(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. Az a kötelességtudó fiú, aki nem kényezteti el szüleit, a legjobb fiú. Az a hűséges miniszter, aki nem hajbókol, a legjobb miniszter. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény egyáltalán nem tartja kötelességtudónak. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény nem tartja hűségesnek*. De ez minden másban is így van? Ha egy ember egyetért mindennel, amivel a közvélemény is egyetért és jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor őt senki nem nevezi hajbókolónak és hízelgőnek. Akkor ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr?

Nevezz valakit hízelgőnek, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hajbókolónak, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át hízeleg és egy életen át hajbókol. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hajbókolónak. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez a bolondság legmagasabb foka.

Nem az a legnagyobb bolond, aki tudja magáról, hogy ő bolond; nem az a tévelyedett el igazán, aki tudja, hogy tévelyeg. Aki igazán eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; a legnagyobb bolondból élete végéig sem lesz okos. Amikor három ember együtt utazik valahová, és az egyik eltévelyedik, akkor is eljutnak a céljukig, mert csak a kisebbség tévelygett el. De ha már ketten tévelyegnek el, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a többség tévelygett el. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár tudom az irányt, az emberek mégsem fognak követni. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön vigyorognak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a csőcselék szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja**. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár nagyon szeretném az embereket egy meghatározott irányba terelni, de ez hogyan is volna lehetséges? És ha annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok képes ezt megtenni, mégis erőltetem, akkor az szintén egyfajta tévelygés. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senkinek sem okozok aggodalmat***.

Egy leprás nő az éjszaka közepén szüli meg gyerekét. Azonnal lámpásért szalad, hogy megnézze, mert attól retteg, hogy az újszülött őrá hasonlít****.

 

(*Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

**Burt Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Éppen úgy, mint a két utazó esetében, akik együtt tévelyegnek, ezért sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

***James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel tudom megosztani a fájdalmamat?”

 

****Ez a mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték*, amikor Cse-csang Man-csi így szólalt meg:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez**. Ezért keveredik bajba.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világot jól kormányozzák – felelt Cse-csang Man-csi - Ha ez már azelőtt is így történt volna, akkor miért választották volna ki a Jü törzs emberét a kormányzásra? A Jü törzs embere gyógyírt hozott a sebre, műhajat adott egy megkopaszodott embernek vagy gyógyszert annak, aki már megbetegedett. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki gyógynövényeket szed és komor, aggodalmas kifejezést vágva adja szeretett édesapjának. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülik, a tehetségest nem alkalmazzák. A feljebbvalók olyanok, mint egy fa felső ágai, az emberek pedig mint a mezőkön élő őzek. Helyesen cselekednek, pedig nem tudják, hogy ez az igazságosság (ji). Szeretik egymást, de nem tudják, hogy ez az emberiesség (ren/zsen). Őszinték, de nem tudják, hogy ez a hűség (xin/hszin). Megbízhatóak, de nem tudják, hogy ez a jó sors. Egyszerű mozdulatokkal segítik egymást, de nem tudják, hogy ez a nagylelkűség. Éppen ezért tetteik nem hagynak nyomot, dolgaikat nem jegyzik fel sehol.

 

(*Ha ez a rész valós személyekről szól, akik az akkori csapatokat szemlélték, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

**”Jü törzs embere” vagyis Sun.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy tengeri öbölhöz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel*, aki így szólította meg:

-- Hová mész?

-- A nagy öbölhöz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy öböl olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel**? Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – [A bölcs] olyan hivatalnokokat jelöl ki, akik pontosan arra a tisztségre alkalmasak és olyanokat nevez ki, akik megfelelő képességűek. A körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. A tetteit és szavait természetes, belülről jövő módon használja, ezáltal az egész Ég alatti világ átalakul. És akkor egy kézlegyintésére vagy egy arcrezdülésére kivétel nélkül mindenki a világ négy sarkából köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere a gondolat-nélküliben pihen, tervek nélkül halad. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen” vagy mi „szép” és „csúnya”. Az örvendezteti meg, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az nyugtatja meg, ha szétosztja azt, amije van. Szomorú, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját. Tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár hatalmas a gazdagsága és vagyona, nem tudja, honnan származnak ezek. Több, mint elegendő az ennivalója és innivalója, de nem tudja, hogy honnan érkeznek. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- Az ő szelleme felemelkedik, felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája feloldódik. Ezt úgy hívják, hogy a mérhetetlenség ragyogása. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Megpihen az Ég és a Föld örömében, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti formájához. Ezt hívják zavaros homály [állapotának].

 

(*A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burt Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

**Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban kóborolt, és útja visszafelé Jin/Csin államon keresztül vezetett. A Han folyó déli partja mentén járt éppen, amikor megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Nagyon kevés erőfeszítést igényelnek és kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét és Ce-kung-ra nézett.

-- Hogyan működik? – kérdezte tőle.

-- Ezt a szerkezetet fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész mérges arckifejezést vágott, majd nevetve így szólt:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket és azzal dicsekedjenek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik egymagukban hangoztatják szomorú szólamaikat, így vásárolva hírnevet az Ég alatt? A legjobban tennéd, ha elfelejtkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, eldobnád testi formádat, és akkor talán képes volnál megközelíteni a Tao-t. De amíg azt sem tudod, hogyan irányítsd magad, addig honnan is tudhatnád, hogyan irányítsd a világot? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung döbbenten elsápadt el. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg*.

Ekkor egyik tanítványa szólalt meg:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkban az igazra kell törekedni, tevékenységeinkben pedig a sikerre. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most úgy tűnik nekem, hogy ez nem így van. Aki erősen tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Útján (Tao) jár. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékony gépek, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem fog oda menni, ahová nem akar, nem fogja azt csinálni, amit szív-elméje helytelenít. Azt is büszke módon figyelmen kívül hagyná, ha az egész Ég alatti világ őt dicsérné és egyetértene vele. Akkor is nyugodt volna és nem foglalkozna vele, ha az egész Ég alatti világ őt hibáztatná és elítélné. Az egész Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója**- mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem tudja irányítani, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, mi volna az, amit te és én tanulhatnánk belőle?

 

(*1 li körülbelül 500 méter.

**Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burt Watson meglátása szerint az utolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien meglátogatta Csi Csö-t és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója kérlelt, hogy adjak neki tanácsokat. Elutasítottam, de nem akart elengedni, így mondanom kellett neki valamit. Nem tudom, hogy tanácsom helyes volt vagy sem, ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam Lu uralkodójának: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne a népedből nem engedelmeskedni?

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, az uralkodók és királyok erényéről (de) szóló szavaid éppen olyan hiábavalóak, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa - egyik sem célravezető*. Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, akkor veszélybe sodorná magát, tornyai vagy teraszai közé húzódna számos [vagyon]tárgyával együtt. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor Jao-t és Sun-t valóban fivéreiként kellene-e tisztelnie népének tanításának módja miatt? Vagy nem tudatosan, de úgy tekinteni rájuk, mint öccseire**? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de) és megnyugodjanak benne.

 

(*Ez a hasonlat a IV. fejezet 5. részében olvasható.

 

**A konfuciánusi elvek szerint az idősebbeket a fiatalabbak részéről feltétlen tisztelet és engedelmesség illeti meg.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz*:

-- Vannak olyan emberek, akik úgy irányítják a Tao-t, hogy lekicsinylik vagy tagadják. Az elfogadhatatlant elfogadják, a nem olyanról azt állítják, hogy olyan. Erre a szónokok azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudja különböztetni a „keményet” és a „fehéret”, mint ahogyan a nap és a hold függ az égen”. Nevezhetjük-e ezeket az embereket bölcsnek**?

-- Az ilyen ember – válaszolta Lao Tan – olyan, mint egy munkáját végző szolga vagy egy mesterember, akit köt a megrendelése. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya képes elkapni a patkányt, ezért pórázon végzi. A majmot a fürgesége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, mondok neked valamit. Valamit, amit nem tudsz érzékelni a füleddel és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem igazán találni olyat, akik testtel rendelkezik, és mégis együtt tudna létezni az alaktalannal és a formátlannal (Tao-val). Az emberek haladására és megtorpanására, életére és halálára, növekedésére és hanyatlására senki sincs hatással. Ám azt gondolják, hogy mindezek irányítása az emberek kezében van. Ha valaki elfeledkezik a külső dolgokról és elfeledkezik az Égről, arról azt mondják, hogy elfeledkezik önmagáról. Aki elfeledkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(*Vannak olyan fordítók, akik már itt Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).

**Konfuciusz kérdése, illetve kérdésének lényege nem világos.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy Kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Lett az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). Mielőtt a dolgok felvették volna rájuk jellemző alakjukat, már létezett a jin és jang, egymástól elválaszthatatlanul. Ezt nevezzük sorsnak. A jin és a jang állandó váltakozása során megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult az alakjuk. Ezeket hívják formáknak. A testi formákban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a Kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a Kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölelő lesz. Olyasmi ez, mint amikor valaki egybefonódik a madarak csiripelésével. És amikor egybefonódik a madarak csiripelésével, egybefonódik az Éggel és Földdel. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják sötét erénynek. Ugyanaz, mint a nagy Alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)