy minden [dolog] ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig azt, hogy minden [dolog] ugyanazt a feladatot végezze el. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit tettek, és jóváhagyásuk a körülményekhez alkalmazkodott. Ezt úgy hívták, hogy az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.

 

(¹Jen Jüan vagy Jen Huj, aki már korábbi részekben is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.

 

²Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.

 

³Szuj-zsen és Sennong mitikus hősök, a tűz és földművelés feltalálói.

 

⁴Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadonban a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 4.) Tökéletes boldogság

4. Amikor Csuang Ce éppen Csu államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Megkocogtatta ostora hegyével, és ekként szólt hozzá:

-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy egy elbukott államot szolgáltál, és a bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak lejárt az időd?

Miután befejezte a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Fejét ráhajtotta, mint egy párnára, és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent előtte a koponya, és ezt mondta:

-- Úgy beszéltél, mint a szónokok. Minden szavad az élők ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról, uram?

-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce. 

-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó, nincs alárendelt. Nincsen négy évszak, és nincsen semmiféle dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld évei. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak. 

Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle: 

-- Ha a Sors urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és engedjen visszatérni szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?

A koponya erősen megráncolta homlokát, és felhúzta szemöldökét:

-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét, és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

           

(XVIII. 3.) Tökéletes boldogság

3. Nyomorék úr és Egylábú úr Kunlun vidékén, a Sötét úr dombsírjainál nézelődött, ahol a Sárga császár nyugalomra tért.¹ Egyik pillanatról a másikra Nyomorék úr bal könyökéből egy fűzfa nőtt ki.² Meglepve nézte, és úgy tűnt, mintha utálkozna rajta.

-- Taszít ez téged?  – kérdezte tőle Egylábú úr.

-- Miért taszítana?  – válaszolta Nyomorék úr – Az életet kölcsönbe kaptuk. És ha kölcsönbe kaptuk az életet, akkor az élő teste csupán porhalom. Élet és halál olyan, mint a nappal és az éjszaka. Te és én ide jöttünk, hogy megfigyeljük a változás folyamatát. Most ez a változás rajtam is megmutatkozott. Akkor mi taszítana benne?

 

(¹A kínai mitológiában a képzeletbeli Kunlun-hegy vagy hegyvonulat fontos szerepet tölt be. A világ tengelyét, az istenségeket és a halhatatlanságot szimbolizálja. A Han-korra - i.e. 202 - i.sz. 220 - vált általánosan elterjedt nézetté, hogy a halhatatlanok két helyen élnek: keleten Penglai-szigetén/hegyén, nyugaton pedig a Kunlun-hegységben. Ahogyan a Kunlun-hegység, ugyanúgy a Penglai-sziget/hegy is csak a képzeletben létezik. A legendák szerint az örök fiatalság és az élet elixírjét ez utóbbi helyen őrizték, ezért több császár indított expedíciót a rejtélyes Penglai-sziget/hegy felkutatására. Elsőként a Csin-dinasztia alapítója, egyben az akkori egyesített Kína első uralkodója, Si Huang - i.e. 221- 210-ig uralkodott - tűzte ki életcélul idős korában az élet elixírjének megtalálását.

 

²Értelmezések szerint a „fűzfa” itt a „kinövés/daganat” szó helyett szerepel a szövegben.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Kunlun, Mount Penglai (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 143. oldal