(II. 11.) A dolgok egyenlőségéről

 11. A Félárnyék így fordult az Árnyékhoz:

-- Egyik pillanatban sétálsz, a másikban megállsz; egyik pillanatban ülsz, a másikban felállsz – miért ez az állandótlanság?

Az Árnyék ezt válaszolta:

-- Várnom kell valamire, mielőtt azt teszem, amit teszek; és annak a valaminek, amire várok, szintén várnia kell valamire, mielőtt azt teszi, amit tesz. Várakozom, mint a kígyó pikkelye vagy a kabóca szárnya. Nem tudom, hogy miért vagyok, ami vagyok. Nem tudom, hogy miért nem vagyok, ami nem vagyok.

 

Egyszer én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, egy boldogan repkedő pillangó, aki azt sem tudja, hogy ki az a Csou. Hirtelen felébredtem, és megint én voltam az, a valódi Csou. És nem tudom, vajon azelőtt Csou álmodta azt, hogy ő pillangó vagy a pillangó éppen most álmodja azt, hogy ő Csou? Pedig Csou és a pillangó bizonyára különbözik egymástól. Ezt hívják a dolgok átalakulásának*.

 

 

 

(*Talán ez a Csuang-ce legtöbbször idézett részlete. Ennek ellenére nincs akkora jelentősége, mint amennyit neki tulajdonítanak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(II. 10.) A dolgok egyenlőségéről

 

10. Tételezzük fel, hogy mi ketten vitatkozunk. Ha a vitából te kerülsz ki győztesen, nem pedig én, akkor az azt jelenti, hogy egészen biztosan neked van igazad és egészen biztosan én tévedek? Ha én kerülök ki győztesen, nem pedig te, akkor az azt jelenti, hogy egészen biztosan nekem van igazam és egészen biztosan te tévedsz? Tehát egyikőnknek igaza van és a másik téved? Vagy esetleg mindkettőnknek igaza van vagy esetleg mindkettőnk téved? Ha egyikünk sem tudja erre a választ, akkor mások még inkább a sötétben tapogatóznak [ezzel kapcsolatban].

  Kit kérjek fel arra, hogy a vitánkban döntőbíránk legyen? Ha olyat kérek fel, aki veled ért egyet, hogyan tudna méltányosan dönteni? És ugyanez a kérdés merül fel akkor is, ha olyat kérek fel, aki velem ért egyet. De ugyanez történne, ha olyat kérek fel, aki egyikőnkkel sem ért egyet, vagy aki mindkettőnkkel egyetért. Így sem te, sem én, sem pedig egy harmadik személy nem volna képes közös nevezőre jutni.

  Akkor van-e értelme bárkit is felkérni? Mert ebben a helyzetben egy döntőbíróra várakozni olyan, mintha egyáltalán nem is várnánk senkire sem.

Ehelyett inkább hozzuk összhangba az ellentétes véleményeket az Ég (természet) láthatatlan működésének keretei között, és kövessük tőlünk független, spontán átalakulásukat. És ilyen módon éljük le életünket.

  

  De mit jelent az, hogy ‘hozzuk összhangba az ellentétes véleményeket az Ég (természet) láthatatlan működésének keretei között’? Az "igaz" lehet, hogy valójában nem-igaz. Ami "olyan", lehet, hogy valójában nem-olyan. De ha az "igaz" valóban igaz, még akkor is annyira különbözik a nem-igaztól, hogy nem szükséges rajta vitatkozni. De ha valami, ami "olyan", valóban olyan, még akkor is annyira különbözik a nem-olyantól, hogy nem szükséges rajta vitatkozni. Feledkezzünk meg az évekről; feledkezzünk meg a különbségekről. Lépjünk be a végtelenbe és lakjunk ott.*

 

 

(*Ahogyan ugyanennek a fejezetnek a 3. részében is olvastuk, a világosság alkalmazásával az ellentétek a Tao középpontjában megszűnnek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

 

(II.9.) A dolgok egyenlőségéről

 

9. Csü Csüe Ce így szólította meg Csang Vu Ce-t:

-- Ezt hallottam a mestertől*: “A bölcs ember nem foglalkozik világi ügyekkel. Nem keresi azt, ami hasznos és nem próbálja meg távol tartani magát attól, ami ártalmas. Nem törekszik; nem törődik a viselkedés szabályaival. Anélkül beszél, hogy szavakat mondana; anélkül mond szavakat, hogy beszélne. A földi világ porában vándorol.” Ám a mester ezt az egészet üres szavak gát nélküli folyamának ítélte, de én úgy vélem, hogy ez a rejtélyes Tao követésének leírása. Te mit gondolsz erről, uram?

Csang Vu így válaszolt:

-- Ilyen szavak hallatán még maga Huang-ti (‘Sárga császár’) is összezavarodna, hogyan volna képes Csiu megérteni ezeket? Sőt, még te is túl elhamarkodottan becsülöd fel a dolgokat. Látsz egy tojást, és máris keresed a belőle kikelő kakast; látsz egy íjat, és máris várod a sült galambot. Megpróbálom úgy nagyjából körülírva elmagyarázni; és te ugyanígy próbálj megérteni.

  Hogyan képes a bölcs nekitámaszkodni a napnak és a holdnak, és a karja alá fogni az egész univerzumot? Úgy, hogy egybeolvaszt mindent és elutasítja a megkülönböztető homályosságot. Nem érdekli a rang és a megbecsülés. Az átlagember sürög-forog és erőlködik; a bölcs buta és közönyös**. Képes tízezer év egyenlőtlenségét egyetlen tisztasággá olvasztani és ugyanígy cselekszik az állandóan spontán átalakulásban lévő tízezer dologgal.

  Honnan is tudhatnám, hogy az élet szeretete nem pusztán illúzió? Honnan is tudhatnám, hogy a halál iránti ellenszenv nem valami olyasmi, mint amikor egy eltévedt gyerek nem ismeri fel azt, hogy valójában hazafelé tart? A szépséges Li Csi a határparancsnok, Ái lánya volt ***. Amikor őt Csin/Jin állam uralkodójának adták, először sírni kezdett [szomorúságában], még a ruháját is eláztatták könnyei. De amikor a fejedelmi palotába érkezve ő maga is a fényűző kanapén foglalt helyet, és ő is gabonán-és-füveken nevelt állatok húsát fogyasztotta, már megbánta, hogy előtte sírt. Honnan is tudhatnám, hogy a halottak nem bánják-e meg, hogy korábban úgy ragaszkodtak az élethez?

  Lehet, hogy azok, akik álmukban egy lakomán bort iszogattak, reggel sírva ébrednek; lehet, hogy azok, akik álmukban sírtak, reggel vadászatra indulnak. Amikor álmodunk, nem tudjuk, hogy az egy álom. Vannak, akik álmukban próbálják meg értelmezni álmaikat, és miután felébrednek, csak akkor jönnek rá, hogy álom volt. Előbb-utóbb elérkezik a nagyszerű ébredés, és akkor felismerjük, hogy ez az élet valójában egy nagyszerű álom volt. De a bolondok azt gondolják, hogy ébren vannak, és azzal hitegetik magukat, hogy tisztában vannak azzal, hogy melyikük az uralkodó és melyikük az istállófiú. Micsoda szűklátókörűség! Csiu és te álmodtok, és még én magam, aki azt mondom, hogy álmodtok, szintén álmodom. Ezek a szavak nagyon rejtélyesnek tűnnek, de talán tízezer nemzedék múlva feltűnik egy nagy bölcs, aki majd meg tudja magyarázni őket, és mégis, olyan lesz ez, mintha egyik napról a másikra tűnne fel.

 

 

 

(*Ez a bizonyos "mester" maga Konfuciusz, akinek keresztneve Csiu volt. Nagyfokú tiszteletlenségről árulkodik, hogy Konfuciusz ('Kung Ce') helyett ezen a keresztnevén említik. A fordítók többsége ebben a részben ‘mester’ szó helyett Konfuciuszt ír.

 

**A Lao-ce mű 20. versének szerzője hasonló módon írja le magát.

 

***Ugyanennek a fejezetnek a 8. részében Csuang Ce már megemlítette Li Csi-t , aki azonban egy északi barbár törzs, a Li Rong vezetőjének lánya volt. James Legge azt feltételezi, hogy Ái határparancsnok esetleg otthagyta ezt az eredeti állását és csatlakozott ehhez a törzshöz.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(II. 8.) A dolgok egyenlőségéről

8. Nie Csüe így fordult Vang Ji-hez*:

-- Uram, te tudod, hogy mi az, amiben az összes lény egyaránt egyetért?

-- Honnan tudnám? – válaszolta Vang Ji.

-- És azt tudod, hogy mit nem tudsz? – kérdezte a másik, és megint ugyanazt a feleletet kapta. Nie Csüe tovább firtatta:

-- Akkor lehet-e egyáltalán bármit is tudni?

Vang Ji ugyanazt válaszolta, mint előbb, de hozzátette a következőt:

-- Mindazonáltal megpróbálom elmagyarázni. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy amikor valamire azt mondom, hogy “tudom”, akkor nem vagyok-e ténylegesen tudatlan, és amikor valamire azt mondom, hogy “nem tudom”, akkor nincs-e meg a tényleges tudásom?

De hadd tegyek fel néhány kérdést. Ha az ember nedves helyen alszik, megfájdul a dereka és olyan érzése lesz, mint aki félig lebénult. De vajon ugyanez történik az angolnával is? Ha az embernek egy fán kellene élnie, reszketne félelmében. De vajon ugyanez történik a majommal is? És e három közül melyik az, amelyik tudja, hogy hol jó tanyázni?

Az emberek gabonán és füveken nevelt állatok húsát eszik; az őzek dús füvet legelnek; az óriás százlábúak a kisebb kígyókat kedvelik; a baglyok és varjak az egereket szeretik. De tudja-e bármelyik e négy közül, hogy melyik a helyes étel? A kutyafejű majom egy nőstény majmot választ társának; az őzbak őzsutát; és az angolna más halakkal együtt szeret úszkálni. Az emberek úgy vélték, hogy Mao Csiang és Li Csi** a legszebbek, ám láttukra a halak mélyen a vízbe merültek; a madarak magasba röppentek előlük; ha pedig őzek pillantották meg őket, akkor szerte-szét szaladtak. De tudja-e bármelyik e négy közül, hogy mi az, amit mindegyik élőlény egyformán vonzónak talál az Ég alatti világon?

Ahogyan nézem, az emberség (ren/zsen) és igazságosság (ji) alapelve és a helyes és helytelen ösvénye kibogozhatatlanul összekeveredtek és összezavarták egymást: hogyan tudnám különválasztani őket?

Ezt hallván Nie Csüe ezt kérdezte:

-- Uram, mivel te nem tudod, hogy mi a hasznos és mi az ártalmas, ugyanígy nem tudja a tökéletes ember sem?

-- A tökéletes ember szellemhez méltó - felelte Vang Ji - A nagy tavak forrhatnak körülötte, ő nem érzi a melegét; a Ho és a Han befagyhat, ő nem érzi a hideget; a gyors villámcsapás megrepesztheti a hegyeket és a szél megrengetheti az óceánt, nem rémiszti meg őt. Az ilyen ember felhág a felhőkre, meglovagolja a napot és holdat, és a négy tengeren túl kóborol. Sem az élet, sem a halál nincsen rá hatással, akkor miért törődne azzal, hogy mi a hasznos és mi az ártalmas?

 

 

 

(*Két taoista bölcs, feltehetőleg a “négy tökéletes” közül valók, akiket Jao császár meglátogatott a távoli Ku Je hegyen az I. fejezet 6. részében. Huang Mi szerint Vang Ji volt Nie Csüe tanítója, és ő pedig Hszü Jü tanítója.

 

**Híres szépségek, akik közül az első kortársa volt Hszi Si-nek (II. fejezet 4. rész), és akárcsak ő, Jüe államból származott. A második, Li Csi, egy északi barbár törzs, a Li Rong vezetőjének lánya volt, akit Csin/Jin állam hercege, Hszien vett feleségül i.e. 672-ben. Li Csi a “Korszak boszorkánya” ragadványnevet kapta ármánykodása miatt. A kínai történelembe a Csin/Jin állam i.e. 657-től i.e. 651-ig tartó időszaka a 'Li Csi-békétlenség vagy zendülés' néven került bele.

 

 

***Hasonló hangzik el az I. fejezet 3. és az 5. részében.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lin Ji (angol nyelven)

(II. 7.) A dolgok egyenlőségéről

7. Régen a Tao nem volt megosztott. Régen a beszéd nem volt állandó. De létrejöttek a nézetek, létrejött az "ez", és ezáltal pedig a határvonalak. Hadd magyarázzam el, mit értek határvonal alatt.

  Létezik a bal és a jobb; léteznek viták és mérlegelések; felosztások és megkülönböztetések; versengések és viszályok. Ez a [nézeteket elválasztó] határvonal nyolc típusa.

A bölcs elfogadja azt, ami a hat birodalmon kívül van, de nem értekezik arról*. A bölcs értekezik arról, ami a hat birodalmon belül található, de nem ítélkezik fölötte. A Csun-csiu-ban**, ami az előző királyok történelmét írja le, a bölcsek ítélkeztek, de nem folytattak vitát. Mert amikor elemzünk valamit, akkor mindig van olyan, amit nem elemzünk. Amikor vitázunk valamiről, akkor mindig van olyan, amiről nem vitázunk. Bárki kérdezheti, hogyan is van ez? A bölcs átöleli a dolgokat, míg az átlagemberek vitatkoznak, egymásnak mutogatva részrehajlásukat egyik vagy másik dolog iránt. Ezért mondhatjuk azt, hogy ‘a vitatkozás a nem tiszta látás bizonyítéka’.

  

  A nagy Tao szavakkal ki nem fejezhető. A nagy vita beszéd nélküli. A nagy emberség (ren/zsen) nem [egyedi] emberség. A nagy tisztesség nem szerény. A nagy bátorság nem erőszakos.

A Tao, ami feltárja magát, az nem a Tao. A vita, amit szavakba öntenek, nem éri el a célját. Az emberség, aminek állandó tárgya van, elveszíti az egyetemes jellegét. A tisztesség, amit nem lehet észrevenni, nem valódi. A bátorság, amelyik erőszakos, nem lehet sikeres. Ez az öt kereknek látszik, de könnyen négyszögletessé válhat***. Éppen ezért az a tudás a legnagyobb, amelyik megáll annál a pontnál, amit nem tud. Ki ismeri azt a vitát, aminek nincs szüksége szavakra, és azt az Utat, amelyiken nem lehet lépkedni?

Aki ezt ismeri, arról úgy tartják, hogy belépett az ‘Az Égi Kincses-házba’. Amibe önthetünk anélkül, hogy megtelne; amiből meríthetünk anélkül, hogy kifogyna; és mégsem tudjuk, hogy honnan jön az utánpótlás. Ezt úgy hívják, hogy ‘Elrejtett Fény’.

   Egykor régen Jao ezekkel a szavakkal fordult Sun-hoz:

-- Meg akarom támadni Cung, Kuaj and Hszü-ao fejedelmeit. Még akkor sem tudom kiverni a fejemből ezt a vágyamat, ha a trónom ülök. Miért van ez?

Sun ezt válaszolta:

-- Ez a három fejedelem úgy él a maga kis államában, mintha fekete üröm és más bozótos közepette tanyáznának; hogyan lehetséges, hogy mégsem tudod kiverni őket a fejedből? Valamikor régen tíz nap bújt elő egyszerre és minden dolog fénybe borult általuk – mennyivel nagyobb a te erényed (de), amely elhomályosítja az összes napot [és ezáltal képes vagy arra, hogy eltűrj más uralkodókat]****.

(*A "hat birodalom": az ég, a föld és a négy égtáj, tehát gyakorlatilag a világegyetem.

**Lehetséges, hogy a Tavaszok és őszök című krónikára utal, amely a Lu fejedelemség eseményeit rögzítette i.e. 722-i.e. 481 között, és amely a konfucianizmus szent könyveinek, az Öt klasszikusnak egyike. Ugyanakkor hasonló kifejezéssel -"tavaszok és őszök" - illették a különböző feudális államok krónikáját is.

***Azaz, ha valaki odafigyel ennek az öt kerek, egész dolognak a betartására, akkor a segítségükkel haladhat az úton, de ha nem, akkor négyszögletes, mozdíthatatlan akadállyá változhatnak.

****Az 'erény' (de) ebben az értelemben a Tao erejét, azaz megnyilvánulását jelenti.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(II. 6.) A dolgok egyenlőségéről

6. De most tennék egy kijelentést – ámbár nem tudom, hogy ez vajon egy csoportba tartozik-e azzal, amiket mások állítanak vagy sem. De akár egy csoportba tartozik, akár nem, akkor is beleilleszthető valamilyen egyéb csoportba. Így ebből a szempontból nézve nem különbözik a mások állításaitól. Hadd próbáljam ezt elmagyarázni.

  Ha van egy kezdet, akkor kellett, hogy legyen egy nem-kezdet. És kellett, hogy legyen egy olyan nem-kezdet, ami a nem-kezdetet előzte meg.

  Ha van lévő, akkor kellett, hogy legyen nem-lévő. És kellett, hogy legyen egy időszak, amikor még a nem-lévő sem létezett. Aztán hirtelen létezett a nem-lévő. De akkor vajon melyik volt a lévő (you/ju) és melyik volt a nem-lévő (wu/vu)?* Bár most mondtam valamit, de nem tudom, hogy ezeknek a szavaknak, amiket mondtam, van-e valami értelmük vagy sem.

  

  Az Ég alatt nincs nagyobb, mint egy őszi tollpihe hegye, míg a Taj-hegy kicsi. Senki sem hosszabb életű, mint az a gyerek, aki csecsemőkorában hal meg, míg Peng Cu rövid ideig élt. Az Ég és a Föld velem együtt keletkezett, így a tízezer dolog és én egyek vagyunk**. 

  Mivel minden dolog egy, hogyan lehetne róla bármit is beszélni? De mert kimondtam, hogy ‘minden dolog egy’, hogyan ne lehetne róla bármit is beszélni? Egy meg a beszéd, az kettő; kettő meg az eredeti egy, az három. Ha tovább folytatnánk [az ilyen jellegű összeadást], még a legjobb matematikus sem tudná, hogy hol lesz a vége, és hát még egy átlagos ember! Éppen ezért, ha a nem-lévőtől a lévőbe való eljárás folyamatában háromig számolva jutottunk el, akkor meddig jutnánk a lévőtől a lévőig való eljárás folyamatában? Mondjunk le erről az eljárásról, és hagyjuk a dolgokat megtörténni.***

(*Csuang Ce Lao Cé-vel ellentétben nem úgy véli, hogy a nem-lévő (wu/vu) és a lévő (you/ju) egymással szembenálló fogalmak, hanem úgy, hogy a kettő együtt mozgatja az átalakulást és változást, mert egymást váltva szüntelen folyamatot alkotnak.

**Ezt a három paradoxont tartalmazó mondatot Huj Ce-nek tulajdonítják. Peng Cu-ról – azaz ‘Peng pátriárkáról’ - már az I. fejezet 2. részében is említést tesz a könyv. Peng Cu legendásan hosszú életéről rengeteg taoista tanmese szól. Állítólag a Sang-dinasztia végefelé (kb. i.e. 1100 körül) már több, mint 767 éves volt, ennek ellenére változatlan életerőnek örvendett. Hosszú élete során 49 feleségét és 54 fiát vesztette el.

 

***Azaz, “Ha távol tartjuk magunkat ettől az eljárástól, nem lesznek állítások és tagadások (nem lesznek ellentétek)" idézi James Legge a zárómondat értelmezésénél az i.sz. 7. században élt egyik legjelentősebb kommentátort, Cseng Hszüan-jing-et.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 117.o.

(II. 5.) A dolgok egyenlőségéről

5. A régmúlt időkben élt emberek tudása elérte a legvégső pontot. Mi volt ez a legvégső pont? Felismerték, hogy először nem volt semmi. Ez a legvégső pont, amit elértek, a lehető legtöbb, amihez nem lehet semmit sem hozzátenni. A következő szinten úgy vélték, hogy léteznek dolgok, de nem tettek köztük különbséget az emberek. A harmadik szinten úgy vélték, hogy léteznek ugyan különbségek a dolgok között, de rájuk vonatkozóan nem állították "ezt" vagy nem tagadták "azt". 

  Az állítások és tagadások megjelenése miatt sérült meg a Tao elve. És mivel a Tao elve megsérült, a részrehajlás, pártatlanság tökéletessé vált. De valóban létezik-e tökéletesség és sérülés egyszerre? Vagy nem létezik? Olyankor létezik tökéletesség és sérülés egyszerre, amikor Csao játszik lantján. És olyankor nem létezik tökéletesség és sérülés egyszerre, amikor Csao nem játszik lantján*.

 
  Csao Ven lanton játszott, Si Kuang zenész mester a botjával ütötte a ritmust és Huj Ce [nézeteit magyarázva] nekidőlt egy napernyőfának. Ez a három mester majdnem tökélyre vitte saját művészetét és élete végéig gyakorolta azt. Ugyanakkor mindegyik hitte, hogy ebben, amit ők annyira kedvelnek, különböznek másoktól, és szerették volna mások számára is világossá tenni. De bármennyire is próbálták, mások számára ez nem lett világos. Ezért Huj Ce ‘a kemény’-ről és ‘a fehér’-ről** szóló zavaros vitával fejezte be életét. Csao Ven fia pedig ugyanúgy folytatta apja művészetét anélkül, hogy élete végéig elérte volna a tökéletességet. Ha ezt, amit elértek, mégis tökéletességnek lehet neveni, akkor én szintén megvalósítottam a tökéletességet. De ha ezt mégsem lehet tökéletességnek nevezni, akkor sem én, sem más nem valósította meg a tökéletességet.

  Éppen ezért a bölcs arra törekszik, hogy megszabaduljon a zűrzavar és bizonytalanság ragyogásától.  Nem használja az egyéni nézeteit, helyette a közös vonásokban időzik - ezt hívjuk úgy, hogy a világosság [helyes] használata.

(*Burt Watson ezt a két mondatot a következőképpen magyarázza: Csao Ven híres lantművész volt, akinek legjobb játéka (azaz az ő tökéletessége) is messze állt az ideális zenétől. Így az ő legjobb játéka (tökéletessége) egyben az ideális zene sérülését is jelentette. Ezért amikor Csao Ven nem játszott lantján, akkor nem létezett sem tökéletesség, sem pedig sérülés. Míg Kuo Hsziang kommentárja szerint egy dallam előadása során nem lehet az összes hangot egyszerre lejátszani, csak egy részét. Ezért amikor Csao Ven zenélt, akkor sérülést okozott a tökéletességben. De ha nem zenélt, akkor nem volt sem tökéletesség, sem pedig sérülést.

 

**Csuang Ce az előző, 4. részben már utalt Gongszun Long, kínai filozófus Gongszun Long-ce című művének két fejezetére. Itt a harmadikat hozza fel negatív példaként, amelynek a címe a ‘Keményről és fehérről’.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)